l. Lauenburg.
(Zaszlavl), az ugyanily nevü járás székhelye Volhinia orosz kormányzóság déli részében, a Gorin mellett, (1891) 11,026 lak., vasöntéssel, téglagyártással és olajprésekkel.
Szász-Meiningen-Hildburghausen (Sachsen-Meningen), a német birodalomhoz tartozó Türingiában fekvő hercegség, amely Meiningen s Hildburghausen hercegségekből, Saal feld fejedelemségből, Camburg grófságból és Kranichfeld uradalomból áll. Ezek egy nagyobb összefüggő és 14 részben igen kicsiny résszé alakultak, összesen 2468 km2 területtel. Kerületei: Meiningen (749 km2 ter.), Hildburghausen (777 km2 ter.), Sonneberg (344 km2 ter.) és Saalfeld (598 km2 ter.), összesen (1895) 234,005 (114,424 féri, 119,581 nő) lakossal, akik közt 231,969 protestáns, 3179 róm. kat. és 1487 izraelita. 1895-ben volt 1871 házasság, 8249 születés, 4856 haláleset és 68 kivándorló. A Türingiai-erdő ágai által borított, a Werra, Saale, Steinach, Iltz által öntözött hercegség inkább csak a völgyekben termékeny. A fő termékek 1894-ben rozsból 19,309 ha.-on 25,09, búzából 10,516 ha.-on 13,05, árpából 6309 ha.-on 8,65, burgonyából 13,332 ha.-on 142,52, zabból 18,014 ha.-on 23,74 s szénából 27,292 ha.-on 97,22 millió kg.; ezeken kívűl termelnek hüvelyeseket, kendert, lent és repcét is. A szarvasmarha- és juhtenyésztés a túlnyomó. 1892 dec. 1. volt 6279 ló, 68,237 szarvasmarha, 44,349 juh, 62,487 sertés, 33,411 kecske és 8103 méhkas. Az erdőségek az egész terület 41,9 %-át borítják. A bányászat vasat és sót szolgáltat; fontos még a palabányászat is. A jelentékenyebb iparágak: öntött vas (7 vasmű), üveg (6 huta), porcellán (26 gyár), gyufa (2), festék (9), varrógép (5) és játékárukészítés, amely utóbbinak középpontja Sonneberg. A szövőipar szolgálatában áll 13 fonó- és 18 szövőgyár; bőrt 10 nagyobb és 64 kisebb műhelyben készítenek; a sörgyárak száma 197, a dohánygyáraké 14. A 2 gimnázium és 2 reálgimnáziumon kívűl van több szakiskolája is. A hercegség örökös monárkia. Az 1829. megalkotott és 1870., 1873. és 1896. módosított alkotmány szerint a törvényhozó hatalmat a herceg és a 24 tagból álló egykamarás országgyülés gyakorolja. A képviselők közül négyet a legtöbb egyenes adót fizetők, négyet azok választanak, akiknek legalább 3000 márka jövedelmük van, a többit a többi választók, még pedig valamennyit 6 évre. A budget-t 3-3 évre állapítják meg; 1894-96-ra az évi jövedelem 7.483,980, a kiadás 6.622,440 márkában volt megállapítva. Az államadóság 1896-ban 9.485,558 márka. A végrehajtó hatalmat gyakorló összminisztérium 5 alosztályra oszlik; ezek: 1. a hercegi házi és külügyek, 2. a belügyek, 3. az igazságügyek, 4. az egyházi és iskolaügyek, 5. a pénzügyek osztálya.
Története. Sz. hercegséget Bernát herceg, I. vagy Jámbor Ernő szászgothai fejedelem 3-ik fia alapította 1680. Őt 1706. idősb fia Ernő Lajos, majd unokái: II. Lajos (1724-29) és Károly Frigyes (1729-43), továbbá: Frigyes Vilmos (1743-46) és Antal Ulrik (1746-63) követték; ezt fiai: Károly és I. György, kik 1782-ig közösen uralkodtak; 1782-1803. I. György egyedül viselte a kormányt és ő hozta be az elsőszülöttségi jog szerinti trónörökösödést. 1803-66. Bernát Erich Freund uralkodott, I. György fia, ki a rajnai szövetség, majd a német szövetség s a német vámszövetségnek volt tagja és 1848. szabadelvü reformokat adott. 1866-ban az osztrákokkal tartott, minek az lett a következménye, hogy országa függetlenségének érdekében szept. 20-án trónját fiának, II. Györgynek engedte át, aki az északnémet szövetségbe lépett és a poroszokkal egyességet kötött. 1870. tagja lett a német birodalomnak. Fő érdeme, hogy a pénzügyet jobb karba hozta.
a szász választó-fejedelmi család mellékága, melyet I. János György 3-ik fia Keresztély alapított 1656-ban. Ez az ág kihalt Henrikben, Keresztély fiában, 1738.
l. Móric (4 és 5).
l. Német nyelv.
(Saxones), germán népszövetség, mely a cheruszkok, chaukok, marsok és más törzsek egyesüléséből keletkezett és mely némelyek szerint nevét a Sax (Sachs) nevü késtől nyerte, míg mások e nevet e szóból sassen (sesshaft a. m. letelepültek) igyekeznek megmagyarázni. A népvándorlás idején e hatalmas germán törzs az Elbe mindkét partján a Harz hegységig és az Emsig elterülő vidéken lakott s egy része az angeln-Sz. név alatt 450 körül Britanniába átkelve, Anglia megalapítója lett. Négy törzsre oszlottak: keleten laktak az ostfalok, a Wesertől nyugatra a westfalok, a Weser mindkét partján az engerek és Schleswig-Holstein vidékén a nordalbingiek. Leszámítva az angol-Sz. (l. o.) kivándorlását, a népvándorlás nem zavarta ki őket lakóhelyeikből s még azután is, hogy a déli germán törzsek a kereszténységet felvették és a frank birodalom tagjai lettek, ők pogány és független életmódjukat fentartották. Szabad községekben laktak, önválasztott elüljárók alatt s háboru idején egy választott közös fő, a herceg alatt egyesültek. A keresztény és monárkikus kormányforma alatt élő frankok és a régi pogány, germán szokásokhoz ragaszkodó Sz. már a VI. sz. közepén összeütközésbe jutottak és a Sz. 553. kénytelenek voltak a frankok felsőségét elismerni és nekik évenkint 300 lóval adózni. De midőn a meroving birodalom hatalma a VII. sz.-ban lehanyatlott, a Sz. lerázták a frank felsőséget. Martell Károly és Pippin ismételten, de nem nagy eredménnyel küzdöttek a Sz. ellen és csak Nagy Károly törte meg végkép a Sz. erejét. Miután 32 évig harcolt ellenük (772-804), és miután Verdenben 4500 szász foglyot lenyakaztatott, csak akkor hódolt meg Vidukind herceg és vették fel a Sz. a kereszténységet. Számos püspökség megszilárdította a keresztény vallást, s számos szász családnak az elhurcoltatása, frank családnak pedig betelepítése megerősítették a frank uralmat. 842. a verduni szerződés értelmében a szász föld a keleti frank birodalom egyik része lett.
Miután a gyönge karolingi királyo ka szász földet a pogány normannok és a szlávok rabló becsapásai ellen megvédeni képesek nem voltak, a szász törzsek önvédelmükre egy herceg vezetése alatt külön szervezkedtek. Az első herceg Ottó (880-912) a normann harcokban kitünt és hatalmát Türingiára is kiterjesztette. Fia Henrik (912-936) a leghatalmasabb a német hercegek között, 919. a német királyi koronát is megszerezte. Miután a Riade mellett vívott csatában (933) a magyarok betöréseinek véget vetett, az Elbe jobb partján lakó szláv népek között is terjesztette a kereszténységet s ezzel együtt a német uralmat. Fia Nagy (I.) Ottó a középkori római német császárság megalapítója 950. a szász hercegséget Billung Hermann grófnak adományozta, ki szerencsés harcokban a keleti határon lakó vendeket leigázta. De a későbbi szász császárok, II. Ottó és III. Ottó szerencsétlen olasz császári politikája megbénította a szász hercegség erejét is s a Billung Hermann utódai I. Bernát (973-988) és II. Bernát (988-1011) alatt a szláv földön tett hódítások az Elbe jobb partján ismét elvesztek. III. Bernát (1011-59) alatt a német korona a szász család kihalása után 1024-ben a frank hercegi családra szállott s a méltóságukat örökössé tett szász hercegek ezen időtől fogva a német királyok legveszélesebb ellenfelei lettek. III. Henrik és IV. Henrik német királyok, hogy a Sz. erejét megtörjék, várakat építettek a szász földön, de ezzel csak fokozták a szászok ellenszenvét, sőt gyűlöletét és midőn IV. Henrik a szász herceget, Magnust elfogatta és a hercegi méltóságtól megfosztotta, 1073. kitört a Sz. nagy felkelése. 1075. IV. Henrik legyőzte guyan a felkelőket, de erejöket megtörni nem tudta s a VII. Gergely pápa és utódai által IV. Henrikkel szemben felállított német ellenkirályok a Sz.-ban mindig buzgó párthivekre találtak.
1106. kihalt a Billung hercegi család s V. Henrik a szász hercegséget Supplinburgi Lothár grófnak ajándékozta. Lothár még a nordheimi és braunschweigi birtokokat is megszerezte s mint a pápai párt főembere 1125-ben (a frank ualkodó család kihalása után), a szentszék segítségével a Hohenstaufen-családdal szemben elnyerte a német koronát. Egyetlen leányát, Gertrudot, Welf Henrik bajor herceghez adta nőül s halálos ágyán 1137. a szász hercegséget is vejrée ruházta. De az új német király, a hohenstaufi III. Konrád nem akarta eltűrni, hogy a két leghatalmasabb német hercegség egy ember kezében legyen, s miután Kevély Henrik a szász hercegségről lemondani nem akart, Konrád őt birodalmi átok alá vetette s a szász hercegséget Medve Albert őrgrófnak adományozta. E küzdelemben Kevély Henrik elhalt, de családja szerencsével folytatta a harcot s az 1142-iki frankfurti békében Arszlán Henrik, Kevély Henrik fia visszakapta a szász hercegséget Brandenburg kivételével. Arszlán Henrik nagy szerencsével folytatta elődei példájára a harcot az Elba jobb partján lakó szlávok ellen és Holsteint, Mecklenburgot és Elő-Pomerániát hódította meg, hol városokat és püspökségeket alapított; de csaknem királyi hatalmát Barbarossa Frigyes nem tűrhette meg. Miután Henrik a császár parancsának több ízben nem engedelmeskedett és szomszédjait folyton zaklatta, Frigyes császár 1180. kimondotta rá a birodalmi átkot s hercegségét szétdarabolta. Henrik csak allodiális birtokait, Braunschweigot és Lüneburgot tartotta meg. Sok püspök és világi főúr, valamint néhány város birodalmi közvetlenséget nyert, Vesztfália nagy része a kölni érseké lett, az Elba mellékére összeszorított szász hercegséget pedig Medve Albert második fia Aszkániai Bernát nyerte el. L. Szász királyság.
Sz. Magyarországon. A Sz. II. Géza hivására (1141-61) költöztek be Erdélybe. Az újabb kutatások kiderítették, hogy régi hazájok a Közép-Rajna és Mosel folyó melléke volt. Egy része lévén ama gyarmatos-özönnek, amely a középkorban az Elbe jobb partján elterülő földre, a régi szláv földre német művelődést vitt be, Sziléziát megnépesítette, Észak-Magyarországba, a Szepességbe német gyarmatosokat hozott, feladatuk eleitől fogva kettős volt: az ország határát védeni és egyszersmind a magyar birodalom határát a déli határszélig kiterjeszteni s egyáltalában az országot a kulturának megnyerni. Csoportokban telepedtek meg, amely csoportok lassanként, nevezetesen miután II. Endre 1224-iki szabadságlevele folytán a nagyszebeni tartomány egésszé vált, egésszé olvadtak össze, noha bizonyos különfejlődést is tanusítottak (a Barcaságban, amelyet a német lovagrend gyarmatosított; a Beszterce városa körül terülő Nösen-földön, amelynek sokáig külön joga volt; a két szék [Medgyes és Selyk] s végre a hét szék, vagyis a nagyszebeni tartomány). II. Endre szabadságlevele szerint a nagyszebeni tartománynak autonom állása volt; élén külön kerületi gróf állott, akit a király nevezett ki, míg Mátyás 1464. a szabad választást engedte meg. Az egymás közt egyenjogu szabad lakosok 500 ezüst márka évi adó fieztésére és háboru esetén 500 katona állítására voltak kötelezve. Különben maguk intézték belügyeiket s választották hivatalnokaikat és papjaikat, akiknek a dézsmát adták. Egyházi tekintetben is önállósággal birtak, amennyiben ama jogok egy részét, amelyek másutt a püspök hatáskörébe tartoztak, az esperesek gyakorolták a káptalanokban. A brassói és nagyszebeni káptalan közvetlenül az esztergomi érsek főhatósága alatt állott. A XVI. sz.-ban a Sz. kivétel nélkül az evangelikus hitre tértek át és 1552-től fogva önálló országos egyházat alkottak, egyikét a négy (evang. ref., evang. ág. hitv., róm. kat., unitárius) elismert egyenjogu felekezetnek. Mint «membrum sacrae coronae» tagjai voltak a magyar országgyülésnek, mint céhekben szervezett polgárok az ipar és kereskedés képviselői, mint a német művelődés képviselői a legelső iskolák alapítói és fentartói az országban (1334 óta minden faluban ki lehet az iskolát mutatni). Az elenség ellen falakkal körülvett városokban és várakban védelmezték magukat, amelyekbe az 1459 és 1506-iki unió szerint veszély esetében a nemességet és a székelyeket is fölvették. Nehéz idők sujtották a Sz.-at, akik 1486 óta politikai egységet alkottak, amelynek élén az egyetem állott, midőn 1421 óta a török háboruk dúlták az országot és a XVI. és XVII. sz. vallásháborui további viszályt hoztak magukkal. Midőn 1691-ben a Lipót-féle hitlevél által Erdély a Habsburg-ház hatalma alá került, romok borították az egész országot és a szász nép a kipusztuláshoz közel volt.
A XVIII. sz. legalább külsőleg nyugalmat hozott és vele a lassu megerősödés lehetőségét. Ekkor II. József uralkodása minden fennállót halomra döntött. A szász nemzet megszüntnek nyilváníttatott, vagyona elkoboztatott, még a nagyszebeni nemzeti levéltár is becsomagoltatott, hogy elszállíttassék. A visszaállítási leirat (Restitutionsedikt) megszabadítja a nemzetet. De az 1790-iki kolozsvári országgyülés újra kisebbítette a nemzet jogát, amennyiben a kuriák szerint való szavazás megszüntettetett s a fejenkénti szavazás hozatott be. Igaz, hogy a nemzeti pecsét megtagadása a legfontosabb kérdésekben némi védelmet nyujtott az önkény ellen. A most következő csendes években ugy állott a Sz. dolga mint az egész országé; rendeletek és szabályozások által lassanként elvesztette majdnem egész régi alkotmányát. Az új élet, melyre Magyarország a huszas évek óta nemzeti munkája által ébredt, a szász népet is fölébresztette hosszu álmából. A nép belátta visszamaradottságát és munkához látott. Egyesületek próbálták a szellemeket és erőket összpontosítani, folyóiratokban és gyüléseken vitatták a népnek életbevágó kérdéseit. Az összes munkásság célja volt: a népet mint szabad, erős, derék német népet fentartani. A legjelentékenyebb útmutatók egyike ezen belmunka terén Roth Lajos István (l. o.) volt. A politikai téren abban az időben a fő kérdés Erdélynek Magyarországgal való egyesítése volt. A Sz. között e kérdésre nézve szétágaztak a vélemények. Az egyik párt az alkotmányos Magyarországhoz való csatlakozástól nagyobb szabadságot és saját nemzeti fejlődésének tiszteletben tartását várta, a másik nem bizott a magyarokban; az 1848-iki kolozsvári országgyülésen azonban a Sz. mégis az unió mellett voltak, de csak bizonyos föltételek alatt. S midőn ezen feltételek meg nem tartattak, a császár hivásának engedelmeskedtek és az unió ellen fegyvert fogtak. Az abszolutizmus 1850. hála fejében az ő alkotmányukat is eltörölte. De ezen időszak nagy haladást kezdeményezett az iskolaügy terén, amennyiben az Organisations-Entwurf behozatott. Az alkotmányos idők kezdetét a Sz. örömmel üdvözölték abban a reményben, hogy egy alkotmányos Nagy-Ausztriában minden nemzetiség találand tért szabad fejlődésére. E reményben vettek részt az 1863-64-iki nagyszebeni országgyülésben és a bécsi Reichsrathban. Midőn 1865. az unió kérdése újra fölmerült, a többség aggályait el nem hallgatta, de miután az unió létrejött, annyival is inkább elismerteaz új törvényt, mivel e törvény (1868. XLIII.) a közigazgatási autonomiát és a szászföld területi egységét épp ugy fentartja, mint az erdélyi vallástörvényket, azaz az evang. országos egyház autonomiáját. 1876. az országnak vármegyékre való felosztásakor a szász föld szétdaraboltatott. Az egyetem fenmaradt mint kezelő hatósága a régi időkből származó vagyonnak, amely majdnem kizárólag iskolai célokra adományoztatott. Az egyetem a kormány ellenőrzése mellett rendelkezik e vagyon felett.
Az erdélyi Sz. száma kerek számban 211,000-re tehető. 241 helységre oszlanak; azok közül 227 falu, de csak 4 község bir tisztán német lakossággal, a többiben mind oláhokkal van keverve. 1765. a szász lakosság száma 120,000 volt. Évenkénti szaporodása tehát 0,49 %. A Sz. saját erejükből, minden államsegély nélkül tartják fenn összes iskoláikat, ugy mint 5 nyolcosztályos főgimnáziumot, 1 főreál- s 1 alreáliskolát, 2 algimnáziumot, 1 tanítóképző és hittani intézetet, több polgári iskolát, 3 gazdászati intézetet, 10 iparostanonc-iskolát stb. Kizárólag az ág. hitv. evang. egyházhoz tartoznak. Ez Erdélyben külön országos egyházat alkot, amelynek élén püspök áll; presbiteri-zsinati elveken alapul; a hivatalok választás útján töltetnek be. A papok, mielőtt a papi hivatalba léphetnének, kötelesek tanítói hivatalt viselni. Egyesületi életük nagyon fejlett. Minden városban vannak jól igazgatott takarék- és kölcsönpénztáraik, amelyek nem magas osztalékok hajtására, mint inkább a nyereséggel közintézetek (iskolák) támogatása céljából alakultak. A Verein für siebenbürgische Landeskunde 1842 óta nagyon sokat tett az ország tudományos kikutatása és története érdekében; a gazdasági egyesület (1845 óta) a mezőgazdaság előmozdítása iránt szerzett magának nagy érdemeket; a természettudományi egyesület (1848 óta) nem rég megtekintésre méltó muzeumot épített Nagy-Szebenben; a Kárpát-egyesület (1881 óta) szélesebb körökben terjesztette a természet nyujtotta örömök élvezését s utak és menhelyek által hozzáférhetőkké tette a havasokat. A nagyszebeni takarékpénztár pártfogása alatt álló Raiffeisen-féle egyesületek, a velök kapcsolatban álló pince-egyesületek stb. sikerrel működnek a községek gazdasági emelésén.
A népélet jelleme konzervativ. Amint a szász nép régi nyelvjárásához (rajnamelléki frank) ragaszkodott, ugy valamennyi régi szokásaihoz is. A szomszédságoknak, a Bruder- és Schwesterschaft-nak falun megmaradt a jelentősége. Majdnem minden faluban télen olvasó-estélyeket tartanak, amelyeken megbeszélik a napi eseményeket és különféle tereken ösztönzést kapnak. Könyvtára minden gimnáziumnak van, itt-ott igen gazdag. Hasonlóképen az evang. országos egyháznak is nagyon válogatott könyvtára van, amelyet első sorban egyik pártfogója gazdag ajándékának köszön; a mellett van még Nagy-Szebenben a legnagyobb gyüjtemény, a Bruckenthal báró-féle könyvtár, amely végrendelkezés folytán az evang. gimnázium birtokába ment át. Minden egyházkerületben teologiai kerületi könyvtár segíti a papok és tanítók további kiképzését. Az irodalmi tevékenység a Sz. között igen nagy: jelenleg a történelem, a népisme, költészet s természetrajz örvend különös irodalmi ápolásnak. Néhány év óta a nép gazdasági emelését vették célba s már is mutatkozik a siker.
Erdélyben a szászok által lakott terület, melyet a szászok betelepítését eszközlő magyar királyok nekik bizonyos kiváltságokkal együtt tulajdonul ajándékoztak. Lásd Királyföld.
v. grófja (comes saxorum), a szász egyetem élén állott, a szász nemzeti közgyülés elnöke volt, szebeni királybiró, valamint az erdélyi főkormányszék tanácsosa. A szász nemzet választotta, a király megerősítette. Jelenleg e cím a szebeni főispánt illeti, mint a szász egyetem közgyülése elnökét. L. még Erdélyi közjogi állása.
l. Szász királyság.