l. Elszállásolás.
(Felső-), kisközség Hunyad vármegye puji j.-ban, (1891) 1059 oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
fellengítés (szublimálás), igen gyakran használatos kémiai művelet, amely a lepárlástól csak annyiban különbözik, hogy a Sz.-nál a gőzök lehűtése folytán kapott termék (szublimátum a. m. szálladék) szilárd, mig a lepárlásnál folyékony. E művelettel szokás megtisztítani p. a jódot, merkurikloridot, arzéntrioxidot stb., mert ezek hevítéssel igen könnyen gőzzé alakíthatók és gőzük az edény hidegebb részeire szilárd alakban (többnyire apró kristályokban) rakódik le.
oly visszterhes tulajdonátruházás, amely nem rögtön az átruházási ügylet megkötésekor, hanem későbbi időpontban történik. Az ily átruházási ügyletet Sz.-i ügyletnek nevezzük. Ez tehát határidőügylet. A Sz.-i ügylet tárgyai lehetnek épp ugy helyettesíthető, mint nem helyettesíthető dolgok s az is közömbös, vajjon az átruházó, jelesül az eladó, az ügylet tárgyát tevő áruknak már birtokában van, vagy azokat még csak megszereznie kell. Oly áruk s általában ingó dolgok Sz.-ának elvállalása, melyeket a szállító fél e végból (vagyis a Sz. céljából) szerez meg, tárgyi kereskedelmi ügyletet alkot. A Sz.-i ügylettől megkülönböztetendő a szállítmányozási ügylet (l. o.).
a vasúti és gőzhajózási szállítás használatát nálunk először megadóztatja az 1875. XX. t.-c., ezt módosítják az 1880.LXI. s az 1887. XIV. t.-cikkek. Vasutakon és gőzhajókon egyaránt fizetendő: a) személyszállításért a viteldíjnak 10 %-a; b) az útimálhasznállításért a málhának vitelbérmentes részét meghaladó túlsúlya után számított szállítási díjnak 10 %-a; c) külön személyvonatokért és gőzhajókért a szállítási díjnak 10 %-a; d) gyorsszállítmányokért a szállítási díjnak 5 %-a, teherszállítmányokért ugyanannak 2 %-a; e) gőzhajókon a külön kabin, vasutakon az alvóhelyül szolgáló kocsiszakasz bérletéért a bérösszegnek 10 %-a.
l. Fuvardíj és Postai díjszabás.
kereskedelmi határidőügyleteknél az a határidő, mely alatt az arra kötelezett az árut szállítani köteles. Erre nézve a kereskedelmi ügyletek teljesítését szabályozó általános elvek irányadók. A kereskedelmi törvény szabályai szerint jelesül: a) ha a határidő napokban van megállapítva, a teljesítés a határidő tuolsó napjára esik, maga a megkötés napja nem számíttatván; b) hetekben, hónapokban megállapított határidőnél a teljesítés ideje az utolsó hét vagy az utolsó hó ama napjára esik, amely nevénél v. számánál fogva a szerződés megkötési napjának megfelel; c) ha a határidő egy v. több egész hóban és egy fél hóban van megállapítva, a fél hó (15 nap) az egész hónapok után számítandó; d) ha a teljesítési idő közelebbi meghatározása helyett az van kikötve, hogy a teljesítés mielőbb, mihelyt csak lehet, alkalmilag teljesítendő vagy más hasonló kifejezések használása esetében a teljesítés idejét a fenforgó körülmények s az ügylet természetéhez képest a biróság határozza meg; e) néhány v. egy-két (p. nap) alatt kettőt kell érteni; f) ha a teljesítés napja vasárnapra v. közönséges ünnepre esik, a kötelezettség a legközelebbi köznapon teljesítendő; kivéve, ha a kötelezettséget bizonyos időtartamon belül kell teljesíteni, mert ez esetben a teljesítésnek ez időtartam eltelte előtt kell bekövetkezni; a miért, ha a kitűzött időtartam utolsó napja vasárnapra v. közönséges ünnepre esnék, a kötelezettség az ezt közvetlenül megelőző köznapon teljesítendő.
Vételnél a Sz. meg nem tartása esetében a vevő a törvényben biztosított jogával, mely szerint teljesítés helyett kártérítést követelhet vagy a szerződéstől elállhat, csak ugy élhet, ha erről a másik felet azonnal értesíti, s ekkor is, ha ezt az ügylet természete megengedi, a másik félnek az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik. Kivételt képeznek ez alól az u. n. fix ügyletek. Ezek alatt oly ügyletek értendők, amelyeknél a szállításnak határozottan kijelölt határnapon v. határidőben kell történnie, és pedig ugy, hogy a határnap v. határidő a szerződésnek lényeges feltételeit képezi, p. egy meghatározott alkalomra rendelt ruhadarab stb.
A Sz.-k a vasúti díjszabásokban közzé teendők, s azok a következő legnagyobb tartamot meg nem haladják: gyorsáruknál: kezelési határidő 1 nap; Sz.: minden, habár csak megkezdett 300 km. után 1 nap; teheráruknál: kezelési határidő 2 nap; Sz.: 100 km. távolságig 1 nap, nagyobb távolságnál minden további, habár csak megkezdett 200 km. után 1 nap. Ezeken kivül még bizonyos árukra és egyes vasutakra való átmenetnél póthatáridők is engedélyezvék, melyek azonban egyenkint 12 óránál nagyobbak nem lehetnek.
l. Biztosítás (III. köt. 349 old.).
(ném. Speditions-Geschäft), a kereskedelmi törvény értelmében áruk tovaküldésének elvállalása, ha ezt valaki fuvarozók vagy hajósok által saját nevében, de mások rovására eszközli. Azt, aki ily ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik szállítmányozónak (Spediteur) nevezzük. Az áruk fuvarozásának foganatosítása már nem tartozik a Sz.-hez, hanem u. n. fuvarozási ügyletet alkot. A Sz. és a fuvarozási ügylet közötti viszony megértésére annak szem előtt tartása szükséges, hogy a fuvarozóval szemben nem maga az áru küldője, hanem más valaki szerepel feladóként, nem maga köti meg a fuvarozási szerződést, hanem más valaki saját nevében, de az ő részére. A Sz. tehát lényegileg nem más, mint a bizonyái ügyletnek (l. o.) egyik faja, vagyis oly bizományi ügylet, amelynek tárgya fuvarozási ügylet. Ezt a mi kereskedelmi törvényünk is elismeri, mert jóllehet a bizományi és a Sz.-et két külön címben tárgyalja, tehát a Sz.-et nem foglalja a bizományi ügylet fogalma és elnevezése alá, a Sz.-nél kifejezetten kimondja, hogy a szállítmányozó jogaira és kötelességeire nézve amennyiben a Sz.-re vonatkozó cím eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, a törvénynek a bizományi ügyletre vonatkozó határozatai szolgálnak irányadóul.
A Sz. csak akkor kereskedelmi ügylet, ha a megbizott, vagyis a szállítmányozó Sz.-ekkel iparszerüleg foglalkozik, kivéve, ha a szállítmányozó kereskedő, amely esetben a kereskedő rendes üzleti köréhez nem tartozó egyes Sz.-nek elvállalása is a törvény kifejezett rendelkezésénél fogva kereskedelmi ügylet. A Sz.-hez nem szükséges, hogy az a megbizó részéről is kereskedelmi ügyletet alkosson, de ha a megbizott részéről a Sz. kereskedelmi ügylet, a törvény általános rendelkezésénél fogva a Sz.-re vonatkozó határozatok a megbizóra is alkalmazandók, amennyiben magukból a határozatokból ki nem tünik, hogy azok a felek közül csak azt kötelezik, akire nézve az ügylet kereskedelmi ügylet (264. §). Minthogy a szállítmányozó a fuvarozási ügyletet a megbizó részére ugyan, de saját nevében köti meg, ebből az következik, hogy a fuvarozási ügyletből közvetlenül jogosítva és kötelezve csak a szállítmányozó lesz, ellenben a megbizó és a fuvarozó között közvetlen jogviszony nem keletkezik. Ha a megbizó maga akarna fellépni a fuvarozó ellen, ezt csak a szállítmányozó jogán s csakis mint ennek engedményese teheti. A szállítmányozó kötelességeit illetőleg az elvállalt szállítmányozás eszközlésénél kártérítési felelősség terhe alatt a rendes kereskedő gondosságável tartozik eljárni. Súlyosabb felelősség terheli akkor, ha a fuvarozásnak a feladó részéről kijelölt módjától vagy nemétől fontos ok nélkül eltért, mely esetben a véletlen balesetért (casus) is felelős (p. a fuvarozást a megbizó utasítása ellenére nem vasúton, hanem hajón eszközli), kivéve, ha igazolhatja, hogy a véletlen baleset a meghagyás pontos teljesítése mellett is bekövetkezett volna. A szállítmányozó jogait illetőleg: a) követelheti a szállítmányozási díját s a szállítmányozásra szükségkép v. hasznosan fordított költségeit és kiadásait; b) az ügyletből felmerült követelése s az árukra esetleg adott előlegezések erejéig zálogjoga van az árukra, amennyiben azok birtokában vannak, vagy amennyiben azok felett rendelkezhetik. Bizonyos irányban külön intézkedések állanak fenn a következő két esetben: a) ha a szállítmányozó nem a tényleg fizetendő fuvardíjak mellett, hanem bizonyos átalányösszegért vállalja el a szállítmányozást; b) ha a fuvarozást maga eszközli. Az első esetben felelőssége a rendesnél nagyobb, mert más megállapodás hiányában a fuvarozók és a közvetett szállítmányozók (Zwischenspediteur) eljárásáért is egyenes felelősséggel tartozik, vagyis ugy tekintetik, mintha ezekért készfizetői jótállást (del credere) vállalt volna. Szállítmányozási díjat pedig csak világos kikötés esetében számíthat fel. A második esetben, amelynek ellenkező megállapodás hiányában feltétlenül helye van s melyben a szállítmányozó mint u. n. önszerződő fél (in sich) szerepel, a szállítmányozót a fuvarozónak jogai és kötelességei illetik, viszont költségein és díjain felül a fuvardíjat is felszámíthatja. Csalás és sikkasztás eseteinek kivételével a szállítmányozó ellen az áru teljes vagy részben való elveszése, megsérülése vagy elkésett kiszolgáltatása miatt támasztható kereset egy év alatt évül el. Hasonló módon évülnek el az e címeken a szállítmányozó keresete ellen emelhető kifogások, ha a tudósítás e tényekről a szállítmányozó részére egy év alatt el nem küldetett.
A Sz.-től megkülönböztetendő: a) a szállítási ügylet (l. o.); b) a fuvarozási ügylet. Ez utóbbi és a Sz. között az a különbség, hogy emez az áruk fuvarozók vagy hajósok által eszközlendő tovaküldésének elvállalása, a fuvarozási ügylet pedig a fuvarozásnak foganatosítása, amint hogy, mint fentebb láttuk, ha a szállítmányozó a fuvarozást maga eszközli, akkor két ügylet, Sz. és fuvarozási ügylet forog fenn. Fuvarozási ügylet általában személyeknek és áruknak egy helyről más helyre átvitele. Az «áru» fogalmára nézve pedig megjegyzendő, hogy az áru műkifejezésen mindazok a javak értendők, amelyeknek közvetítése a kereskedelemhez tartozik, tehát az ingatlan javak kivételével, amelyek törvényünk értelmében (262.§) kereskedelmi ügyletek tárgyai nem lehetnek, nemcsak a testi dolgok, hanem a nem testi javak, jelesül p. hirek, ugy hogy a távirók, távbeszélők mint hireket továbbító vállalatok, épp ugy fuvarozási vállalatok mint azok, amelyek testi javak vagy dolgok továbbításával foglalkoznak. A fuvarozásnál, tárgya szempontjából személy- és áru-, módja szerint pedig szárazföldi és vizi fuvarozást különböztetünk meg. Az első a vasutak különös jelentőségénél fogva vasúti és közönséges, a második, a vizi fuvarozás pedig folyó- és belvizi v. tengeri fuvarozásra oszlik. A tételes törvény azonban fuvarozási ügylet alatt csakis azt a fuvarozási ügyletet érti, amelynek tárgya árunak szárazon v. folyókon és belvizeken való fuvarozása. A személy és a tengeri fuvarozásra tehát a kereskedelmi törvénynek a fuvarozási ügyletre vonatkozó szabályai alkalmazást nem találnak; az utóbbira nézve a tengerjog irányadó, mig a személyfuvarozásra jobbára csak a vasúti üzletszabályzat és az 1874. XVIII. t.-c. tartalmaz intézkedéseket.
A fuvarozási ügyletek u. n. alanyi kereskedelmi ügyletek, mert csak annyiban azok, amennyiben iparszerüleg folytattatnak. A fuvarozással iparszerüleg foglalkozó egyént fuvarozónak nevezik. A fuvarozási ügyletben rendszerint három személy vesz részt: a) a feladó; b) a fuvarozó; c) az átvevő vagy címzett. Maga a fuvarozási szerződés azonban csak a feladó és a fuvarozó között jő létre. A feladó és az átvevő azonos személy is lehet, igy jelesül akkor, ha a feladó oly helyre küldi az árut, ahol ő maga akarja átvenni. A feladó a fuvarozótól az u. n. fuvarlevél (l. o.) kiállítását követelheti, amely azonban ellenkező kikötés hiányában csak a szerződés bizonyítékául szolgál, de kiállítása nem feltétele a szerződés létrejöttének, kivéve a vasúti fuvarozásnál. A fuvarlevél a fuvarozási szerződés közelebbi feltételeit tartalmazza. A fuvarozó kötelességei: a) az áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig esett minden kárért, még a véletlen balesetért is felelős. Kivéve, ha a kárt erőhatalom (vis major), v. az áru természetes minősége, vagy a begöngyölésnek kivülről fel nem ismerhető hiányai okozták. Az erőhatalom értelmezése iránt eltérők a nézetek. A kár kiszámításánál az árunak rendes kereskedelmi, ilyennek hiányában közönséges értéke irányadó. Vétkes gondatlanság vagy gonosz szándék esetében azonban a fuvarozó teljes kártérítéssel, azaz a valóságos kárnak (dumnum emergens) és az elmaradt nyereségnek (lucrum cessans) megtérítésével tartozik; b) felelős a kikötött vagy a szokásos fuvaridő elmulasztásából eredt kárért; c) felelős személyzetéért, s ha az árut más fuvarozónak adja át, minden későbbi fuvarozóért is, és pedig nemcsak a személy megválasztásában őt terhelhető gondatlanságért (culpa in eligenda), hanem feltétlenül; de megfordítva a későbbi fuvarozók is, akik az árut az eredeti fuvarlevéllel veszik át, felelősek előzőiknek teljesített fuvarozásból eredő kötelezettségeiért, vagyis ily esetben a fuvarozók egyetemlegesen vannak kötelezve. A szigoru felelelősség azonban időbeli tekintetben szűk határok közé van szorítva, mert az áru átvételével és a fuvardíj kifizetésével a fuvarozó ellen minden igény megszünik. Kivételt képez oly hiány vagy sérülés, mely az átvételkor külsőleg felismerhető nem volt, de ebben az esetben az igény későbbi érvényesíthetése két feltételhez van kötve, jelesül: a hiányt v. sérülést a felfedezés után azonnal birói szemle útján kell megállapítani, és igazolni kell azt, hogy a hiány v. sérülés a feladás és a kiszolgáltatás ideje között történt. Egy év alatt azonban a kártérítési igények feltétlenül elévülnek. A fuvarozó, jgoait illetőleg: a) követelheti az áruknak kellő időben, helyen és módon átadását, s a szükséges kisérő iratokat; b) a fuvardíjat; c) az árukra szükésgkép v. hasznosan fordított költségek és kiadások megtérítését; d) követeléseire a fuvarozott árukon törvényes zálogjoga van, mely az áruk átszolgáltatásáig fennáll, s még a tulajdonos ellen elrendelt csőd esetében is hatályos.
Fuvarozási ügyletnél az u. n. «rakjegy» is fordulhat elő, ha abban a feladó s a fuvarozó kölcsönösen megállapodnak. A rakjegy fuvarozó részéről kiállított okirat, amelyben a fuvarozó az áru kiszolgáltatásáért kötelezi magát az okirat minden jogszerü birtokosa irányában. Tartalmát a törvény részletesen meghatározza. A raA rakjegynek célja a fuvarozó és az átvevő közti jogviszonynak szabályozása, mig a fuvarozó és a feladó közti jogviszonyra nézve a fuvarozási szerződés irányadó. Ugyanazért az utóbbinak a rakjegybe fel nem vett határozatai az átvevő irányában joghatállyal nem birnak. A rakjegy kiállításának egyik lényeges következménye az, hogy a fuvarozó az árut csak a rakjegy ellenében szolgáltathatja ki; ellenkező esetben a rakjegy jogszerü birtokosának az áruért felelős.
A közforgalomnak átadott vaspályák nem kötelesek bármely árucikket fuvarozásra elfogadni. Ez alapon megkülönböztetünk oly árukat, melyeknek szállíthatósága bizonyos feltételekhez van kötve, s olyanokat, melyek a szállításból ki vannak zárva. A szállításból általában ki vannak zárva: 1. postajövedéki tárgyak; 2. azok a tárgyak, melyek terjedelmük, súlyuk, avagy egyéb tulajdonságuk miatt a szállítás végrehajtásában résztvevő vasutak, habár csak egyikének is, építési és üzemi berendezése szerint a fuvarozásra nem alkalmasak; 3. azon tárgyak, melyeknek fuvarozása közrendészeti okokból meg van tiltva; 4. mindennemü magától gyuladó vagy robbanó tárgyak, amennyiben külön határozat nem teszi lehetővé. E külön határozmányok vonatkoznak a feltételesen szállítható tárgyakra. Ezek általában: 1. a robbanó tárgyak, lőporkészítmények stb., továbbá az undort gerjesztő és bűzös készítmények; 2. arany és ezüst rudak, platina, pénz, pénzértékü érmék és papirok, okmányok, drágakövek, igazgyöngyök, ékszerek és más drágaságok, továbbá művészeti tárgyak, mint festmények, ércötvényü tárgyak és régiségek; 3. azon tárgyak, melyeknek rakodása vagy szállítása a részes vasutak csak egyikének is építési és üzemi berendezése szerint rendkivüli nehézséget okoz; 4. mozdonyok, szerkocsik és gőzkocsik, amennyiben saját kerekeiken futnak. Az 1. alatt említett tárgyak feltételei általános érvényü szabályokban van megállapítva, a többiekre nézve az egyes vasutaknál külön szabályok vannak. A fuvarozást határoztt megállapodás vagy helyi szokás hiányában a körülményekhez mért határidő alatt kell megkezdeni és befejezni. Ezt nevezzük szállítási határidőnek (l. o.), melynek mértékét a vasútra nézve az üzletszabályzat határozza meg. A vasút a szállítási határidő elmulasztásáért és az áru megsérülése vagy elveszéseért szavatossággal tartozik, illetve felelős és kártérítésköteles, amennyiben igazolni nem képes, hogy a késedelmet rendes fuvarozó gondosságával elkerülni nem lehetett. A vasút felelős azokért is, kiket az elvállalt fuvarozás teljesítésénél alkalmaz.
az, aki szállítmányozási ügyletekkel (l. o.) iparszerüleg foglalkozik.