N. ab. E. (növ.), l. Mannazuzmó.
(növ.) a. m. tőzegmohafélék (l. o.)
Ehrh. (növ.), l. Tőzegmoha.
(ásv.), l. Titanit.
l. Parittya.
(állat), l. Pinguinfélék.
l. Záróizmok.
l. Szenderfélék.
(gör., a. m. fotogató), mitologiai szörnyeteg, mely Görögországban és Egyiptomban egyaránt fordul elő. A görög S. egy szárnyas oroszlántörzs, melyhez felül szép szűzies női fej és kebel csatlakozik, de mely egyes emlékeken kigyófarkban végződik. A legnagyobb mitikus jelentőségre az Oidipus (l. o.) mondájában emelkedett a S., még pedig Téba város környékén lokalizálva, ami nyilván az ott dühöngött pestis megszemélyesítése. Oidipus ezen S.-e Hesiodos szerint Orthros és Chimaira egyesüléséből támadt, s Etiopiából jött. Az egyiptomi S. szárny nélkül való oroszlántest, melyen a jellemzetes fejkendőbe burkolt férfifej van. Óriási méretekben faragták ki a S.-et kőből, s aztán kettős sorokban a templomok és paloták elé állították (a gizehi S.-et l. az Építészet II. mellékletének 7-ik báráján). A modern művészet a S.-nek görög alakját fogadta el és nem ritkán alkalmazza, különösen nagyobb épületek homlokzatának és feljáratának díszítésére, p. a budapesti operaházon.
Az irodalomban Le comte de l'Isle hatása alatt Heine irt allegorikus költeményt a S.-ről, mint a szerelem veszélyeinek a megszemélyesítőjéről. A férfit csókoló s ölelés közben karmaival testét marcangoló S. tárgya néhány legújabb francia szoborműnek a Stuck festményének a magyar nemzeti muzeum képtárában.
l. Pecséttan.