leginkább nagyobb irodákban v. nyomdákban használatos szerkezet, mely egymás után következő számokkal látja el a lapokat. A gépeknél is használnak számláló szerkezeteket, melyek valamely géprész bizonyos idő alatt végzett fordulásainak, vagy más nemü, egyenlő időközökben végzett mozgásainak számát jegyzik fel. Újabban bérkocsiknál is alkalmaznak ilyen gépeket, melyek a befutott utat, vagy sokszor már magát az ezzel arányosan fizetendő viteldíjat mutatják (taxaméter). A Sz.-ekhez sorozhatjuk a lépésmérőt (l. Pedométer), a vizmérő, gázmérő (gázóra) stb. szerkezeteket, valamint a tournique-ot, mely a belépő személyek számát adja meg, amennyiben minden személy belépése által a keréken egyet fordít.
a zsidó midrásban gonosz angyal, aki az embereknek ártani és őket istennél bevádolni törekszik. Mint az ördögök feje is szerepel.
a nyelvtanban az a beszédrész, mely számot, mennyiséget fejez ki, még pedig vagy határozottat: egy, kettő, tiz, vagy határozatlant: sok, több, elég, kevés stb. A közönséges Sz.-ekből vannak képezve a sorszámok, melyek egy-egy sorban jelölik ki valaminek a helyét, p. első, második, harmadik, utolsó. Az első és utolsó kivételével a sorszámoknak -d a képzőjük, csakhogy ezt most rendesen még -ik képzővel toldjuk meg, p. harmad nap, negyed rész, öt-ö-dik, hat-o-dik, századik, ezeredik. Vannak a Sz.-nek még másféle származékai és összetételei is; p. az ilyen határozók: egyszer, kétszer; másodszor, harmadszor; százszorta, sokszorta; továbbá az ilyen melléknevek: kétszeres, háromszoros; kétféle, háromféle; kettős, hármas.
középitáliai népcsoport, tulajdonképen csak más néven szereplő szabinok (l. o.).
(Hajós-szigetek, Navigatores), polinéziai szigetcsoport a Tonga-szigetektől ÉÉK-re, a D-i sz. 13° 31' - 14° 30' és a párisi Ny. h. 175° 5' - 170° 29' alatt. Három nagyobb és három kisebb szigetből áll; összesen 2787 km2 ter., mintegy 34,000 keresztény lak., akik közt 203 brit, 120 német, 26 amerikai, 26 francia, 25 egyéb európai, a többi polinéziai. A három nagyobb sziget: Szavai (1707 km2 ter., 13,000 lak.), Upolu és a mellette fekvő kisebb szigetek (881 km2 ter., 17,000 lak.), Tutuila (139 km2 ter., 4000 lak.); a kisebbek: Oloszenga (2,5 km2 ter.), Ofu (5,5 km2 ter.), Manua vagyis Tau (50,5 km2 ter.) és Rosa (1,5 km2 ter.). A Sz. mind vulkanikusok. Közülök Tutuila a leginkább hegyekkel takart sziget; rajta a Matafoa (719 m.) a legmagasabb, de magasabbak (1200-1300 m.) a Szavai hegyei és Upolun is a Fao 914 m.-nyire emelkedik. Mindannyija jól van öntözve; a kis folyók számosak. Az éghajlat nagyon egyenletes és kellemes. A száraz évszak máj.-nov. tart, de nem teljesen esőtelen. Az éj-napegyenlőség korában néha rettenetes viharok törnek ki. Az évi középhőmérsékelt 26,8o; az évi esőmennyiség 3,43 km. A növényzet igen gazdag, túlnyomóak a pálmák. Az európaiak beköltözése előtt az egyedüli házi állatok voltak a sertés és a kutya. A madarak közül a legérdekesebb a Didunculus strigirostris. A benszülött lakosok (egy férfi képét l. az Ausztráliai népfajok mellékleten) tiszta vérü polinéziaiak és 1830 óta (kat. és prot.) keresztények. Leginkább földmíveléssel és halászattal foglalkoznak. A szigetek fő termékei a kókuszdió-pálma, amelyet nagy szabályossággal ültetnek el és amelynek szárított magva, a kopra, a fő kiviteli cikk; ezenkivül termelnek jó minőségü pamutatot, kávét, különböző gyümölcsöt és újabb időkben kákaót is. A birtokosok közül első helyen áll a német ültetvényes társulat (30,375 ha., amiből 3200 ha. meg van mívelve), azután következnek az angolok (14,850 ha., mívelés alatt 300 ha.) és az amerikaiak (8100 ha.). A kereskedelem főképen német és brit cégek kezében van. A bevitel értéke 1895-ben 83,768, a kivitelé 51,351 font sterling. A bevitel fő cikkei kézműiparcikkek, vas-, bőr-, rövidáruk, puskapor, fegyverek, szén, sör és orvosszerek; a kivitel csaknem kizárólag kopra (1895-ben 5048 t.) és kevés pamut. 1895. az apiai kikötőbe, ahol a sziget forgalma összpontosul, 90 kereskedelmi hajó érkezett 87,237 t. tartalommal. Kormányát l. alább.
Történelem. A Sz.-et 1722. Roggeveen hollandus hajós fedezte föl. 1768. Bougainville irta le partjait; tőle ered a «Hajós-szigetek» elnevezés. Megfordult körülöttük 1787. La Pétouse, 1791-ben Edwards, 1824. Kotzebue és 1838. Wilkes. Belsejét azonban első ízben a hittérítők ismertették meg, akik közt 1830. Williams volt az első. Midőn a hittérítők e szigeteken megjelentek, több egymástól önálló fejedelemségből állottak; mindegyik élén állott egy-egy fejedelem (ali), akiknek hatalmát korlátozták a taimuák (járási főnökök) és faipulák (falu vénei) gyülése. E század első fele óta a Malietoa nevü főnök-család számos ilyen fejedelmet adott a szigeteknek. 1868. a gyarmatosok a fejedelem mellett egy a felső- és alsóházhoz hasonló intézményt akartak létesíteni. Ez háborura és ellenfejedelem felléptetésére vezetett. Hosszas harcok után 1873. ugy egyeztek meg, hogy a kormányzó hatalmat kizárólag a két házra ruházták. A két ház tanácsadójául a szigetlakók egy amerikai kaladnort, Steinberger ezredest választották meg, aki arra törekedett, hogy a szigeteket az amerikaiak kezére játssza, ami hogy nem sikerült, csak a washingtoni kongresszuson mult. Steinberger azonban ki tudta vinni, hogy a Malietoa-családból való fejedelem Talavou első miniszterévé lett s e minőségben oly rosszul használta hatalmát, hogy még a misszionáriusok, az európaiak és a fejedelem is ellene fordultak s végre kiűzték az országból, viszont azonban a taimuák és faipulék a fejedelmet tették le méltóságáról. Közben a szigetlakók folyton azon igyekeztek, hogy az amerikai Egyesült-Államok pártfogását megnyerjék. A taimua egy követe 1878. Washingtonban az amerikaiakkal a szigetlakókra sok tekintetben kedvező szövetségi szerződést kötött, amely szerint többi közt a Tutuila szigeten levő Pago-Pago kikötő is az amerikaiaké lett. Werner német kapitánynak is sikerült 1879 jan. 24. a lakosokkal ugyanilyen értelmü szerződést kötni és Szaluafata-kikötőt szénállomásként megkapni. Anglia 1879 aug. 28. jutott ugyanilyféle szerződéshez. 1880. Laupepát választották meg fejedelemnek, akivel a három érdekelt európai hatalom, különösen Apia kerület kormányzását illetőleg, abban egyezett meg, hogy a kormányzás élére az ottani konzulok állíttassanak. Egy másik párt azonban Tamazezét választotta meg ellenfejedelemmé, ami sok zavarra, bajra adott alkalmat. Hogy ez állapotokat megszüntessék, 1887. a németek elfogták Malietoát és hadi hajón Kamerunba vitték, miközben a lakosok Tamazezét elismerték fejedelemnek. Az amerikaiak azonban csakhamar (1888 szept. 9.) kieszközölték, hogy II. Malietoa névvel Mataafát új ellenfejedelemmé válasszák meg, aki elfoglalta Apiát és ott elsáncolta magát. A régi bajok újból kezdődtek. 1889. jan. 9. a német konzulátus házát felgyujtották, mire Knappe német konzul a többi konzul tiltakozása mellett a szigetlakóknak hadat üzent; ezt azonban Bismarck herceg nem hagyta jóvá, elmozdítván a konzult állásától. Észak-Amerika is visszahivta konzulját. Az angol, német és amerikai befolyás egymás közti küzdelme 1889. a berlini kongresszus megtartására vezetett. E kongresszus határozatai szerint a Sz. semleges birtoknak nyilváníttattak, ahol a német, brit és amerikai polgárok egyenlő jogokat élveznek. A benszülöttek szabadon választhatják királyukat és kormányformájukat. Egy főbiró kinevezésének joga a svéd királyra ruháztatott. E főbiró itél minden birtokjogi perben, minden magánjogi és minden bűnügyi perben a benszülöttek és idegenek közt. Az új birtokszerzés csak bizonyos különleges esetekben van az idegeneknek megengedve. Apia, a főváros Upolu szigetén, külön kormányzat alatt áll. E határozatok azonban máig sem állították teljesen helyre a rendet.
(növ., balmica Nógrád vármegyében, eperfű, eper, eperj [Lippai], epörgye, földi eper, leány-eper, Fragaria L.), a rózsafélék családjába tartozó, puha, sőt selymes szőrű füvecskék vastag, kitelelő, fás tőkéjéből bocsátott indákkal, tőből fakadó, hosszu nyelü, többnyire hármas levelekkel, ernyős, fehér (egy esetben sárga) virággal, kidomborodó, megpuhuló és megédesedő vackon (melyet gyümölcsnek gondolnak; ágyümölcs) számos apró, kemény makkocska-terméssel (hibásan maggal). Alig több, mint 6 faja az északi földgömb mérsékelt vidékén, Kelet-Indiában és Dél-Amerikában (hazánkban 3) terem. A közönséges, vad, vagy erdei Sz. (F. vesca L.) levelének felső lapját és virágkocsányát rásimuló puha szőr vonja be, virágának kettős kelyhe a virítás után hátragyűződik. Egyik fajtáját, a hónapos (kőszáli v. havasi) Sz.-t (F. semperflorens Hayne) kertben termelik és évenkint legalbb kétszer érlel gyümölcsöt. A csattogó-Sz. (F. collina L.) kékesen sötétzöld levelekkel, szétálló szőrbevonattal és az álgyümölcsre simuló kehellyel verőfényes erdei tisztásokon gyakori. A magas v. kerti Sz. (F. elatior Ehrh.) szőre és kelyhe szétálló, sőt gyengén hátra görbül, kivált érés idején. Virága gyakran kétlaku, amely körülményt a kertészek különös figyelemre méltatják. Ágyümölcsének zamata pézsmás. Az Észak-Amerikából származó virginiai skarlát-Sz. vagy málna-Sz. (F. virginiana Milli) nálunk elvadul, valamint a nagyvirágu v. ananász-Sz. (F. grandiflora Ehrh., F. Ananasa Duch.) az álgyümölcsre simuló kehellyel számos termetbeli alakot származtatott; ez utóbbiból még baracknagyságu is van. Még nagyobb a chilei Sz. (F. chiloënsis Ehrh.) álgyümölcse, melyre kelyhe szintén rásimul. Nálunk a tél kissé megviseli. A keletindiai v. sárga virágu Sz. (F. Indica Andr.) zamattalan álgyümölcsét csak hazájában becsülik; nálunk legfeljebb különössége és szorgalmas virításáért tartogatják.
Ezekből a fajokból számos fajta és fajvegyülék keletkezett. Gyengén kötött földben, kivált meleg fekvésü helyen, ugy 60 cm.-re fölforgatott és félig elernyedt trágyával elegyített földbe ősz felé vagy kikeletkor ültetik be a legfeljebb egy éves növénytövet, amely anyja indájából eredt. Miután ebben az iskolaágyban megerősödtek, a termés nagysága szerint végleges ágyukba, egymástól 30-40 cm. távolságban dugdossuk be. A közbeeső helyre gyom és csigák ellen régi csert vagy fürészport hintünk. A támadó indát a tőtől két-három cm. távolságban levágjuk. Virágzás után földjüket többször trágyalével öntözzük, tél elején megtrágyázzuk. Három év multán újat ültetünk.
A Sz. kerti fajtáit és eltéréseit aszerint becsülik, amint a rájok fordított vesződséget meghálálják, különösen pedig a jókorákat, ha koraiak. Azokat, amelyeket hajtatni, üveg alatt hajszolni lehet, még jobban becsülik. A hónaposak és csattogókból számosat termesztenek. Nevezetesebb a pézsmásakból a három legkorábbi és nagy: May Queen, Keen's seedling és a bőven termő, bár zamattalan Princesse royale. A jóval zamatosabb Marguerite Lebreton, mert fehér fajta, nem oly keresett. Az utánuk következőkből a Duc de Malakoff óriási gyümölcse már nem is jön Sz.-számba. A német Lucas a legjobb és legérdemesebb fajták egyike. Minden év új fajtát hoz.
A Sz. a nagyban való termelést megérdemli. Észak-Amerika példáját követve, Skóciában 1860 óta egész táblákon évenkint 1000 q-nál többet is termesztettek. Egy hold vagy 500 frt hasznot hajt. Mint eleségnövény nagyon érdemes. A Sz. eltartásra nem igen alkalmas; főve elveszti zamatját, de nyersen cukorban meglehetősen megmarad. V. ö. Göschke, Buch der Erdbeeren (2. kiad. Berlin 1888); Möschke, Die Erdbeere (u. o. 1892).
Betegségei. 1. A levelek foltos betegsége. Valamennyi között ez a legáltalánosabban elterjedt betegsége a Sz.-nak. A levélfoltok kerekdedek, eleinte vörös-barnák, később fehéresek, amidőn egy piros szegéllyel vannak övezve; a folt közepén a levél rendesen elszárad. Azelőtt rendesen ugy védekeztek a betegség ellen, melyet a Sphaerella Fragariae Sacc. nevü gomba okoz, hogy ha a Sz. szedési ideje elmult, az ágyakon tövig levágták a növényeket s a levágott szárakat és leveleket elégették; az új hajtások ez eljárásnál, legalább kezdetben, egészségesek voltak. Újabban, amerikai kisérletek alapján, a betegség ellen 2 %-os kénsavoldattal öntözik meg az eperszedés elmultával az ágyakat, igen jó sikerrel. 2. Rozsda. A levelek alsó lapján, rendesen az ezek mentét követő, vörös, majd fekete foltokat a Phragmidium Rubi Wtr. nevü rozsdagomba okoz. 3. Lisztharmat. A levelek megfodrosodnak s alsó lapjukon lisztes bevonat észlelhető, melyet a Sphaerotheca Castagnei Lév. nevü gomba okoz; a betegség igen gyakran a virág nyeleit is megtámadja, s ekkor a virágok s a gyümölcs csak csenevészen fejlődnek. Különösen a tenyészházi Sz.-t támadja meg a betegség, amely ellen a növényeket kénporral behinteni ajánlatos. 4. A levelek felső lapján halavány foltok keletkeznek, amely foltok alatt a levél alsó lapján fehér v. kissé violás szinü bevonat észlelhető; e betegséget a Peronospora Potentillae de By. nevü gomba okozza, s ellene tanácsos a növényeket bordeauxi keverékkel (l. o.) bepermetezni. 5. Korompenész. A leveleken, különösen azok felső lapján, tömött koromszerü bevonatot a Capnodium salicinum Montg. nevü gomba okoz.
(növ.), l. Arbutus.
(orosz) a. m. monarka, autokrata uralkodó. Ez a címe III. Iván óta az orosz cároknak.
(saját nyelvükön khaszava), ural-altáji eredetü nép Északnyugat-Ázsiában és Észak-kelet-Európában. Számukat 15,400-ra becsülik, amelyekből 5400 esik Arhangelszk helytartóságra. Halászatból és iramszarvastenyészetből élnek és a kereszténység még igen kevéssé érintette őket. Őstanyáik valószinüleg délen voltak, mert a szajáni hegységben és a Jenisszej és Ob forrásainál még néhány eltörökösödött törzset lehet találni. Nyelvük az ural-altáji nyelvcsalád egyik ágát teszik s rokonságban vannak a finn-ugor nyelvággal, tehát a magyar nyelvvel is. (Hal = szam. hjelle, kole; hal-ni = ha-, kjela-; hab = hamba, kaba; tud-ni = tumda stb.). Öt szamojéd nyelvet különböztet meg Castrén: jurák, tavgi, jeniszeji, kamaszini és osztják-szamojédot.
l. Jalmal.