l. Cséplőgépek.
(növ.), l. Pázsitfélék.
szállóige, amely a francia feu de paille fordításából keletkezett. A gyorsan keletkező és gyorsan muló érzelmekre szokták mondani: olyan mint a Sz. Széchenyi szerette a könnyen lobbanó és könnyen kialvó magyar lelkesedésre alkalmazni. V. ö. Tóth Béla, Szájrul-szájra (Budapest 1895).
l. Szénavilla.
(növ., immortella), az olyan, amely alakját és szinét, kehelylevelének, illetve szirmának száraz volta miatt, levágás után is megtartja. Ilyen a szegfűfélékből a fátyolvirág (Gypsophila paniculata L.), az amarantusfélékből a Gomphrena globosa L., az ördögszekér, kivált pedig a fészkesek közé való számos Sz., p. a nálunk vadon termő vasvirág, polyvavirág (Xeranthemum L.), a bábakalács, a gyopár (Gnaphalium L.), a Dél-Afrikából és Ausztráliából behozott sárga, fehér és piros Sz. (Helichrysum L., Helipterum Schlecht., Ammobium R. Br., Rhodanthe Lindl.) stb., végre akárhány pázsitféle, p. a nyúlperje (Briza), rozsnok (Bromus) és mások. L. Bársonyvirág és Amarantus. V. ö. Hein, Das Trocknen und Färben natürlicher Blumen und Gräser (Weimar 1875); Braunsdorf, Das Trocknen, Bleichen etc. natürlicher Blumen und Gräser (Bécs 1888).
szalamia-só, mint ásvány ritkán vulkáni vidékeken (Vezuv, Etna) üregekben, hasadékokban kristályos bevonat alakjában található. Kristályai szabályos rendszerbeliek, rendesen erősen torzultak. Szúrósan sós ízü, szintelen vagy vaskloridtól sárgásra, barnásra megfestve. K. 1,5, fs. 1,5-1,6. L. Ammonium-klorid.
l. Fekete cukor.
(persa eredetü török), a. m. évkönyv, napló. Voltak u. n. udvari szálnámedsik, akik évről évre feljegyezték a fontosabb politikai és történeti eseményeket. Újabban minden török kormányzóság ad ki évenkint ily Sz.-t, vagyis évi jelentést.
kisközség Gömör vármegye rozsnyói j.-ban, (1891) 566 magyar lak., vasúttal. Hozzá tartozik Sz. és Gombaszög (l. o.) vasgyártelep; a Sz.-i vasgyárat, mely Andrássy Géza gróf tulajdona, drótkötélpálya köti össze a vasúti állomással. Egy meredek szilacsúcson a vörös barátok klastroma állott, melyet a monda szerint Bebek Ferenc rombolt szét, hogy a vörös barátok által elrabolt leányát megboszulja.
Bertalan, szépirodalmi iró, ref. lelkész, megh. Bőcsön 1895 nov. 2-án 52 éves korában. Jeles tollu iró volt, de szerény ember, aki inkább a maga mulatságára irogatott. A 70-es években tünt fel először apró elbeszéléseivel. Képek c. alatt (Miskolc) 1885. Vereskövi álnéven kiadott elbeszélésgyüjteménye tette nevét országosan ismertté. A borsodvármegyei Hegyköz (a Bükk déli lejtői) népének egyszerü erkölcseit rajzolgatta e képekben mély megfigyeléssel, poétai lélekkel és érett elmével. Hat év mulva (1895) új kötete jelent meg Elbeszélések címmel a Szépirodalmi Könyvtárban, saját neve alatt. Tehetségét ekkor méltatták legmelegebben. Álnevét a Bükk egyik ormáról, a Vereskőről vette. V. ö. Aba. A Bükk költőpapjáról (Nemzet 1895); Csáky Albin grófné, Egy igaz iróról (Fővárosi Lapok, 1891. évf. 282. sz.).