(lat.), az ujjpercek csontszúja, melynél az ujjperc csontja orsóalakra megduzzad, likacsos, kievődött lesz és fájdalmas. Az ujjperc csontja ez által olyanná lesz, mintha fel volna fujva s inen van a betegség neve is. L. Csontszú.
l. Cápa.
Károly, német regényiró, szül. Boroszlóban 1796 okt. 16., megh. Freiersbac fürdőben (Baden) 1855 jul. 12. Tiz éven át szinész volt, azután Hanauban, Stuttgartban, Münchenben és 1832 óta Baden-Badenben élt. Sokáig népszerü elbeszélő volt. Széles körben «német Walter Scottnak» nevezték. Regényei közül megemlítjük: Der Bastard (3 kötet, Zürich 1826); Der Jude (Stuttgart 1827); Der Jesuit; Der Invalide (5 köt., u. o. 1831). Összes munkái 1831-54. (102 kötet, Stuttgart), 1838-43. (59 köt.) és 1846-56. (95 kötet) jelentek meg. Egy klasszikus kiadás 1854-1856. 184 füzetben látott napvilágot. Válogatott kiadás 14 kötetben jelent meg. S. lapot és Vergissmeinnicht címü zsebkönyvet is szerkesztett.
(a ném. Spindel-ből), az építészetben a. m. orsó; a csigalépcsők orsója. L. Lépcső.
(ásv.), magnézium-aluminiumoxid vagy magnézium-aluminát (MgAl2O4); a magnézium-oxidot több-kevesebb vasoxidul (FeO), mészoxid (CaO), sőt mangánoxidul (MnO) is helyettesítheti, sőt a timföldet is vasoxid (Fe2O3). Szabályos rendszerbeli kristályokban, többnyire oktaéderekben vagy ennek kombinációiban, elégszer ikrekben is találni metamorfizált magnéziatartalmu mészkőben és egyéb idősebb meg fiatalabb tömeges kőzetekben, többnyire bennőve, vagy pedig másodrangu termőhelyeken, homokban, kristálytöredékekben és szemekben. Többnyire piros, de van barna, kék, zöld, fekete, sőt egészen szintelen, viztiszta is. Üvegfényü, néha élénken ragyog, átlátszó, majd átlátszatlan. K. 8. Fs. 3,5-4,1. Törése kagylós, nem hasad. A lángban nem olvad meg, savak sem bántják, koncentrált kénsav azonban kevéssé oldja. A S. név a XVI. sz.-ban fordul elő legelőször, a régiek nem ismerték. A régi görögök és rómaiak anthrax és karbunkulus nevü drágaköve a rubinon meg a vörös gránáton kivül alighanem a S.-re is vonatkozott. Hasonlít a rubinhoz, ezért sokáig a rubin egyik változatának tartották. Mit jelent a S. név, nem tudni. Többféle változata van: nemes S. a szép vörös szinü változat: igen becses drágakő. A vörös szint állítólag krómoxid okozza. A vörös szin árnyalatai szerint egész sorát szokták nemes S.-nek mgkülönböztetni. A szép sötét kármin-, vagy rózsavörös szinü rubin-S., a világosabb rózsavörös szinü, néha kissé ibolyaszinü árnyalattal a balasrubin (rubin-balais), a kékes-piros v. ibolyaszinü vörös, a vöröses-barna szinü az almandin-S. (almandin-rubin), a sárgás-piros, jácintpiros, narancsvörös, szalmasárga szinüeknek rubicell a nevük; ha a szin vöröses, de az ecet vörös szinére emlékeztető, akkor ecetes S., a vérvöröses a vércsöpp («goutte de sang»). Legbecsesebb közülök a rubin-S. Vas- vagy sárgarézkorongon borttal vagy smirgellel köszörülik és rézkorongon kénsavval fényesítik. A halavány szinüeket brilliánsformára köszörülik, a sötéteket sorosan munkálják meg, avagy vegyesen (a kő koronája brilliáns, alsó része soros). A legbecsesebbek karátjának értéke 75-100 forint, ami a súlyosabb daraboknál meglehetősen nagyobbodik. A 25-50 karátos kövek nem tartoznak a nagy ritkaságok közé. Izzítással vörössé vált topázzal v. pedig ametiszttel hamisítják. Félig nemes S. a kék szinü változat, mely vagy 2,5 % vasat tartalmaz és Svédország (Södermanland, Aker) vasbányáiból ered, ahol mészpátba nőve terem, továbbá New-York államból (Sussex county). Az Uralból (Zlatouszt) származó fűzöld szinü S.-nek kloro-S. a neve és 6-10 % vasat és egy kevés rézoxidot is tartalmaz. Pleonaszt (ceylanit), sötétzöld vagy egészen fekete, melyben Mg és Al egy részét Fe pótolja, amiért is vas-S.-nek is mondható. Szép nagy kristályokban New-York államban (Warwick, Amity,ó), továbbá Tirolban (Monzoni), a Vezuvon, az Albán-hegységben, Cejlonban (Candy). Amely fekete szinü és barna karcu S.-ben a pleonaszt összetételéhez még krómoxid is sorakozik, annak pikotit- vagy króm-S. a neve. Olivintartalmu kőzetekben és szerpentinben közönséges S. minden egyéb változata a S.-nek. Nagy, akár fejnagyságu vagy 40 cm. vastag kristályokban is terem p. New-York: Amity, továbbá Tirolban, Csehországban, Olaszországban stb. Hazánkban Hodrusbányán (Selmec vidéke), Hidegkúton (Nagy Küküllő) és Oláhpián (Szeben). Az automolit vagy gahnit nem egyéb, mint cink-S. (ZnAl2O4) (Egyesült-Államok, New-Jersey, Franklin), szép kék kristályokban. Fekete, vasat tartalmazó cin-S. a kreittonit (Bajor-erdő), fekete, mangántartalmu cink-S. a dyoluit (Észak-Amerika, Franklin). Vasat és mangánt tartalmazó cin-S. a franklinit (É.-Amerika, Franklin).
Miklós, olasz zeneszerző, szül. Nápolyban 1865 jul. 29. szülővárosában végezte tanulmányait s azután katona lett; ezt a pályát azonban, hogy megnősülhessen, otthagyta és zongoratanítással kereste kenyerét. A Sonzogno-cég által kiirt verseny alkalmával a Labilia operával versenyzett. Másik dalművét, melyet szintén a verismus hatása alatt irt, a Basso porto-t, Itálián kivül Kölnben és Budapesten is adták; minálunk 1895 ápr. 25. kevés sikerrel.
(olasz. spinetta, franc. épinette), a XVI-XVIII. sz.-ban igy nevezték azokat a kisebb alaku négyszögletes vagy háromszögben végződő zongoraszerü hangszereket, melyek egy ötöd, sőt néha egy nyolcad közzel is magasabban voltak hangolva, mint a rendes szárnyzongorák. Angol- és Németországban virginal is volt a nevük a latin virgo (szűz) szótól származtatva, miután leginkább a kolostori nőnöveldékben divatozott a zene oktatására. Voltak oly szerkezetüek is, melyek húrjai mellett még egy másik is vonult végig a felső nyolcadra hangolva s az ilyeneket oktáv-S.-eknek nevezték.
falu, l. Mühlbach.
Ambrus de, olasz marquis és spanyol hadvezér, szül. Genovában 1569., megh. Castel Nuova di Scriviában 1630 szept. 25. Németalföldön, spanyol szolgálatban alapította meg hirnevét Ostende ostromával és bevételével (1604). Azután az 1609-iki fegyverszünet megkötéséig Orániai Móric ellen harcolt. 1620. német földön küzdött a protestáns unió és Hessen ellen és a Közép-Rajna mellékét hatalmába kerítette, sőt 1621. az uniót fegyverletételre szorította. Erre újra Orániai Móric ellen fordult és Breda várát 1625. megadásra birta. Betegeskedése lemondását vonta maga után és azután Olaszország ege alatt keresett gyógyulást. Csak egyszer fogott még kardot 1630., midőn Casale várának ostromára készült, de testi bajai ebben megakadályozták. V. ö. Siret, Ambrosio S. (Páris 1851).
(Spinosa) Benedek, eredeti nevén Despinoza Baruch, hollandi filozofus, szül. Amsterdamban 1632 nov. 24., megh. Hágában 1677 febr. 21-én. Zsidó családból eredt, melynek elődei az elnyomatás elől vándoroltak ki Spanyolországból vagy Portugáliából. Szülei papnak szánták és S. alapos oktatást nyert a rabbinikus tudományokban, Maimonidesz műveit is ismerte, melyek nagy hatással voltak rá. A középkor egyéb zsidó tudósainak munkáiban is jártas volt s a kabbalisztikus irodalom sem maradt előtte ismeretlen. Egy keresztény orvostól megtanult latinul s akkor a skolasztikus teologiai műveket olvasta. Természettudományokkal is foglalkozott s attól fogva, hogy Descartes iratait olvasta, filozofiával. Szabadelvüsége a zsidó községben rossz vért szült s egy fanatikus hittársa le is akarta szúrni. 1659 aug. 6. a község őt «áltanai» miatt formaszerüen kiátkozta kebeléből. S. ekkor egyetlen hitfelekezethez sem csatlakozott. Egy keresztény barátjához ment lakni, Amsterdam közelében ugyanaz évben, kinél 4 v. 5 évig maradt, azután Rhynsburgban élt 1664-ig, majd 1669-ig Voorburgban Hága mellett. Ekkor Hágába költözött s egy szegény özvegynél, van Velden asszonynál lakott és kosztolt, 1671-től van der Spyck nevü festőnél. Vagyona nem volt s eleinte magántanítással, azután üvegköszörüléssel kereste meg kenyerét. Anyagi függetlenségét igy, bár rendkivül szerény viszonyok közt, biztosítván, kizárólag a fiozofiában elmélyedésre és saját rendszere kidolgozására fordította szabad idejét. Személyes barátságban állott egy Meyer Lajos nevü amsterdami orvossal, ki utóbb kiadta műveit, s Oldenburg Henrikkel Oldenburgban, kivel levelezett. Midőn Leibniz Hágában volt, fölkereste S.-t s többször folytatott vele filozofus társalgást. Általában hire ment nagy tudományosságának és önálló gondolkodásának s a pfalzi választó-fejedelem meghivta a heidelbergai egyetemhez tanárul 1673., de S., ámbár teljes szabadságot biztosítottak neki a bölcselkedésben, a felajánlott állást az előre látható összeütközések miatt nem fogadta el. Igy élt független szegénységben, megelégedetten és derülten, egész idejét az igazság kutatásának szentelve 1677-ig, midőn az üvegköszörülés által is hihetőleg növelt tüdősorvadása 45 éves korában sírba döntötte. Élete az önzetlen tudós megható mintaképe maradt. 1880 szept.-ben Hágában szobrot emeltek emlékének.
S. Descartes rendszerét fejti tovább; az ő két állománya helyébe egyet tesz, ez az állomány (substantia): isten, isten pedig magával a természettel azonegy. Az egy állománynak kétféle alaptulajdonsága vagy járuléka (attributum) van: gondolkodás és kiterjedés, amelyeknek ismét a maguk részéről ezerféle a lényegtelen és változó tulajdonítmánya (modus). Ilyen egyebek közt az egyéni lét is. Isten nem létezik egyénileg, különben nem volna abszolut, hanem csak véges; isten a létezők összességének vagy a világnak immanens, benrejlő oka. Isten szabadsága abban áll, hogy saját lényének belső kényszerüsége szerint cselekszik. Közvetlenül nem is tesz semmit, hanem csak közvetve egyet a más által az oksági kapcsolat szerint, melyben minden létező egymással áll. E szerint szabad akarat sincs; a kiterjedés egy tulajdonítmánya hat a kiterjedés, egy másik tulajdonítmánya vagy a gondolkodás egy modusa a gondolkodásnak egy más modusára. Gondolkodás és kiterjedés közt azonban nincs oksági kapcsolat, hanem csak megegyezés; a gondolatok rendje és kapcsolata azonegy a dolgok rendjével és kapcsolatával. Az emberi gondolkodásnak, ismeretnek többféle foka van: a legalsó a zavaros gondolkodás, mely a végsőhöz tapad, ide tartoznak az indulatok: a vágy, az öröm és a szomorkodás, e zavaros képzetektől függ az akarat szolgai volta. Az ismeret legfőbb foka az isten értelmi szeretete, midőn örömünk telik az adaequat megismerésében, abban, mely a dolgokat nem tekinti véletleneknek, hanem szükségeseknek a végtelenség formája alatt (sub megj.: a következő szó nem elég jól látszik a lexikonban specin aeternitatis). Ebben az intellektuális szeretetben rejlik az emberi szabadság, boldogság és erény. S. életében csak két műve jelent meg: 1663-ban Renati des Cartes Principiorum philosophiae per Benedictum de S. Amstelodamensem és 1670-ben a Tractatus theologico-politicus, melyet azonban eltiltottak. Fő műve: az Ethica csak halála után jelent meg, épp ugy a Tractatus politicus, a Tr. de intellectus emandatione, valamint tudományos levelezése, Epistolae és a Compend. Grammaticae linguae Hebraeae. Műveinek első összes kiadása H. E. G. Paulustól, Jena 1802-3, a legjobb s a legteljesebbnek címe: B. de S. opera quotquot reperta sunt. Recognoscer. S. van Vloten et J. P. N. Land, Hága 1882-83, 2. kiad.