l. Vitorlázat.
(most Eginai-öböl), az Egei-tenger egyik öble Attika és Argolisz közt, amely a Szunion és Szkili hegyfoktól a Korintusi-szorosig nyulik.
(most Xeroszi-öböl), az Egei-tenger öble Gallipoli és Trácia közt; az ókorban Sinus Melas nevet viselt.
l. Himzés.
(arab) a. m. pénzváltó, bankár.
török aranypénz, a. m. lira.
(növ., terminalis, végálló), az oldalsó (lateralis) ellentéte, az olyan szerv, amely a szárnak vagy az ágnak (ágtetőző) v. a virágnyélnek egyenes folytatódása, vagyis ami éppen a szár v. az ág tetején, felső vagy elülső végén nő, p. a tulipán virága, a tetőrügy vagy a szárnyalt levél páratlan tetőző levele. L. Levél.
(növ., acaulescentia, subcaulescentia), a különben megnyuló szárnak rendes v. rendellenes kurtán maradása, ugy hogy a csak kevés mm.-nyi v. látszólag hiányzó szár sűrü levelekkel fedve és a földhöz közel, egyáltalában szembe nem tünik, azért a régi botanikusok az ilyen növényt egyenesen száratlannak nevezték. Nem szabad összetéveszteni az abszolút száratlansággal, aminő a telepes növény.
l. Szarv és Szarufa.
v. szaruezüst (ásv.), l. Kerargirit.