l. Szatmári püspökség.
Alapította I. Ferenc 1804. Területe az egri érsekségből szakíttatott ki és Szatmár, Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung vármegyékből és Szabolcs vármegye egy kis részéből áll. Megerősítette VII. Pius pápa. Püspöki székhely: Szatmár-Németi. Öt fő- és 12 alesperességre van osztva. 96 plébániában több mint 100,000 r. kat. lelket száímt. Első püspöke Fischer István volt, kit midőn 1807. egri érsekké neveztetett, Klobusiczky Péter követett. Utódaik: Hám János (1827-57), Haas Mihály (1858-67), Biró László (1868-72), Schlauch Lőrinc (l. o.). Jelenlegi püspök Meszlényi Gyula (l. o.). Szintén 1804. állíttatott fel a szatmári székesegyházi káptalan, mely hat valóságos és hat tiszteletbeli kanonokból áll. V. ö. Schematismus (1864); Szent-István-társ. Encyklopedia (XIII. köt. 91. old.).
Hossza 56,1 km. Tényleges építőköltség kilométerenkint 17,794 frt. Kibocsátottak: törzsrészvényt 500,000 frt, elsőbbségit 750,000 frt értékkel. A vonal kiindul a magyar királyi államvasutak Szatmár állomásából, illetve batizvasvári megállóhelyéről a szamos völgyébe. Végpontja Nagy-Bánya. Jellege síkpálya. Üzemét a helyi érdekü vasút számlájára a magyar kir. államvasutak kezelik.
(Szatmár), sz. kir. város Szatmár vármegyében, a Szamos folyó mellett, mely azelőtt Szatmár s Németi külön városokat különválasztotta egymástól, de medrének ezen ága ma már teljesen kiszáradt s nagyrészt beépült, a két város pedig már 1715 óta egyesítve van. Sz. hazánk ÉK-i részének szebb városai közé tartozik; központja a Deák-tér, melyen a püspöki székesegyház áll, közeében a püspöki palotával és a kanonok lakóházaival.
[ÁBRA] Szatmár-Németi pecsétje.
Más nevezetesebb épületei az irgalmasrend, a jezsuitarend és az apácák kolostora, a két ref. templom, a városháza, a szinház, a Kölcsey- s az 1897. leleplezett Kossuth-szobor. Sz. egy róm. kat. püspöknek, káptalannak és szentszéknek, továbbá a szatmári járás szolgabirói hivatalának, törvényszéknek, járásbiróságnak, kir. közjegyzőnek, pénzügyi és bányabiróságnak, ügyvédi kamarának, a 78. honvéd dandárnak, a 12. honvéd gyalogerzednek s az 5. hadkiegészítő kerületnek, kir. tanfelügyelőségnek, m. kir. folyammérnöki hivatalnak, orsz. kataszteri határleirási osztálynak s felmérési, valamint helyszinelési felügyelőségnek székhelye. Vank kir. kat. főgimnáőziuma, ev. ref. főgimnáziuma (mindkettő konviktussal kapcsolatban), róm. kat. hittani intézete és papnevelője, róm. kat. tanítóképző intézete és leánynevelő intézete (benne elemi s felsőbb leányiskola és tanítónőképző), róm. kat. kisdedóvónőképző intézete, katonai altiszti leánynevelő intézete, ref. leánynevelő intézete, iparostanonciskolája, jezsuita konviktusa, városi közkórháza, irgalmasrendi kórháza, róm. kat. szegényintézete és kórháza, püspöki könyvtára, az osztr.-magyar bank fiókintézete, takarékpénztára, kereskedelmi és iparbankja, termény- és hitelbankja, népbankja, gazdák és iparosok szövetkezete, számos közművelődési és közhasznu egyesülete s társulata (közte a Széchenyi-társulat, alakult 1882. a magyar érdekek előmozdítása céljából, fő jövedelme a vármegyei pénztárból évi 6500 frt; és a vármegyei gazdasági egyesület) és egyéb kulturális intézete; állandó vegyes felülvizsgáló bizottsága, pénzügyőrbiztosi állomása, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelennek meg a Szamos (XXIX. évf.), Szatmár (XXIII. évf.), Szatmár és Vidéke (XIV. évf.), Heti Szemle (VI. évf.) és Téli Esték (X. évf.) c. lapok. Sz. lakóinak száma 1850. csak 12,874 volt, 1870-ben 18,353 és jelenleg (1891) 20,736 lélek, ezek között 19,587 magyar, 267 német, 717 oláh, hitfelekezet szerint 3948 órm. kath., 3614 gör. kat., 9632 ev. ref. és 3427 izraelita. A lakosság leinkább mezőgazdasággal, szőllőtermeléssel, iparral és kereskedelemmel foglalkozik; igen fejlett a csizmadiaipar (350 mester) és a timárság (100 mester), míg a hajdan nagy számu gubások most már tetemesen megfogytak; az iparosok élénk kereskedést is űznek, mire egyfelől az ipartestületek árucsarnokai szolgálnak, másfelől az iparosok készítményeikkel messze földet bejárnak. Gőzmalmain kívűl más gyári telepe nincs. Vásárai nagyon látogatottak. Sz. házainak száma 2541; határa 18,264 ha. Hozzá tartozik a Szatmárhegy (Hegy) nevü telep, a városon kívűl elterülő szőllőkben, melynek 2000 állandó lakója van, kik nagyobbára azon protestánsok utódai, kik az üldözések elől menekülve hagyták ott a várost.
[ÁBRA] Szatmár-Németi a XVII-ik században.
Sz. az ország történetében régesrég fontos szerepet játszott. A hagyomány szerint a honfoglaláskor Tas, Szabolcs és Töhötöm magyar vezéreknek csak három napi kemény vívás után sikerült azt elfoglalniok. 1217-30. még királyi erősség volt, de a tatárok 1241. elpusztítván, régi erődítési jelentőségét végleg elvesztette egész a kuruc háboruk idejéig. 1203. II. András a zothmári németeket, kik állítólag Gizella királynővel jöttek be, igen szép kiváltságokkal ajándékozta meg. 1261. V. István mulatóhelye volt, ki a Sz.-ieknek nevezetes szabadságlevelet adott, 1330. pedig a németiek királyi vadászok voltak. 1411. a város több magyarországi várral és helyekkel egyetemesen Belgrádért cserébe adatott György szerbiai deszpotának. 1535. Szapolyai vezére, Kun Kocsárd elfoglalta a várat. 1543-ban I. Ferdinánd Szatmárt a három Báthory-testvérnek (András, Kristóf és István) ajándékozta, kik a várat a Szamosszigeten újra fölépítették. 1558-ban már mint kuruc erősség szerepel, melyet Izabella Balassa Menyhértnek gondjaira bizott, ki azonban egyebekkel ezt a várat is Ferdinánd kezére játszotta. Megboszankodván ezen Szapolyai Zsigmond, Szatmárt török segítséggel mérgesen ostromoltatta, de lakosainak kemény ellentállása és Zay Ferenc kapitány vitéz magatartása miatt sikertelenül. 1564. Balassa katonáival Kassa vidékére rándulván, Báthory István Váradról szekereken vitt katonákkal a lakosok egyetértésével este meglepte a várost, azt visszafoglalta, az ott maradt németeket felkoncolta és Balassa nejét és gyermekeit megölte. 1565. Schwendi Lázár és Báthory András a várnak visszafoglalására nagy erővel közeledvén, ezt Báthory István fölgyujtatván, odahagyta és katonáival Váradra költözött. Igy a várat Schwendi ismét fölépíttette. 1622. a szatmári vár a nikolsburgi békekötés értelmében Bethlen Gábornak adatott át. 1645. pedig Rákóczi György nyerte el. A következő évben a várurnak elnöksége alatt a reformátusok hires egyházi gyülést tartottak itt, amelyen 115 prédikátor jelent meg és melyen Gelejinek az egyháziakban megszabott rendje helyben hagyatott. 1657 jun. 26. a szatmáriak a Rákóczi jószágait tűzzel-vassal pusztító lengyelekkel egyességre léptek, hogy pogány módra ne sarcoltassanak és elégedjenek meg 2600 tallérral. 1659-ben a várat I. Lipótnak megbizottai átvették, s ekkor újabban megerősíttetvén, jelentékeny szerepet játszott, de a vár a tatároktól, a várban lakó nemesek pedig a német katonáktól sokat szenvedtek. Utoljára a nemesek maguk segítettek magukon és az őrséget váratlanul megrohanva, kiméletlenül legyilkolták. 1680. Apafi Mihály jelentékeny haderővel (24,000 ember) hasztalan ostromolta. 1682. Thököly Imre fegyverszünetkor a várat hadi fortéllyal a kezei közé kerítette, de már a következő évben kiszorult belőle. 1686. Caraffa gazdálkodott benne, 1703-ban pedig falai alatt ugrasztotta szét a kurucokat Károlyi Sándor tábornok. 1705-06-ban Rákóczi több ízben unszolta várost, hogy rontassa le a várat, ami 1711. Károly Sándor által meg is történt. Ugyancsak ez utóbbi évben a békekötés, mely Debrecenben kezdődött, Nagy-Károlyban folytattatott, elvégre Szatmárban be is fejeződött. A békekötésnek hivatalos napja ápr. 29-ike. A béke főbb pontjai ezek: Rákóczi Ferenc élete és vagyona biztosíttatik, ha három hét alatt hűséget esküszik. Lakhatik Lengyelországban is. Ha három hét alatt hűséget esküsznek, minden követőjének kegyelem. Szabad vallásgyakorlat biztosíttatik. A vele kimenekülteknek is kegyelem adatik, mely a hadi foglyokra is kiterjed. A hajduk, kunok stb. kiváltságai megerősíttetnek. Az ország régi szabadalmai sértetlenül hagyatnak. A sérelmek az országgyülésen orvosoltatni fognak. A polgári és katonai tisztségek hazafiakkal töltetnek be. 1834 dec. 4. az itt tartott közgyülésen mondta Wesselényi Miklós azt a beszédet, mely elitéltetését és az országgyülésnek fölszólalását vonta maga után. 1848 nov. 25-én a magyar nemzetőrök a Hurbán vezetése alatti császáriak által itt megtámadtattak.
1. Mihály, ref. lelkézs és iró, szül. szatmár-Németiben 1638 szept. 27., megh. Kolozsváron 1689. Tanult Szatmáron, Debrecenben, Patakon és Hollandiában. Előbb (1670) gönci lelkész, innen a Liót-féle nagy üldözés miatt Debrecenbe bujdosott, hol a város irgalmasságában részesült. Egy temetési alkalomra Kolozsvárra hivatott szónoklatot tartanik, hol aztán egyik lelkésszé választatott (1673 márc. 14.). Ő nyitja meg a magyar reformáció leggyászosabb korszakában a panaszhangokon szóló történetirók sorozatát. Világos fejü hittudós, munkássága és tudományossága folytán nagy tekintély. Művei: Az igazság próbakövet (Kolozsvár 1672); Zsidó grammatica (Franeker 1667); Az egy isteni állatban levő három isteni személynek mutató tüköre (Kolozsvár 1673, az unitáriusok ellen vitázó és védő mű); Zsoltárok magyarázata (u. o. 1679); Mennyei tárház kulcsa (alkalmi könyörgések, Lőcse 1679, 8 kiadást ért); Halotti centuria, azaz száz halotti prédikáció (Kolozsvár 1684). Legnevezetesebb történeti műve: A négy evangyelisták szerint való Dominica, vasárnapi prédikációk, melyet predikállott öt esztendők forgásiban. Nyomatott Kolozsváron 1675., nemzetünkben levő üldöztetésnek 5. esztendejében. Maga az öt levélnyi ajánló levél történelmi becsü emlék. Az «elüljáró beszéd» tesz hét levelet, ebből pár levél van szentelve a reformáció hazánkban elterjedése történetének, a gyászévtizednek, melyet tömör vonásokkal fest, az év- és névadatok miatt becses. Irt több munkát még, de ezek kéziratban maradtak. Egyháztörténelmi iratgyüjteménye elveszett.
2. Sz. Sámuel, ref. teologiai tanár, szül. Szatmár-Németiben 1658 aug. 10., megh. Kolozsváron 1717 dec. 17. Szülővárosában s 1675-től Kolozsváron tanult. 1680. külföldre menvén, előbb Utrechtben állapodott meg, de már ez évi szept. 25-én Lejdában, 1682 okt. 18. pedig Franekerben lett az egyetem hallgatója. Hazatérte után, 1683-tól a kolozsvári kollégiumban a bölcsészet és bibliai nyelvek tanára volt, míg 1693. a II. Apafi Mihály nevelőjéül alkalmazták. 1695. visszament a kollégiumhoz, ekkor már a teologiai tanszékre. Hagyatékából tekintélyes pénzösszegeket s másnemü adományokat rendelt ugy a sárospataki, gyulafehérvári és nagyenyedi kollégiumoknak, mint különösen a kolozsvárinak, mely könyvtárát is örökölte. Művei: De perenni duratione mentes (Lejda 1681, 2. bővített kiad. Kolozsvár 1969, 3. kiad. u. o. 1713); Regnum dei (Franeker 1683); Imago fildelis servi ac veri (latin halotti beszéd Tofaeus Mihály felett, Kolozsvár 1684); Epistola S. Pauli ad Hebraeos explicata (Franeker 1695, 2. kiad. u. o. 1702); Metaphysica contracta (Kolozsvár 1696, 2. kiad. u. o. 1713); Moses explicatus (u. o. 1696); Epistola Judae explicata (Franeker 1702); A valóságos urasszonyi rendet ékesítő drága ajándékoknak ritka példája címere (gyászversek Bánffy György grófné Bethlen Klára grófnő halálára, Kolozsvár 1706); Prophetia s. prophetae Zachariae explicata (Röell H. S. holland teologus hosszu előszavával, Utrecht 1714). V. ö. Zoványi Jenő, A coccejanizmus története (1890).
Lujza (családi neve Farkas), szinésznő, szül. Rimaszombaton 1818., megh. 1893 okt. 28. Művészi pályáját már 7 éves korában gyermekszerepekben kezdte. Nagyobb szerepben csak 1834. lépett fel Kolozsváron, hol a közönség mindjárt kedvencévé fogadta. 1834. nőül ment Latkóczy Nándorhoz, de pár év mulva férje meghalt, mire Szatmáry Dániellel kelt egybe. Második férje 1848. mint honvéd hősi halállal mult ki. Sz.-né 1844 márc. 14. lépett fel először a nemzeti szinházban, hol ekvés megszakítással 1891-ig - nyugalomba vonultáig - működött, amikor egyúttal szinésznői működésének 60-ik évfordulóját is ünnepelték. Kiváló alakításai voltak: Tartuffeben Pernellené; Romeo és Juliában a dajka; Szigligeti Mamájában a címszerep; az Arany ebmerben Brazovicsné. Budapesten a kerepesi temetőben 1895 okt. 28. díszes emléket állítottak sírja fölé.
kisközség Szatmár vármegye szatmári j.-ban, (1891) 1138 oláh lak., vasúttal és táviróhivatallal.
gyarmatáru-kiskereskedő, kinél rendsen még cérna, tű és rövidáru kapható, és ki szeszes italokat is mér.
(zendül soithra-paiti a. m. a föld ura), a régi Persiában az egyes tartományok helytartóinak neve. Fénykorában husz szatrapiára volt a birodalom felosztva. A központi hatalom gyengülésével mindinkább növekedett hatalmuk, ugy hogy a persa birodalom hanyatlásakor csaknem függetlenül zsarnokoskodtak a reájok bizott tartományokon.
l. Szati.