az egy födélsíkot alátámasztó, egymással párhuzamos szaruk.
gesztenye v. béka, szaruképlet a ló lábainak belső felületén, l. Béka.
l. Pata.
l. Szivacsok.
l. Gabonaüszög.
szaru, szorosabb értelemben a kérődző emlősök egyik csoportjának, az u. n. üreges szarvuaknak (Cavicornia) fején előforduló nyujtvány. Ilyent viselnek az ökrök (Bos), az antilopok, kecskék, juhok, a zsiráf és a szarvorru (Rhinoceros). Különös figyelem tárgyai a szarvak a magyar-erdélyi szarvasmarhánál, mert annak értékét befolyásolja szarvainak szépsége. Általános értelemben szarvnak nevezik a legkülönbözőbb más állatok testén előforduló különböző nagyságu és alaku nyujtványokat. Ilyeneket találunk bizonyos bogarakon (szarvorru bogár). A valódi szarv egyes esetekben sörték összenövése folytán keletkezett tömött kinövés, minő a szarvorrué (Rhinoceros), az üreges szarvuaké ellenben a homlokcsont csapját borító üreges, szaruállományu hüvely. A szarvasfélék ágas fejnyujtványai vagy szarvai egészen más természetüek, csupán csontállományból állanak és éppen ezért, megkülönböztetésül a valódi szarvtól, agancsoknak (l. o.) neveztetnek. A szarv a hajszálra, szőrökre, karmokra, pikkelyekre, tollakra stb. emlékeztetőleg szaruállományból áll (l. Keratin). Higított káli a szaru legnagyobb részét feloldja s ilyenkor ammoniák képződik; ha ecetsavban főzzük, kocsonyává válik, ha pedig kénsavval kezeljük és főzzük, leucin és tirozin áll elő belőle. A régi népek a szarvakat igen különböző célokra használták, igy ivópoharakat, olaj, bor és más folyadékok eltartására szolgáló edényeket készítettek belőlök, de fővóhangszer gyanánt is használták.
Az iparban az ökörszarv csak másodrendü szerepet játszik; sokkal becsesebbek a délamerikai, csúcsokon majdnem egyharmadig feket,e egyebütt fehér, igen szilárd állományu, tiszta és áttetsző nagy szarvak. A magyar ökör szarvai szükék, zöldesek vagy feketések fehér keverékkel; az ir tulokéi világos szinüek és a feldolgoztatáskor átlátszókká válnak. A bivaly szarvai keményebb összeállásuak, állományuk finomabb, szinök sötétbarna vagy feketés és csiszolva fénylenek. A kereskedésbe főleg Magyarország, Olasz-, Spanyol- és Oláhország szolgáltat sokat. A kecskék, juhok, zergék stb. szarvai sokkal csekélyebb értéküek. A szarv hegyes, tömör csúcsát legfőképen az esztergályosok, az üreges részt pedig a fésüsök dolgozzák fel. A nyers szarvat 2-6 hétig hideg vizben áztatják s aztán szilárd tárgyhoz való ütögetéssel szabadítják meg a csontcsaptól. Ezután lefürészelik tömör végét, az üreges részt pár napra megint hideg vizbe, majd néhány órára forró vizbe helyezik és hevítés után hosszában ketté vágják. További hevítés után a szaruállomány könnyen ellapítható s ekkor lemezeit meleg vaslemezek között préselik fokozatos nyomás alatt. A vizben való lágyítás után e szarulemezek hasonlítanak a nyers anyaghoz s igy kerülnek a kereskedésbe. Ha átlátszóbbá akarják tenni, akkor széntűz fölött puhítják, a foltoktól és rostoktól megtisztítják, majd két napig hideg, pár óráig meleg vizben lágyatják, olvasztott faggyuba mártják, melegített vaslemezek között rétegezik és erős nyomásnak teszik ki. A szarulemezek hasíthatók és vékony lemezekre fürészelhetők. A kisebb lemezek nagyobbakká forraszthatók nyomás alatt s ugyancsak nyomás útján rudak is állíthatók elő. A szaru csiszolására rendesen horzsolókövet, smirgelt stb. használnak. A szaru feldolgozásánál keletkezett hulladékot trágyának és a vérlúgsógyárakban használják; de ismét eggyé önthetik és szaruanyag gyanánt értékesíthetik. Ha a szaruállományt állandóan puhává és hajlékonnyá akarják tenni, akkor tiz napig 1 lit. viz, 3 lit. sósav, 2 lit. faecet, 5 kg. csersav, 2 kg. borkő és 2,5 kg. kénsavas cinkoxid keverékében áztatják. A pácolásnál és festénél különböző anyagokat és eljárásokat alkalmaznak; a feketére festéshez 120 g. kénesőből, 120 g. sósavból és 500 g. vizből álló keveréket készítenek, ebben 12 óráig állni hagyják, majd kimossák, 1-2 óráig 15 g. kénmáj, 500 g. viz keverékébe helyezik s aztán jól megmossák. A szin azonban csak fölületes. Ha a békateknőhöz hasonlóvá akarják tenni, akkor néhány órára 1 rész sósav és 3 rész víz 30-38 C°-os keverékébe helyezik, helyenkint 2 rész szódából, 1 rész égetett mészből és 1 rész miniumból készített tömeggel borítják be, 10-15 perc mulva kimossák, megszárítják, majd ismét 4 rész berzsenyoldatból, 1 rész nátronlúgból készített fürdőben mossák meg, aztán 10-12 óra multán megszárítják és csiszolják. Hogy fémes fényt nyerjen, klórcinkbe, krómsavas cinkoxidba, klórrézbe, krómsavas rézoxidba mártják, amelyek neki különböző szineket adnak, valamennyit azonban a jódkálium pirossá változtatja.
(Tasnád-Sz.), kisközség Szilágy vármegye tasnádi j.-ban, (1891) 1225 oláh lak.
Frigyes, hirlapiró és forradalmi agitátor, szül. Újvidéken 1822., megh. Párisban 1882. Izraelita szüléktől származik, családi neve eredetileg Hirsch volt. Bécsben, Prágában, Pesten tanulta a jogot s 1847. mint ügyvéd Pozsonyban telepedett le. Már ez időben is a magyarországi ügyek érdekében állandó levelezésben volt a párisi Constitutionnel hirlappal s ebbe számos cikket irt, melyek szerzőjét a bécsi rendőrségnek nem sikerült kipuhatolnia. A szabadságharc alatt a magyar kormány diplomáciai ügynöke volt először Pest és Páris, majd Pest és Bécs között, mindenütt igyekezvén a kedélyeket a forradalom és Magyarország javára megnyerni. Később, midőn Teleki László grófot Párisba küldték követül s tárgyalásai sikerre nem vezettek, aug.-ban Sz.-t is utána küldték, hogy a sajtó útján igyekezzék Franciaország figyelmét Magyarországra irányozni. E feladatát Sz. a National hirlapban igyekezett megvalósítani, nem minden siker nélkül. Később még egy ízben sikerült neki a franciák kedélyét Magyarország számára megnyerni, de a világosi fegyverletétellel Sz. diplomáciai szereplése is véget ért. Ezután állandóan Párisban tartózkodott s forradalmi irányu hirlapi cikkek és röpiratok irására szentelte idejét. A magyar emigrációval (Türr, Teleki) szoros érintkezésben állott s annak igen kitünő szolgálatokat tett, melyeket Kossuth Lajos Iratai második kötetében dicsérőleg elismer. Kossuth lajos iratainak francia kiadását ő rendezte sajtó alá. 1855. vette nőül Clauss Vilma nagy hirü zongoraművésznőt, ki egyik legkitünőbb Beethoven- és Chopin-játszó volt. V. ö. Vasárnapi Újság, 1882.
nagyközség Békés vármegye szarvasi j.-ban, (1891) 4361 házzal és 24,393 lakóval, közte 10,769 magyar és 13,535 tót; hitfelekezet szerint 2075 róm. kat., 20,992 ág. evang., 408 helvét és 846 izraelita; a járási szolgabirói hivatal és járásbiróság székhelye; van ág. evang. főgimnáziuma és tanítóképző intézete, alsó foku kereskedelmi és ipariskolája, királyi közjegyzősége, adóhivatala, takarékpénztára, ipartestülete, gőzfürészgyára és 10 gőzmalma, többféle egyesülete, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Sz.-on a következő lapok jelennek meg: szarvas és Vidéke (VIII. évf.), Szarvas (VI. évf.) és Szarvasi Lapok (XIV. évf.). Lakói leginkább földmívelésből élnek, de a fonást és szövést háziiparilag is nagy mértékben űzik. Marhavásárai élénkek. Termékeny határa 25,941 hektár. A mult században itt Tessedik Sámuel nevezetes gazdasági és ipariskolát állított fel, melynek nagy befolyása volt a gazdasági viszonyok fejlesztésére; ez iskola 1806. megszünt. V. ö. Zsilinszky M., Szarvas város történetének és jelen viszonyainak leirása (Budapest 1872).
(Cervus L., l. a mellékelt képet), a kérődző párosujjuak alrendjnek Sz.-félék (Cervina) családjába tartozó állatnem. Fajainak teste nyulánk, karcsu. A him homlokán két oldalt ágas szarvakat, illetőleg agancsokat (l. o.) visel. Könnygödreik jól fejlettek. Lábközepük külső oldalán szőrpamat emelkedik. Az idősebbeknek gyakran kinő a szemfoga. A közönséges v. korábbi elnevezés szerint gím-Sz., nemes Sz. (C. Elaphus L.) agancsai sokáguak, három águk előre álló. Nyulánk teste 2,3 m. hosszu, 1,5 m. magas; farka 15 cm. hosszu; melle széles; nyaka meglehetős hosszu, kétoldalt összenyomott, nyulánk; feje előfelé erősen vékonyodó; szemei meglehetős nagyok, élénkek; hegyes fülei oly hosszuak, mint fejének fele; lábai hosszuak, vékonyak; patái kicsinyek, megnyultak; mellékpatái a földet nem érintik. Szine évszakonként változik, ugyszintén a kor és az ivar szerint is. Télen barnás-szürke, nyáron vörhenyesbarna; fakrtáján világos barnás-sárga foltja, u. n. tükre van. A himek nagyobbak a nöstényeknél, nyakukon a párzás idején hosszu, sötét szinü szőket viselnek. A fehér szinüek vagy tarkák ritkák. Európát a 65°-ig, Ázsiát az É. sz. 55°-ig lakja; délre a Kaukázusig ereszkedik le, leggyakoribb Lengyel-, Cseh-, Morva-, Magyarországban, Stíriában, Karintiában és Tirolban, legkivált azonban a Kaukázusban és Dél-Szibériában. Párzásideje szeptember elején kezdődik és még októberben is tart; az erős bikák ekkor felkeresik a teheneket, csordába gyüjtik s aztán ezekért egymással élethalálharcra kelnek. Szeptember kezepétől kezdve az u. n. Sz.-bőgés ideje következik be, mikorra a bikának megnő a nyaksörénye és hasán feket folt jelenik meg. A hang mélysége és ereje után felismerhető a bikának ereje. A tehén 38-40 hétig viselős, május közepén és junius elején elhagyja a csapatot, csendes, biztos helyet keres, itt egy, ritkán két fehérfoltos borjut hoz a világra s ezeket a legközelebbi párzásig szoptatja. Vadászata a különböző vidékeken más-másféleképen történik; leggyakoribb a hajtóvadászat; de gyakori a lesből való s a kopókkal való vadászat is. Közel rokona a kanadai Sz. vagy wapiti (C. canadensis Briss.), mely Észak-Amerikát lakja; másik faja a szambur (C. Aristotelis Cuv.), melyet Aristoteles Sz.-ának is neveznek; ennek hazája Kelet-India. A sörényes Sz. (C. hippelaphus Cuv.) főleg Jávát, Szumátrát és Borneót lakja. Az Axis-Sz. (C. Axis Erxl.) hazája Kelet-India; ugancsak itt él a disznó-Sz. (C. porcinus Schreb.), teste otromba, szine kávébarna, torka és hasa szürke, oldalai palaszürkék, szabálytalanul foltosak. A pampas-Sz. (l. o.). A nagyfülü Sz. (C. macrotis Say) nevét rendkivül nagy füleitől kapta s ezek az agancsok elágazásáig nyulnak fel; agancsai többszörösen ágaznak el, de középáguk nincs; szine barnás-szürke vagy vörhenyes-barna, melle sötétebb, farkhegye fekete. A Misszuri és Kolumbia folyamok térségein él. A virginaiai Sz. (C. virginianus Gmel.) Észak-Amerika erdőségeit lakja. Ide tartozik az őz (l. o.) és a braziliai Sz. (C. rufus Cuv.) is, melynek agancsa egyszerü nyársforma; könnygödrei kicsinyek; homlokán szőrpamatot visel; fülei aránylag nagyok, szélesek; szine barnás-sárga, hasa fehéres-sárga; Gujana, Brazilia, Praguaj és Peru erdős hegységeit és térségeit lakja, egyenként vagy párosával él, csapatokba nem verődik. A kihalt Sz.-ok közül is többet ismernek. Legnevezetesebb a Megaceros Aw. (l. o.), mely legközelebb állott a jávorhoz. Különösen gyakran találják a középeurópai diluviális rakodmányokban. Hibbert szerint a XII. sz.-ban Irországban még élt.
[ÁBRA] Muntjak (Cervulus Muntjac).
[ÁBRA] Axis szarvas (Cervus Axis).
[ÁBRA] Rőt szarvas (Cervus rufus).
[ÁBRA] Virginiai szarvas (Cervus virginianus).
[ÁBRA] Rénszarvas (Rangifer tarandus).