(növ.), l. Aranka.
l. Saskeselyü.
(Bucconidae), a kúszók rendjébe, a könnyü csőrüek csoportjába tartozó madárcsalád, ahová tartozó 43 faj a maxikói és braziliai erdőségekben él. Általában lusta állatok. Rovarokkal táplálkoznak. Farkuk 12 kormánytollu; csőrük különböző hosszuságu és végén kissé hajlott. Ilyenek: Bucco marcrorhynchus Gm., Malacoptila puca Gray, mely 20 cm. hosszu stb.
(növ., bogág, Sadlernál a Polypogon Desf.), délvidéki pázsit, 10 faja mind a két világrész melegebb tájain terem: a P. Monspeliense Desf. Fiume és Zengg környékén, a P. maritimum Willd. pedig Dalmáciában terem. Csinos virágzatát bokrétába kötik.
v. faszakáll (növ., Usnea Dill.), a gallyas telepü zuzmóknak hengerded, fonalnemü, nagyon elágazó alakja. Ez a test tulajdonképen a zuzmó fehér-szürkés vagy zöldes telepje, mely a fáról mint ősz fajfürt vagy szakáll szokott lecsüngeni. Mintegy 10 faja (hazánkban 8 fajtája) csaknem az egész föld keretségén el van terjedve. Legismeretesebb az Usnea barbata Fr.; telepszála 5-32 cm. hosszu, szürke-zöld, hajszál vékonyságu. Fatörzseken egész Európában, hazánkban is gyakori. A vén erdei fák messzire fehérednek tőle, mert derekáról meg a gallyai közül mint fehéres, olykor rőfnyi foszlány vagy szakáll csüng le, nem ritkán az egész fát elborítja. Vánkosba is teszik. Régen Koponya-moha (Muscus vel Usnea cranii humani, seu muscus barbatus) néven officinális volt s különösen a franciák mint babonás szert epilepszia és vérfolyás ellen méregdrágán fizették.
nagyközség tolna vármegye dombovári j.-ban, (1891) 1850 magyar lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
az ókorban Sangarius, vizben gazdag, de azért nem hajózható folyó Kis-Ázsia észak-nyugati részében. Kodavendijkar török vilajetben, az Emir-Dagh északi részén több forráságban indul folyásnak; Angorában balról a Purzokot, jobbról az Engüri-zút veszi föl és aztán a Fekete-tengerbe szakad.
a századnak negyedik része. A Sz.-ban a legénység két sorban állíttatik fel (sorakozik); a második sorbeliek fedezve állnak előtteseikre. Sz.-parancsnok valamely alantos tiszt vagy hadapród-tiszthelyettes. A Sz. többi tisztjei, mint «rajvezetők» az első és második sor szárnyaira osztatnak be. Az őrmester és a hangász a Sz. mögött állanak. - Sz. irodalmi szempontból a. m. fejezet (l. o.).
(periodikus függvény). Ha valamely függvény oly szerkezetü, hogy a P állandó egy bizonyos értékénél, f (z+P) = f (z), bármicsoda szám is z, akkor f (z)-t Sz.-nek nevezzük és P e függvénynek periodusa v. szakasza. Ha a Sz. összes szakaszai mint egy bizonyos zw szakasz egész számu többesei állíthatók elő, akkor a függvény egyszerüen szakaszos. A zw-t a primitiv szakasznak mondjuk. Ha valamely egyértékü analitikai Sz. nem egyszerüen szakaszos (és nem redukálódik puszta állandóvá), akkor számtalan módon található két szakasz, zw és zw', melyekből a többiek a z v w + z v w' képlet segítségével adódnak, hol v és v' tetszőleges egész számok. Ekkor a függvényt kétszeresen szakaszosnak nevezzük, zw és zw'-t pedig egy primitiv szakaszpárnak mondjuk.
akkor jön létre, ha a szakaszba osztott legénység vezényszóra egyszerre süti el a fegyverét. Az össztűz alkalmával mind a két sor állhat, vagy mind a kettő térdelhet; lehet, hogy az első sor térdel, a második áll; vagy az első sor fekszik, a második térdel. Jelzés: «tüzelni», következik a céltárgy és irányzékállás megjelölése, azután esetleg «térdre!» vagy «feküdj!» és a «kész!» «cél - tűz!» vezényszavak.