nálunk ritkább kifejezés, fordítása külföldi kifejezéseknek, melyek főleg az egyházellenes gondolkodást jelentik. Angolországban keletkezett, ahol azokat nevezték igy, kik istenben hittek, de az egyházat támadták. Franciaországban a Sz.-k (libres penseurs) inkább az ateizmus felé hajoltak. A német Freidenkerek külön szabad községeket alkottak, melyekből azután egy német Sz.-k szövetsége alakult. Újabban ezek az irányok vesztettek súlyukból, az igazi Sz.-k nem szeretik a szövetkezést.
a tornászatban azok a gyakorlatok, amelyeket vagy egészen szer nélkükül vagy kézi szerekkel, u. m. súlyzókkal, botokkal vagy ródakkal végeznek. A Sz. teszik tulajdonképen a rendes pedagogiai testképzés alapját, mert ezek adják meg a még gyakorlatlan testnek a biztos állást, lépést és tagmozgást. A Sz. általános neve alá foglalandók még a rend- és katonai gyakorlatok is, utóbbiak azonban csak oly mérvben, amint az a tornászat pedagogiai keretébe beleillik. A Sz. általában állásban, járás vagy futás közben, arc- vagy oldalsorbeli felállítással, sornyitással, körképzéssel stb. végezhetők.
magyar gyalog katonák a Tisza és Kőrös közti vidéken a XVI., XVII. és XVIII. sz.-ban. Fegyverük görbe kard, csákány és lándsa, bal karjukon kis kerek paizs. 1526 körül említtetnek legelébb, mint martalócok, kik a török ellen vitézkedtek. A politikai és vallásszabadságért vívott XVII. sz.-i szabadságharcainkban eminens szerepet vittek. 1604.Bocskay fölkelésekor, egyetemleg Belgiojoso ellen, Bocskay táborába mennek a hajduk s mindvégig dicsőséggel és sikerrel küzdött e magyar és erős kálvinista marcona had a nemzeti ügy mellett. Amiért is Bocskay, hadjárata befejezésekor 1606. a hajdukat egyetemleg megnemesítvén s bizonyos szabadalmakkal ruházván fel, a mai Bihar és Hajdu vármegye térségein telepítette le. A hajduknak ezen kiváltsága és szabadalma Erdély törvényeibe (Approb. Constit. Pars III. Tit. 86. Art. I-V.) 1626. következőleg iktattatott be: «A hajdu városok, kik hajdui szabadsággal és némely dolgokban a vármegyék törvényétől megkülönböztetve vannak és élnek, azok, kiket Bocskay fejedelem elsőben megtelepítvén és nemesítvén, bizonyos szabadságokkal meg is erősített, meg is ajándékozott volt, ez hazának fegyverekkel való szolgálatjokért s azután több fejedelmektől is abban megtartattanak és erősíttettenek, mellyek nevezet szerént ezek: Szalonta, Ürögd, Szent-Márton, Tamási, Harsány, Körösszeg, Komádi, Vekerd, Sas, Régen, Félegyház, Bagamér, Mike-Pércs, Bagos, Konyár, Derecske, Berettyó-Újfalu, Kaba, Sáránd, Tépe. ezeken kívűl több hajdu-városok, fejedelmek és ország hire s consensusa nélkül ne ültessenek és telepíttessenek hasonló szabadsággal. - A fellyebb megirattakon kívűl, a szabad hajduságnak nevezeti penitus tolláltassék és létetessék». Ezek tehát az eredeti szabad hajdu fészkek, melyek elseje Szalonta, hol egy őrtornyot is építettek. Katonailag valamennyi az erdélyi fejedelem váradi kapitányának hatósága alatt állott. A XVII. században gyakran találjuk emlegetve a lovas hajdukat, kik alatt a hajduság területéről való lovasok értendők. Már a XVIII. sz.-ban azonban a hajdu ismét csaknem kizárólag gyalog. II. Rákóczi Ferenc hajdu-ezerei (t. i. ezredei) alatt voltakép magyar gyalog ezredei értendők. A török hódoltság megszünésével, valamitn vallási és politikai szabadságharcaink bevégeztével (1711) hivatását veszti a régi fajta hajdu, minélfogva meg is szünt mint külön katonság. De ezzel egyidejüleg indultmeg a szabadalmaik elleni hajsza, mely végre is azzal végződött, hogy legnagyobb részök jobbágyi állapotba vettetett. 1745. iktatták be Esterházy Antal Pál herceget a derecskei majorátusi uradalomba, melyhez Szalonta, Komádi, Zsadány, Szt.-Miklós, F.-Bátor, Sas, Bajom, Sáránd, Berettyó-Újfalu, Kaba, Gáborján, Bagos, Konyár és Félegyháza községek tartoztak. A statutio nagy rémületet idézett elő a szabad hajduivadékok közt; több helyt ellenállottak, mindenütt ellenmondottak, több helyt csak azt kérték, hogy «mint nem jobbágyo, hanem szabad emberek, istentől nyert javaikkal máshova költözhessenek». A derecskei uradalomba kebelezett egykori hajduközségek lakóinak sorsa az úrbéri elbánásban részesült jobbágyokéhoz képest tűrhető volt; szerződéses viszoynba lépve a földesúrral, az urbariumot s ennek kapcsán a robotot és dézsmát alig ismerték.
(ném. frei Schiff, frei Gut). A szárazföldi háboruban általánosan elismert az az elv, hogy a magánvagyon sérthetetlen, mert nem a magánemberek, hanem az államok a hadviselő felek, a tengeri háboruban győzelemre mindeddig vergődni nem tudott. Tengeri háboruban ellenséges állam kereskedelmi hajói mai nap is tengeri zsákmány tárgyai. L. Háboru (VIII. köt., 489. old.).
nagyközség Arad vármegye aradi j.-ban, (1891) 2021 oláh lak.
l. Iparszabadság.
l. Javak.
l. Jövedelem.
(Maria-Theresiopel, Szubotica, l. a mellékelt tervrajzot) szabad kir. város Bács-Bodrog vármegyében, az Alföldnek Szeged után legnépesebb városa, lapályos térségen épült, melynek tengerszin feletti magassága csak 114 m. A város az épületekhez csatlakozó kertek folytán rendkivül nagy kiterjedésü, meglehetősen szabályosan épült egyenes utcákkal, melyeket helyenként díszesebb épületek ékítenek, míg nagyobb része még az laföldi városok jellegét viseli. A vasúti állomástól, melynek közelében a törvényszéki palota is áll, a Kossuth-utca, Sz. legszebb utcája, a Szt.-István-térre visz, melyen a tornyos városház áll s a legszebb házak, a legélénkebb üzletek vannak. Díszesebb utcái még a Deák-utca, Wesselényi-utca, Teleki- és Szinház-tér, és nevezetesebb épületei a barátok temploma, a kéttornyu Teréz-templom, prépostlak, a Pest-szálló a szinházzal, a takarékpénztár, a gimnázium stb. Sz ugyan a vármegye legnépesebb városa, de mivel a székhely Zomborban van, a közigazgatási élet is ott összpontosul. Sz. ma királyi törvényszék, járásbiróság, ügyvédi kamara, kir. közjegyzőség, a 86-ik hadkiegészítő kerület, 6-ik honvéd gyalog- és 4-ik huszárezred, továbbá csendőrszakaszparancsnokság széke; van községi főgimnáziuma, állami tanítónőképző intézete, polgári leányiskolája, városi zenedéje, két takarékpénztára s két hitelszövetkezete, az osztrák-magyar bank fiókja, adóhivatala és pénzügyőrbiztosi állomása; továbbá vasút, posta-, táviróhivatal, telefonállomás (városi villamos és interurbán hálózat) és postatakarékpénztár. Itt a következő lapok jelennek meg: Szabadka és Vidéke (V. évfolyam); Szabadkai közlöny (XXII. évfolyam); Bácskai ellenőr (XIX. évfolyam); Szabadság (XV. évfolyam); Szabadkai Hirlap (XII. évfolyam); Népszava (V. évfolyam) és Achilles testgyak. versenylap (XIII. évfolyam). Lakóinak száma gyorsan emelkedik; 1850. még csak 48,126 volt, 1869. már 56,323, 1881-ben 61,367 és 1890-ben 72,737-re emelkedett (kivülük 789 katona); lakosai közt an jelenleg 38,327 magyar, 1898 német, 476 tót és 31,824 szerb (bunyevác); hitfelekezet szerint 66,635 római kat., 2480 görög keleti, 249 ág. evang., 665 helvét és 2540 izraelita. Lakói általában igen vagyonosak, de gazdagságuk érzetében igen büszkék. Fő foglalkozásuk a földmívelés, szőllő-, gyümölcstermesztés (hites a szercsika-alma és sárga barack), ló- és marhatenyésztés; forgalma és kereskedelme is élénk, de ipara jelentéktelen. Óriási határa 95,494 ha., melynek kétharmada ma már fel van szántva, míg azelőtt a rét és legelő volt legnagyobb kiterjedésü. Maga a város is igen gazdag, amennyiben határában 25,000 ha., azonfelül a bajmoki és csantavéri határban 6000 ha. földet bir. A házak száma 10,802. Sz.-hoz számos puszta tartozik, melyek némelyikén (Sebesics, Kelebia, Verusics, Tavankút, Györgye stb.) több ezer ember él.
[ÁBRA] Szabadka város pecsétje.
Sz. helyén már az őskorban nevezetes telep volt; a magyarok történetében első ízben a tatárpusztítás után szerepelt. Nevét valószinüleg a szabad királyi jobbágyoktól nyerte, kik akkori lakói voltak. Albert király 1439. Hunyadi Jánosnak adta Sz.-t és környékét s családja kezén maradt addig, amig Corvin János enyingi Török Imrének hagyta. A török uralom alatt Sz. egészen elpusztult, s csak I. Lipót alatt kezdett ismét népesülni. Szt.-Mária név alatt 1743. kamarai mezővárossá, 1779. szabad királyi várossá lett s akkor kapta a Maria-Theresiopel nevet; a Sz. név csak 1845. lett törvényes nevévé.
[ÁBRA] Szabadka
(ang. free trade; franc. libre échange), a kereskedelmi politika (l. o.) azon iránya, mely végső következményeiben a nemzetek közötti kereskedelmi érintkezést minden akadálytól és különösen a vámok okozta korlátoktól meg akarja szabadítani. Tágabb értelemben Sz. alatt a teljes gazdasági szabadság rendszerét, be- és kifelé, értik. A Sz. mellett főleg felhozták azt, hogy a fogyasztók érdeke, hogy az árukat ott vehessék, hol azokat legolcsóbban és legjobb minőségben kapják, a fogyasztók érdeke pedig az összesség érdeke. Azonkivül szól mellette az, hogy csak ugy valósul meg a nemzetközi munkamegosztás, mely mellett minden nemezt azzal a termelési ággal foglalkozik, melyre az leghivatottabb. A kereskedelmi szabadságnak már a fiziokraták (l. o.) voltak szószólói, fő képviselőjének pedig Smithet (l. o.) tekintik. A Sz. eszméje a XVIII. sz. végén kezd lassankint hódítani; első sikerei Turgot intézkedése a gabonakereskedelem szabadsága érdekében és a Franciaország és Anglia között kötött Eden-szerződés. Erélyes felszólalást tettek a Sz. érdekében a londoni kereskedők 1820. és néhány évvel rá tényleg Hutkinson miniszter lényeges vámleszállítások által ez iránynak érvényt szerez. De a Sz. és a védvám közötti küzdelem leghevesebben kitör a gabonavámok körül (l. Anti-cornlaw-league); a gabonatörvények eltörlésével a Sz. győzelme biztosítva volt és most az angol vámtarifa gyökeres reformon megy keresztül, míg végre cak igen kevés, tisztán csak pénzügyi vámra redukálódik. A kontinensen már a század első felében főleg Poroszország küzd politikai okokból a Sz. mellett, győzelmét azonban csak a Francia- és Angolország között 1860. kötött kereskedelmi szerződés biztosítja, de csak egy időre. A 70-es években, főleg Bismarck vezetése alatt, ismét érvényt szerez magának a védvámirány, mely lépésről lépésre visszaszorítja a szabad kereskedelmet. A kereskedelmi szabadság ellen küzdő országok között kiváló helyet foglalnak el az É.-amerikai Egyesült-Államok, melyek rövid időközöket kivéve, erős védvámokkal mozdítják elő a belföldi ipar fejlődését. Ausztriának és azzal Magyarországnak külkereskedelmi politikájában ezen század első felében még igen erős tilalmi szellem uralkodott, az 50-es évek elején áttér a védvármrendszerre, a 60-as években kénytelen a Sz.-nek hódolni, melynek legnagyobb vívmánya az 1868-iki u. n. angol pótszerződés volt, de a 70-es években ismét a védvám fel étart, mely az 1878., 1882. és 1887-iki vámtarifákban mindinkább fokozott kifejezésre jut.