(nervus ofactorius). Az agyidegek elsője; tulajdonképen agynyulvány, amely a szagló-gumótól, illetőleg a szagló-háromszögtől (szövettanilag még mélyebben) eredő képződmény az agy alsó felszinén; sőt az embrióban szaglólebenyről is beszélnek. A szagló-huzam (tractus olfactorius) alakjában vonul előrefelé az agy homlok-lebenye szagló-barázdájában és a koponyaalapon a rostacsont rostalemezén a szagló-duzzanatba vagy hagymába (bolbus olfactorius) végződik, amiből a szaglószálacskák (fila olfactoria) mennek a rostacsont vizszintes lemezén levő nyilásokon át az orrüregbe, hogy annak szagló nyálkahártyája szagló-végkészülékeiben végződjenek. Az ideg a szaglóérzést vezeti az agyhoz.
l. Érzékszervek és Orr.
(növ., a pápua nyelv szagu a. m. kenyér szavából), a szágópálma (l. o.) terméke. A szágó tulajdonképen pálmaliszt vagy keményítő. A fa bele puha, fehér, kivülről 5 cm. vastagságu faréteg borítja, amabból lesz a szágó. A hosszában széthasogatott fából a belét vizen át leiszapolják, a lisztet apró nyilásu edényen átnyomkodva, golyócskákká formálják. Egy fa maga egész öt mázsa szágókeményítőt termel. Szumátra, Sziam és Borneo évenkint 200,000 mázsa szágókeményítőt szállít Szingapurba, s itt szágónak készítik elő. A nyers keményítőt vizzel újra meg újra kimossák, a napon megszárítják, felaprítják s rostán át a portól megtisztítják. Ezután zacskóban rázva gömbölyítik, vasserpenyőben folytonos kavargatás közben hevítik, ismét megrostálják, újra hevítik s ez lesz gyöngyszágó. Az igazi szágó hideg vizben nem oldódik, meleg vizben csak feldagadnia szabad, megpuhulva átlátszó, de a formáját nem változtatja. Forró vizben nagyon dagad, a víz tőle kissé nyálkás lesz, mire a szágó átlátszó és sikamlós lesz. A szágó jósága különböző, de a termelő fától is függ. Jáván az Arenga saccharifera törzséből szerzik, Indiában a Caryota urens lisztje a legjobb szágóval vetélkedik. Brazilia É-i tájain a Copernicia ceriferából készítenek hasonló lisztet (farinha). Minthogy a szágó nem más, mint tiszta keményítő, azért más növény keményítőjéből is előállíthatni. Ilyenek a Cycas fajai, a batáta, a Manihot utilissima és Manihot Aipi (tapióka, nyugatindiai szágó), nálunk pedig a burgonya, de ezé ujjunk közt szétmorzsolható, meleg vizben pép lesz, végre főzéskor szétfolyik. Némelykor a szágót égetett cukorral vagy vörös bolusszal festik. A szágó nagy tápláló ereje és könnyü emészthetősége miatt kedvelt étel, leginkább levest vagy tésztanemüt csinálnak belőle. A szágó próbáit Marco Polo hozta Velencébe. Szine rendesen fehér, de barna vagy piros is lehet. Az egyenletesen gömbölyü szemcse neve gyöngyszágó.
(növ.), l. Cycas.
(növ., Metroxylon Rottb., Sagus Blume), vastag, gyakran magas pálma, koronáját szárnyalt levelek alkotják, levélnyele gyakran tüskés. Páros éltü virága füzéres, minthogy pedig a szárát tetőzi, azért a Sz. csak egyszer virágzi. Gyümölcse száraz, tobozforma, szép fényes. 7 faja a Déli-tenger szigetein erdőséget alkot. A M. laeve Mart. (Sagus laevis Rumph.) 8-16 m. magas törzsét az elholt levelek elhalaványodott maradéka takarja. Levélnyele nem tüskés. Nagy levele egyenesen áll fel, közüle virágfüzérje ered. A szágó (l. o.) nagy része belőle való. A M. Rumphii Mart. (Sagus Rumphii Willd., l. az Eleségnövények I. képmellékletén) egész 10 m. magas, levele egész 6 m. hosszu, levélnyele valamint a birágburokja tüskés. Szintén szágót termel, mint a Sagus farinifera Lam. faj is. A Sz. 15 esztendőben virágzik s ha a gyümölcse három évre megérik, a fa elhal. Virágzása idejében a szágót (l. o.) csinálják belőle. Kelet-Indiában meg a szigeteken termesztik. Levelével kunyhót földnek, levélnyeléből kerítést v. sétavesszőt csinálnak. A Sz. más faja a S. amicarum Wend. a déli szigeteken. Termése a tahiti dió. Magfehérje olyan kemény, mint a csont, gombot és mást esztergályoznak belőle. A S. filaris Rumph. keletindiai, hársát megszövik. A S. elata Reinw. celebeszi. Hitványabb szágó lesz belőle, fáját feldolgozzák (pálmafa).
(növ., Anthoxanthum odoratum L.), évelő fű, mely szárazabb réteken és legelőkön nagyon elterjedt s kumarintól származó illatáról könnyen felismerhető. Takarmányértéke csekély s erős illata miatt az állatok nem is kedvelik, de mert a szénának kellemes szagot ad, rétek és legelők alakításánál a fűmagkeverékbe a Sz. magját is szokás felvenni.
pálcikaalaku szilárd illat-illatszer, melyet a párisi Legrand-cég hozott először forgalomba. L. Illatos szerek.
vagy török meggyfa (növ.), l. Mahaleb meggyfa.
l. Desodorisantia.
(arab eredetü török szó) a. m. könyvkereskedő; Sz. csársiszi, a nagy bazárnak az a része, hol a könyvkereskedők ülnek. E szót leginkább csak azokra a könyvkereskedőkre alkalmazzák, akik a nagy bazárban (csársi) árulják a mohammedán és egyáltalában valamely keleti nyelven irott könyveket. A kitabdsi, mely szó szintén könyvkereskedőt jelent, már európai könyveket is árul, európaias üzletekben.