(Szevasztopol), város és hadi kikötő Tauria orosz kormányzóságban, Krim félsziget DNy-i partján, vasút mellett, a róla nevezett öbölnél, (1893) 35,648 lak. Sz.-nak jelentőségét strategiai fontossága és kereskedelme ad. A Sz.-i öböl a Chersonesos-foknál kezdődik és a part mentén K-nek húzódik; D. felé több kisebb öböl nyulik ki belőle; ezek a Fanari-öböl a másodrangu Kozák- és Kamis-öböllel, a Pescsanaja-, a Sztrjeleckaja- és a Vesztegzár-öböl. Ez utóbbitól ÉK-re nyulik ki a Sándor- és vele szemben a Konstantin-fok; e két megerősített hegyfok közt van a Sz.-i kikötőnek 800 m. széles bejárata. E kikötő magas mészsziklák között 8 km.-nyi hosszuságban húzódik K. felé az Inkerman-völgyet öntöző Csernaja torkolatáig. A jó horgonyzófenékkel rendelkező kikötőből D. felé több kisebb kikötő ágazik ki, a többi közt a D-i kikötő. Sz.-nál 1893-ban 2378 hajó fordult meg 2,1 millió tonna tartalommal. A kivitel értéke 16,3 millió rubel értéket képviselt; fő cikkei voltak: a gabona, korpa és olajos magvak; a bevitel értéke volt 1,7 millió rubel; fő cikkei: szén, fémek, déli gyümölcsök. A D-i kikötő Ny-i partján amfiteátrumszerüen épült tulajdonképeni város legkiválóbb épületei: a Péter-Pál-templom, a Totleben-muzeum a Sz. ostromára vonatkozó emlékekkel, a tengerészeti történelmi muzeum; emlékszobra van Kosszarszkíj tengerésztisztnek, Lazarev, Nahimov, Kornilov adminrálisoknak. K-re a tulajdonképeni várostól van a hajósváros nagy dockokkal, hajógyárakkal, kaszárnyákkal és kórházakkal. A Sz.-i kikötőt Ktenus néven már az ókoriak is ismerték; partjain állott Chersonesos-Heraklea. A mai Sz.-t 1784. Ahtiar tatár falu helyén építették, 1840. az orosz fekete-tengeri hajóhad fő állomásává és 1845. elsőrangu várrá tették. 1854. a krimi háboruban (l. o.) első rangu szerepet játszott. Ez év szept. 28-án jelentek meg előtte a francia hadak Canrobert és az angolok Raglan vezérlete alatt, amelyek okt. 9. kezdték meg az igazi ostromot. Az oroszok több ízben megkisértették a várost fölmenteni az ostrom alól, de siekrtelenül. 1855 jun. 7. foglaltak el a franciák először két erődöt. Szept. 5. és 8. közt a szövetségesek a várost folytonosan bombázták és hamuvá égették. Az utóbbi napon végre a franciák rohammal vették be Malakov erődöt, Sz. kulcsát; erre az oroszok a kikötő D-i oldalát feladták és az É-i oldalon új védelemre készültek, de a békekötés a további háboruskodásnak véget vetett. A városnak az ostrom előtt 40,000 lakosa volt, akik azt az ostrom alatt elhagyták. Későbben azonban Sz. mint kereskedelmi kikötő jelentőségét visszanyerte és midőn a londoni egyesség az 1856-iki párisi béke által felállított korlátokat megdöntötte, Sz.-t megint hadi kikötővé tették és 1890. az oroszok elhatározták, hogy a kereskedelmi kikötőt Feodoziába teszik át és Sz. csupán hadi kikötővé fog átalakíttatni. V. ö. Niel, Siege de Sébastopol (Páris 1858); Totleben, Sz. védelme (4 kötet, oroszul és németül, Szt.-Pétervár és Berlin 1864-72); Rousset, Histoire de la guerre de Crimée (2. köt., 1877).
1. vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk királyhágóntúli részében, határai É-on Alsó-Fejér és Nagy-Küküllő, K-en Fogaras, Ny-on Hunyad vármege, D-en Románia. - Területe 3313,52 km2. Egyike hazánk leghegyesebb vármegyéinek; D-i határán a Sz.-i hegység (l. o.) hatalmas csoportja emelkedik; ennek fő gerince Ny-ról K. felé egészen a Vöröstoronyi szorosig húzódik, s a Sztefilistyében 2251 m. magasságot ér el; É-i mellékága a Resinári hegysor 2248 m.-ig (Csindrel) emelkedik s mellékágait Szászsebes és Szerdahely vidékéig bocsátja, ahol a termékeny hullámos síkság terül el. Ugyanily kis terjedelmü síkság terül el Nagy-Sz. körül a Sz. folyó mellett és Felek közül az Olt mellékén. Az Olt folyón és az általa képezett Vöröstoronyi szoroson (l. o.) túl a Fogarasi havasok merednek ég felé, melyeknek azonban csak Ny-i része (a 2288 méter magas Szurul csúccsal) esik Sz. vármegye területére. Az Olt és Sz. völgyeinek közét az oltmelléki és hortobágymelléki hegysorok végső ágai töltik ki, ezek azonban nem emelkednek a középhegységek magasságán túl. Legnagyobb folyója az Olt, mely a vármegye DK-i részét csak 30 km. hosszuságban szeli; a vármegye derekát az Oltba ömlő Sz. (Cibin) folyó öntözi, magába véve a Sz.-i hegységből aláfolyó vizek legnagyobb részét, köztük a Cód folyót és a Resinári patakot; ugyanabba ömlik balfelől a Hortobágy. A vármegye Ny-i részében Sebes és a beléje szabadó Dobra és Székás patak a nagyobb vizek. A Sz.-i havasokban, melyekben még a Lotrióra patak ered, néhány apró tengerszem is van ezek egyikéből veszi eredetét a sz. folyó. Éghajlata déli fekvésénél fogva, magas fekvése, a közellevő magas hagységek és a hőmérséklet nagy szélsőségei dacára elég enyhének mondható. Nagy-Sz. évi közepes hőmérséklete 9,0o C., a legmelegebb hónap a julius 20,6o, a leghidegebb a január -4,2o hőmérséklettel; a hőmérséklet szélsőségei 36,0 és -34,2o. A csapadék évi mennyisége 882 mm.
[ÁBRA] Szeben vármegye címere.
Terményei. Ásványkincsekben Sz. vármegye szegény. Termőterülete 347,492 ha., miből szántóföld 72,357 ha., kert 4068 ha., rét 50,557 ha., legelő 61,260 ha., szőllő 2204 ha. és erdő 157,046 ha.; a nem termő terület 12,835 ha. A földmívelésre alkalmas terület aránylag igen csekély, mind a mellett a földmívelés fontos szerepet játszik; nagyobb mértékben csak búzát (1894-ben 20,273 ha. területen 227,926 q), kukoricát (18,722 ha. területen 178,248 q) és zabot (6279 ha. területen 100,472 q) termelnek, ellenben rozs, árpa és minden egyéb mezei termény igen kevés van. Helyenként sok jó gyümölcs, különösen Nagy- és Kis-Disznódon kitünő cseresznye, sőt az É-i halmos részeken meglehetős mennyiségü bor is terem. Állatlétszáma volt: 58,486 db. magyar és 1304 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 11,281 bivaly, 20,939 ló, 124 szamár és öszvér, 38,574 sertés, 123,446 juh és birka és 11,524 kecske. A lótenyésztés igen jeles, emelésére 11 fedeztetési állomás és a vármegyei csikólegelő szolgál. Nagy lendületet vett újabb időben a szarvasmarhatenyésztés is; a juhtenyésztés a havasi legelők nagy kiterjedésénél fogva (50,000 ha.) szintén kedvező viszonyok közt van. A marhatenyésztés emelésére szolgál az erdélyrészi szász gazdasági egyesület, mely több vármegyére kiterjed és a román gazdasági egyesület.
Lakóinak száma 1870-ben 145,523 volt, 1891. is csak 148,738, mihez még 3646 főnyi katonai népesség (kevés kivétellel Nagy-Sz.-ben) járul. 1 km2-re 46,0 lakó esik és igy Sz. Erdély sűrübben népesített vármegyéi közé tartozik. A lakosok közt van jelenleg 4342 magyar (2,9 %), 42,497 német (28,6 %), 98,719 oláh (66,4 %) és 1180 örmény. A magyarság 10 évi szaporulata 1250 lélek, vagyis 40,4 %. A nem magyar ajku lakosság közül csak 7285 (5 %) beszéli a magyar nyelvet. Hitfelekezet szerint van a vármegyében 6414 róm. kat., 12,550 gör. kat., 88,365 gör. kel. (59,4 %), 39,065 ág. evang. (26,3 %), 1586 ref. és 639 izr.
Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiségi kereset 1494, őstermelés 37,803, bányászat 24, ipar 8925, kereskedelem 1236, hitel 89, közlekedés 271, járadékból élő 1214, napszámos 10,614, házi cselád 3195, háztartás 28,876, egyébfoglalkozásu 316, foglalkozás nélküli 14 éven alul 48,702, azon fölül 5328. Ipar és kereskedelem elég élénk, leginkább Nagy-Sz., Szászsebes városokban és Nagy-Disznódon; iparvállalatainak legnagyobb része Nagy-Sz.-ben (l. o.) van. A kereskedelem azelőtt igen jelentékeny volt; a romániai kivitel megszünése óta erősen csökkent, mai a házi iparra is nagyon sujtólag hatott. Fő közlekedési vonala a vasút, mely 59 km. hosszban szeli a vármegyét; a vasúti állomások száma 9.Az alvinc-nagyszeben-verestoronyi vasútnak alvinc-nagyszebeni és talmács-verstoronyi részei épülőfélben vannak. Van 155 km. állami és 313 km. törvényhatósági útja (ebből 36 km. kiépítetlen); a községi közlekedési utak hossza 196 km. (ebből 131 km. kiépítetlen). A hiteligények kielégítésére szolgál 6 bank, 2 takarékpénztár és 21 szövetkezet; e tekintetben Sz. mintaszerüen van ellátva.
[ÁBRA] Szeben vármegye térképe
Közművelődés tekintetében még igen sok a teendő; a tanköteles gyermekek 22,3 %-a nem jár iskolába és a 6 éven felüli férfinépességnek 39,1 %-a, a női népességnek 53,2 %-a nem tud sem irni, sem olvasni. A vármegyében összesen 175 iskola van. u. m. 2 hittani intézet, 3 gimnázium, 1 reáliskola, 1 gazdasági iskola, 7 ipari és kereskedelmi iskola, 1 katonai, 1 bábaképző, 2 tanítóképző intézet, 3 felsőbb leány-, 3 felsőbb nép- és 140 elemi iskola; a magasabb, közép- és szakiskolák (a szászsebesi algimnázium és a nagydisznódi szövőiskola kivételével) mind Nagy-Sz.-ben vannak; van még a vármegyében 12 kisdedóvó és 2 árvaház. A szellemi élet minden ága Nagy-Sz.-ben központosul.
Közigazgatás. Sz. vármegye 5 szolgabirói járásra oszlik és van benne 2 rendezett tanácsu város, u. m.:
|
Községek |
Lakosság |
Ebből |
Lakott házak |
|||
|
Járás, város |
száma |
száma |
magyar |
német |
oláh |
száma |
|
Nagyszebeni járás |
31 |
47278 |
342 |
14967 |
30947 |
10459 |
|
Szászsebesi járás |
16 |
19270 |
71 |
2347 |
16672 |
4319 |
|
Szelistyei járás |
11 |
15779 |
116 |
221 |
15249 |
4231 |
|
Szerdahelyi járás |
13 |
23164 |
110 |
5189 |
17406 |
5378 |
|
Újegyházi járás |
15 |
15090 |
215 |
4576 |
9686 |
3418 |
|
Nagy-Szeben r. t. v. |
1 |
21465 |
3199 |
13148 |
4581 |
1857 |
|
Szászsebes r. t. v. |
1 |
6692 |
289 |
2049 |
4178 |
1200 |
|
Összesen |
88 |
148738 |
4342 |
42497 |
98719 |
30862 |
A vármegyében van összesen 2 rendezett tanácsu város, 62 nagy- és 24 kisközség, továbbá 64 puszta és telep. A községek általában véve középnagyságuak, 2000-nél több lakója 17 községnek van; legnépesebbek: Nagy-Sz. 21,465, Szászsebes 6692 és Resinár 5235 lakóval. A vármegye székhelye Nagy-Szeben. A törvényhozásba Sz. vármegye 4, Nagy-Sz. városa 2 képviselőt küld.
Története. Sz. vármegye német lakossága II. Géza király alatt 1141-61. a király meghivására a középrajnai Frankhonból ide bevándorolt telepítvényesekből képződött ki, kiknek a király becses előjogokat adomnyozott és akiket avval a feladattal bizott meg, hogy az ország határát ellenségekkel szemben megvédjék, a földet termővé tegyék és szabad polgárságot és földmívesrendet alakítsanak. Az új telep felvirágzott, ugy hogy III. Béla gazdag jövedelmekről szól, melyekkel csak a telepesek adóznak. András királynak szabadságlevele 1224. régi jogaikat újra helyreállította és az összes szász telepeket Szászvárostól Désig egy politikai egésszé egyesítette. A telepesek földjeiknek szabad tualjdonosai voltak, évi adót fizettek és hadi szolgálatra voltak kötelezve. Belügyeikben azonban teljes önkormányzatuk volt, hivatalnokaikat szabadon választották, papjaikat hasonlóképen, akik tizedet húztak. Megvolt a falu és vidék saját jog és közvetlenül a koronának voltak alárendelve. A király nevezte ki a szebeni comest (főispán, gróf). De erről a jogról Mátyás király lemondott és megengedte, hogy ezt a hivatalt is választás útján töltsék be. A nyugodt fejlődést megzavarta a mongolok betörése, akik a szász falukat és városokat, ezek közt Sz.-t is, legnagyobb részben romba döntötték. Az Anjouk alatt ezen országrészre nézve is elérkezett a legnagyobb virágzás időszaka. Az ipar emelkedett, a szász kereskedők nagy nyereségnek örvendettek; 1376. megalakult az első céh s vele kifejlett a kisipar, melyet még a királyi udvarnál is megbecsültek. Szászváros, Szászsebes, Nagy-Sz., Segesvár, Brassó, Beszterce törvényhatósági joggal ettek felruházva és a két utóbbi város, valamint Nagy-Sz. is árumegállítási jogot nyert; templomok és tornyok emelkedtek, a városok falait megerősítették, a határt várak védelmezték. Nagy Lajos kiemelte, hogy az országhatár biztonsága a szászokra mint biztos oszlopokra támaszkodik. A XIV. sz.-ban a Szászföld közigazgatás céljából székekre volt beosztva, ezek fölött a vármegyei képviselet állott, amely egyúttal a legfőbb közigazgatási és birósági hatóság volt. A hatalmasan felvirágzó közéletet a török hódítás ideje komolyan veszélyeztette s megzavarta és sok psztítást vitt véghez. 1420 óta minden évben betörtek a törökök az országba, a szász faluk egy részének lakosai elpusztultak és helyeiket románok foglalták el, akik már 1200 óta Romániából mint pásztorok és nomádok kezdtek bevándorolni. A kereskedelem szünetelt, különösen a dunavidéki kereskedelem; az ipar pangott. A vidék lakói a városok falai mögé menekültek és váraikban tartották magukat, de a legjobb erőt éppen a védelem emésztette fel. A három rendi nemzetiség (magyarok, székelyek és szászok) szövetségében, mely 1437-38. köttetett meg, 1459., 1506. és 1542. megújíttatott, a három rend mint a szövetség egyenjogu tagja sorakozott. Erdély kezdett elválni Magyarországtól, melynek országgyülésére a szászokat éppen ugy hivták meg, mint minden más roszágos rendet. A mohácsi csata befejezte ezt a fejlődést. A Ferdinánd és Szapolyai ellenkirályo közötti harcban a szászok Ferdinánd mellett foglaltak állást, az 1494. tett fogadalomhoz képest. Ebben a harcban a szászok Ferdinánd mellett foglaltak állást, az 1494. tett fogadalomhoz képest. Ebben a harcban Nagy-Sz.-nek hétéves ostromot kellett kiállani (1529-36) és végre kénytelen volt magát Szapolyainak megadni, aki a Szászföldnek régi jogait (u. n. Királyföld, l. o.) megerősítette.
Ugyanakkor ment végbe, összefüggésben reformációval, a nagy egyházi átalakulás. A legrégibb telepek (u. m. Nagy-Sz., Újegyház, Sink) külön prépostságot alkottak, melynek eltörlése után ezek a káptalanok 1424. közvetlenül az esztergomi érseknek lettek alárendelve. A többiek, Brassót kivéve, amely hasonlóképen Esztergomnak volt alárendelve, az erdélyi püspök hatósága alá tartoztak, de a püspöki hatalmat nagy részben maguk gyakorolták. A reformáció eleinte a király által üldözve, de később a politikai zavaroktól elősegítve, gyorsan terjedt az országban és amidőn az új tant Honter János (l. o.) Brassóban hirdette, a szász egyházak a protestantizmusra tértek át. 1553. választották az első evang. püspököt (Wiener Pált) és az országos törvények a négy egyenjogu recipiált vallás között az ágostai hitvallásu evang. egyházat is elismerték. Időközben a többi szász telep (1486 óta) végképen egy egésszé forrt össze, melynek feje Nagy-Sz. volt, ugy hogy a szászok az önálló erdélyi fejedelmek viszontagságos korában nemzeti és egyházi tekintetben külön egységet alkottak.
Az 1526-1691-iki időszak a legmélyebb sebeket ejtette ezen a vidéken, valamint az egész országon. A török pusztítása és a fejedelmi önkény (Bethlen Gábor dicséretes kivételt tesz) versenyeztek egymással. Szerencse volt még, hogy a régi politikai és egyházi jogállapot elismerése az Approbáták (l. o.) és Compilaták (l. Compilatae constitutiones) országos törvénygyüjteményében fenn volt tartva. Amidőn évek során át tartó alkudozások után a Lipót-féle diplomában (l. Diploma Leopoldinum) Erdély és a Habsburg-ház közötti alapszerződés megköttetett, abban a régi joviszony is megerősítést nyert. A XVIII. sz.-ban a lakosság a Felső-Ausztriából, Karintiából, Krajnából és Salzburgból bevándoroltakkal megszaporodott. III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt sok onnét elűzött protestáns Nagy-Sz. és Szász-Szebes környékén telepedett le (földieknek, vidékieknek [Landler] nevezték el őket). Jöttek továbbá a durlachiak (Durlachból Badenben), akik különösen Szászsebesen és környékén telepedtek le. Ugyanaz a türelmetlenség azonban, amely őket elűzte, itt is folytatta fondorlatait a XVIII. sz.-ban. Az ellenreformáció itt olyan időben éledt fel, amidőn más országokban már régen le volt győzve. A katolicizmusra való térítés erőszakos kisérletei zavarták az ország békéjét és az összes városokban arra kényszerítették az evangelikusokat, hogy a katolikusoknak templomokat engedjenek át, az áttérteket anyagi és erkölcsi előnyökkel jutalmazták. Összefüggésben álltak evvel a kincstári perek, az evang. egyház tizedének megtámadása, mely az evang. papokat a tizednek egy részétől megfosztotta. József császár reformjai különösen a Szászföldet sujtották. Feldarabolták, máskép osztották be, a levéltárt Nagy-Sz.-ből el akarták vinni, sőt panaszokat és feliratokat sem akartak végre már elfogadni. Miután ez a vihar megszünt és a régi alkotmány helyre állt, az udvari kancellária zavaros és törvénytelen rendeletei bontották meg régi alkotmányt és hivatalnokuralmat teremtettek, melynek célja az volt, hogy a kormánytól való teljes függőséget biztosítsa.
Új élet támadt a szász vidéken, amidőn a jelen század 40-es éveiben az új szellem lengése érezhető volt. Minden téren egyesületek keletkeztek: polgári, iparos- és gazdászati, népismei egyesületek, takarékpénztárak alakultak és majdnem mindenben Nagy-Sz. járt elül. Az 1848-49-iki harcban a szászok a császár pártjára álltak, mert a független Magyarországban nemzetiségi önállóságukat veszélyeztetve vélték. Az 1850-60-iki abszolutizmus évei, bármily meddők voltak is politikai tekintetben, a Szászföld számára mégis a modern átalakuláshoz való haladás korát teszik, mely haladás a következő években még inkább érvényesült. A monárkiának 1867-iki államjogi átalakulása egyéb változásokat is létesített. Az 1868-ik évi unió-törvény a Szászföldnek mint közigazgatási (municipális) egységnek való fentartását biztosította. 1876. az új megyebeosztással alakult meg Sz. vármegye Nagy-Sz.-nel mint székhellyel. Sz. vármegye azóta is komolyan törekedett a haladás előmozdítására. Majdnem kizárólag saját költségén építtette a fogaras-nagy-Sz.-i vasúti vonalat a nagydisznódi szárnyvonallal; készül továbbá a Vöröstoronyhoz, azután az Újegyháza és Szászsebesre vezető vasúti vonal. Közhasznu vállalatok (u. m. vizvezeték, villamos világítás és motork) különösen Nagy-Sz.-ben léptek életbe.
2. Sz. (Nagy-Sz., Hermannstadt, Sibiiu, Cibinium), szabad királyi város címével felruházott rendezett tanácsu város Sz. vármegyében, a Sz. folyónaki jobb (csekély részben bal) partján, részben domboldalban (a felső város, 427 m. a tenger szine felett), túlnyomó részben azonban a folyó lapályán (alsó város 411 m.) terül el. Egyike Erdély legrégibb és legérdekesebb városainak; azelőtt meg volt erősítve s régi várfalainak jó része két nagy bástyával (a Sétatéren és a Malom-utca végén), valamint 5 torony (3 a Hanteneck-utcában és 2 a Zág- [Sag-] és a Polgár- [Bürger-] kapuk közt) ma is fennáll, míg az erődítésére szolgált és a várost övező tavak helyén már régóta kertek díszlenek. A város építkezése, ugymint többnyire szűk, kanyargós utcái, a számos sikátor, a néha boltíves, sajátságos ormós házak, nyon emlékeztet a középkori németországi városokra. A város ezen külső képével azonban élénk ellentétben áll a társadalmi és szellemi élet fejlettsége és a vidéki városhoz mérten rendkivül nagynak mondható forgalma, az élénk sürgés-forgás, amelyet rendkivül vonzó képpé tesz a nagy részben festői népviselet különfélesége és a nagyszámu katonaság. A városnak a Sz. folyó és az Ivó patak melletti Sétatér közti része, mely a város tulajdonképeni magva, köralakban terül el, övezve a modernebb jellegü, nyiltabb külvárosoktól. A belső város kellő közepét több nagyobb tér foglalja el, melyek körül Sz. legkiválóbb és legérdekesebb épületei csoportosulnak. Legbelsejében áll a Huet-tér közepén a szászoknak nagy evang. temploma, mely gotikus; a XIV. és XV. sz.-ban éült ezen nevezetes templom 73 m. magas tornyával és Krisztus keresztre feszítését ábrázoló falfestményével (Rosenauer János szász festő műve 1445-ből), valamitn a templom belsejében és egyik mellékhelyiségében a szász grófok és egyéb nevezetes férfiak emlékköveivel és síremlékeivel figyelemre méltó építészeti emlék. A templomtól DNy-ra van a szász főgimnázium 3 emeletes nagy épülete és az u. n. kis kápolna a gimnázium könyvtárával és muzeumával. A Huet-teret csak egy házcsoport (abban az iparegylet háza) választja el az ódon boltíves házaktól szegélyezett Kis-tértől (Kleiner Ring), és e közt meg a vele csak két sikátorral közlekedő Nagy- vagy Főtér (Grosser Ring) közt áll az 1725. épült kat. templom és az 1586-88. emelt várostornya. A Nagy-körút a város legnagyobb tere, közkúttal és díszes köz- és magánépületekkel. Legkiválóbb épülete a mult századból (1777) való Bruckenthal-palota, mely összes gyüjteményeivel együtt 1872. az evang. főgimnázium tulajdonába ment át (l. Bruckenthal, 1). A palotában van körülbelül 100,000 kötetből álló könyvtár, 1161 darabból álló képtár (közte Van Dyck egy műve, olasz, németalföldi és német mesterek számos műve), acél- és rézmetszetek gyüjteménye, gazdag éremtár (20,000 db.), régiség- és ásványtár. Az evang. nagytemplom közelében áll a vváros egyik legnevezetesebb épülete, a városháza, melyet 1545. vásároltak meg Pemfflinger Márk királybirótól; nevezetes benne gyönyörü renaissance feljárója, fegyvertára és a gazdag szász nemzeti levéltár. A város utcái közül említendők még a Disznódi-utca (Heltauergasse) díszes épületeivel, köztük a hadtestparancsnokság és a római császárhoz címzett szálloda díszes palotáival és üzleteivel, ennek végében a Hermann-tér a Habermann-féle palotával és fürdővel, nagy kaszárnyával és a Bretterpromenade nevü sétánnyal; a Malom-utca a vármegyei székházzal, továbbá a városi park és a mellette levő Hecht-utca a Luther-házzal; a Mészáros-utca a ref. templommal, görög kel. székesegyházzal és püspöki palotával; a Rizskása-utcában az állami fiu- és leányiskola; a Sarkantyu-utca az Orsolya-szűzek kolostorával és 1472. épített templomával, a Kisföld a zeneegylet zenecsarnokával; a város DK-i szélén a szép sétatér I. Ferenc képszobrával, a régi bástyafalakkal és az 1787. szinházzá átalakított bástyaszerü toronnyal. A szinház előtti parkozott téren áll az erdélyi (szász) természettudományi egyesülés díszes palotája; ezen egyesület és a Siebenbürg. Karpathenverein gazdag gyüjteményeivel. A sűrün beépített tulajdonképeni várost külvárosok övezik; ilyen D-en a Disznódi külváros a tüzérkaszárnyával, katonai kórházzal és a szép égersétánnyal; DNy-on a Józsefváros a társaságházzal, az irgalmas nénék kolostorával és számos villaszerü épülettel; Ny-on a Zág- (Sag-) külváros; É-on a Polgár-külváros az országos tébolydával, Theresianum árvaházzal és a nagy vásártérrel; K-en az Erzsébet-külváros a Ferenc-József polgári kórházzal, a bábaképzőintézettel és az evang. egyház betegápoló intézetével, a pályaudvarral és a kis római kat. kápolnával (egy nagy monolitból 1417. faragott kereszttel).
[ÁBRA] Nagyszeben címere.
Nagy-Sz. jelenleg Kolozsvár és Brassó után a királyhágóntúli rész legnépesebb és legjelentékenyebb városa; székhelye a görög kel. román metropolitának és érseknek, szentszéknek, az ág. evang. püspöknek, konzisztoriumnak és egyházkerületnek, a vármegye törvényhatóságának és a Sz.-i járás szolgabirói hivatalának, a szász ispánnak és a szász egyetem központi hivatalának, pénzügyigazgatóságnak, tankerületi főigazgatóságnak és királyi tanfelügyelőségnek, magyar királyi erdőfelügyelőségnek, királyi törvényszéknek, járásbiróságnak, pénzügyi biróságnak, ügyvédi kamarának, két királyi közjegyzőségnek; van államépítészeti hivatala, királyi adóhivatala, fővámhivatala, lottóhivaala, pénzügyőrsége, állami állatorvosa, lakásbejelentési hivatala; katonai hatóságok közül itt székel a 12. (erdélyi) hadtestparancsnokság, a 31. gyalogezred és ennek hadkiegészítő kerülete, a 28. vadászzászlóalj, a 2. huszárezred, a 76. honvéddandár és a 12. tüzérdandár, továbbá a csendőrszárnyparancsnokság. Tanintézetei nagy számmal vannak, u. m. állami főgimnázium, ág. evang. főgimnázium, ág. evang. főreáliskola, gör. kel. papnevelő intézet és tanítóképző intézet, ág. evang. tanítóképző intézet, állami bábatanoda, vármegyei földmíves tangazdaság, katonai gyalog hadapródiskola, alsófoku kereskedelmi iskola, iparostanonciskola, cipészszakiskola, ág. evang. felsőbb leányiskola, az irgalmas nénék leánynevelő intézete, számos elemi iskola, női kézimunka-, háztartási, főző- és cselédiskola és több magán nevelőintézet. Emberbaráti intézetei az országos tébolyda (200 beteg részére), a Ferenc-József városi közkórház, az evang. egyház betegápoló intézete, a Theresianum róm. kat. árva- és lelencház, az evang. árvaház és kisdedóvó (Luther-ház), a Reissenfels-féle nyugdíjintézet, a polgári sinylők háza és a katonai kórház. Kulturális intézményei közül legjelentékenyebb a Bruckenthal-féle muzeum, van továbbá számos közművelődési, tudományos, jótékony és közhasznu egyesülete, köztük az erdélyi természettudományi társulat, a Verein für siebenbürg. Landeskunde, az oláh irodalmi és közművelődési egyesület, a derék működésü Siebenbürg. Karpathenverein, a szász gazdasági egyesület, a katonai tudományos egyesület, zene-, 4 dalos-, városi szépítő-, tűzoltó-, több jótékony, társas és egyéb közhasznu egyesület. Több német és oláh lap jelenik meg itt; magyar nincs. - Lakóinak száma 1850-ben 16,268 volt, 1870-ben 18,998 és 1891-ben 21,465, mihez még 3301 főnyi katonai népesség járul. A lakosok közt van 3199 magyar, 13,148 német, 4581 oláh és 537 egyéb; hitfelekezet szerint 5059 róm. kat., 1634 gör. kat., 3173 gör. kel., 9879 ág. evang., 1147 ref., 478 izraelita és 95 egyéb. Nagy-Sz. ma az erdélyi szászság nemzeti törekvéseinek főgóca. Lakói iparral és kereskedelemmel foglalkoznak; iparvállalatai közül jelentékenyebbek posztógyárai, mekanikus kötőműhelye, gépgyárai és vasöntödéi, vasszekrény-, fémáru-, konzerv-, játékáru-, szteayertya- és sörgyárai, több szalámigyára stb.; említést érdemel még takácsipara és az orgona- és harmoniumgyártás. Kereskedésének fő cikkei: fa, gabona, liszt, bor, szarvasmarha, gyapju, mezőgazdasági gépek. Hitelintézetei az osztrák-magyar bank fiókintézete, az általános takarékpénztár, a Nagy-Sz.-i földhitelintézet, az egyesületi bank, az Albinabank, az előlegező egyesület és a Transylvania általános kölcsönös biztosító bank Forgalma élénk. Van vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A városban a házak száma 1857. Határa 4499 ha. - Történetét illetőleg l. Szeben vármegye történetét.
3. Sz. (Kis-Sz., Zeben, Szobinov), rendezett tanácsu város szabad királyi város címével Sáros vármegyében, a Tárca folyó s a kassa-oderbergi vasút mellett, (1891) 418 házzal és 2817 lak. (közte 499 magyar, 250 német és 2007 tót); a felsőtárcai járás szolgabirói hivatalának széke, járásbirósággal, adóhivatallal és pénzügyőrséggel; számos régies épületei közül kiválik a XV. sz.-ból való gót ízlésü plébániatemplom; régi várfalai nagyrészt még fennállanak. Van kegyesrendi algimnáziuma, tanonciskolája, két papirosgyára, primitiv kis fürdője (Svablyuvka), posta- sé táviróhivatala és postatakarékpénztára. Környékén jeles gyümölcsöt termelnek és jó szilvapálinkát főznek.
Történetét és nevét a hagyomány egyfelől II. (Vak) Béla király leányáról származtatja, ki Sáros várában lakván, megkedvelte a mai Kis-Sz. vidékén létezett majorságot; másfelől egy tárcai szép leányra vezeti vissza, kit IV. Béla király elragadott és magával vitt Znió várába, majd a tatárjárás után visszahozott és kinek szerelmeért a város mai földjét adta cserébe. Mindkét nőt a rege Szabinának nevezi, s innen ered szerinte a Sabinium, Cibinium név. Történeti alapon csakis az Anjouk óta szólhatunk a város fejlődéséről. I. Lajos vette ki minden idegen törvényhatóság alól, s azóta fordul elő mint város. Zsigmond 1405. megengedte, hogy kőfallal vehesse magát körül s csekély különbséggel ugyanazokat a kiváltságokat adta neki, melyekben Kassa városát részesíté. 1427. ugyanazon király a város körül 4 mérföldnyire található minden vám alól fölmentette őket. Fontos szerepet játszott Sz. Mátyás király korában, még pedig mint a csehek elleni hadműveleteknek egyik sarkpontja. Ujlaki Miklós erdélyi vajda 1460. a várost Mátyás király engedelmével a Rozgonyiaknak adta, akik megigérték, hogy várat (castellum) is építenek benne. A csehekkel való küzdelemben a város sok kárt szenvedett, négyszer is felgyujtották, egyszer teljesen leégett, egyháza elpusztult és a király annyira fontosnak ismerte meg a várost, hogy 1485. kelt oklevelében négy évre 100-100 aranyat utalványozott a falak és erődítések kijavítására. 1506. II. Ulászló király Perényi Imrének zálogba adta, de II. Lajos ismét kiváltotta. Uganezen király 1526. irott oklevelében először használja a Kis-Sz. nevet. Mohács után a várost Ferdinándnak és utódainak pártján találjuk, mihez képest nem is szűkölködött jutalmak nélkül. 1533. kapta a piros pecsét használatának jogát, 1575. Orkuta helységet. Fordulatot okozott az ellenreformáció és a vele járó villongások. Sz., mely az üldözött protestáns lelkészeknek egyik menedékhelye volt, lassankint átvedlett és kuruccá vált. 1604. Bocskaynak, 1619. Bethlen Gábornak, 1640. Rákóczi Györgynek, 1679. Thököly Imrének kezén találjuk. 1683 szept. elején Sobieski János lengyel király vette be és rakta meg helyőrséggel, de Thököly már 1684. visszafoglalta és Rácz Ádámot hagyta benne 140 hajduval, kiket Barkóczy Ferenc még ugyanazon évben lemészárolt, s Sz. ezentúl labanc kézen maradt 1703-ig, amikor II. Rákóczi Ferenc előtt tárta fel kapuit, aki 1704. Sz. és Orkuta között döntő győzelmet aratott a császáriakon és innen indult Eperjes elfoglalására. A csata három napig tartott és a város (Sz.) porrá égett. A kuruc idők lezajlásával Sz. békés fejlődésnek indult, mozgalmasabb napokat csak akkor látott, midőn az önvédelmi harc új próbára tette régi hazafiságát; ezt a próbát fényesen megállotta, s azért a nemzeti közvélemény megkülönböztetésül erdélyi névrokonától Hű-Szebennek nevezte. Ez elnevezés olvasható 1849. kiadott papirpénzein is.
4. Sz. (Cibin), folyó, az Oltnak jobboldali mellékvize, ered Sz. vármegye DNy-i részében, a Csindrel hegy (l. o.) alatti sziklakatlanban fekvő tengerszemből; ÉK-i irányt véve Gurarónál kilép a nagyszebeni lapályra s itt K-re fordulva, Nagy-Sz. városán folyik keresztül, majd DK-re kanyarodva, Talmácson alul, Porcsesddel szemben az Oltba ömlik. Hossza mintegy 85 km. Mellékvizei közül jobb felől a Cód (l. o.), bal felől a Hortobágy (l. o.) említendő.
(Cibin-hegység), a déli Kárpátok egyik jelentékeny tagja, mely Szeben vármegye és Románia határán emelkedik; főgerince a Vöröstoronyi-szorosnál kezdődik s Ny-i irányban az országos határ mentén húzódik, majd attól eltérve, egészen magyar területen kanyarodik tovább egészen Hunyad vármegye határáig, ahol a Pa és a Szászvárosi hegységgel függ össze; legjelentékenyebb csúcsai a Feketekúp (Gyálu Sztirpu, 2150 m.), Galbina (1853 m.), Konca (2169 m.), Sztefilistye (2251 m.), mely az egész hegység legmagasabb orma, Fejérkő (Piatra alba, 2183 m.) és Timpa (1953 m.). A Sz. leginkább gránitból és kristályos kőzetekből épült fel, melyekre É. felé fiatalabb képződmények települtek. Benne több jelentékeny folyóviz (Cód, Szeben, Dobra, Sebes, Nagy- és Kis-Lotár) ered, melyek minden irányban szétválva, a Sz.-et jellemző s a Frumoászából sugárszerüleg kiinduló nagy völgyek irányát jelölik. A Sz. egyébként meglehetős zord, jóformán teljesen lakatlan hegység.
a nagyszeben-vöröstoronyi h. e. vasútból ágazik ki, hossza 5,9 km. A 156,000 frt tényleges építési tőkét 54,600 törzs- és 101,400 névértékü elsőbbségi címlettel szerezték meg.
azelőtt az erdélyi szász székek egyike, melynek területe 2316 km2, lakóinak száma (1870) 86,917 volt. Székhelye Nagy-Szeben volt. Az 1876. XXXIII. t.-c. az egész széket az újonnan alakított Szeben vármegyébe kebelezte be.
címen épült h. é. vasút Nagy-Szebenből kiindulólag ágazik el az államvasúti hálózatból. Hossza 31,64 km. Tényleges befektetési tőke 1.300,000 forint (km.-ként 41,087 forint), megszereztetett 486,800 törzs- és 845,000 elsőbbségi címlettel. A vasút dombos vidéken halad. Alépítménye első rendü, sínje 23,6 kg.-os. Szép vashídjai vannak a Cibin és Olt folyón. Jelenleg folytatása az 51,99 km. hosszu felek-fogarasi vasút, melynek 1.630,000 frt tényleges építési tőkéjét 590,000 törzs- és 1.444,400 elsőbbségi címlettel szerezték meg. A nagyszeben-vöröstoronyi h. é. vasút folytatólag a vöröstoronyi szoroson át csatlakozásba hozatik a román államvasúttal. E vonal hossza 15 km. Az üzemet a magyar királyi álamvasutak kezelik. Igazgatás székhelye Nagy-Szeben.
kisközség Baranya vármegye pécsváradi járásában, (1891) 1254 magyar és német lakossal.
1. Gusztáv Adolf, ev. püspök, szül. Kochanócon 1816 okt. 14-én,megh. Békés-Csabán 1890 aug. 19. A középiskolát Selmecbányán végezte, a teologiai tanfolyam három évét Pozsonyban, honnan 1838. külföldre ment s ez év május 11-én a jenai egyetem hallgatói közé lépett. 1840. tért vissza hazájába, hol szinte három évi nevelősködés után 1843 elején atyja mellett káplán s még ez évben egyházasmaróti lelkész lett. Innen 1853 jan. Békés-Csabára ment hasonló állásra, hol később a békési egyházmegye esperessé, 1872. pedig a bányai kerület püspökké választotta. 1870. a bécsi teologiai fakultástól tiszteletbeli teologiai doktori címet kapott. Irodalmi téren is működött. Megirta atyja, id. Sz. János életrajzát (Nagy papok életrajza közt, 1877), kinek Vezérfonal a konfirmálandók oktatásában (1870) címü művét is kiadta; Baltik Frigyessel együtt Luther kis kátéját tót nyelven bocsátotta közre (1876); irt egy Kézi agendát (1877), mely nemcsak magyar, hanem német és tót nyelven is megjelent.
2. Sz. János id., ev. püspök, az előbbinek apja, szül. Nagyfaluban (Árva) 1780 jan. 1-én, megh. Selmecbányán 1856 febr. 10-én. Tanulmányait szülőfalujában, Isztebnében, 1792-től Rozsnyón, 1793-tól Eperjesen, 1797-től Késmárkon, 1799-től ismét Eperjesen, 1801-től Pozsonyban végezte, honnan egy évi nevelősködés után 1804. külföldre ment. Máj. 4. iratkozott be a jenai egyetemre, melyen három szemesztert töltött. 1805 őszén tért haza s újra Pozsonyban nevelősködött, mig 1807 tavaszán nyitraszerdahelyi lelkész lett. Innen 1811 végén Kochanócra, 1819 tavaszán Selmecbányára választoták meg. A bányai kerület 1823. jegyzői, a honti esperesség 1829. esperesi tisztét ruházta reá, míg végre 1834. csaknem egyhangulag szuperintendenssé választatott. A szabadságharc után az abszolút uralom felfüggeszté e hivatalától. A jenai egyetem 1839. teologiai doktori oklevéllel jutalmazta fáradhatatlan irói munkásságáért, melynek egyes német folyóiratokban megjelent kisebb közleményein kívűl ezek a termékei: Oratio ad natalem diem Caroli Augusti, ducis Saxoniae (Schriften der Societät für die Mineralogia zu Jena, 1806); De praecipuis capitibus primae educationis (Pozsony 1810); Gallii doctrina de cerebro, cranio et organis animi (u. o. 1811); De praecipuis ideis theologiae pastoralis evangelicae (u. o. 1835); Evangelikus énekeskönyv (tótul, Jozeffy Pállal együtt, u. o. 1842, több kiadása van); Corpus maxime memorabilium synodorum evang. A. C. in Hungaria (Pest 1848); Censura canonum synodi Pestiensis (Protestantische Jahrbücher für Oesterreich, 1858); Vezérfonal a konfirmálandók oktatásában (Pest 1870). V. ö. Sz. firmálandók oktatásában (Pest 1870). V. ö. Sz. Gusztáv irta életrajzát (a Nagy papok életrajzában, 1877).
3. Sz. János ifj., az előbbi fia, ev. teologiai doktor és tanár, szül. Selmecbányán 1826 febr. 16. A gimnáziumot szülőföldjén, a teologiát Eperjesen végezte, honnan külföldre menvén, 1845 okt. 13-án a jenai egetemre iratkozott be. Miután itt másfél évet s Berlinben félévet töltött, hazatért s két évi nevelősködés után 1849 nov. börzsönyi, 1853. aranyosmaróti, 1857. selmecbányai lelkész lett. E minőségében sok érdemet szerzett az odavaló gimnázium ügyeinek rendezésében. A pátens mellett erősen bzgólkodott, minek következtében 1860. elhagyva selmecbányai állását, tábori pap lett Bécsben, hol 1863. a teologiai fakultás tanárává, 1869-ben egyszersmind tábori szuperintendenssé nevezetetett ki. Ma már nyugalomban van. Következő műveit említjük meg: Eszmetöredékek a magyarhoni protestantismus jelen stadiumán (Pest 1857, új kiad. u. o. 1860); A császár-király és a ref. vallás (u. o. 1860); Figyelmeztetésül (Bécs 1861); Der Pseudoprotestantismus auf kirchenrechtlichem Gebiete (u. o. 1864); A két protestán hitfelekezet foederatiója a cs. és kir. hadseregben (u. o. 1869); Evangelisch-christliche Religionslehre f. die k. k. Militär-Unterrichtsschulen (u. o. 1884); Evangelisch-christliche Vorträge über Glauben und Geschichte der Christenthums (u. o. 1886).
4. Sz. Lajos, iró, ev. lelkész, szül. Maglódon (Pest) 1820 aug. 15., megh. Pozsonyban 1875 jun. 4-én. A gimnáziumot Selmecen végezte, hol munkás tagja volt a magyar önképző körnek és ismeretséget kötött Petőfivel, kivel hosszabb ideig barátságban élt, míg egy irodalmi polemia félbe nem szakította barátságukat. A teologiát Pozsonyban végezte, ott az országgyülési szónokok voltak rá nagy hatással. Azután jogot végzett Pápán s 1846. letevén az ügyvédi vizsgálatot, Pestre költözött. 1848. Kossuth Hirlapjának volt munkatársa és szerkesztette a Népbarát tót kiadását; Jenőfi név alatt Forradalmi szikrák és Búvirágok címen verses füzeteket adott ki. Később fogalmazó volt az országos rendőrségnél három hétig s az itt szerzett útlevelekkel később magát és sok társát szerencsésen megmentette. A katsztrófa után Aradon orosz fogságba esett, de Nagyváradra kisértetésekor megszökött. Szelepcsényi Gábor névvel Hódmező-Vásárhelyen lappangott mint kántortanító. 1851 végén reáliskolai tanár lett Csabán a maga neve alatt, ott meg is nősült, de elfogták s Nagyváradra vitték fogságba. Anyja közbenjárására félév mulva kegyelmet nyert ugyan, de rendőri felügyelet alá helyezték és Csabára internálták. Ekkor a tanügyi irodalom buzgó művelője lett s a Néptanítók könyve címü folyóiratot indította meg, melyet utóbb Iskolai Lap címmel folytatott. 1856. Makóra ment lelkésznek s 1857-től szerkesztette a Protestáns Népkönyvtár c. folyóiratot. 1860-64. a szegedi ev. egyháznak volt lelkipásztora. 1864. a poszonyi ev. egyház hivta meg lelkésznek és teologiai tanárnak. A dunáninneni ev. egyházkerület 1865. jegyzőjévé választotta és e tisztét, valamint a dunáninneni kerületi gyámintézet elnökségét is háláig viselte. Első önálló munkája volt: Magyar olvasókönyv és szótár tót iskolák számára (1848). Fordította a 60-as években néhány száz tót népdalt, melyeket a Kisfaludy-társaság adott ki a Hazai nem magyar ajku népek népköltési tárában. Legnagyobb munkája: Protestáns egyházi irók életrajzai, melyhez Szegeden fogott s ezernél több iró életrajzához gyüjtött adatokat. Egyéb művei: Politikai szónoklattan (1848); Tanítók és anyák könyve (1854); Népszerü imakönyv (1861); Néhány év Petőfi életéből (Szeged 1861); Kis magyar (Arad 1862); A königinhofi kézirat (Budapest 1874) stb.
5. Sz. Lajos Zsigmond, ev. lelkész, Sz. Gusztáv fia, szül. Békés-Csabán 1859 nov. 4. A gimnáziumot szülővárosában, Selmecbányán, Nagy-Szebenben s Szarvason, teologiai tanfolyamot pedig Pozsonyban és Berlinben végezte, mely utóbbinak egyetemén egy évet töltött. Hazájába visszatérve, 1883-ban tótaradáci, 1890. békéscsabai lelkész lett. Munkái: Nazarenismus (Nay-Becskerek 1888); Luther Márton élete (Budapest 1889). Szerkeszti 1895-től a Evang. Egyházi Szemlét.
(arab) a. m. út, átvitt értelemben isten útja (Sz. Alláh); általán a vallásos közjótékonyság minden ténye. Különösen igy nevezték a mohammedánok az uralkodók és egyéb jótevők által a sivatagokban alkotott kutakat, mint jótékony intézményt; e nevet aztán minden közkutra átvitték, mely mecsetekkel, szent sírokkal és egyéb kegyes intézetekkel van kapcsolatban. A Sz. mór építésművészet egyik kedvelt tárgya, csinos arabeszkekkel, a jótékony célra vonatkzó verseket, Korán-mondatokat és az alapítvány történetét tartalmazó feliratokkal van díszítve. Rendesen árvák felvételére vagy általános célra rendelt elemi iskolával (mekteb Sz.) van egybekapcsolva, melynek költségeiről a Sz. alapítványa gondoskodik.
l. Ceuta.