1. Alsó-Sz., kisközség Sáros vármegye felsőtárcai járásában, (1891) 1200 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Eger-Sz. (l. o.). - 3. Nagy-Sz. (Gross-Schlagendorf), csinos kisközség Szepes vármegye szepesszombati járásában, a Magas-Tátra tövében, (1891) 971 német lak.; van több igen jó iskolája, szeszgyára, lentörője, gazdasági kaszinóegyesülete, önkéntes tűzoltóegyesülete, dalárdája és Veszter-park néven ismeretes nyaralótelepe, melyben nyaranta igen élénk a turistaforgalom; továbbá postahivatala és postatakarékpénztára. Nagy-Sz. már 1271. Zalok (németül Schlang) név alatt említtetik az okmányokban; szép gotikus temploma 1317-1401 épült. Itt született Hunfalvy János és Hunfalvy Pál. - 4. Tisza-Sz., nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszai felső járásában, (1891) 3820 magyar lakossal, ipartestülettel, vasúttal és postahivatallal.
-nemzetség, mesés őse Szalók, a honfoglaló vezérek közé tartozó Öcsöb (l. o.) fia. Oklevelesen a Sz.-nemzetségből Baját említik először 1183-ból, mint az okuri kolostor kegyurát s Henrik comest 1213-ból, mint királyképét. A nemzetség ősi birtoka a hevesvármegyei Szalók (1183); ezen kivül 1399-ig Heves, Borsod, Bereg, Tolna és Veszprém vármegyékben még 29 jószágukról van szó. Ezek egy részén 1270. osztozkodtak, a róla szóló okiratot azonban Márk a kunok elől való futásakor elvesztvén, az egri káptalan azt átirta. A nemzetség több tagja volt comes a XIV. sz.-ban. E nemzetségből vált ki a Balai, a nagybesenyei Bessenyey, Dormánházy, Erdőteleky, Farnosy, kerecsényi Disznós és tiszaszalóki Szalóky-család. Liptó vármegyében a Podhorányi-család őse szintén egy Szalók (1272-90); e Szalók ivadékairól 1485 után egészen 1718-ig hallgatnak az adatok. V. ö. Wertner, Nemzetségek (II. 324-331) és Majláth (Turul, 1890. évf. 61-63. sz.).
(salol). A szalicilsavnak a különféle fenolokkal alkotott összetett étereit közös néven ugyan Sz.-nak hivják, e névvel azonban rendesen a Szalicilsavas fenilt [C6H4(OH).CO2.(C6H5)] jelölik. Készítése ugy történik, hogy a szalicilsav és karbolsav elegyét foszforoxiklorid vagy foszforpentaklorid hatásának teszik ki. A Sz. szintelen és íztelen apró kristályokból áll; op. 43°, vizben igen csekély mértékben oldódik, könnyebben oldja a borszesz, legkönyebben az éter. Dezinficiáló és antiszeptikus hatása miatt az orvosi gyakorlatban gyomor- és hólyagbántalmakban használják.
l. Salon.
(az új-görög hivatalos helységnévtárban Amphissa), csinos kis városka 5000 lak. Ftiotisz nómoszban, a Liakura (Parnasszosz) hegy mellett. Egy antik alapfalakra épült középkori váracs körül terül el. Van hét temploma, püspöki székhelye; lakosai olajat, dohányt és búzát termelnek és kordovánt készítenek; mindezekkel élénk kereskedést folytatnak. A római uralom idején csaknem bevehetetlen fellegvára ismét fölépült.
(Város-Sz., Sz.-város, Sz.-Őrivár, Schlaining), kisközség Vas vármegye felsőőri járásában, (1891) 1242 német lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal, takarékpénztárral. A városias külsejü község mellett, völgytől körülövezett hegyen, Sz. regényes szép lovagvára emelkedik, melyről már a XIII. sz.-ban történik említés, mint Németújvári Henrik birtokáról, ki azonban 1270. Ottokár cseh király kezére játszó. 1274 dec. 1. IV. László király ostromolta, de hiába. 1289. Albert osztrák herceg előtt kitárta kapuit. 1450-ben Baumkircher András német lovag újjáépíté a várat (Baumkircher domborművü alakja ma is látható a várban), aki a templomot és a pálosok kolostorát is felépíté. A XV. sz. végén a Kanizsai-, majd az Újlaki-családra szállt. A vár külső részei 1648. épültek, amióta Sz. a Batthyányak birtoka; egy része ma Schmidt Ferenc nagybirtokos tulajdona.
(ezst.), a drámai fajok közt egyike a legújabbaknak és ugyszólván a franciák találmánya. A Sz. a jó társaság körében játszó cselekményt ábrázol, melyben egyes magasabb tipusok rajzoltatnak és a finom, szellemes dialogus utánoztatik. Maga a cselekmény is ugyszólván a dialogusban rejlik; némelyik Sz.-ban a szinpadon alig látni valami cselekményt, mindent csak elmésen, szellemesen elmesélnek. Szenvedélyek, indulatok kitörésének kevés helye a Sz.-ban, amelyben egy könnyed szerelmi regény lejátszása mellett egy társadalmi vezéreszme megbeszélése és minden oldalról való megvilágítása, bizonyítások és cáfolatok váltakozása, és a szerző eszméjének diadala a fő dolog. A Sz., amint csak francia földön támadhatott, ugy csakis ott érte el legnagyobb virágzását. Egyéb nemzetek eddig hiába iparkodtak a francia drámaköltészettel ezen a téren versenyezni.
(Szelanik, a régi Therma), az ugyanily nevü török vilajet (34,450 km2 ter., 990,400 lak.) fővárosa és görög érsek székhelye Makedoniában, a Thermaei- vagyis Sz.-i öböl K-i végében, a Kortiasz-hegy lejtőjén, a Vardar-torkolat síkjának K-i oldalán, vasút mellett, mintegy 150,000 lak., akiknek közel fele a XVI. sz.-ban Spanyolországból bevándorolt zsidók utódai, a többi görög (25 %), török (15 %), bolgár, szerb és cincár (5-5 %). Ipara nagyobbára csak házi ipar. Ellenben kereskedelmi forgalma jelentékeny. Kikötője biztos és kényelmes és mivel Makedonia útjai, a Vardar, a Sz. - üszkübi vasút és a karavánutak a tengerhez nagyobbára mind ide vezetnek, Sz. Makedonia legfontosabb áruraktára. A legfontosabb kiviteli cikkek a gabona (Angliába, Franciaországba, Olaszhonba stb.) és dohány (felében Ausztria és Magyarország felé), azonkivül pamut, tűzi- és épületfa, opium, szilva, állati bőrök és nyers selyem. A bevitel fő cikkei: cukor (Triesten át és vasúton), kávé, rizs, só, petroleum és kőszén, főképen pedig fém- és pamutáruk Angliából, gyapju- és faáruk Ausztriából, bőráruk Franciaországból és Göröghonból, olajok, szappan stb. 1893-94. megfordult benne 657 gőzös és 3651 vitorlás, 635,148, illetőleg 80,318 regisztertonna tartalommal. Ezek közt legtöbb az angol és francia és mindjárt utána az osztrák-magyar. Személyszállító hajókat járatnak ide az osztrák-magyar Lloyd, a Messageries Maritimes, Fraissinet és társa, a Navigazione Generale Italiana. Sz. a tenger felől festői látványt nyujt, de belseje rendetlen és piszkos; csakis a Ny-i részen levő frank városnegyed és a falakon kivül levő Kalamaria külváros tesz kivételt. A város háromszögalaku; a háromszög egyik oldala a tengerpart, ahonnan amfiteátrumszerüen emelkedik; körfalai érintkeznek a legmagasabb ponton fekvő citadellával, az egykori akropolisszal, későbbi Heptapyrgionnal s mostani Jedi Kuléval, amely még a velencei uralom korából való. A legjelentékenyebb épületek: a Hagia-Szófia-mecset, a Kasszimije-mecset, amelyek egykor görög templomok voltak, éppen ugy a Szt.-György-rotunda bizánci mozaikokkal. Számosak még az ókor maradványai. Sz. már a bizánci császárok korában a birodalomnak gazdag iparos- és kereskedővárosa volt. A szláv népek a VII. sz.-ban többször ostromolták; 904. elfoglalták az arabok és 1185. a normannok. A keleti latin császárság alapításakor Montferrati Bonifacius uralma alá került, aki itt egy királyságot alapított. 1222. az epirusi deszpoták hatalmába került, 1246. a bizánciaké és 1423. Velencéé lett. 1430 márc. 29. foglalták el a törökök.
l. Szalonkafélék.
sneffek v. snepfek (állat, Scolopacidaei), a gázlók rendjébe, a lileformájuak csoportjába tartozó madárcsalád. Csőrük hosszu, keskeny, tövén többnyire puha és végén hajlott, kiválóan alkalmas az iszapban élő és táplálékukat tévő apró állatok megfogására. Szárnyaik vagy hosszabbak, vagy legalább is elérik farkuk végét. Górlábaik négyujjuak, a három előre álló tövét vékony hártya köti össze, mig a hátul lévő szabad és csak ritkán hiányzik. Vándormadarak, melyek nedves réteken és erdőkben tartózkodnak. A földön ügyesen mozognak, nem nagyon magasan, de elég gyorsan röpülnek. Földön, kisebb mélyedésekben fészkelnek. Fészekhagyók. Mintegy 120 faja ismeretes, melyek az egész földön el vannak terjedve. Egyesek ízletes húsuk és csemegének elkészített belső szerveik miatt vadászásnak tárgyai. Magyarországban 29 faj biztos előjövése van megállapítva. Fontosabbak: az erdei szalonka (l. o.), barna szeme egészen hátul van; a nagy sárszalonka (Gallinago major Gm.), amely csak 28 cm. hosszu. Vele együtt jelenik meg a kis sárszalonka (G. gallinula L.). Egész nyáron található nádasainkban a nagy békasszin (Gallinago scolopacina Bp.). Ide tartoznak továbbá a küzdő snepf (l. Bajnoklibuc), a fehér parti snepf (l. Fövényfutó), a hajlott csőrü parti snepf (Pelidna subarquata Cuv.), a vörös lábu snepf (Totanus calidris), a lotyóssnepf (l. o.), a póling (Numenius L.), a csőr a csüdnél hosszabb, 2-3-szor oly hosszu mint a fej. 16 ismert faja a vizek közelében tartózkodik. Hazánkban 3 faj: a nagy gojzer (N. arquatus L.), a vékony csőrü gojzer (N. tenuirostris V.) és a kis gojzer (N. phaeopus L.) él; a kardcsőrü snepf (l. o.), a gólya-snepf (l. Himantopus), a pataki snepf (l. o.). L. még Gázlók, melynek mellékletén a bajnoksepf és az erdei szalonka képe is látható.