(salicylaldehyd), ortooxibenzaldehid, C6H4.OH.COH. Számos növényben, főleg pedig a Spirae-félékben előforduló benzolszármazék; képződik a szalicin és a szaligenin oxidációjakor. Előállítása rendszerint ugy történik, hogy karbolsavnak, káliumhidroxidnak és kloroformnak elegyét alkalmas készülékben hosszabb ideig 50-60°-ra hevítik. A Sz. szintelen, a levegőn megbarnuló olajos test, amelynek kellemes keserümandola-szaga van; fs.-a 1,17; fp.-ja 196°; -20°-on kristályos tömeggé mered meg. Vizben meglehetős könnyen oldódik. Nátriumamalgámmal összehozva szaligeninné, oxidációkor pedig szalicilsavvá alakul át. A Sz.-nek számos származéka ismeretes.
(salicylsav), ortooxibenzoesav. Igen fontos benzolszármazék; levezethető a benzoesavból (C6H5.COOH), ha abban a benzolgyök (C6H5) egy hidrogénatomját hidroxillel (OH) pótoljuk; képlete tehát C6H4.OH.COOH. Szabad állapotban előfordul a Spiraea ulmaria virágjában; összetett étere a télizöld (Gaultheria procumbens) olajában található. Többféle módon képződik; igy a szaligenin és a szalicilaldehid oxidációjakor, továbbá karbolsavból vagy benzoesavból, ha azokat káliumhidroxiddal összeolvasztjuk. Előállítása Kolbe eljárása szerint ugy történik, hogy karbolsavat nátriumhidroxiddal telítenek és az igy kapott nátriumfenolátot széndioxidáramban 180-220°-ra mindaddig hevítik, mig csak karbolsav desztillál át. A nátriumfenolát ekkor dinátriumszalicilittá C6H4.ONa.COONa alakult át, amelyet vizben feloldanak. A vizes oldatnak sósavval való elegyítésekor a Sz. kiválik, amelyet többszöri átkristályosítással vagy túlhevített vizgőzáramban való átdesztillálással megtisztítanak. A Sz. szintelen, négyoldalu prizmákból álló kristályos test; op. 155,5°; magas hőmérsékletre gyorsan felhevítve karbolsavra és széndioxidra szétbomlik. Vizben nehezen oldódik (1 sr. Sz. 15°-on 400 sr. és 100°-on 12 sr. vizben oldódik), de a kloroform, az éter vagy az alkohol igen könnyen oldja. Vizes oldata ferrikloridtól ibolyaszinü lesz; e reakcióról a Sz. nagyon könnyen felismerhető. A Sz.-nak számos sóját, összetett éterét és igen sok származékát ismerjük. Sóit szalicilátoknak nevzik; ezek közül a legfontosabbak: 1. nátriumszalicilát, C6H4.OH.COONa., amely natriumkarbonátnak Sz.-val való telítése révén is készül és vizben könnyen oldodó por; 2. bázisos merkuriszalicilát C6H4.O.COOHg., vizben oldhatatlan, fehér, alaktalan por, amelyet ugy állítanak elő, hogy frissen készült merkurioxidot borszeszben oldott Sz.-val ráznak össze. Mind a két só igen hatásos gyógyszer. A Sz.-at gyógyszerül és atniszeptikus hatása miatt konzerváló szerül is használják. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos.
l. Antiszeptikus kötözőanyagok.
(Salicin), a glikozidák csoportjához tartozó szénvegyület; képlete C13H18O7. Előfordul főképen a fűzfafélék gyökereiben és leveleiben. Előállítása ugy történik, hogy a helicint nátriumamalgammal redukálják. A Sz. apró fényes kristályokból áll, alkoholban és forró vizben oldódik; íze keserü; op. 198°. Híg savak, lúgok és erjesztők behatására glikoz és szaligenin képződik belőle.
(saligenin), szalicilalkohol, ortooxibenzilalkohol. A benzol származékai közé tartozó alkohol, mely a szalicin erjedésekor képződik; képlete C7H8O2. Előállítása a szalicilaldehidnek nátriumamalgammal való redukciója útján történik. Alkoholban, éterben és forró vizben könnyen oldódó, gyöngyházfényü kristályos test; op. 82°, oldata ferrikloridtól sötétkék szinü lesz; oxidációkor szalicilsav képződik belőle.
posztószerü szövetek csinozásánál használt gép, l. Csinozás.
(Szaljani), város Baku transzkaukáziai orosz kormányzóságban, a Kura deltájának fejénél, (1891) 12,326 lak. Az állam tulajdonát tevő jelentékeny halászati területet róla nevezték el, bár annak vezetősége 1829 óta Bozsij Promiszlban van. Környékén sót főznek. Közelében vannak a sirváni sah első székhelyének romjai, amelyet 1258. a tatárok dúltak föl.
1. kisközség Hont vármegye szobi járásában, (1891) 1586 magyar lak. - 2. Máté-Sz. (l. o.). - 3. Tisza-Sz., kisközség Bereg vármegye mezőkászonyi j.-ban, (1891) 1213 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
kisközség Tolna vármegye völgységi j.-ban, (1891) 1167 német és szerb lak.
a hal csontja, kiváltképen pedig a húsban levő Y-alaku vékony csontocskák. - Sz. a botanikában serte- vagy fonálforma, rendesen merevebb nyulványa valamely szerv végének vagy hátának, gyakran pödörödött vagy térdelt, de kacskaó módjára nem csavargózik. Leggyakrabban a pázsit toklászán van (l. Kalász), de az erikafélék porfejtőjén meg a gólyaorrfélék termésén is. A búza hosszu Sz.-ját bajusznak is nevezik. Az ilyen búza a bajuszos vagy Sz.-s búza, ha a Sz. kurta vagy nincs, tar-, vagy tariska-búza a neve.