(Spluga), falu és Hinterrhein járás székhelye Graubünden svájci kantonban, 36 km.-nyire Churtól, a Hinterrhein bal partján, a S.-hágó északi feljáratánál, 1450 m.-nyi magasban, 424 lakossal.
a Lepontini-Alpok 2117 m. magas hágója, a Piz Tambo (3276 m.) és Surettahörner (3025 m.) között; a Hinterrhein völgyét a Como-tó vidékével köti össze; határ Svájc és Olaszország között. 1818-23. Ausztria és Graubünden költségén országutat építettek rajta keresztül, amely 40 km. hosszu és Splügen faluból Chiavennába vezet. D-i felében számos galeria alatt vezet el, amelyek az Alpokban a leghosszabbak. Már a rómaiak ismerték a rajta átvezető gyalogutat. 1800. Macdonald vezérlete alatt rajta egy francia hadcsapat kelt át, amely a lavináktól sokat szenvedett.
l. Csontszén.
(ásv., trifan), litium-aluminium-szilikát, gyakran egy kevés Na-tartalommal. Őskori kőzetekben terem, néha szép nagy egyhajlásu oszlopos kristályokban; szögméretei, kombinációi s hasadása a pirszénnek felelnek meg, amiért litium-pirszénnek is mondható. Közönségesen szürkés zöld, zöldes-fehér szinü, ritkábban szép sárga vagy szép zöld, mely utóbbi, különösen a sötétzöld, jelentékeny pleokroizmust mutat. K. 6,5-7; Fs. 3,13-3,19. A lángban megolvad, savak nem oldják. A teljesen átlátszó, sötét smaragdzöld szinü S.-nek hiddenit (litium-smaragd) a neve, Hidden W. E. geologus fedezvén azt fel (1880) az Egyesült-Államokban Észak-Karolinában (Alexander county, Stony Point). Legrégebben, még e század eleje óta ismeretes a S. Svédországból Utö-szigeten, ugyancsak régi termőhelye Tirol (Lisens és Sterzing környéke), Skócia (Peterhead), Irland (Dublin vidéke, Killiney Bay), de mindezen helyeken legfőképen vaskos leveles halmazokban. Szép kristályokban Észak-Amerikában Massachusetts (Sterling, Hampshire sounty), Connecticut (Branchville) és Dacota (Black Hills) államokban, mely utóbbi helyről az Etta-ónbányából óriási kristályok (az egyik 10 m. hosszu) kerültek. V. ö. Szabó J., A branchvillei S. az ő elváltozásaival (Földt. Közl. 1887).
Lajos, német hegedüművész és zeneszerző, szül. Braunschweigban 1784 ápr. 5., megh. Casselban 1859 okt. 22-én. Atyja orvos, rendkivül zenekedvező volt és S., a zongorát is játszó anyjával együtt már 5 éves korában sokat énekelgetett; 6 éves korában hegedülni tanult. A braunschweigi herceg már 1799-ben kamarazenészéül nevezte ki, majd az oroszországi hangversenyeire utazó Eck Ferenc oldalára adta, aki S. zenei nevelését fényesen befejezte. Első, lipcsei hangversenye 1804 dec. egy csapásra hirnevessé tette; 1805-ben Gothában hangversenymester lett, itt 1806. nőül vette Scheidler Dorette hárfaművésznőt, akivel együtt léptek föl azután (1812-ben Bécsben, egyidejüleg a francia Rodedal, kit felülmult, 1817-ben Paganinival Milanóban). 1817. a frankfurti városi szinház karnyagya lett, 1820. Londonban és Párisban játszott. Majd Drezdába költözött, de már 1822. Casselben lett udvari karnagy s 1857. nyugalmazták. Első neje 1834. meghalt, 1836. Pfeiffer Mariannet vette nőül, aki felléptein zongorán kisérte (megh. 1892 jan. 4.). Mintegy 150 művét gazdag érzésvilág, nagy szabásu alkotásnak öntudatos ereje, változatos, előkelő és lágy dallamosság jellemzi, dús képzeletéből folyólag az öszhangok sűrü változásával. A legtöbb műfajban alkotott; van 10 dalműve (Faust, első előadása 1816; Jessonda 1823, Zemire und Azor stb.), 5 oratoriuma (Das befreite Deutschland, Das jüngste Gericht stb.); 15 hangversenydarabja hegedüre; 33 vonósnégyese, 4 klarinét-hangversenydarabja és 4 kettősvonósnégyese stb. Önéletrajza 2 köt., 1860-61; l. Schletterer-féle életrajzát (a Waldersee-féle sorozatban 1881) és a Malibran-félét 1860. Nagyszámu tanítványai közül a legnevezetesebbek: David F., Böhm, Pott, Hauptmann Móric.
(ejtsd: szpoken), county Washington É.-amerikai államban, 22,000 km2 ter., 25,000 lak., S.-Falls székhellyel.
(ejtsd: szpoken fallsz), Spokane county székhelye, 418 km.-nyire Olympiától, a Spokane mindkét partján, amely a városban két összesen 45 m. magas vizesést alkot és őrlő- és fürészmalmokat hajt, gép-, butor- és egyéb gyáraknak szolgáltatja a mozgató erőt, vasutak mellett, (1890) 19,922 lak. Az 1880. még kis falunak jelenleg legszebb épülete az operaház 1500 néző számára és a High school.
az ugyanily nevü járás és érsekség székhelye Perugia (ettől 51 km.-nyire) olasz tartományban, a Monte Luco É-i lejtőjén, a Tessino bal Partján, vasút mellet, (1881) 9030, mint község 21,510 lak., bőr-, kalap- és tésztagyártással; élénk gabona-, olaj- és gesztenyekereskedéssel. A szűk, de tiszta utcákból álló város legérdekesebb épületei a Sta.-maria-Assunta-székesegyház antik oszlopokkal, Solsernus nagy mozaikjával 1207-ből, Fra Filippo Lippi által megkezdett freskókkal; az erősség (Castello La Rocca), amelyet Nagy Theodorik építtetett s amely most börtönül szolgál; végre a nagyszerü, 206 m. hosszu, 10 íven nyugvó Pontedelle Torri nevü vizvezeték, amelyet Theodolapius (604) lombard herceg építtetett. S. római gyarmat volt. Alboin 572. hercegségre emelte. Barbarossa Frigyes, mivel III. Sándor pápa pártján állott, megostromolta s kirabolta. V. ö. Sansi, Degli edifici e dei frammenti storici delle antiche eta di S. (Foligno 1869).
(lat.), az ellenség holttestéről lehúzott fegyverzet; l. Manubiae.
(lat.), 1. vetkőző-helyiség (p. fürdőkben; még inkább azonban a cirkusznak az a helyisége, melyben az elesett gladiátorokat vetkőztették). - 2. Kolostorokban az a szoba, melyben a barátokat ostorozták.