község, l. Spittal.
(ejtsd: szpittelfildsz), London (l. o.) egyik városrésze, Bethnal Green és Shoreditch között, (1891) 22,859 lakossal.
(ejtsd: szpithedd), tengerszoros Anglia D-i partján, amely Hants grófságot elválasztja Wight szigetétől Rade of S.-nek nevezik azon 3 km. hosszu és 2500 m. széles részét, amely a postsmouthi kikötő bejáratánál DK-ről ÉNy-ra húzódik és kedvelt gyülekező helye az angol flottának.
Lajos, filologus és pedagogus, szül. Leibicen (Szepes) 1846 nov. 25. Középiskolai tanulmányait Lőcsén és Egerben, az egyetemieket Budapesten és Lipcsében végezte. Tanári működését a sátoraljaújhelyi gimnáziumban kezdette, 1874-től fogva Aradon tanított. 1884-ben a besztercebányai királyi főgimnázium igazgatójává, 1890. a székesfejérvári tankerület főigazgatójává nevezték ki. Tanügyi elfoglaltságán kivül egyrészt az irodalmi, másrészt az egyesületi téren fejtett ki jelentős tevékenységet. Aradon nagy része volt a Kölcsey-egyesület létesítésében, Besztercebányán pedig megalakította a tanári kört, amelynek 1890-ig munkás elnöke volt. Irodalmi munkásságát még mint pesti egyetemi hallgató kezdette meg a görögök és rómaiak neveléséről irott pályanyertes latin tanulmányával. Főbb dolgozatai és nagyobb értekezései: A latin nyelv a rokon nyelvek körében és történetének forrásai (1876), mely művével az akadémia 1877-iki nagygyülésén dicséretet nyert; Az indogermán összehasonlító nyelvészet újabb iránya (Középiskolai Szemle 1882); Az új-grammatikusok és alapelveik (Philoligiai Közlöny 1883); A reáliskolai kérdéshez (Középiskolai Szemle 1882); Az egységes középiskola kérdése (1888); Észrevételek a gymnasiumi német nyelvi tantervhez és utasításokhoz (Közoktatási Szemle 1889-90); Tanárképzés és tanárképződés (Magyar Paedagogia 1895). Ezenkivül számos tanulmányt és birálatot irt a napisajtóba és szaklapokba, 1882. segédszerkesztője volt az aradi Középiskolai Szemlének és élénk részt vett az egységes középiskola előkészítésében (Csáky-féle értekezlet stb.), miáltal irói tevékenysége is ezóta a filologiától inkább a pedagogia felé terelődött.
1. Frigyes, német protestáns teologus, S. Károly János fia, szül. Wittengenben (Hannover) 1852 jan. 10. Göttingában és Erlangenben teologiát tanult, 1881. pap lett Obercasselben, Bonn mellett, 1887. Strassburgban az új-testamentom és a gyakorlati teologia rendes tanárává nevezték ki, u. o. egyetemi prédikátor lett. Nevezetesebb művei: Der Brief d. Julius Africanus an Aristides (Halle 1887); Der Knabe Jesus, eine biblische Geschichte und ihre apokryphischen Entstellungen (u. o. 1883); Luther und der evangelische Gottesdienst (u. o. 1884); Der 2. Brief des Petrus und der Brief des Judas (Halle 1885); Die Passionen nach den vier Evangelisten von H. Schütz (Lipcse 1886); Die Offenbarung des Johannes (Halle 1889); Die Apostelgeschichte, ihre Quellen u. deren geschichtlicher Wert (Halle 1891); Sonntagspredigten (Strassburg 1891); Zur Reform d. evang. Kultus (Göttinga 1891); Zur Geschichte und Litteratur des urchristentums (2 köv. u. o. 1892-96.).
2. S. Fülöp, S. Károly János fia, német zenebuvár, szül. Wecholdban 1841 dec. 27., meghalt Berlinben 1894 ápr. 13. Göttingában filologiát tanult, gimnáziumi tanár volt 1866-74. Sondershausenben, 1874. Lipcsében, hol a Bach-társaságot alapította; 1875 óta a berlini egyetem zenetörténettanára és a művészakadémia titkára volt. Megirta remekművét, Bach Sebestyén kimerítő életrajzát és műveinek méltatását 2 kötetben 1873-80; kivonatolta a Waldersee-féle vállalat számára 1880.; a Monatshefte für Musik-Geschichte munkatársa volt. Műve: Musikalische Essays (1895). Kritikai kiadást rendezett Buxtehude orgonaműveiből (2 köt.), Schütz H. szerzeményeiből (16 köt.); megalapította 1892. a Denkmäler deutscher Tonkunst c. nagyjelentőségü zenetörténeti érdekü vállalatot és 1884. (Chrysanderrel és Adler Guidóval) a Vierteljahrsschrift für Musikwissenschaft c. becses folyóiratot.
3. S. Károly János, egyházi dalköltő, az előbbiek apja, szül. Hannoverben 1801 aug. 1., megh. Burgdorfban mint szuperintendens 1859 szept. 29. Egy csomó formai tökéletességü egyházi dala jelent meg Psalter u. Harfe (először Lipcse 1833) c. alatt, egy más dalgyüjteménye: Nachgelassene geistliche Lieder (5. kiad. Bréma 1883). V. ö. Münkel, K. J. Ph. S., ein Lebensbild (Lipcse 1861).
and der Drau (Spital), az ugyanily nevü karintiai kerületi kapitányság székhelye, a Dráva és Lieser összefolyása közelében, vasút mellett, (1890) 2206 lak., a Porcia grófok kastélyával és az Ortenburg grófoktól épített kórházzal; sodronykészítéssel és fafaragással.
Lajos Timotheus báró, német történetiró és publicista, szül. Stuttgartban 1752 nov. 11-én, megh. 1810 márc. 14. Göttingában és Tübingában teologiát hallgatott, de e mellett történelmi tanulmányokkal is foglalkozott. 1778. a tübingai teologiai szemináriumban ismétlő tanári minőségben nyert alkalmazást, de már 1779-ben mint a bölcsészet és történelem tanára Göttingába ment, hol előadásai nagy feltünést keltettek. 1797. visszatért Württembergbe, hol mint a közoktatás elnöke nagy befolyással birt. 1806. a tübingai egyetem gondnoka lett; majd miniszterré neveztetvén ki, bárói rangra emelkedett. Művei közül felemlítendők: Geschichte des kanoninischen Rechts bis auf die zeiten des falschen Isidor (Halle 1778); Grundriss der Geschichte der christlichen Kirsche (Göttinga 1782); Gesch. Württembergs unter den Grafen und Herzögen (u. o.) 1783); Geschichte der dänischen Revolution 1660 (u. o. 1796); Vorlesungen über die Geschichte des Papsthums (Hamburg 1828); Geschichteder Kreuzzüge (u. o. 1827). Összes művei megjelentek 1827-1837-ben 15 kötetben.
nagy szigetcsoport az Északi-jegestengerben az É. sz. 76° 26' - 80° 30' és a K. h. 10-33° között. A szigetcsoport számos apró szigeten és zátonyon kivül hat nagyobb szigetből áll; ezek: Ny-i Spitzberga, legnagyobb a Károly-herceg-, Edge-, Barents-földje, az ÉK-i és Károly-király-föld. Területe 64,290 km2. A nagyobb szigetek partjait mindenütt fjordok teszik szakadozottakká, amelyek közt az Isfjord Ny-i Spitzbergán a legjelentékenyebb. A magaslatok rajtuk számosak; a legnagyobb magasságot a Hornsundban (1386 m.) érik el. Bár e szigeteket magas hegyek nem takarják, rajtuk a glecserek nagy kiterjedésüek. Csupán a Sju Isfjoellen (7 glecser) vége a partokon 28 km. hosszu. A glecserek nagy terjedelmének az erősen arktikus klima az oka. Még nyáron is, midőn a napsugarak a havat erősen olvasztják, az árnyékban még mindig fagy. A növényzet leginkább a partokra szorítkozik és főképen harasztokból és mohákból áll, amely utóbbiak közül egyes fajok (Aula comnium palustre) nagy területeket borítanak és a rénszarvasoknak szolgáltatnak kedvelt legelőket. Tengeri és prémes állatokban, rénszarvasokban és nyáron át vizi madarakban a S. igen gazdagok. Egyes helyeken széntelepekre is bukkantak. Állandó lakóik nincsenek. A S.-at 1596. a hollandok fedezték föl és mivel Grönland részének tartották, Niuwlandnak keresztelték. Mivel környékük cetekben, rozmárokban és egyéb tengeri állatokban igen gazdag, csakhamar nagy számmal keresték föl a halászok. Közelebbről megismertették e szigeteken Scoresbí (1817-18), Parry (1827), Nordenskjöld és Torell (1861), Heuglin (1870), Weyprecht és Payer (1871), Smith és Ulve (1871), Wilczek gróf (1872) és különösen Nordenskjöld és Klinkowström (1890).
Adél, l. Dachaui bankok.
Manó, képiró, szül. Pápán 1844 okt. 3. Többnyire tanárok nélkül Párisban és Münchenben képezte ki magát s több apró genrekép után 1883. A vasúti szerencsétlenség-gel tette nevét ismeretessé. Ez a kép azonban inkább szenzációs motivumával mint művészi jeles tulajdonságaival keltett érdeklődést. Későbbi művei, mint: A mama megengedte a táncot és Jön a tanitónő! a humoros elem szerencsés alkalmazásával tünnek ki. S. Münchenben él.