(növ.), erdélyi telelő fajta alma. Középnagyságu, lapos, köröskörül hosszában piros csiku; húsa olvadó, savanykás. Fája nagy, szerfölött termékeny, minden talajban jól terem.
(Szász-Sebes, Mühlbach), rendezett tanácsu város szabad királyi város címével Szeben vármegyében, a Sebes folyó mellett, (1891) 1200 házzal és 6692 lak. (közte 289 magyar, 2049 német, 4178 oláh; hitfelekezet szerint 365 róm. kat., 4266 gör. kel., 1865 ág. evang., 98 helv. és 62 izraelita); a járási szolgabirói hivatal székhelye, van ág. evang. (szász) algimnáziuma, kir. közjegyzősége, járásbirósága és adóhivatala, m. kir. erdőhivatala és kincstári erdőrendezősége, Sebesana hitelintézete és előlegező egyesülete, iparostanonc-iskolája és vahámora, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelenik meg az Erdőőr c. szaklap (III. évf.). Régies város, melynek belső részeit kőfalak veszik körül, főtemploma is meg van erősítve. Határában (5715 ha.) jó bor terem. Sz. azelőtt egy Szászsebes-szék székhelye volt; ennek területe 323 km2 és lakóinak száma (1870) 19,237 volt. A vármegyék rendezésekor az egész szék Szeben vármegyéhez csatoltatott.
[ÁBRA] Szászsebes címere.
a Szebeni hegység (l. o.) északi nyulványai Szeben vármegyében, Szászsebestől délre.
(szász-Cseh-Svájc), az Elbei homokkőhegység azon része, amely a drezdai kerületi kapitányság DK-i és Leitmeritz kerület legészakibb részeiben terül el. Területét 660-800 km2-re becsülik. Az Elbe folyik át rajta. Meredek homokkősziklák, amelyek 560-630 m. magasak, és mély, zúgó hegyi patakoktól áttört szűk völgyek jellemzik, amelyek termékeny területekkel és kies völgyekkel váltakoznak. Az Elbébe torkolló kis patakok: Kirnitzsch, Sebnitz, Polenz, Wesenitz, Biela. A legszebb helyei: Liebethaler Grund, Bastei, Amselgrund az Amsellochhal, Lilienstein, Hockstein, Schandau, Nagy- és Kis-Winterberg, Prebischthor, Königstein, zirkel-, Zschirn-, Pabst-, Pfaffenstein és a Schneeberg. Természeti szépségei miatt sok turista látogatja. V. ö. Gottschalck, Die Sächsisch-Böhmische Schweiz (Drezda 1880); Gambe, Die Sächsisch-Böhmische Schweiz (u. o. 1892); Schäfer, Touristenführer durch die Sächsisch-Böhmische Schweiz (u. o. 1892).
(Sachsen), Poroszországnak egyik tartmánya Hannover, Braunschweig és Szilézia, a szász királyság és a türingiai hercegségek közt, 25,243 km2 területtel, (1895) 2.699,207 lak., akik túlnyomó számban németek. É-i és K-i része nagyobbára sík, D-i és Ny-i része, főképen Erfurt kerület azonban hegyes. Ide nyulnak be a Haz ágai, amelyektől D-re fekszik a türingiai dombos vidék. A Felső-Harzhoz csatlakozik az Eichsfeld nevü fensík az Ohmberg nevü legmagasabb csúccsal. A Türingiai-erdőben a Beerberg és Finsterberg a legnagyobb csúcsok. Az egész tartomány angyobb része az Elbe, kisebb része a Weser vizvidékéhez tartozik. Amannak mellékvizei a Fekete-Elster, Ihle, Havel a határon, a Mulde a Fehér-Elsterrel és Unstruttal; emezé a Werra és Aller a Leinéve. Hajózó csatorna a Plaueni. Tavak a Mansfelder- és Arendsee. Az ismeretesebb ásványvizforrások: Hubertusbad, Quedlinburg, Aschersleben, Langensalza és Neu-Ragoczy. Az éghajlat meglehetősen kedvező; átlagos évi középhőmérséklet 8-8,9o; az évi esőmennyiség 48-62 cm. Az egész területből esik szántóföldre és kertre 1.536,406, rétekre 209,289, legelőkre 75,943, erdőségekre 525,800 ha. Földje Poroszországban a legtermékenyebbek közé tartozik; különösen hires jó földjéről a magdeburgi Börde, a Wische és a Goldene Aue. Legfőbb termék a rozs (344,431 ha.-on 453,485 t.), azután a zab (204,790 ha.-on 177,556 t.), burgonya (188,330 ha.-on 2.046,682 t.), búza (165,936 ha.-on 283,782 t.), árpa (146,723 ha.-on 212,561 t.) és széna 336,715 t.; a cukorrépával 118,966 ha. van beültetve. Nagyon jelentékeny még a mű- és kereskedelmi kertészet Erfurtban és környékén, továbbá Quedlinburgban. Az állattenyésztés nagyon virágzó. 1892. volt 198,358 ló, 697,906 szarvasmarha, 1.064,994 juh, 893,112 sertés, 291,304 kecske és 73,819 méhkas. A bányászat fő termékei: a szén, amelyet mint kő- és barnaszenet nagy mennyiségben bányásznak és a só, amelyből ezen tartományban van Stassfurt mellett Poroszország legnagyobb kősótelepe és Schönebeckben Poroszország legnagyobb sófőzője; ezenkivül bányásznak réz-, ezüst-, vas-, nikol- stb. érceket is. Az ipar csaknem minden ágában feltalálható; némely irányban azonban a virágzás magas fokára emelkedett. A fémipar virágzik Magdeburgban, Buckauban, Ascherslebenben, Suhlban és Sömmerdában. Magdeburgban, Stendalban, Halléban, Nordhausenben, Halberstadtban és Erfurtban gépeket, szerszámokat és fémeszközöket készítenek. A kémiai par székhelyei: Calbe, Wanzleben, Magdeburg és Aschersleben járások; a gyapjufonásé Mühlhausen és Langensalza, a pamutfonásé Magdeburg, Burg, Langensalza, a vászonszövésé Nordhausen, a pamutszövésé ugyanez és Mühlhausen, a papirosiparé Halle és Nordhausen, a bőriparé Mühlhausen; azonkivül a tartománynak számos a répacukor- (131 gyár, 356,800 t. nyerscukortermeléssel), sör- (587 gyár, 2,4 millió hl.) és szeszgyára. A kereskedelem fő helyei Magdeburg és Halle. A hallei egyetemen, számos közép- és szakiskolán kívűl van 2743 nyilvános népiskolája. Kerületei Magdeburg, Merseburg és Erfurt. Fővárosa Magdeburg.
(Sachsenspiegel), a XIII. sz.-ból (1224 és 1235 között) való német jogkönyv, mely az Észak-Németországban érvényes jognak szász szójáráson feljegyzését tartalmazza. Szerzője Repgowi Eike (l. o.) anhalti lovag. Tartalmazza nemcsak a magánjogot, hanem a köz- és a büntető jogot s a törvénykezési eljárást is. Észak-Németországban, a szász jog tartományaiban, sőt Németország határain kívűl is gyakorlati alkalmazást nyert. Későbbi időkben a német hűbéri joggal megtoldatván, két részből áll: a közönséges és a hűbéri jogot tárgyazó részekből. A Sz. több glossza (magyarázat), mintájára pedig a XIII. és XIV. sz.-ban több jogkönyv készült, jelesül az u. n. szász vagy magdeburgi Weichbild és a Blume des Magdeburger Rechts. A Sz. és a sváb tükör (l. o.) közti viszony a német irodalomban még ma is vitás.
(Szász), kisközség Baranya vármegye hegyháti j.-ban, (1891) 1569 magyar és német lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral; itt a pécsi püspökségnek kőszénbányája van (évi termelése 200,000 q kőszén) 200 munkással.
(Broos, Orastie), rendezett tanácsu város szabad királyi város címével Hunyad vármegyében, a Városviz mellett, (1891) 1062 házzal és 5650 lakossal (közte 1437 magyar, 1371 német, 2570 oláh; hitfelekezet szerint 950 róm. kat., 562 gör. kat., 2149 gör. kel., 961 ág. evang., 824 helv., 188 izr.); a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, közjegyzőség és a 64. hadkiegészítő kerület székhelye; nevezetessége az ev. ref. Kun-tanoda (főgimnázium), mely a Kun Kocsárd grófnak köszöni újabb fellendülését (eredetileg I. Rákóczi György és Apafi Mihály fejedelmek alatt keletkezett); van továbbá állami felsőbb leányiskolája és szász polgári iskolája, alsófoku ipariskolája, takarékpénztára, Ardeleana pénz- és hitelintézete, előlegező egyesülete, szeszgyára, 3 gipszgyára, ipari szeszgyára és lénk marhapiaca, vasútja, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Sz. ó- és új-városból áll; amaz dombon épült s keskeny, rendezetlen utcákból áll; ez lapályon terül el s modernebb jellegü. Sz. azelőtt székhelye volt Szászváros-széknek, melynek területe 435 km2, lakóinak száma (1891) 22,479 volt.
[ÁBRA] Szászváros pecsétje.
(Kudsiri havasok), a Déli Kárpátoknak a Pa-hegységhez csatlakozó egyik csoportja, mely Hunyad vármegye DK-i részében Szászvárostól és Kudsirtól D-re terül el. A Sz. szélesre elterülő hegytömeg, melynek ágazatai D-en a Magyar-Zsil és Sztrigy völgyéig, Ny-on a Sztrigy völgyéig, É-on a Maros lapályáig húzódnak, míg K-en a Sebes folyó völgye választja el a Szebeni hegységtől, DK. felé pedig 1662 m. hágóval összefügg a Pa-hegységgel. Legmagasabb csúcsai: a szurian (2061 m.), Batrina (1794 m.), Paltinej (1649 m.) és Godján (1659 m.). Ezen hegységben fakad a Magyar-Zsil és Sztrigy, továbbá a Sebes folyó és Kudsiri patak. A hegységet kiterjedt havasi legelők borítják. A Sz. azelőtt arról volt nevezetes, hogy a környék oláh lakossága nyár derekán egyik hegycsúcson (a Szkiernán) összegyült, hogy pörös ügyeit elintézze, amivel nagy népünnep is volt összekapcsolva; ezen havasi törvényszék utolsó ülését 1852. tartá.
(Sachsen-Weimar-Eisenach), a német birodalomhoz tartozó nagyhercegség, amely 3 nagyobb és 24 kisebb részből áll, ezeket a porosz Szász- és Hessen-Nassau tartományok, Bajorország, a szász királyság, a szász hercegségek, Schwarzburg és Reuss fejedelemségek határolják. Sz. területe 3595 km2. Felszinét a Türingiai-erdő, a vogtlandi hegység, a Rhön és Allstedt nevü exklavét a Harz ágai takarják. Folyói a Saale, Ilm, Werra, Unstrut és Elster. Kerületei: Weimar (970 km2), Apolda (797 km2), Eisenach (557 km2), Dermbach (642 km2) és Neustadt a. Orla (629 km2), összesen (1895) 339,217 (164,631 férfi, 174,586 nő) lak., akik közt 1572 idegen. A házasságok száma volt 1895-ben 2607, a születéseké 11,097, a halálozásoké 6684 és a kivándorlóké 137. A lakosoknak több mint fele mezőgazdasággal foglalkozik; a területnek több mint kétharmada (224,625 ha.) megmívelés alatt áll. A fő termékek 1894-ben: búza (22,170 ha.-on 31,74 millió kg.), rozs (31,670 ha.-on 43,04 millió kg.), árpa (25,879 ha.-on 41,52 millió kg.), zab (32,428 ha.-on 42,27 millió kg.), burgonya (21,545 ha.-on 226,88 millió kg.) és szána (31,252 ha.-on 87,72 millió kg.). Gyümölcsöt a weimari kerületben, szőllőt a Saale vidékén termelnek. Az állattenyésztés virágzó; 1892 dec. 1. volt 19,121 ló, 119,720 szarvasmarha, 113,208 juh, 122,974 sertés, 46,405 kecske és 16,999 méhkas. A bányászat jelentéktelen. Az iparágak közül a legfontosabb afonó-szövő (Neustadt, Weida), továbbá a porcellán-, üveg-, cukor-, dohánygyártás, mindenféle játékkészítés, papiros- és bőripar (Neustadt, Ostheim, Geisa, Triptis stb.). A kereskedelem középpontjai Weimar, Eisenach és Apolda. A szellemi műveltség szolgálatában állott 1895-ben népiskola 462, 54,106 tanulóval, gimnázium 3 (677 tanuló), reálgimnázium 2 (528 tanuló), reáliskola 4 (559 tanuló), tanítóképző 2 és több szakiskola; végre a weimari könyvtár, muzeum s egyéb művészeti gyüjtemények. A hercegség örökös monárkia. Alkotmányát már 1816 máj. 5-én kapta, amelyet 1850. módosítottak. A törvényhozó testület egy kamarából áll; tagjainak száma 33, akik közül 5-öt legalább 3000 márka jövedelemmel biró földbirtokosok, 5-öt más, hasonló jövedelemmel biró egyéb polgárok és 23-at a többi választók 3-3 évre választanak. A budget-t is 3 évre állapítják meg; az 1896-98-iki költségelőirnyzat szerint az évi jövedelem és kiadás 9.656,218 márka. Az államadósság 1896-ban 4.870,943 márka. A szövetségtanácsban 1, a birodalmi gyülésben 3 tag képviseli. A végrehajtó hatalom gyakorlását a herceg az összminisztérium útján gyakorolja; ennek osztályai: 1. a kultusz; 2. a kül-, bel-, igazság- és a hercegi ház ügyei; 3. a pénzügyi. V. ö. Martin, Die Verfassung des Grossherzogtanus Sachsen-Weimar (Weimar 1866); Kromfeld, Landeskunde des Grossherzogtums Sachsen-Weimar (1878-79); Staatshandbuch des Grossherzogtums Sachsen-Weimar (1891).
Története. E vidék legelső urai az Orlamünde grófi családból származott weimari grófok valának (1067-ig); azután a türingiai fejedelmek birták a fenhatóságot. 1376. Weimar a Wettin-család birtokába került, 1485. pedig e család ernestini ágára szállott. A ma is uralkodó család törzsatyja Vilmos, aki 1638. Weimart és Eisenachot kapta atyjától, János weimari hercegtől A gyakori osztozkodásokat mellőzve, Ernő Ágost herceget említjük, aki 1741 óta az egész fejedelemséget egyesítette jogara alatt s az elsőszülöttségi jog szerint rendezte az örökösödést. 1748. fia követte, Ernő Ágost Konstantin, majd Károly Ágost (1758-1828, l. o.), ki alatt Jena és Weimar fénykorát élte (l. Goethe, Schiller, Herder, Wieland). 1806. a rajnai szövetségnek lett a tagja; a bécsi kongresszuson pedig a nagyhercegi címet és méltóságot nyerte. 1816. (ő először) szabadelvü alkotmányt adott a népének és annyira-mennyire mellőzte Metternich reakcionárius rendeleteit. 1828 jun. fia Károly Frigyes követte, aki 1848. korszerü reformokat bocsátott ki és mindvégig derekasan uralkodott. 1853. bekövetkezett halála után fia Károly Sándor lépett a trónra, aki 1866. Poroszországgal szövetkezett és az észak-német szövetségbe, 1871. a német birodalom kötelékébe lépett. Megh. 1894 nov. 20. Ekkor fia Vilmos Ernő örökölte a trónt.