v. hangzatjelzés, l. Generálbasszus.
l. Ind filozofia.
v. száműzés, l. Exsilium, Kitiltás és Proscriptio.
(conto), a könyvviteli feljegyzéseknek egyik különös berendezésü lapja, melyre a könyvviteli tételeket csoportosítva jegyzik fel. A csoportosításnál az az alapelv, hogy külön-külön Sz.-t nyitnak minden olyan személynek és minden olyan vagyonrésznek, üzletágnak v. számviteli fogalomnak, amely a könyvet vezető üzlettel vagy annak egyes vagyonalkatrészeivel állandó elszámolási viszonyban áll. Az egyes Sz.-k berendezésében megfelelő vonalzással különböztetik meg a Sz. lapjának balfelőli, u. n. tartozik és jobbfelőli követel oldalát. Az egyes tételek elkönyvelésénél a Sz.-kat megszemélyesítik s aztán valahányszor új vagyonrészeket biznak a Sz. elszámolására, mindannyiszor a tartozik-oldalra, valahányszor pedig az illető Sz. elszámolására bizott vagyonrészekből más Sz. elszámolása alá adják a vagyonrészeket, az illető Sz. követel-oldalára jegyzik fel az üzletesemény könyvviteli tételét. Az egyes Sz. általánosan szokásos hasábberendezése a következő: 1. dátumhasábok; 2. sorszám; 3. szöveghasáb; 4. hivatkozás hasábja; 5. árhasáb; 6. összeghasáb. Néha a sorszámnak és az árnak a hasábjait mellőzik, továbbá nem egyszer a szöveghasáb elé helyezik a hivatkozás hasábját. Az egyes üzletek összes Sz.-it tartalmazó könyvet főkönyvnek nevezik (l. o.). A Sz.-kra mindig másod sorban kerülnek az egyes tételek; először a naplóba, illetőleg a pénztárkönyvbe, sőt néha még ezeket megelőzőleg az előjegyzékbe iktatják azokat. Tartalmuk szerint megkülönböztetjük: a) a tőke-Sz.-kat, milyenek a tőke-Sz. s eredmény-Sz. (másként nyereség-veszteség-Sz.); b) az üzlet v. vállalat Sz.-it, milyenek az előmérleg- és zármérleg-Sz.-k (l. Mérlegszámla); c) a személy-Sz.-kat, amelyek az egyes üzletfelek tartozási és követelési viszonyait tüntetik fel; d) a vagyon-Sz.-kat, milyenek a pénztár-, áru-, küldemény-, elfogadvány-, értékpapiros stb. Sz.-k. A személy-Sz.-k egyik csoportját, a folyó-Sz.-kat (l. o.), a többiektől elkülönítve vezetik, és pedig nem a naplóból és pénztárból szerkesztik, hanem mint első feljegyzési könyvet a levelezésekből készítik. Egyes különös Sz.-k még a részvénytársaságnál a részvényesek, a részvénytőke, az osztalék, a tartalékok stb. Sz.-i; a szövetkezeteknél a befizetések, üzletrészek Sz.-i; alkalmi egyesüléseknél a feles, hármas, négyes sz.; bankári ügyleteknél az én Sz.-m a. m. Conto mio, az ő Sz.-ja a. m. Conto suo; társas cégeknél a mi Sz.-nk a. m. Conto nostro, az ú Sz.-juk a. m. Conto loro; bizományi ügyleteknél a megbizó Sz.-ja és a bizományos Sz.-ja stb. Minden Sz.-ban meg kell különböztetnünk a nyitó és záró tételeket. A nyitó tételeket az üzlet v. vállalat alapításakor, új üzleti időszak kezdetén szerkesztjük. Ily alakalmakkor három vagyontételt kell készíteni, és pedig: a mérleg-Sz. tartozik a tőke-Sz.-nak a tiszta vagyon átadásáért; az egyes aktiv Sz.-k tartoznak a mérleg-Sz.-nak a cslekvő vagyon átadásáért és a mérleg-Sz. tartozik a passziv Sz.-knak a szenvedő vagyon átvételéért. A záró tételeket minden üzleti időszak végén szokás szerkeszteni s meg kell közöttük különböztetni a három vagyontételt. Az aktiv vagyon átadásáért a mérleg-Sz. tartozik a cselekvő Sz.-knak; a passzivák átvételéért a szenvedő Sz.-k tartoznak a mérleg-Sz.-nak s a tiszta vagyon átadásáért a tőke-Sz. tartozik a mérleg-Sz.-nak. Az összes nyereségekkel a nyerő-Sz.-k tartoznak az eredmény-Sz.-nak; a veszteségekkel az eredmény-Sz. tartozik a vesztes-Sz.-knak s végre a tiszta nyereséggel az eredmény-Sz. tartozik a tőke-Sz.-nak, a tiszta veszteséggel pedig fordítva a tőke-Sz. az eredmény-Sz.-nak. A felsorolt Sz.-k közül az egyszerü könyvvitelben csupán a személyi Sz.-k fordulnak elő, ellenben a kettős könyvvitelben ugy azok, mint a dologi Sz.-k együtt szerepelnek.
Fakturának nevezik az olyan vásárlásról szóló Sz.-t, amelyet az eladó v. a bizományos az áruk szállításával egyidejüleg küld a vevőnek; e néven nevezik a nagykereskedőnek a kiskereskedőhöz küldött Sz.-ját is, amelyben az áruk elküldéséről értesíti vásárlóját.
A Sz.-nál igen fontos az u. n. Sz.-elismerés, mely a kötelemnek önálló jgoalapját teszi. Ha ugyanis a Sz. kiállítása abból a célból történik, hogy a már létező követelések és tartozások mennyisége kötelező módon megállapíttassék s a másik fél az ily célból kiállított Sz.-t elfogadja, akkor mind két fél részéről jogi hatással biró elismerés forog fenn. A Sz. kiállítója elismeri, hogy nagyobb vagy több követelése nincs, a másik fél elismeri, hogy ezzel a követeléssel tartozik. A Sz.-elismerés önálló jogalap; ami azt jelenti, hogy a követelés magára az elismerésre alapítható s nem szükséges többé visszamenni azokra az ügyletekre és jogcímekre, amelyekből a Sz. egyes tételei származtak; azok vitán kivül helyezvék s többé meg nem támadhatók. Az egyik fél csak a saldót követelheti, a másik csak a saldóval tartozik és pedig mindkettő azon az alapon, mert a Sz.-t elismerte. A törvény azonban világosan rendeli, hogy a Sz. elismerése a tévedés vagy család igazolhatását ki nem zárja. De a törvény e szavaiból következik az is, hogy az a fél, aki elismerése ellen arra hivatkozik, hogy tévedett, vagy hogy a másik fél őt megcsalta, ezt bizonyítani tartozik, ellenkező esetben az elismerés alapján felelős. A tévedés igazolhatása a Sz.-kiállítónál jelesül független attól, hogy ezt magának a Sz. kiállításánál a «S. E. et O.» (Salvo errore et omissione), «Irrthum vorbehalten» s más hasonló szokásos kifejezésekkel fentartotta-e vagy sem. Az ily fentartás sem nem szükséges, sem több jogot nem ad.
l. Forgalmi adó.
l. Számla.
vagy számlák könyve, az a kereskedelmi könyvviteli nyilvántartó-segédkönyv, mely az üzletbe érkezett és az onnét elküldött számlák szószerinti másolatait foglalja magában. Tulajdonképen minden üzletben két Sz.-et vezetnek, amennyiben külön-külön gyüjtik össze a beérkezett és a kiadott számlák másolatait, azután amazoknak a könyvét jött számlák, emezekét pedig ment számlák könyvének nevezik.
az emberi lélek amaz egyszerü funkciója, mely egymásután következő jelenségeknek, vagy egymás mellett levő tárgyaknak az egyet rendeli mellé és ezen egységekből az egymásután következő számokat, a természetes számsort építi fel. Az igy keletkező számok tehát voltaképen sorszámok, amelyek az illető időbeli v. térbeli szemlélet sorára vonatkoznak. Az utolsó sorszám független attól, hogy az illető szemléletek minő sorrendben merültek fel a lelkünkben, azért ez, mint e véletlen sorrendnél változatlan, a jelenségek összességéhez tartozik, az egyesek számát szolgáltatja és mint ilyen tőszámnak tekinthető.
l. Tört.
pénzverdékben 100 v. több olyan mélyedéssel ellátott deszka, melybe a megszámlálandó pénznek egy darabja elfér. A számlálás ezekkel a deszkákkal igen gyorsan végezhető.