Dániel, osztrák iró, szül. Bécsben 1835 jul. 3., megh. u. o. 1893 jan. 12. Jogot tanult, aztán az alsó-ausztriai kereskedelmi kamaránál fogalmazóskodott. Később a bécsi Presse, majd a Deutsche zeitung és a Neue Freie Presse munkatársa lett. irt szatirikus, politikai-társadalmi, művészeti-irodalmi tanulmányokat. Művei: Wiener Spaziergänge (Bécs 1869-86, 6 gyüjtemény, amelyek külön is megjelentek); Herrenrecht (u. o. 1877, 12. kiad. 1885) és Verliebte Wagnerianer (6. kiad. Lipcse 1880) szatirikus novellák.
Károly, német festő, szül. Münchenben 1808 febr. 5., megh. u. o. 1885 szept. 23-án. Eleinte gyógyszerész volt és a müncheni egyetemen tanult, 1835 körül azonban a festészetre adta mát. Apró, rendkivüli finomsággal kidolgozott képeinek tárgyát többnyire a német kisvárosi életből vette. Kitünő képei: A szegény költő; Az öreg irnok; A könyvmoly; Az özvegy; A rendőr; Az udvarias agglegény; A gyermekek és a gólya; Az éjjeli őr; A levélhordó; Reggeli hangverseny stb. Ezen realisztikus tárgyu képei mellett romantikus erdei, hegyes tájképeket is festett, melyeket sárkányok, remeték stb. népesítenek be. Számos rajzot készített a Fliegende Blätter számára is. Kiváló műveinek reprodukcióit adja a S.-Album (München 1890) és a X.-Mappe (u. o. 1890).
Vieill. (állat), a sólyomfélék családjába tartozó madárnem, mely az igazi sasoktól leginkább abban különbözik, hogy az 5-ik evezőtolla a leghosszabb. Különben csüdjük és lábuk tollas, fejbúbjukon levő tollak lándsaformájuak; szárnyaik farkuknak közepéig érők. 10 élő faja leginkább a melegebb vidékeken fordulnak elő, hazánkból egy faja sem ismeretes, p. S. occipitalis Vieill., S. Bonelli Temn. stb.
(állat), a sólyomfélék egyik alcsaládja, ahová Spizaetus Vieill. (l. o.) tartozik.
(Spic), kikötőhely és község Cattaro dalmát kerületi kapitányságban, az Adriai-tenger partján, (1890) 1433 lak., olajfatermeléssel. 1878. a berlini kongresszus juttatta Ausztriának.
(gör.-lat.) a. m. zsigertan; az anatomia azon része, amely a belső életművek szerkezetét tárgyalja.
(ang., ejtsd: szplín), lépkór, a neuraszténiának főleg Angolországban sokat emlegetett alakja, amely melankóliás, világgyűlölő, magába zárt hangulattal kezdődik s a betegek ilyen kedélyi lehangoltságukban gyakran öngyilkosok lesznek. Ezen bántalom okául főleg a túlságba hajtott élvezeteket tekintették. A S. azonban nem orvosi fogalom, a mai elmekórtan a látszólag egyforma megjelenésü alakokat is meg tudja különböztetni, és ezen kórformát hol a neuraszténiás, hisztériás elmekórba, hol a valóságos melankóliába sorolja. Az ilyen betegek önmagukra nézve veszedelmesek lévén, elmekórházba helyezendők el, annyival is inkább, mert ott kezelésük sikeresebben történhetik. A léphez természetesen e bajnak nincsen köze.
(lat.) a. m. lép; splenalgia, lépfájás; splenitis, lépgyulladás.
(lat.) a. m. fényes, ragyogó, költekező.
-család (miháldi báró), Tirolból ered s a XVI. sz. óta honos Magyarországban; ősei itt a reformáció első hivei közé tartoztak. A leszármazás S. (előbb Neussel) Jakab rózsahegyi evang. lelkésztől hozható le. Fiai: Illés, Jeremiás és Jakab 1655. címeres nemeslevelet kaptak. Gábor Antal (szül. 1690., megh. 1762) lovassági tábornok és gyermekei 1735 febr. 2. miháldi előnévvel bárói rangra emeltettek. Fiaival Gáborral és Józseffel a család idősb és ifjabb ágra szakad. Gábor (szül. 1734 okt. 2., megh. 1818 ápr. 1-én) altábornagy, valóságos belső titkos tanácsos, a Mária-Terézia-rend vitéze, Szabolcs vármegye főispánja; fia Ignác (szül. 1772 ápr. 3., megh. 1840 márc. 20.) lovassági tábornok, a magyar testőrség kapitánya; ennek fia Lajos (l. o.) József, az ifjabb ág megalapítója (szül. 1744., megh. 1836.), koronaőr, valóságos belső titkos tanácsos, ennek fia Károly (szül. 1780 aug. 8., megh. 1863 máj. 21.) császári és királyi kamarás, lovas-százados, kinek unokája Ödön (l. o.).
1. S. Lajos báró szül. 1817 szept. 15., megh. Konstantinápolyban 1860 jan. 13. Tevékeny részt vett a magyar szabadságharcban, s több ízben működött hol követi, hol agensi minőségben a magyar kormány megbizásából a szárdinaiai udvarnál, majd Konstantinápolyban. A novarai csata után Svájcban, Francia- és Angolországban élt, innen Szíriába, Damaszkiszba ment s török szolgálatba lépett. Sírja Perában van, mely fölé magyar honfitársai állítottak emléket.
2. S. Ödön báró, rendőrtanácsos, szül. Csermenden (nyitra) 1842 nov. 24. Középiskolai tanulmányait Székesfejérváron elvégezvén, az olasz hadjáratban mint a 6-ik vértesezred hadnagya vett részt. 1861-67. jogot végzett Kecskeméten, 1867. vármegyei hivatalt vállalt Fejér vármegyében, majd a honvédség szervezésekor ennek kötelékébe lépett főhadnagyi rangban. A Ludovika-akadémia felállításakor annak tanárává nevezték ki. 1873. századossá léptették elő és ezen rangban 1876. nyugdíjba ment. Ezen időtől egész 1880-ig a Baldácsy báró-féle birtokokat kezelte, mikor is Budapestre jött s 1881. nőül vette Blaha Lujzát (l. o.). 1885. a székesfővárosi magyar királyi államrendrőséghez nevezték ki kerületi kapitánynak s az akkori országos kiállítás alkalmával a rendőri külszolgálatot vezette. Ez évben kapta a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét. 1886. megbizták a detektivosztály szervezésével, melynek egész 1890-ig állott élén, amikor rendőrtanácsossá kineveztetvén, átvette a VII. ker. kapitányság vezetését, majd pedig 1896. a IV. ker. kapitányság vezetője lett. Több külföldi rendjele is van: szerb Takovo-rend tiszti s commandeur-keresztje. szerb fehérsas-rend, német Mária-rend s a persa nap- és oroszlán-rend.