az északamerikai Egyesült-Államokban 1873-ban rendszeresített fegyver, központi gyujtásu fémhüvellyel; kalibere 11,43; 4 töltőfogással, 10 irányzott lövéssel egy percben; 77 töltény = 3 kg.
(a lat. spiritus szótól), a legfinomabb szesz neve. L. Szesz.
az ugyanily nevü járás székhelye Liegnitz porosz kerületben, a Bober és S. összefolyásánál, vasutak mellett, (1890) 7644 lakossal, gyufa-, szivar-, sörgyártással, mérleg-, harisnyaárukészítéssel, műmalmokkal, olajprésekkel, közelében vasművekkel, csontliszt- és keményítőgyárral.
a. m. örvénykő, l. Forráskő.
Károly (von Merz), német geografus, kartograf, történetiró és költő, született Stuttgartban 1803 nov. 15., megh. Münchenben 1892 aug. 24. Katonai pályára lépett, amelyen a tábornoki rangra emelkedett. Több éven át II. Miksa bajor király szárnysegéde és bizalmas barátja volt. Kitünő hirnevet szerzett térképeivel; első sorban említendő a Hisotr.-geographischer Hangatlas (3 köt., Gotha 1837-79, 3. kiadás Menketől, 1862-78; a legújabb kiadást Sieglin rendezte sajtó alá e cím alatt: Handatlasz zur Gesch. des Alterthums, des Mittelalters und der Neuzeit, 1895 s köv.); továbbá Atlas zur Gesch. von Bayern (Gotha 1838); Histor.-geogr. Schulatlas (10. kiad., 1880); Historische Karte von Europa, Westasien und Nordafrika (1859). Egyéb munkái: Bayerns Gaue (1821); Leitfaden zur Gesch. von Bayern (2. kiad. Bamberg 1853); Die Wandbilder des bayrischen National-Museums (1869, a 2. kiadás e cím alatt jelent meg: Charakterbilder aus der bayr. Geschichte, 1878). S. azonfelül mint költő és szinműiró is tevékeny volt: Arcos Heldentod (tragédia, 1834); Der letzte Bruderkampf im Hause Wittelsbach (1861) és Die Wege des Glücks (1875); Jamben eines greisen Ghibellinen (Bonn 1876); Aus der Mappe eines greisen Ghibellinen (München 1882).
(ejtsd: szüller) Jenő, francia politikus és miniszter, szül. Seureben (Côte d'Or) 1835 dec. 2-án, megh. Párisban 1896 jul. 23. Mint Badenből bevándorolt szülők gyermeke jogot végzett és 1859. mint ügyvéd telepedett le Párisban. 1863 óta teljesen a demokrata hirlapirodalom szolgálatába állott és szoros baráti viszonyba lépett Gabettával, kinek 1870-71. diktátorsága alatt titkára is volt; 1872. szerkesztője lett a République francaise-nak, 1876 óta pedig tagja volt a képviselőkamarának, melyben hatásosan támogatta Gambetta politikáját. Midőn barátja 1881. miniszterelnök lett, S.-t nevezte ki külügyi másodállamtitkárrá, mely hivatalban azonban csak 1882 jan.-ig maradt meg. 1884. a képviselőház alelnökévé választották s 1887 máj.-tól dec.-ig a Rouvier-féle minisztériumban a közoktatásügyi tárcát viselte. 1889 márc. külügyminiszter lett a Tirard-kabinetben 1890 márc.-ig. 1892. szenátorrá választották. 1893 dec. 4. a Périer-Casimir-féle minisztériumban újra elnyerte a közoktatásügyi tárcát, melyről 1894 máj. 22. lemondott. Munkái közül nevezetesebbek: Ignace de Loyola et la Compagnie de Jésus (1876); Michelet, sa vie et ses oeuvres (1879); Conférences populaires (1879 és 1881); Histoire parlementaire de seconde république (Páris 1893, és újabban); Lamennais (u. o. 1892); Figures disparues. Portraits contemporains, polit. et littéraires (u. o. 1894, 1-3. sorozat); Au ministere de l'instruction publique. Discours, allocutions, circulaires (1888).
(ejtsd: szpördsn) Haddon Károly, angol baptista hitszónok, született Kelvedonban (Exxex) 1834 jun. 19., megh. 1892 jan. 31. Felsőbbiskolákat sohasem látogatott, mind a mellett 15 éves korában már segédtanító, 18 éves korában pedig igehirdető lett, minden különös lelkészi előképzettség és felavatás nélkül. 1854. egy londoni baptista gyülekezet hivta őt meg lelkészül; hallgatóinak száma mindinkább növekedett s ezért 1859. az alig 25 éves hitszónok számára elkezdték építeni a világnak talán legnagyobb protestáns templomát, a metropolitan-Tabernaclet, melyben ő hitszónoki pályája legszebb diadalait aratta. Az általa alapított Pastors' Collegenak nevezett teologiai intézeten a gyakorlati teológiát adta elő rendkivüli sikerrel. Számos jótékonysági intézményt tartott fenn, missziói állomásokat vezetett, s nagy irodalmi tevékenységet is fejtett ki; egyházi beszédei (2241) összesen 37 vaskos kötetben láttak napvilágot; irt több kommentárt a bibilia egyes könyvei fölött; teologiai hallgatói előtt tartott felolvasásai megjelentek 2 kötetben Lectures to my students címen. Egyházi beszédei közül többet átdolgozott magyarra Köny~es Tóth Kálmán debreceni lelkész s kiadta Hit temploma címen. Inkább építő irányu, mint tudományos munkái közül pedig a John Ploughman's talk címüt dolgozta át magyarra Bierbrunner Szántó János elmélkedései címen. V. ö. Prot. Egyh. és Isk. Lap (1892. évf. 106-108. old.).
(lat.) a. m. köpet (l. o.).
l. Szpuzs.
Janka, leánynevén Heusser, svájci irónő, szül. Hirzelben (Zürich mellett) 1827 jun. 12. S. zürichi ügyész felesége (1852 óta). Elbeszéléseket irt, amelyekben humor, megfigyelő erő és élénkség nyilvánulnak. Megemlítjük: Ein Blatt auf Byrons Grab (1871, 4. kiad. Bréma 1883); Geschichten für Kinder (9. köt., Gotha 1879-1884); Im Rhônethal (u.o. 1880, 2. kiad. 1885); Am Sonntag (Barmen 1881); Verschollen, nicht vergessen (Gotha 1882); Zwei Volksschriften (u. o. 1884); Sina (u. o. 1884, 2 kiad. 1885); Johanna, Arthur und Squirrel (u. o. 1888); Aus den Schweizer Bergen (u. o. 1889); Cornelli wird erzogen (u. o. 1891); Volksschriften (2. rész, u. o. 1891).