l. Derbent.
(arab) a. m. leborulásra való eszköz, az a szőnyeg, melyet a szunnita mohammedánok az imádság alkalmával maguk elé terítenek, hogy a földre borulást (szudsúd) rajta végezzék.
vagy régibb alakja szederj (túl a Dunán néhol szederin vagy szederina, szederinya, szedernye, seder a palócok nyelvében, Rubus Tourn., a rózsafélék tüskés cserjéje, mintegy száz-nyolcszázig menő faja mind a két földségnek forró és mérsékelt vidékein terem. Hazánknak is sok Sz.-faja van, még pedig majd minden vidéknek eltérő sajátságos fajai vannak, éppen ezért a számukat, valamitn a rendszeröket megállapítani is nagyon nehéz. Tövéből hosszu egyenes vagy hajlott sarjakat bocsát, ritkán a földön kúszik. Levele váltakozó, egyszerü karéjos vagy ujjasan (a málnáé szárnyaltan) összetett, virága fehér vagy rózsaszinü, ágboggá vagy sátorvirágzattá egyesül, gyümölcse társas, apró, leveles, csonthéjas szem, egymással többé-kevésbé összenő. Erdőben, kivált vágásban a szedrekből átjárhatatlan sűrüség keletkezik. A fajok szélsősége, a R. chamaemorus L. (fűnemü Sz.), csak 15-20 cm. magas, karéjos levelü; virága magános, gyümölcse narancsszinü, kellemes, de hamar múló zamatja van. Északi faj, Lapplandban egész mocsarakat benő, Németország északi részén is terem, de bőven csak az északi szélesség 68°-tól feljebb gyümölcsözik. Gyümölcséből a lapp nép sokat befőz, főzelékül eszi, de süly ellen is sikerrel használja. Ugyancsak északi, fűnemü és jóízü aromás gyümölcsü a R. arcticus L.; levele hármas, gyümölcse sötétpiros. A R. saxatilis L. (leránykamálna) hazánkban is nő, északon, különösen Oroszországban szeszitalt főznek belőle. A R. odbratus L. kétnyári, 1,25 m.-nyi mirigyes bokor, levele nagy három- vagy ötkaréju, puhaszőrü, sok szép piros viágot hoz. A legkedvesebb cserje, egész nyáron virít, de ehető gyümölcsöt csak hazájában, É.-Amerikában érlel. Hazai Sz.-jeink többnyáréltü bokrok, levelük ujjas vagy ölbefogó, a felső hármas vagy egyszerü, gyümölcse fekete. Ezeket gyakran R. fruticosus L. közös név alá foglalják, de ez számos hasonló faj egyesítése. Hazánkban leggyakoribb közüle a R. discolor Whe et Nees, fekete gyümölcse ehető. Faji tagosulása csaknem végtelen. Néhol kerbe is ültetik. Ugyanitt látni a R. laciniatus Willd. és R. occidentalis L. fajokat, gyümölcsük élvezhető, Amerikában nagy gyümölcsü fajtákat neveltek belőlük. A hamvas vagy seregély-Sz. (R. caesius L.) mezőn gyakori, nehezen lehet kiirtani. Indája a földön kúszik, kurta virágzó hajtást bocsát, de csomóiból gyökeret is ver és új kúszó szárat bocsát. Gyümölcse hamvas-deres. Magasabb Sz.-jeink törzse egyenesen felfelé nő, venyigéje pedig meggörbül, alsó végéből vékony hajtásokat bocsát, ezek a földön szétterülnek és meggyökeresednek, azután új sarj keletkezik belőlük. A Sz. gyümölcse ehető, savanyus borízü, be is főzik és szirupot főznek belőle. Egészséges szesz, bor és ecet is lesz belőle, l. Álgyümölcs és Málna. V. ö. Halácsy J., Österreichische Brombeeren (Bécs 1891). A hazai fajokat Borbás (Vasvármegyei növényföldrajz), Holuby, Sabránsky (Österr. Botan. Zeitschr., 1891-92; Zool.-botan. Gesellsch. 1886; a pozsonyi Verhandl. für Heilkunde, 1890) és Waisbecker (Österr. Botan. Zeitschr., 1893-97) ismertették.
Fábián János, egyházi, széptani és szinműiró, Szt.-Benedek-rendi áldozópap, szül. Érsekújváron 1784 jun. 24., megh. Füssön 1859 dec. 13. A rendbe 1803 nov. 5. lépett. A teologiát Győrben és Pannonhalmán végezte. Pappá szentelték 1808 aug. 23. Tanár, igazgató, szónok és házfőnök volt vegyest Esztergomban, Győrben, Sopronban, a dömölki apátságban, Nagyszombatban, Komáromban és Pannonhalmán, 1832-41. könyvtáros, 1841-49. plébános Füssön. A magyar nyelv iránt való szeretet Révai Miklóstól és Kulcsár Istvántól tanulta és egyike volt ama keveseknek, kik abban az időben a magyar nyelvet ápolták. 1832. a magyar tudományos akadémia levelező tagja lett, de tagságáról hat év mulva lemondott. Kitünt költői munkái, vígjátékai által, nemkülönben az irodalom más ágaiban is. Művei: Örömdal (Győr 1818); A katholikusok tanítása a protestantizmusra nézve (Nagyszombat 1820); Válogatott darabok (u. o. 1821); Azael halála (Pest 1826); Kisded köszöntő-zsebkönyv (Esztergom 1827) stb. Szerkesztette azonfelül 1828-33. az Uraniát, amelyben és a Hasznos Mulatságok, Aurora, Kedveskedő, Minerva, Egyházi Tár, Tudományos Gyüjtemények stb. lapokban számos cikk, értekezés, elbeszélés, vígjáték, költemény jelent meg tőle. V. ö. Zelliger A., Esztergomvármegyei irók koszoruja.
(héb., a. m. sorrend), szertartás, melyet a zsidó családokban a páska-ünnep (l. o.) előestéjén és az ünnep első napjának estéjén tartanak az egyiptomi fogság és az egyiptomi kiszabadulás emlékéül.
(növ.), néhol az eperfa (l. o.), különösen pedig a savanyu eperfa neve.
1. (Tisza-Sz.), kisközség Borsod vármegye mezőcsáti j.-ban, (1891) 1578 magyar lak. - 2. Sz., kisközség Baranya vármegye pécsváradi j.-ban, (1891) 760 német lakossal, gőzmalommal.
Nándor, történetiró, Eger város volt országgyülési képviselője, szül. Egerben 1838. Középiskolai tanulmányait szülőföldén elvégezve, a jogot Pesten hallgatta. 1862. a Mátra politikai lapot alapította, később, 1867. Heves vármegye jegyzőjévé választották meg. 1873. a dunapataji kerület, 1878. Eger városa választotta meg képviselőjének, s ez időtől minden választásnál mint függetlenségi képviselő megválasztatott. Az 1896 okt. választásnál Lukács László pénzügyminiszter lépett fel ellene, aki három szóteöbbséggel győzött s Sz. kiamradt az országgyülésből. 1874-től minegy két évig a Magyar Újság c. lapot is szerkesztette. Történetirói működése: megirta a vármegye megbizásából Heves vármegye történetét, II., III. és IV. kötet: A mohácsi vésztől Egervár visszavételéig, 1526-1687 (Eger 1890-91, az első kötet Balásy Ferenctől 1897. jelent meg). Másik műve: A magyar hadi intézmény történeti és közjogi megvilágításban (Budapes 1896). E lexikonba Heves vármegye történetét ő irta.
l. Betüszedés és Könyvnyomtatás.
igy nevezik a nagy hízlalók azokat a sertéseket, melyeket kis tenyésztőktől vásárolnak össze. Ezeket kevesebbre becsülik, mint az urasági sertéseket, mert nem lehet egyöntetüvé kihízlalni s mert mostohább viszonyok között növekedvén, nehezebben is híznak.