l. Brünn.
Frigyes, német regényiró, szül. Magdeburgban 1829 febr. 24. Filologiát és filozofiát tanult, később teljesen az irodalomra adta magát. Egy ideig (1878-84) az Illustrierte deutsche Monatshefte-t szerkesztette, de 1884 óta csakis költői munkássának él. Már első két novellisztikus kisérletét Clara Vere (1857) és Auf d. Düne (1858) tetszéssel fogadták, hirnevét azonban Problematische Naturen (4 köt., Berlin 1860) és ennek folytatásával: Durch Nacht zum Licht (4 kötet u. o. 1861) címü korregényeivel alapította meg. Egyéb munkái: In der zwölften Stunde (12. kiadás Lipcse 1893, magyarul: Az utolsó órában, fordította Halasi Aladár, Budapest, 1881, Olcsó Könyvtár); Die von Hohenstein (6. kiadás u. o. 1885); Röschen vom Hofe (15. kiad. u. o. 1893); In Reih' u. Glied (5 köt., Schwerin 1869 és máskor, magyarul: Üllő és kalapács, fordította H. Batta Szilárda, Budapest 1876-77); Die Dorfkokette; Deutsche Pioniere; Allzeit voran; Was die Schwalbe sang (magyarul: Amit a fecske dalol, fordította Szini K., Budapest, 1876); Ultimo; Aus meinem Skizzenbuch; Sturmflut (3 köt., Lipcse 1877 és máskor); Das Skelett im Hause; Von Neapel bis Syrakus; Reiseskizzen; Platt land; Quisisana (Lipcse 1880, fordította Prém József, Budapest, 1881); Angel (2 kötet, Lipcse 1881); Uhlenhaus (2 köt., u. o. 1884); An der Heilquelle (u. o. 1889); Sonntagskind (u. o. 1893); Stimme des Himmels (u. o. 1894); Susi (Stuttgart 1895). Magyarul az említetteken kivül megvannak még a következő regények: Jog és szerelem (Budapest, é. n.); Aki kettőt szeret (u. o. 1895). S. drámai műveket is irt: Liebe für Liebe (Lipcse 1875); Der lustige Rat (u. o. 1875); Hans und Grete (u. o. 1876); Gerettet (1884); In eiserner Zeit (1889). Gedichte címen egy kötet költeményt adott közre (lipcse 1892). Esztetikai dolgozatokat tartalmaznak Vermischte Schriften-jei, továbbá Beiträge zur Theorie und Technik des Romans (u. o. 1883) és Aus meiner Studienmappe. Beiträge zur litterar. jelsthetik und Kritik (Berlin 1890, 2. kiadás 1891) c. munkái. Finder und Erfinder (1890 címü műve önéletrajzát adja. Mint műfordító is kitünt, németre ültetvén át Curtis, Emerson, Roscoe, Michelet egynémely művét. Összes művei (5 kiad. 22 köt., Lipcse 1892) valamennyi 1890-ig megjelent regényeit és novelláit magukban foglalják.
Adolf, német tornász, szül. Lauterbachban 1810 febr. 3., megh. 1858 máj. 9. Előbb tornatanító, majd a hesseni nagyhercegségi tanulmányi főigazgatóság ülnöke és a darmastadti tornaiskola igazgatója volt. S. volt az, aki a tornát az iskolákba bevezette és azt a leányokra is kiterjesztette. Művei: Gedanken über die Einordnung des Turnwesens in das Ganze der Volkserziehung (Basel 1842); Lehre der Turnkunst (fő műve, u. o. 1840-46, 4 érsz, 2 kiadás 1867-85); Turnbuch für Schulen (u. o. 1847-1851, 2 rész, 2. kiadás Liontól, 1888-89). V. ö. Wassmannsdorf, Zur Würdigung der S.-schen Turnlehre (Basel 1845).
l. Nyárspolgár.
l. Magen.
lat. állatnevek után Spinola Miksa, Tassarolo gróf (1780-1857) olasz entomologus nevének rövidítése.
(lat.) a. m. tövis, szálka.
(hydrorrhachis) a. m. gerincoszlophasadás, a gerincoszlop ama veleszületett baja, midőn a gerincoszlop egyik részletén a csigolyák két fele nem egyesül egymással s egy szűkebb vagy tágabb rést hagyott nyitva, melyen át a gerinccsatornába juthatni, illetve melyen át a gerincvelő rendes csatornájából előeshetik és sérvet alkothat. Legtöbbször a gerincoszlop legalsó részletén, az ágyéktájon, a keresztcsonton, fordul elő s a hasadék helyén hólyagos daganat látható, mely puha, összenyomható, de a nyomás megszünte után ismét előáll. A daganat határán megtalálható a gerinchasadéknak csontos széle s a daganat visszanyomása után a hasadék maga tapintható a bár alatt. Mint a fejlődés szakából maradt baj, igen súlyos, mert nyomása gerincvelőgörcsöket válthat ki. Újabban sebészeti operációval törekedtek gyógyítani, néhány sikeres operáció ismeretes is, de eddig még csak a kisérletek terén mozog az operáció. Más módon gyógyulás nem várható.
L. (növ.), l. Spenót.
(lat.), a hátgerincre vonatkozó.