nagyközség Torontál vármegye nagykikindai járásában, (1891) 2259 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(Sajana), ind irásmagyarázó (1295-1386). A véda-irodalom nagy részéhez kommentárokat irt.
az Altai (l. o.) K-i folytatása Jenisszeiszk és Irkuck orosz-szibériai kormányzóságok D-i részében, amelyeknek Mongolország felől határul szolgál. Közepes magassága 1830 m.; legmagasabb csúcsa a Mungo-Szardik (3490 m.), amelynek É-i oldalán glecserek is vannak. Számos folyó (Jenisszei, Tuba, Uda stb.) ered benne.
(ásv.), viztartalmu borát, 3(5MgO.2B2O3+4H2O), hazánkból, rézbányáról, ahol mészkövön szürke foltok alakjában találta és leirta Peters. Világos szürke foltok csupa sugaras-rostos kristálykák tömege. Fs. 2,7.
A Sz. közül a fontosabbak saját nevük alatt tárgyaltatván, e helyen a következő bántalmakat irjuk le: Hurutos szájgyulladás (stomatitis catarrhalis), mely heveny s idült, továbbá körülirt és szétterjedt alakjában vagy mint elsődleges, vagy pedig mint másodlagos bántalom fordul elő. Előidézik különböző erőművi (p. szuvas, éles szélü fogak; gyermekeknél áttörni készülő fog stb.) és vegyi ingerek (p. helybelileg alkalmazott vagy belsőleg adagolt gyógyszerek: kéneső-, jód-, bróm-, arzén-, antimónkészítmények stb.; e helyen említhető az iszákosok s erős dohányosok idült szájhurutja). A másodlagos szájhurut a szájüreg egyéb, különösen gyuladásos s fekélyképződéssel járó bántalmai, továbbá a garat, a nyálmirigyek betegségei mellett igen sok heveny fertőző küteggel, továbbá általános bajokkal (klorozis, bujakór, diabétesz) kapcsolatban szerfelett gyakran lép fel. A heveny alaknál a nyálkahártya, főképen a pofán, nyelven s lágy szájpadon erősen belövetl s fellazult, a foginy erősen duzzadt, könnyen végzik; a nyelv egészben vastagabb, s a fogak lenyomatát mutatja, hátán piszkos csapadék alakjában (a kóros szájlepedéktől) bevont. A szemölcsök bunkószerüen megvastagodottak. Erős nyálfolyás gyorsan áll be; heves fájdalmak különösen étkezésnél lépnek fel; csecsemők e miatt nem szopnak, a bimbót sirva eleresztik. A gyógykezelés az előidéző ok ellen irányul első sorban, az ártalom eltávolítandó (p. rossz fog stb.); a másodlagos és idült alaknál a gyógykezelés az alapbántalom szerint alakul.
Ritka esetekben - gőképen csecsemőknél - gonnorrhoikus eredésü, heves tüntetekkel lefolyó szájgyulatásokat is észleltek már. A hurutos szájgyuladáshoz közel álló betegség a zsebre (stomatitis aphthosa), különösen az első fogzás idején gyermekkorban gyakori, s valószinüleg fertőző betegség, mely sokszor nagy lázzal kezdődik s hevenyen folyik le; ezen betegségnél jellegzetes plaqueok, u. n. aphthák jelennek meg a nyálkahártyán, leginkább a nyelven s foginyen; felnőtteknél ezen betegség ritkább s enyhébben szokott fellépni s gyakran sömörrel (herpes) tévesztik össze. Az újszülötteknél oly gyakran előforduló u. n. Bednar-féle aphthák erőművi úton (p. durva módon eszközlött szájmosások következtében stb.) létrejött kerekalaku felületes fekélyképződések, mik célszerütlen kezelésnél s az előidéző ok hosszan tartó behatása mellett igen kiterjedt, súlyos esetekben difteriára emlékeztető kórképre vezethetnek. Különösen szájpenésszel egyetemben észlelhetni őket. Gyakorlati szempontból is fontos, bár nem éppen gyakori szájbántalom az u. n. leukoplakia (l. o.). Difteriánál ritka esetekben a szájban is támadhatnak difteritikus, illetőleg croupos (hártyás) felrakodások. Bujakórnál annak másodlagos és harmadlagos stádiumában is plaqueok, illetőleg gummák igen gyakori jelenségek, ritka esetekben elsődleges szifilist is észleltek a szájban. A száj- és körömfájás mérge ritka esetekben az állatról az emberre is átragad, s embereknél igen heves, sok esetben halálos kimenetelü betegséget okozhat, sőt utóbbi időkben heves természetü járványokat emberek között is észleltek. A fekélyes fogínygyulladást l. Stomacace. Jellegzetes szájmegbetegedéssel találkozunk még a sülynél (l. Skorbut) és a gyermekkorban észlelt u. n. Barlow-féle betegségnél is.
350 km. hosszu folyó Persiában; az Irak-Adsemit Khuzisztántól elválasztó hegység É-i lejtőjén ered, Iszpahan kertjeit öntözi és az É. sz. 32° meg a K. h. 53° 20' alatt a homokban elvész.
a hasított körmű állatoknak heveny lázas betegsége, melynek folyamán főleg a száj nyálkahártyáján és a körmökön hólyagos kiütés fejlődik. Az Sz. Európa nyugati országaiba keletről szokott betörni és nyugati irányban halad tovább, ugy hogy többnyire 2-4 év alatt az egész kontinensen végig vonul. A járvány lezajlása után pár évi szünet szokott következni, mely után ismét heves alakban kiújul. Magarországon az utolsó járvány 1889. kezdődött, midőn azt Galiciából, Alsó-Ausztriából és Morvaországból, majd később Romániából hurcolták be. Igen gyorsan terjedve 1890. tetőfokát érte el és oly nagy mértékben uralkodott, hogy alig 1-2 vármegye maradt vészmentes. Megbetegedett ugyanis 1889-ben 556,258 db., 1890-ben 1.242,951, 1891-ben 267,086 db. állat és az ebből eredő veszteség pénzértéke meghaladta a 24 millió koronát. A Sz. nemzetgazdasági jelentőségét azok az anyagi veszteségek szabják meg, melyeket az állattartó gazdaközönség a megbetegedett állatok munkaképtelensége, súlyvesztesége és csökkent tejhozama folytán, továbbá az állatforgalom nagymérvü korlátozása, növendékállatok pusztulása s végül némelykor a betegek egy részének elhullása következtében szenved. Megközelítő átlagos számítás szerint a súlyveszteség bikáknál 20 kg., ökröknél és teheneknél 15 kg., borjuknál 6 kg., a tejmennyiség csökkenése naponkint legalább 1 titert tesz ki és átlag 8 napig tart; az ökrök 5-8 napig munkaképtelenek; a sertések súlyveszteségét 5 korona értékünek becsülik. A járvány leginkább a nyári időszakban terjed el nagy földterületeken, míg télen jelentékenyen alábbhagy; ennek elmultával azonban a tavasszal élénkülő állatforgalom folytán sokszor újból nagyobb mérvet ölt.
A Sz. kizárólag ragályozás útján támad és egészséges állatok betegekkel vagy ilyenektől származó kórterményekkel való érintkezés útján veszik testükbe a ragályanyagot. Utóbbi még nem ismeretes eddig közelebből s lehetséges, hogy elemi állati szervezetek, protozoák képviselik. Legfogékonyabb a betegség iránt a szarvasmarha és a sertés, kevésbé a juh és a kecske. A betegség 3-5 napig tartó lappangási lázzal kezdődik, mely egészen a hólyagos kiütés kifejlődéséig tart. A kiütés legtöbbször a szájban (sertéseken az orrmányon), ritkábban a körmök között fejlődik. Az étvágy és a kérődzés csökkenése mellett az állatok a száj fájdalmassága miatt óvatosan és csámcsogva esznek, majd egészen abbahagyják az evést, míg szájukból hosszu nyulós fonalakban csurog a nyál. A 2-3-ik napon az ajkak belső felületén és a szomszékos részeken borsó-, egészen diómekkoraságu hólyagok vehetők észre, melyek viztiszta, sárga savót tartalmaznak, 1-3 nap mulva megrepednek, helyükön pedig élénk piros, érzékeny és sekély kimaródások tünnek elő, melyek rövid idő alatt teljesen begyógyulnak s ezzel a beteg állatok ismét jól kezdenek enni. Hasonló hólyagok a sertések orrmányán, kivételesen pedig szarvasmarhák szutyakján, valamint a szemek kötőhártyáin is fejlődhetnek. a körmök megbetegedését sántítás és feszes járás jelzi legelőször, majd a körömhasadékban a bőr melegebb és duzzadt, rajta szintén hólyagok fejlődnek, tiszta savós tartalommal, később pedig megrepednek és a kiömlő folyadék a szennyel együtt barna varokká beszárad. Súlyosabb esetekben a körmök fölött a húsos pártaszél leválik s később a régi köröm leválásával a húsos felület új szaruval vonódik be. Ha a betegek tisztátalan nedves helyen állnak, a felületes sebekből kiindulólag mélyre hatoló gyuladás indul meg, mely azután az ízületekre is átterjedve, hosszas betegeskedésre vezet vagy a beteg leölését teszi szükségessé. Az esetek egy részében a tőgyön is fejlődnek hólyagok, erős fájdalmasság kiséretében, sőt a gyuladás a tejutakra is átterjedhet és a tej minőségét megváltoztathatja. Némely járványok alkalmával az állatok a betegség folyamán hirtelen igen rosszul lesznek és pár óta alatt elhullnak.
A kezelés első feladata a sebes felületeket tisztán és a lábakon levőket lehetőleg szárazon is tartani és már ez az egyszerü eljárás is többnyire kedvező lefolyást biztosít. Minthogy a száj nyálkahártyája nagyon érzékeny, a betegeknek az érdes, száraz takarmány elvonásával, friss füvet vagy puha szénát, lisztes és korpás ivósakat, fiatal állatoknak tejet kell adni eleségül. A szájat célszerü friss tiszta vizzel többször napjában kiöblíteni, vagy enyhébb fertőtlenítő és összehúzó folyadékkal (sós-ecetes víz, vas- vagy rézgálic, timsó, bórsav stb. behinteni. A beteg tőgyet tiszta langyos vizzel vagy 1 %-os bórsavoldattal lehet mosogatni, súlyosabb esetekben pedig szárító kenőcsök (p. ólom- vagy cinkkenőcs) jók a sebes felületre.
A betegség elkerülése végett ügyelni kell arra, hogy járványos időben az állatok másokkal ne érintkezzenek, új beszerzések alkalmával pedig az új állatokat legalább egy hétig elkülönítve ajánlatos tartani. Ha a baj már kiütött, akkor az állomány többi résznek beojtása célszerü a járvány kedvezőbb lefolyásának biztosítása és gyorsítása céljából. Az ojtás legyegyszerübb módja abban áll, hogy az egészséges száj tisztára törül vagy felületesen megsebzett nyálkahártyájára a beteg nyálat bedörzsöljük vagy pedig ilyen nyállal beszennyezett takarmányt adunk enni az állatoknak. A járványos udvarok hatósági zár alá kerülnek (a legelső eseteket azonnal be kell jelenteni a község előljáróságának); a betegek húsa csak hatósági engedély alapján bocsátható fogyasztásra, a bőrök fertőtlenítendők, a betegek teje megsemmisítendő. V. ö. Hutyra, Állatorvosi belgyógyászat (1894).
(növ.), l. Lawsonia.
hólyagos, a lovak heveny ragadós megbetegedése, melyek folyamán az ajkak belső felületén és a szemben fekvő foghúson, esetleg az orrban, a szemeken és a szomszédos bőrön is, apró göböcskék, majd ezekből egész borsónyi hólyagok fejlődnek; ez utóbbiak megrepedése után kerek fekélyek maradnak vissza, melyek végül teljesen gyógyulnak. A betegség átlag két hét alatt és majd mindig kedvezően folyik le. A kezelés közben, tekintettel a száj nyálkahártyájának fájdalmasságára, lehetőleg puha takarmányt és lehetőleg bőven friss vizet kell nyujtani a betegeknek. A száj mosogatására timsó, csersav, rézgálic vagy kreolin 1-2%-os oldata alkalmas. Ha a Sz. lóistállóban fellép, az egészségesek azonnal való elkülönítésével kell terjedése ellen védekezni s ha ez nem sikerül, akkor az összes lovak beojtása, a beteg nyálának bedörzsölésével az egészségesek ajkainak belső felületére, ajánlatos a járvány lefolyásának gyorsítása végett.
az apró platina-lemezekkel s kisebb nyilásokkal ellátott harmonikának az a legkisebb faja, melyet az ajkak közé szokás illeszteni, s jobbra-balra húzgálni, mi alatt a befúvás által a lemezek hangzásba jönnek. Rendesen csak néhány diatonikus sorrendü hangot lehet általa kihozni vagy csak azokat, melyek valamely hármas hangzat alkatrészeit teszik. Zenei jelentősége semmisnek mondható s csakis gyermek-játékszernek válik be.