1. Antal, iró a XVIII. sz. végén, erdélyi származásu, megh. Budán 1804 aug. 19-én 51 éves korában. 1790-től néhány évig Sándor Lipót nádor titkára volt. Ez állásában kezdte átdolgozni magyarra szabadon Blumauernak akkor rendkivül kedvelt travesztált Aeneisét és kiadta: Virgilius Eneássa, kit Blumauer németre travesztált, most magyarosan Sz. A. úr által öltöztetett (I. rész, Bécs, 1792). A helyenként kitünő átdolgozás a magyar verses komikai elbeszélés egyik úttörő kisérlete, melynek Csokonaira és P. Horvát Endrére is volt irodalmi hatása; annál kedveltebb volt pedig a maga idején, mert Sz. elég önálló volt ahhoz, hogy a travesztiát a hazai viszonyokhoz alkalmazza. Felvilágosodott szellemével a papság haragját magára vonta s e miatt végre a nádornál elfoglalt állását is elvesztette. Műve többi részét kéziratban hagyta hátra. Hoffner után átdolgozta a Pikkó herceg és Jutka Perzsi c. «szomoru víg operát» (2 felv., Pest 1793). V. ö. Széchy Károly, Irodalomtört. Közlemények (IV. évf. 437-43. old.). - 2. Sz. László, főpap, l. Zalka.
(növ.), l. Szálka.
leginkább a fehér halakat hivják igy, amelyek nagyon is szálkás húsuk miatt majdnem élvezhetetlenek.
Gyula, természettudományi iró és tanár, szül. Újverbászon (Bács) 1843 ápr. 27. Járt a budapesti ág. ev. főgimnáziumba és mint diplomás mérnök lépett ki a műegyetemből. Mint a természettudományok tanára működött a felsőlövői gimnáziumban és a temesvári állami főreáliskolában. Temesváron megalapította a délmagyarországi természettudományi társulatot, melynek kilenc éven keresztül ügyvivő alelnöke volt. Kutatója és leirója a délvidéki barlangoknak, melyek egyikét tiszteletére a régészeti társulat Sz.-barlangnak is elnevezett. Meghatározta és leirta Temes vármegyének pillangóit. Szerkesztője volt a Természettudományi Füzeteknek. 1883 óta Budapesten működik. Jelenleg az országos állatvédő egyesületnek igazgatója és főtitkára, mint olyan szerkesztője az Állatok Őrének és Állatvédő Naptárnak. A természetes gyógymódnak úttörő munkása, amennyiben a külföld e nemü intézeteit mind ismeri, az országos magyar Kneipp-egyesületnek elnöke s egyik alapítója.
két egymásra merőleges vagy több, részben egymással párhuzamos, részben egymásra merőleges, geodéziai vagy asztronomiai, vagy egyáltalában mérésre szolgáló távcsövek vagy mikroszkópok szemcsövében egy fémgyűrü párkányára, az u. n. diafragmára kifeszített igen finom (pók petéiről vagy selyemgubóról lefejtett vagy érc-) szálak, melyek a fennebb említett műszerek használatánál a szemcsőnek a tárgylencse csövében való tologatása útján az objektiv által előidézett eális kép síkjába állítandók be (különben parallaxis áll elő). E szálakat irányszálaknak mondjuk. Mindegyik szál, kapcsolatban a távcső objektivjének optikai középpontjával, egy iránysíkot állapít meg oly módon, hogy egy bizonyos pontra irányzásnak csak egy bizonyos távcsőállás felel meg. Valamely ilyen iránysíkról akkor mondjuk, hogy egy pontra irányzott, ha a távcsőbe nézve a megfelelő irányszál és a pont képe födik egymást. Újabban planparallel üveglemezre karcolt igen finom vonalakkal is pótolják az irányszálakat. Ez állandóbb, de hibája, hogy az üveglemez hőmérsékváltozásoknál homályos lesz.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye solti felső j.-ban, (1891) 3640 magyar lak., gőzhajóállomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
hajósnyelven általában a viz folyásával és erejével történő mozgást jelent, amikor t. i. a hajódereglye, talp stb. kéz vagy egyéb erő által nem hajtva, a viz sodrával szabadon úszik, vagy midőn a lebocsátott horgony vagy vasmacska nem tart, hanem amint a viz folyik, ez is, egyben a hajó is, vele megy.
(Kis-), nagyközség Bács-Bodrog vármegye bácsalmási j.-ban, (1891) 1794 magyar lak., vasút, posta-, táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
(descensus), a hunn-szittya népnél s jelesül a vezérek korában a magyaroknál az egyes nemzetiségeket illető fekvő birtokok. A Sz.-ok közvetlenül az egyes nemzetiségeknek össztulajdonai voltak, közvetve az egyéni tulajdon keletkezésének tették alapját, és pedig kétféleképen; részint ideiglenes hatással, midőn ugyanis egyes családok saját használatra a Sz.-ból bizonyos időre birtokot kaptak, részint örök időre, mint örökséget, az u. n. osztály útján. Az osztálytársak a felosztott birtokra nézve jogközösségben maradtak.
olykor a hadtáp-élelmezés (l. Hadtáp) helyett alkalmazzák. Sz. esetén a szállásadónak vagy a községnek kötelessége a teljes hadi élelemadag elkészítése és kiszolgáltatása, a belföldön fizetés, ellenséges földön pedig nyugtatvány ellenében. Az állatok részére az élelem a községtől követeltetik be.