l. Pons asinorum.
l. Szamárköhögés.
Fjodorovics György, orosz publicista, szül. ős nemesi családból 1819., meghalt Schönebergben (Németország) 1876 márc. 31-én. Moszkvában tanult, azután hivatalnok volt a belügyminisztériumban. 1847. tagja volt annak a bizottságnak, amely Riga város közigazgatási ügyeinek megvizsgálására küldetett ki; itteni tapasztalatai nyomán irta meg Riga város társadalmi viszonyait ismertető munkáját. Egy másik munkájában a letteknek az ortodox vallásra való áttérését és a balti tartományoknak a birodalomhoz való viszonyát fejtegette s e miatt tiz évi várfogságra itélték. Később a jobbágyság eltörlése mellett irogatott és buzgólkodott, majd pedig a szlavofilek egyik vezérlő embere lett. Összegyüjtött munkái 8 kötetben jelentek meg (szt.-Pétervár 1890).
l. Kutei.
Novomoszkovszk népies neve (l. o.).
1. vidék (oblaszty) a közép-ázsiai turkesztáni orosz főkormányzóság DNy-i részében, Szir-Darja, Fergana vidékek és Bokhara khánság közt, 68,963 km2 területtel, 739,839, egy km2-re 11 lak. D-i részét magas hegyes vidék alkotja, amelynek É-i határa a 4500-5500 méter magas Turkesztáni-hegység és D-i határa a Hisszár-hegység (5-6000 m.). E két hegység közti területet a Szerafsan-hegység két részre osztja: a Szerafsan és a Jagnaub völgyére. A hegyekkel borított területtől ÉNy-ra fekvő rész dombos síkság. Mindenfelé nagy kiterjedésü, lösszel borított területek vannak. A Szir-Darja a K-i határon folyik, amely itt nem vesz föl semmiféle mellékfolyót. Jobban öntözött vidék a Szerafsan vagyis Zerafsan völgye, ennek mellékvizeivel, aminők a Jagnaub, Szanszar, Marian stb. Sz.-nak nagy szén-, grafit-, ólomérctelepei, azonkivül naftaforrásai és lazurkőbányái vannak, de nem igen bányásszák. Az éghajlat melet és száraz; az időváltozás hirtelen szokott bekövetkezni. A lakosok özbégek (59 %), tadsikok (23 %), krigizek (3 %), arabok (2,5 %), persák és a városokban oroszok (1,4 %). A fő foglalkozás a földmívelés, amely azonban csak mesterséges öntözés mellett lehetséges. Az átlagos évi termés búzából 2,15, rizsből 0,31, árpából 0,71, egyéb gabonanemüekből 0,81 millió csetvert. Egyéb termékek a dinnye, szőllő (6255 dessjetinán), pamut (24,844 dessjetinán, 1891-ben valamivel több mint másfél millió pud terméssel). Az állattenyésztés (lovak, szarvasmarhák, juhok, tevék, szamarak) virágzó. Az iparos foglalkozások közül egyedül a pamuttisztítóknak van jelentőségük. A kivitel fő cikkei: a pamut Oroszországba és gabona Bokharába. Ez oblasztyot 1887. alkották az azelőtti Szerafsan-kerületből és a Szir-Darja-vidékből. Járásai: Khodsent, Dsizak, Katta-Kurgan és Sz. - 2. Sz., az ugyanily nevü vidék és járás székhelye, a Kara-Darja és vasút mellett. Két részből áll. Az 1871. alkotott orosz résznek, (1892) 10,128 lak., rendes, széles utcái, alacsony téglaépületei vannak. K-en hozzá csatlakozik a citadella Timur egyik palotájának romjaival és a Sz. elfoglalásánál elesett oroszok emlékére fölállított oszloppal. A citadella mögött van a benszülöttek városa keskeny, girbe-görbe utcákkal, de számos régi, szép emlékkel (mecstek, medresszék, Timur nejének sírján emelt mauzoleum, Timur sírja stb.), 24,000 lakossal, akik tadsikok, persák, zsidók és mások és nagyobbára földmíveléssel, gyümölcstermeléssel vagy kereskedéssel foglalkoznak. Sz. az ókorban Szogdiana tartománynak volt fővárosa; a görögök Marakanda névvel illették. Nagy Sándor állítólag földúlta. Utóbb a benszülöttek Csinnek nevezték. Midőn 643. Szamar nevü arab a mohammedánus vallást itt elterjesztette, róla nevezték el és a mohammedánus tudományosság középpontjává tették. 833-1000-ig a szamanida dinasztiának volt székhelye. Dsingisz khán elfoglalta 1219. Timur 1369. székhelyévé tette és mintegy 150,000 embert telepített meg benne. Timur városa azonban a maitól egy kissé odább volt. Sz. azután Bokharához tartozott, mig 1868. az oroszok birtokba nem vették. Magyarok közül itt jártak Vámbéry Ármin, Újfalvy K. és 1895 jun. Zichy Jenő gróf és kisérői.
(növ.), az Echinops Ruthenicus M. Bieb. (rutén labdatövis) homokkötő növény neve. Szép kék virága fémes fényü, levele az akantuszéhoz hasonló, a visszája ezüstmolyhu. Itt-ott kertben díszlik, hazánkban a homokot kedveli, nagy gyökerével a földet megfogja, elporladó részeivel pedig humusztartalmát gyarapítja.
vagy szamárhurut (pertussis, tussis convulsiva), fertőző, nagy fokban ragályos betegség, melyet sajátszerü, csakis ezen bajnál előforduló köhögési rohamok jellegeznek. Okozója még ma is ismeretlen, valószinünek mondhatjuk azonban, hogy mikroba. A ragályozás valószinüleg szamárhurutban beteg egyén lehelete vagy köpete útján történik. A Sz. igazi gyermekbetegség, de azért felnőttek is megkaphatják, a betegség egyszeri kiállása csekély kivétellel az egész életre mentességet ád. Bár a Sz. szórványos előfordulását is észlelhetjük, rendszerint mégis járványok alakjában szokott fellépni. A Sz. és kanyaró járványok között sajátszerü összefüggést látunk, amennyiben a Sz. a kanyaróval együtt fordul elő vagy azt megelőzi, illetőleg követi. A betegség iránti fogékonyság meglehetősen elterjedt, de azért itt is észlelünk veleszületett immunitást. A járványt leginkább játszóhelyek, óvodák, iskolák stb. terjesztik. A Sz. minden stádiumában ragályos, valószinüleg legnagyobb a ragályképessége a betegség kezdetén. A lappangási időszak 8-10 napot tesz ki s tartama alatt kóros tüneteket nem észlelünk. A betegség rendszerint mérsékelt foku lázzal kezdődik, e mellett hurutos tünetek lépnek fel, különösen kötőhártyahurut, nátha, légcső- s enyhe hörghurut, szemkönnyezés, tüsszentés (mely néha különösen gyakori) s száraz, izgatott köhögéssel. A Sz. ezen kezdeti, hurutosnak nevezett időszakában a köhögés még nem mutat semmi jellegzetességet, a köhögés gyakori, kínzó, de már ilyenkor is éjjel rendszerint erősebb, mint nappal. Már ezen időszakokban is igen gyakran észlelhetni a szemhéjak vizenyős duzzanatát, mely ha jelen van, nagyon valószinüvé teszi a Sz. diagnózisát. Ezen duzzanat el is mulhatik és később újra megjelenik. Legkésőbben 10-14 nap mulva a köhögés a jellegzetes rohamok alakját ölti magára; ez a szak az u. n. ideges tádium s tartama váltakozó, rendszerint 4-6, néha azonban 8-10 hét is. Az ideges stádiumban a hurutos tünetek már visszafejlődtek, sőt rendszerint a tüdők vizsgálatánál kóros tüneteket nem észlelünk. A köhögés periodikus rohamokban lép fel; a rohamot a legtöbb gyermek jól tűri, utána csakhamar legjobb közérzettel ismét folytatja játékát, foglalkozását stb.; akárhány gyermek álmából köhögés alatt fel sem ébred. Az egyes rohamok maguk lehetnek enyhék s lehetnek igen súlyosak, könnyü esetekben számuk 10-20, súlyosabb esetekben 40-50 stb. 24 óra alatt. A Sz. felismerése könnyü, a kórismét legtöbbnyire a szülék maguk megejtették már, amikor orvoshoz fordulnak. Bár a Sz. ideges s végső szakában is még lázas mozgalmak előfordulhatnak, nagyobb s hosszabb ideig tartozó lázas mozgalmak rendszerint szövődményekre utalnak. Ezek közül pedig leggyakoriabbak a súlyos tüdőhurut (hajszálhörggyuladás) s a hurutos tüdőgyuladás. Ez a két baj az, melynél fogva a Sz. sok gyermekre végzetessé válik. Sok esetben pedig gümőkór (sajtos tüdőgyuladás, tüdővész stb.) fejlődhetik a Sz.-sel kapcsolatban. Lehetségesek egyéb komplikációk is, de ritkák vagy pedig esetlegesek. Igy nem éppen igen ritka, de annál súlyosabb komplikáció, ha a roham alatt hangrésgörcs (spasmus glottidis) lép fel, mert a gyermek ilyenkor tényleg meg is fulhat. Csecsemőknél a szamárhurut aránylag súlyosabban folyik le, mint nagyobb gyermekeknél. Nincsen olyan szerünk, mely direkte a betegség ellen hatna, áll ez a még mindig igen nagy elterjedtségnek örvendő kininről is, továbbá az antipirinről stb. Minthogy a Sz.-nél a köhögési rohamok létrehozásában ideges momentum is látszik közrehatni, az antinervinák (bróm stb.) már régebben vannak használatban, valamint általában a csillapító szerek (morfium kodein stb.) azok, melyek látszólag az állapoton enyhíteni képesek. Egyéb gyógyszerek s gyógyeljárások értéke még sokkal kétesebb. Fontos gyógyhatásu a friss jó levegő; légváltozás azonban a betegséget nem szünteti meg. Szamárhurutban szenvedő gyermek orovosi kezelésben részesítendő már csak azért is, hogy esetleges szövődmények idejekorán felismertessenek.
(növ., szamárköröm, lókörömfű v. körömfű, szattyu, kis édes lapu, marti lapu, mostoha lapu, Tussilago Tourn.), fészkes virágu fű, egyetlen faja, a T. farfara L., Európa, hazánk és Ázsia vizei mentén terem. Tőkéje terjeszkedő, mélyre hat, többnyári; pikkelyes, sárga virágu, szára tavaszkor levélfakadás előtt nő ki, levele nagy, a rajza a ló vagy a szamár lábnyomát ábrázolja, kerekded, szögletesen fogas, a visszája pókhálós, molyhos. Agyagos, nedves helyen mindenütt seregesen nő, tőkéjét nehéz kiirtani, azért a Sz. még gabona alá fogott földben is soká eltengődik. Levelében (herba farfarae), a virágában, valamint a gyökerében is sok keserüség és nyálka van, azért köhögés, rekedtség stb. ellen a mellteába teszik. L. Szamárbogács és Disznóbojtorján.
(növ.), az Onobrychis neve, lásd Varjuborsó.