Bavean sziget főhelye (l. o.).
folyó, l. Szongka.
(a latin sanguis a. m. vér szótól) a. m. vérmes, leginkább a vérmérsékletre vonatkozólag mondják; Sz. az olyan ember, aki gyorsan felhevül, de hamar le is csillapodik. Némelykor a Sz. ember jelentékeny tevékenységet fejt ki, de kitartása nincs.
l. Szinedrium.
(asszír. szin-achi-irba a. m. ó holdisten, szaporítsad öcséimet!), asszír uralkodó Kr. e. 704-681. Szargon örökébe lépve, először is testvérét helyezte vissza Babilon trónjára, akit Mardukbaliddin (a biblia Merodach-baladanja) trónjától megfosztott. Majd az ellenfél szövetségeseire került a sor: a kosszeusokra és az Illip nevü méd tartományra. Sziria s Palesztina elismerték az asszír fenhatóságot. 692. Babilont is elfoglalván, annak koronáját saját fejére tette. E nagy küzdelmek fonalán Sz. az arabokkal és edomitákkal is összeütköztt, sőt Kilikiába is behatolt, hol a tenger felől hódító jónokkal mérkőzve, érintkezésbe lépett a hellén műveltséggel. 689 után nagy építkezések foglalták el a királyt: Kujundsik délkeleti palotája és Nebbi Junus dísztermei; mindkettő Ninive területén, melynek egész környékét Sz. hatalmas falakkal vette körül. V. ö. Hommel, Vorder-Asien zur Zeit der assyrischen Grosskönige, 59. § (a Müller Iván-féle Handbuch III. kötetében).
(ásv.), l. Ortoklasz.
nagyközség Szatmár vármegye nagykárolyi j.-ban, (1891) 4252 oláh, magyar és német lak., van vasútja, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.
szentek. 1. Sz., szül. Scsepanovban (Galicia) 1030. Tanulmányait Gnesenben és Párisban végezte. Krakói püspök volt Smialy Boleszláv lengyel király idejében (1058-79), ki őt, midőn a templomban misét mondott, kardjával megölte 1079., amiért a királyt gonoszságai és kegyetlenségei miatt az egyházból kiközösítette. Szentté avatták 1254. Ünnepe máj. 7. Az ő tiszteletére alapította II. Sz. Ágost a Sz.-rendet (l. o.). - 2. Sz. Kosztka, szül. Rostkau várában (Lengyelország) 1550 okt. 20., megh. 1568 aug. 15. Tanult Bécsben a jezsuiták kollégiumában. 1567. belépett a Jézus-társaságba, de már noviciatusa 10. havában meghalt. Szentté avatta VIII. Kelemen 1604., X. Kelemen pedig nov. 10-ére tette ünnepét. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon 10. kötetét.
1. (I.), a Leszczynszki-családból, lengyel király, szül. Lembergben 1677 okt. 20., meghalt 1766 febr. 23., Leszczynszki Ráfael (l. o.) fia. Posen hoszpodárja volt, midőn a lengyel nagyok 1704. XII. Károly svéd király táborába küldték, aki II. Ágost (l. o.) lengyel királyt ismént letette volt. Károlynak Sz. annyira megtetszett, hogy lengyel királlyá választatta (1704). A poltavai csata után azonban Sz. csillaga is letünt, menekülnie kellett és arra határozta el magát, hogy a koronáról lemond. De midőn a török földön tartózkodó XII. Károlyhoz utazott, hogy annak beleegyezését kikérje, Moldva hoszpodárja elfogatta és Benderbe vitette, hol 1714-ig fogva tartották. 1714. XII. Károly megbocsátott neki és a zweibrückeni fejedelemséggel kárpótolta fogságáért. XII. Károly halála után a francia udvar Sz.-t Weissenburgban internálta (Elzászban), később pedig XV. Lajos király Sz. szép leányát Máriát jegyezte el, akire azonban a korona sok bút hozott. II. Ágost halála után az egyik (francia szoldot húzó) lengyel párt trónjelöltnek kiáltotta ki Sz.-t, versenytársa azonban, III. Ágost (l. o.) az országból elűzte, sőt az oroszok Danzigban majdnem elfogták. Az 1735-iki bécsi béke értelmében a lengyel koronáról lemondott, a királyi címet ellenben holtiglan megtarthatta. A francia királytól egyúttal Lotaiát és Bart kapta, azzal a kikötéssel, hogy e két hercegség Sz. halála után Franciaországra szállandanak vissza. Munkái (Oeuvres du philosophe beinfaisant, Páris 1765) 4 kötetben jelentek meg, újabb kiad. 1850.
2. Sz. (II.) Ágost, a lengyelek utolsó királya, szül. Wolcynban 1732 január 17., megh. Szent-Péterváron 1798 február 12. Poniatowski Szaniszló gróf és Czartoriska Konstancia hercegnő fia. 1752 óta részt vett az országgyüléseken, III. Ágost király pedig Szent-Pétervárra küldötte, ahol Katalin nagyhercegnő (utóbb cárnő) kegyébe fogadta. III. Ágost halála után Katalin cárnő mindaddig nem nyugodott, mig a lengyelek 1764. Sz.-t királlyá nem választották és megkoronázták. Idővel teljesen a cárnő uszályhordozója lett és maga ellen zúdította a bari konfederáció haragját. 1771-ben néhány nemes el is rabolta Varsóból és egy közeli erdőbe vitte, ahonnan azonban Sz.-nak szabadulnia sikerült. Midőn Lengyelország sorsa beteljesedett és a három szomszéd az országot első ízben felosztotta, Sz. hasztalan tiltakozott e felosztás ellen; mind a mellett továbbra is megmaradt orosz befolyás alatt. 1791-ben kissé helyreállította tekintélyét azzal, hogy az új alkotmányt elismerte. De Oroszország és Poroszország fenyegetései előtt csaskhamar meglapult, felfüggesztette az alkotmányt és tagja lett a targovicai konfederációnak, amely az oroszok malmára hajtá a vizet. Midőn az orosz és a porosz 1793. másodszor rabolta meg Lengyelországot, Sz. újra tiltakozott, amivel azonban csak azt érte el, hogy a cárnő parancsára Grodnóba vitték, ahol mindaddig fogva tartották, mignem Lengyelországnak harmadik felosztását is elismerte (1795). I. Pál cár Szent-Pétervárra hivta és nyugdíjat biztosított neki. Sz. emlékiratai (Mémoires secrets et inédits de S.) csak 1862. jelentek meg Lipcsében. V. ö. a Lengyelországról szóló irodalmat.
1. Albert (szolczai), tanár és gazdasági iró, szül. Diószegen (Bihar) 1844 aug. 30. Orvosi szaktanulmányai befejezése után 1869 nov. 19-től 1873 márc. 15-ig tanársegéd lett a budapesti tud. egyetem bölcseleti karánál. 1873 márc. 15. a kolozsmonostori magyar királyi gazdasági tanintézet rendes tanárává neveztetett ki, 1880 dec. 30-án a kolozsvári tud. egyetemen magántanár, 1884-től a kolozsmonostori állami vetőmagvizsgáló állomás vezetője lett. 1893 október 1-től a kassai magyar királyi gazdasági tanintézethez helyeztetett át, hol jelenleg is működik. Főleg magyar, továbbá német nyelven megjelent tudományos, ismertető, birálati és tanügyi értekezésein kivül, külön kiadott művei következők: Növénybetegségek (Kolozsvár 1875, 2. kiad. u. o. 1883. 3. kiad. Budapest 1886); Útmutatás a filloxera fölismerésére és fölkeresésére (Kolozsvár 1880, 2. kiad. u. o. 1880); Kártékony rovarok a mező- és kertgazdaságban (földmívesiskolák számára, u. o. 1884, 2. kiad. Budapest 1889); Vezérfonal a gazdasági tanintézetek és akadémiák állattani előadásaihoz (Kolozsvár 1884, 2. kiad. Kassa 1896); A filloxera, a kolorádóbogár s a vértetü (u. o. 1886); A gazdát érdeklő káros és hasznos állatokról (Kolozsvár 1890, 2. kiad. u. o. 1892).
2. Sz. Ferenc, kat. püspök, egyházi iró, szül. Szombathelyen (Vas) 1792 aug. 2., megh. Bécsben 1869 dec. 13. Középiskoláit Szombathelyen, a teologiát Pesten végezte, azután Bécsbe küldetett, hol két év alatt (1813-15) teologiai doktori oklevelet szerzett. Pappá szentelték 1815 dec. 17. Egy évig a szombathelyi papnevelő intézet tanulmányfelügyelője volt, 1816. az ekkor alapított bécsi felsőbb papképző intézetnek lett tagja. 1818 aug. 20. modnotta a keresztény hazafiuságról szóló beszédét, mely tárgyilagosan volt ugyan tartva, de bécsi tartózkodásának mégis az szakította végét. 1819. visszatért megyéjébe és elsőbb püspöki szertartásmester, majd papneveló intézeti egyházjog- és történelemtanár lett, egyiben házasságvédő, zsinati vizsgáló és szentszéki biró. 1830. pesti egyetemi hittanár és egyházszónok. Itt országos névre tett szert és gyors egymásutánban haladt felfelé az egyházi kitüntetések lépcsőjén. 1834. szombathelyi t. kanonok, 1835. nagyváradi valóságos kanonok, 1839. címzetes apát és a pesti központi papnevelő intézet kormányzója. 1844. a magyar királyi helytartó tanácsnál az egyházi ügyek előadója és egyidejüleg szerbiai választó püspök lett. 1850 szept. 5-én nagyváradi püspök. Püspökké szentelték 1851 májs. 25-én. 1853. valóságos belső titkos tanácsos. Kora és egészségi állapota miatt 1861. és 1867. lemondott a püspökségről, de előbb Róma, utóbb káptalana birták maradásra, mig végre 1868 dec. 21. IX. Pius kénytelen-kelletlen elküldötte neki a felmentő brevét. 1869 márc. 4-én elhagyta Szombathelyt és Hietzingbe távozott, honnan ősszel a bécsi kapucinus-atyák kolostorába vonult, ahol nemsokára meghalt. Teste a hietzingi temetőben nyugszik. Szobrát a püspöki palota előtt elterülő parkban, szemben a székesegyházzal, állították fel. Jótékonysági áldozatai, amelyekről tudomást lehetett szerezni, másfél millió forintot meghaladnak. Irodalmi működése szintén kiválóan figyelemre méltó. 1841-43-ban szerkesztette a Fascicula ecclesiastici literarii, a Religio és Nevelés, Egyházi Tudósítások c. lapokat. Számos magyar és latin szentbeszédén kivül nagyobb művei: Doctrina Religionis christianocatholicae (4 köt., Pest 1832, 1839-ben magyarra fordította bátyja Sz. József aknonok); Forma externa spir. Exercitiorium (Bécs 1850). Több szentbeszéde kéziratban maradt. V. ö. Lopussny Gy. Ágost, Tordai Sz. F. váradi püspök (Nagyvárad 1896).