(növ., Santalinae), kétszíkü növényrend. Zöld és leveles élősködők csoportja, gyökéren v. más fa ágain tengődik. A Balanophoraceákban nincs klorofillum, inkább gomábhoz hasonlítanak. Virágjok többnyire leples, 2-6 tagu, metszeteivel szemközt a nőkörbeli him nő hozzá, a termő külső, magsarjasztója középpontbeli, kevésmagu, vagy pedig egyetlen egy magva a gyümölccsel nő össze (fagyöngyfélék). A petének héja nincs. L. még Santalaceae, Ebruta.
piros festék, l. Pterocarpus.
különböző Santalaceák, nevezetesen a Santalum Preissii és Santalum cygnorum fájából vizgőzzel való lepárolás útján készített illanó olaj. 100 kg. szantálfa 3-5 kg. olajat ad. Vastag állományu, erős és éles szagu olaj. Illata kissé a rózsára emlékeztet s ezért a geraniumolajokkal egyetemben rózsaolaj pótlékául használják. Orvos- és illatszereket készítenek vele.
a földnek ekével való megmívelése, mely az összes talajmívelési munkák között a legfontosabb, minthogy a talaj szövetében a leglényegesebb változásokat hozza létre, s oly porhanyóságát idézi elő, minőt más fogatos eszközzel elérni nem lehet. A Sz.-nál az eke által felfogott talajrészlet megfordíttatik és megporhanyíttatik. A fordítás és porhanyítás mérve részint az eke szerkezetétől, részint a Sz. mélységétől és a barázda szélességétől függ. Hosszu testü ekék szebben és tökéletesebben fordítanak, de rosszul porhanyítanak, rövid testüek ellenben tökéletlen fordítás mellett jól porhanyítanak. Minél szélesebbet fogatunk a Sz.-nál, annál tökéletesebb, azaz 135o-nál nagyobb a fordítás, minél keskenyebbet fogatunk, annál erélyesebb a talaj porhanyítása, ugy hogy az eke megválasztása és beállítása által a Sz,.-t mindkét irányban befolyásolható. Ha tarlót buktatunk, mely esetben jó fordítás a fő feltétel, széleset kell fogatnunk, azaz a barázda szélessége kétszeresét teheti a mélységnek, ha pedig vető alá szántunk, mely esetben lehető jó porhanyításra kell törekednünk, ugy érjük el a célt, hogy a szélesség arányát a mélységhez 1,4-re tesszük, mely esetben a legszebb magházak keletkeznek. A fordításon és porhanyításon kivül a Sz.-nak további hatása abban is nyilvánul, hogy a földrészek kisebb-nagyobb mértékben összekevertetnek és a föld a gyomoktól megtisztíttatik. Tulajdonképi célja a Sz.-nak, hogy általa a talaj a vetőmag befogadására s a növény további fejlődésére alkalmassá tétessék.
A szántani való terület alakja s a Sz. célja szerint a Sz.-nak különböző módjai nyernek alkalmazást. Rendes alaku és rónafekvésü földeknél legáltalánosabb az ágy-Sz., melynél a megszántandó területet egyenlő szélességü ágyakra vagy fogásokra osztjuk, melyek aztán ágyekével vagy össze- vagy széjjelszántatnak; minden két fogás közt egy osztó-barázda, minden fogás közepén a gerinc vagy összevetés keletkezik s hogy ezek a felületi egyenetlenségek nagyobb mérveket ne ölthessenek, szabálynak tekintendő, hogy az egyes fogások felváltva össze- és széjjelszántassanak. Ha ez a szabály be nem tartatik s az egyes ágyak folyton összeszántatnak, létre jön a bogárhátu Sz., melyet különösen túlnedves földeken alkalmaznak. Az ágy-Sz.-nak ellentéte a rónaszántás (l. o.). A róna-Sz. a közönséges ágyekével is eszközölhető, mint ezt a ritkán alkalmazott karré- v. alakszántásnál (l. o.) látjuk, rendszerint azonban u. n. váltó- vagy hegyi ekékkel eszközöltetik, melyek kormánya változtatható, ugy hogy jobbra is, balra is fordíthatunk vele; az ilyen róna-Sz.-nál tehát az első barázdára közvetlenül a másodikat, erre a harmadikat stb. fektetjük. Leginkább nagyon lejtős területeknél nyer alkalmazást, melyeket másként megszántani nem lehet. A Sz. mélysége szerint sekély, középmély, mély és mélyítő Sz. különböztetendő meg. A 4-10 cm. mélységre terjedő sekély Sz. vagy hántás célszerüen a tarlótörésnél nyer alkalmazást, mert csekélyebb erőt igéynel s a tarló- s gyökérmaradványok gyorsabb elkorhadását, valamint az alászántott gyommagvak gyors kicsirázását teszi lehetővé. Minél erősebb a tarló, annál sekélyebben törendő az fel s hogy a munka goyrsan haladjon, hármas vagy néegyes ekéket alkalmaznak e célra. A 10-15 cm.-nyi középmély Sz. főképen a vető-Sz.-nál alkalmaztatik, nagy hiba azonban, ha folyton csak egy bizonyos mélységre szántunk s azért a középmély Sz. kizárólagos alkalmazása is hiba. A 15-25 cm.-nyire terjedő mély Sz. különösen az őszi Sz.-nál vagy ugarolásnál nyer alkalmazást s legalkalmasabb módja annak, hogy földjeinket a tavaszi vetés alá kellően előkészítsük. Azért szabálynak tekintendő, hogy minden tavasszal elvetendő terület a teljes mélységig ősszel megszántandó. A téli fagy az ilyen Sz.-t kitünően áthatván, azt tartják, hogy az őszi Sz. felér fél trágyázással; de nemcsak abban rejlik az őszi Sz. jelentősége, hanem további előnye az is, hogy tavaszkor a vetés gyors elintézését és a téli nedvességnek megőrzését lehetővé teszi. A 25-30, sőt 40 cm.-nyi mélységre ható mélyítő Sz. intenzivebb termelésnél s különösen bizonyos növények termelésénél (cukorrépa) nyer alkalmazást; hatása a növények fejlődésére és a termések fokozására a legüdvösebb s onnét származik, hogy a mélyített talajban a növények gyökérzete sokkal erőteljesebb lesz, mint a sekélyen míveltben, minek következménye a föld feletti növényszervek erőteljesebb fejlődése; hogy továbbá a mélyített föld a nedvességet jobban megőrzi, a növényeknek tehát több nedvességet bocsát rendelkezésre, mely okból a szárazság ellen bizonyos mértékig védelmet nyújt. Ennek következménye továbbá, hogy a mélyített földben biztosabbak a termések. Azonkivül figyelembe veendő, hogy a mélyítéssel a legnehezebben kiirtható gyomnövények (minők a tarack, az acet s a földi bodza) kipusztíthatók. Hanem a mélyítő Sz. egyúttal nagyon költséges mívelet, melytől a felsorolt előnyök csak akkor várhatók, ha okszerüen hajtatik végre, különben megeshetik, hogy vele magunknak több kárt okozunk, mint hasznot. Mindenekelőtt tudni való, hogy a mélyítő Sz. egyáltalában csak mélyrétegü és kedvező altalajjal biró oly földeken alkalmazható sikerrel, melyek nem szenvednek túlnedvességben, különben nem tud hatása érvényre jutni. Feltétel továbbá, hogy a mélyítő Sz.-ra csak fokozatosan térjünk át, azaz, ha eddig csak 20 cm.-ig szántottunk, nem tanácsos egyszerre 30 cm.-ig lemenni, hanem az első mélyítéskor talán 24-25 cm.-ig s csak a néhány év mulva adandó következő mélyítésnél terjedjünk esetleg 30 cm.-ig, különben nagyon sok vad vagy nyers föld hozatnék fel az altalajból, mely a termékeny feltalajt elronthatná. Minthogy pedig a mélyítés folytán elért nagyobb termések a talaj termő erejét is inkább igénybe veszik, nem szabad a rendszeres mélyítő Sz.-nál a bővebb trágyázásról megfeledkezni. Ugy a sekély, mint a középmély és mélyítő Sz.-nak megvan tehát a maga különleges jelentősége s korántsem az a jó gazda, ki minél többször s minél mélyebben szánt, hanem az, ki a talaj- és időjárási viszonyokhoz, valamint a termelendő növények igényeihez kellően alkalmazkodva, a különböző mélységü Sz.-okat ugy intézi el, hogy az által földjét a legkedvezőbb porhanyósági állapotba juttatja. A Sz. helyes végrehajtása tehát egyike a legnehezebb feladatoknak, mely különösen a talaj fizikájának ismeretét is föltételezi s minthogy ez iránt sok gazda tájékozva nincs, azért követnek el a legyegyszerübbnek látszó míveletnél, a Sz.-nál gyakran igen nagy, az egész termést kockáztató hibákat.
Bizonyos időben végrehajtott Sz.-oknak különös elnevezésük is van. Ugar-Sz.-nak v. ugarolásnak nevezik az első Sz.-t, melyet a fekete ugarban tesznek. Őszi ugarolás alatt pedig rendszerint a tavasziak alá adott őszi Sz.-t értik. Forgató Sz. vagy forgatás az ugar-Sz.-t követő második Sz., továbbá minden ismételt Sz., mely a megelőző Sz.-sal egy irányban történik, míg keverő Sz.-nak vagy keverésnek az oly Sz.-t mondják, mely a megelőző Sz.-ra keresztben történik, minthogy ily Sz. a földrészeket kitünően összekeveri. Néhol az ugarnak adott 3-ik Sz. is keveésnek mondatik. Vető-Sz. vagy vető alá Sz. alatt pedig azon utolsó Sz. értendő, melyre a vetés történik. V. ö. Hensch Árpád, Az okszerü talajmívelés elmélete és gyakorlata (Budapest 1885), Cserháti Sándor, Az okszerü tlajmívelés alapelvei (Budapest 1896).
1. kisközség Hont vármegye báti járásában, (1891) 420 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Savanyuvize kitünően kezelve kerül a forgalomba és messze földön el van terjedve; a forrástelep a zirci apátság birtoka. - 2. Sz., nagyközség Tolna vármegye dombovári járásában, (1891) 1718 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 3. Abauj-Sz. (l. o.). - 4. Pilis-Sz. (l. o.). - 5. Tasnád-Sz., kisközség Szilágy vármegye tasnádi járásában, (1891) 1983 oláh és magyar lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postakarékpénztárral. - 6. Zala-Sz., kisközség Zala vármegye keszthelyi járásában, (1891) 2077 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. István (Arator), jezsuita hittérítő és iró, szül. a győri egyházmegye területén 1541., meghalt Olmützben 1612. Tanulmányait Bécsben végezte; nevét már ekkor kezdte latinul irni. A nyitrai egyházmegyébe lépett, püspöke 1560. Rómába küldte, ahol a német papnevelőben nyert helyet és jezsuita tanárai voltak. Ő is közéjök állt. Fölszentelése után Rómából Bécsbe rendelték 1566., ahol barátságot kötött az ott fogva levő Báthory Istvánnal. Tanított ezután nagyszombatban, a bécsi és grazi főiskolákon (filozofiát), 1575. Rómába helyezték át Szt. Péter templomához magyar gyóntatónak. Itt azonkivül, hogy Báthory István lengyel királlyá választását lelkesen támogatta a bibornoki kollégium tagjai előtt, különösen két ügyben fáradozott. Egyrészt számos emlékirattal és utánjárással kieszközölte, hogy Rómában külön magyar papnevelő állíttassék, s a jezsuiták vezetésére bizott intézett céljaira a magyar pálosoknak Coelous-hegyi, időközben idegen kézre került kolostorát nagy küzdelemmel visszaszerezte; midőn a pápa és a biborostestület ez intézetet nemsokára a német kollégiummal egyesítette, Sz. ez ellen rendkivül hevesen küzdött, de sikertelenül. Tartósabb eredménye volt másik igyekezetének. Már Báthory Istvánnal folytatott tárgyalásokat a jezsuiták Erdélybe viteléről. 1579. kieszközölte a pápától, hogy több rendtársával Erdélybe küldjék Báthory Kristóf fejedelemhez a kat. hit terjesztése végett. Ott térített, iksolát szervezett (kolozsvári gimnázium 1581), tanárkodott és vitatkozásokat tartott a prot. és unit. lelkészekkel. 1582. és 1584-88. Váradon szervezte a kat. hitéletet, ahol hires szónoklatait messze földről jártak hallgatni. Nyilván az ő hatása alatt tért át az ottani alispánnak, Pázmánynak serdülő fia Péter. Éles vitája volt a váradi prédikátorral, Bornemisza Péterrel, s itt általán fanatikus támadások érték. Erre Gyulafehérvárra helyezték át; azonban ő sem tudta megakadályozni a jezsuiták száműzését Erdélyből. Akkor a vágsellyei jezsuitaház fejévé tették, néhány év mulva pedig a bécsi kollégiumba erkölcstanárnak. 1602. Znióváraljára küldték, honnan ismét térítő munkásságát folytatta, főleg az erdélyi fejedelemségre és a török hódoltságra terjesztve ki figyelmét, ahol a kat. vallás legjobban el volt nyomva. Egyáltalán a térítői működés volt szenvedélye, mindig a legnehezebb küzdelmeket kereste és legfőbb vágya volt hitéért martirhalált szenvedni. Mikor Bocskai támadásakor az erdélyi hadak Znióra értek, ott égtek Sz.-nak kéziratai, 40 éves irodalmi munkásságának gyümölcsei; csak egy munkáját sikerült megmentenie, mely a Korán tanításait cáfolta. Ekkor Sz. az olmützi kollégiumba menekült, s ott készítette legnagyobb művét, a biblia fordítását az eredeti nyelvekből. Az ószövetség elkészült 1611-re, de már az újszövetség befejezésében megakadályozta halála. Kézirata nyomtalanul eltünt, de Káldi György valószinüleg használta. A Calepinus-szótár magyar részét Sz. szolgáltatta. V. ö. Fraknói, Egy magyar jezsuita a XVI. sz.-ban (Budapest 1888).
2. Sz. Simon, zsidó tudós és publicista, szül. Nagy-Kanizsán 1819 aug. 23-án, megh. Bécsben 1882 jan. 17-én. Mint korán árvaságra jutott fiu eleinte talmudiskolákat, Pozsonyban folytatott gimnáziumi tanulmányainak befejezése után a prágai egyetemet látogatta. Később magán tanintézetet nyitott Bécsben, hol 1864. törvényszéki héber tolmácsnak, 1869. a zsidó hittani iskolák felügyelőjének neveztetett ki. Fényes tollát és polemikai tehetségét első sorban a zsidóság társadalmi és szellemi érdekeinek, kivált pedig vallási reformjának szentelt. 1860. megalapította a még most is megjelenő Neuzeit c. zsidó érdekü hetilapot; a Wertheimer-féle Jahrbuch für Istaeliten címü évkönyvet 1864-66. Kompert Lipóttal, azontúl egymaga adta ki. Irt héber kommentárt Mózes öt könyvéhez (Bócer ollelót, Bécs 1845), azonkivül számos kisebb-nagyobb cikket pedagogiai és zsidó felekezeti lapokban.
Zamárdihoz tartozó telep Somogy vármegye tabi járásában, a Balaton partján, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
általában rendszeres ekemívelés alatt álló oly terület, mely mezőgazdasági termények termelésére szolgál. A Sz. a legtöbb gazdaságra nézve a legfontosabb terület, mivel a kertektől eltekintve, a legváltozatosabb termelésre nyujtván alkalmat, a legnagyobb és a legbiztosabb jövedelmet szokta nyujtani, habár másrészt a Sz. kezelése sokkal több szakértelmet, tőkét és munkát igényel, mint a rét, a legelő vagy az erdő. Innét van, hogy valamely országban a Sz. kiterjedése a kulturával áll arányban, emelkedő kulturával emelkedik, hanyatlóval hanyatlik az. A Sz. kiterjedésére továbbá befolyással vannak az ország természeti, azaz nem meredek, sem áradásoknak ki nem tett területek alkalmasak. Magyarországon volt a Sz. kiterjedése 1850-ben 8,21, 1870-ben 9,93, 1890-ben 11,81 és 1895-ben 12,2 millió ha. 1850. az összes termőterületnek csak 35,9 %-át tette, jelenleg 45,4 %. A Sz.-nek ezen viszonylagos kiterjedése Ausztriában 39, Németországban, 56, Franciaországban 58,7, Olaszországban 44,6, Nagy-Britanniában s Irországban 42,3, az É.-amerikai Egyesült-Államokban 47, európai Oroszországban 32,4, Romániában 43, Spanyolországban 37,7, Svédországban 13,6 és Norvégiában 7,3 %.
(santonin), a cinavirágnak (Artemisia Cina, Art. santonica) ható anyaga; mennyisége az említett növényben átlagosan 2 %. A Sz. szintelen kristályos test, mely a fényen lassanként megsárgul. 170°-on megolvad és magasabb hőmérsékleten részben szublimálódik. Hideg vizben igen kis mértékben, de 250 sr. forró vizben vagy 10 sr. forró borszeszben feloldódik; kémhatása semleges. Higított kénsavas oldata egyenlő térfogat kénsavval és igen híg ferriklorid-oldattal gyengén melegítve intenziv biborszinü lesz. Oldata cinkkloridtól kékes ibolyaszinüvé válik. A Sz. nagyobb adagban mérges; eleinte a szinérzést zavarja, de halált is okozhat. Bélférgek ellen gyógyszerül használják.
kelta nép Aquitaniában, az Atlanti-oceán partján, északra a Garonnetól; az országnak mai neve Saintonge; fővárosa, a régi Mediolanum, a mai Saintes.