Szeg

jobbára kovácsvasból, ritkábban fémekből vagy fából készített kúpos, hengeres vagy hasábalaku test, melynek egyik vége hegyes, másik évge pedig fejjel van ellátva; leginkább szerkezeti részletek összeerősítésére használják. A gyártás szerint megkülönböztetünk: 1. kovácsolt, 2. vágott vagy sajtolt, 3. öntött és 4. drótszeget. 1. Legjobbak, de legdrágábbak a kovácsolt szegek, azonban a gyártásnak ezt a módját mindjobban kiszorítják a szegverő gépek; magyarországban már csak Gölnicbányán találunk szegkovácsokat. 2. A vágott szeget megfelelő szélességü abroncsvasból gyártják, melyet ollóval keskeny háromszögekre vagdalnak szét. A vágáshoz való speciális gépeket legújabban ugy szerkesztik, hogy az abroncsvasat maga a gép tolja előre s minden vágás után meg is fordítja. Az igy nyert szegek vastagabb végén a legtöbb esetben külön e célra szerkesztett géppel fejalakra lapítják. A sajtolt szegeket izzó vasrúból hengerlik ki s azután külön e célra szerkesztett sajtóban kisajtolják. A fejnek megfelelő részt már a hengerléskor alakítják ki, e célból a hengerüregben megfelelő távolságra mélyedések vannak. 3. Az öntött szegeket ketté osztott formaszekrényben homokba formázzák, igy készülnek az öntött vasszögek, a vörösrézből vagy sárgarézből való szegek egy része (kárpitos-szegek) stb., ezek azonban korántsem oly jók, mint a kovácsolt szegek. 4. A drótszegeket kemény húzott drótból a drótszegverő gépekkel gyártják. Magyarországon csak egy ily gyár van Salgó-Tarjánban. A drótot vezető csigákkal kiegyenesítik és szabad végét acél- vagy farúgó segítségével előre lökött acélkalapáccsal kilapítják. Ütés után a gép a rúgót a kalapáccsal együtt visszahúzza és a drótot a szeg hosszuságának megfelelően előre húzván, oldalról ható késekkel ékalakuan összelapítja. Ennek megtörténte után a már kész szeget rúgóval lenyomott kar letöri. A drótverőgépeknek két rendszerét, a francia és a német drótverőgépeket használják. Mindegyiknek hajtására 1-2 1/2 lóerőnyi munka kell s az óránkinti teljesítményük 7000-9500, sőt 10,000 darab szeg. A kész drótszegeket hatszegletes rázódobba teszik és fürészporral egyetemben mintegy fél óráig forgatják. Ezután kiürítik a dobot s miután a fürészport elkülönítették a szegektől, következik a csomagolás. Sokszor a szegeket lassu tűznél kékre futtatják. A drótszegeket igen különféle alakban és nagyságban készítik. Leginkább gömbölyü drótot használnak és laposfejü szeget készítenek. A legkurrensebbek a 6-240 mm. hosszuak és 0,6-5 mm. vastagok.

Szegbán

l. Szegmen.

Szegbehágás

a lovak patájának talpi részletén hegyes tárgyak által okozott sebzés. A talpat sértheti a talajon levő éles üveg, felálló szeg vagy más hegyes vas, mely tárgyak rendszerint az engedékeny és puha nyírbarázdák mentén hatolnak a pata lágy részeibe s nem ritkán a szarutokba burkolt fontos képleteket sebezik, igy a patacsontot, a hajlító inat stb. A sebzés súlyosságát fokozza a mindenkor egyidejüleg történő fertőzés, minek következtében a pata lágy részeiben genyes gyuladás fejlődik s nem ritkán a húsos talpnak, a hajlító ínnak és a patacsontnak kiterjedt elhalására vezet, nemkülönben gyakori a pataízületnek következményes genyes gyuladása is. A kezelés a sebző tárgy eltávolításában, a seb gondos és erélyes antiszeptikus kezelésében, valamitn a már megbetegedett részek kimetszésében v. kikaparásában és antiszeptikus nyomókötés alkalmazásában áll.

Szegecs

vékonyabb tárgyak, leginkább lemezeknek kötésére használt gépalkatrész. Jó minőségü lágy vasból készült, egyik végén fejjel biró hengeres rúd. A Sz.-et erre alkalmasan berendezett gyárak különböző méretben raktárra készítik s a fogyasztók ezektől szerzik be szükségleteiket. Legnagyobb mértékben a kazánok, a hidak, nagyobb tartóedények és a vastartók kötéséhez alkalmazzák őket. L. Álló szegecs.

Szegecselés

egyes géprészeknek vagy lemezeknek szegekkel való egybekapcsolása. A Sz.-t az oldhatatlan kötések közé sorozzák, mert a Sz.-sel összekötött tárgyakat csak a kötőelem elrontásával bonthatjuk szét. A Sz.-t nagyobb tárgyakon a szegecsvégek izzása közben végezik e célra szabad, u. n. tábori tűzhelyen, izzó szén közé dugdossák a szegecsszárak végét, honnan, ha izzásba jöttek, alkalmas fogóval kiveszik s a már előre elkészített lyukba helyezik, itt a már előre felkészített fejet egy a fej alakjának megfelelően mélyített, sróffal állítható támasztó üllőbe helyezik, aztán az összekötendő lemezeket a kinyuló izzó szár körül néhány kalapácsütéssel leduzzasztják, hogy az a lemezek leszorítására alkalmas kissé kúpos fejet képezzen. A fej végső alakját a fej alakjának megfelelően mélyített acél fejező kalapács segítségével adják meg. L. még Kovácsolás.

Szegecsfej

a szegecs végeire készített záró gömb. Minden szegecsnek két feje van, az egyiket már a sezgecs készítésekor elkészítik, ez a szegecs tartófeje; a másikat pedig a szegecselés (l. o.) alkalmával. A Sz. alakja a szerint, amint kézi kalapáccsal vagy szegecselő kalapáccsal készítik, kúpos vagy gömbalaku. Továbbá megkülönböztetik őket mint tömör vagy szilárd, vagy végre tömör és szilárd kötéshez való fejeket. A tömör kötéshez való fejeket kissé szélesebbre készítik, hogy a lemezeket nagyobb területen szoríthassák egymáshoz, ezeket a nyitott viztartók kötéséhez használják; a szilárd kötéshez való fejeket a hidakhoz és az ezt tartó gerendákhoz használják, ezeknek fejét inkább magasra, mint szélesre készítik; végre a tömör és szilárd kötéshez való fejeket a gőzkazánokhoz és az ezekhez hasonló nagy nyomás alatt álló ömlős testek tartására szolgáló edényekhez használják, itt a fej szélességi és magassági méretei egyenlő fontossággal birnak.

Szegecskötés

a lemezalaku tárgyak egybekapcsolására használt kötési mód. A Sz. lehet tömör, szilárd vagy tömör és szilárd egyszerre. A tömör Sz.-t a nyitott vastartányokhoz, a szilárd Sz.-t a hidakhoz és a vas tartógerendákhoz s végre a tömör és szilárd Sz.-t a nagy nyomás alatt álló omlós testek tartására való edények kötésére, mint aminők a gőzkazánok is, használják. A Sz.-t megkülönböztetjük továbbá mint egy és több soros kötést, a szerint, amint a szegecs a tárgyakat egy vagy több sorban elhelyezve tartja össze, továbbá mint egynyirásu vagy kétnyirásu kötést, a szerint, amint az erő a szegecs szárát egy vagy két síkban támadja meg.

Szeged

(l. a mellékelt helyszinrajzot), ősrégi szabad királyi város, melyet népességénél, a lakosság tiszta magyar nemzetiségénél, a helynek emporális fontosságánál fogva, az ország második városának szoktak nevezni. A nagy Alföld közepén, Csongrád vármegyében, a Marosnak a Tiszába való beömlésével átellenben fekszik.

[ÁBRA] Szeged város pecsétje.

Fekvés, terület, alkotórészek.

A város határa terjedelmes, 81,578 hektár nagyságu. E terület V-alaku, mely hegyes szögével a Tiszára dül s a szög két szárnya idomtalanul egész Félegyháza és Szabadka alá nyúl. A szöglet szárai közé Dorosma határa mintegy természetellenesen beerőszakoltnak látszik. A határ különben a Tisza mindkét partjára kiterjed, mégis a balpartra aránytalanul csekély rész esik. Itt van a Tisza és Maros zuga között Új-Sz., mely Torontál vármegyéből kikeblezve, 1880. törvényhatóságilag Sz.-del egyesíttetett. Maga a város is a Tisza mindkét partján 1658 kataszt. hold területen fekszik. A belvárosi plébánia tornya, a Ferrótól számított K. h.-nak 37o 48' 59'', az É. sz.-nek pedig 46o 14' 56'' alá esik. A városnak a tenger felett való magassága 80-83 m. A belterület legnagyobb része régi v. újabb feliszapolásból és feltöltésből kéződött, míg ellenben a külterület túlnyomólag 90, 110 sőt 130 m. magasságig emelkedő, homokos talajból áll. A tanyák által sűrün benépesült külterület a csengelei, balástyai, gajgonyai, őszeszéki, fehértói, szatymazi, csorvai, átokházi, királyhalmi, mórahalmi, zákányi, domaszéki, nagyszéksósi, feketeszéli és szentmihálytelki kapitányságokra, mindmegannyi adózási, rendészeti, közigazgatási kerületekre van osztva, melyeknek külön elüljáróik (kapitányok, esküdtek), iskoláik, orvosaik, szülésznőik, lelkészeik stb. vannak. A belterület, illetőleg a város, két körút és hét sugárút által hét közigazgatási és adózási kerületre van felosztva. Az I. kerület, a város magva, a Tisza-Lajos-körúton belül eső városrész, melyhez tartozik Új-Sz. is. Bár e városrész az 1879-iki árviz által aránylag legkevesebbet szenvedett, mert legmagasabban fekszik és épületei is szilárdabb anyaguak voltak, mégis a nagyvárosi fejlődésnek megkapó képét tárja elénk.

[ÁBRA] 1. ábra. Közművelődési palota.

Terek, séta- és üdülőhelyek, díszes köz- és magánépületek váltakoznak mindenfelé. Az utcák villammal és légszesszel világítvák, a kocsi- és gyalogjárók aszfalttal borítvák. A város fő tere az 50,000 m2 nagyságu, gyönyörüen parkozott Széchenyi-tér. Itt van «a régi alapon», Lechner terve szerint, barok stílben, 1883. épített városháza, melynek zöldmázas cseréppel fedett Mansard-tetőzete és magasan kiemelkedő őrtornya kiválóan sikerült alkotás. A szomszédos Dercsényi báró- s illetőleg Zsótér-féle házban tartotta üléseit az 1849. Sz.-re menekült parlament. A város székházával szemben van a polgári törvényszéknek, ugy a posta- és táviróhivatalnak palotája, közöttük a fényes berendezésü Tisza-szálló.

[ÁBRA] 2. ábra. Tiszai közúti vashíd.

A tér északi oldalán emelkedik a Sz.-csongrádi takarékpénztár épülete. A Széchenyi-tértől délre van a kisebb, keramitlapokkal fedett, díszes Klauzál-tér. Itt van az Európa-szálló, melynek emléktábláján megörökítve van, hogy Kossuth Lajos 1849. ott lakott s onnan tartotta a hazában utolsó nyilvános beszédét. Ismét délre, aKárász-utcán át haladva, a pázsitos Dugonics-térre, majd a parkozott Gizella- és Templom-térre jutunk. A belváros mintegy félkorong területü, közepén és egyúttal a Tisza partján van a Rudolf-tér, melynek szomszédja a 26,000 m2 területü, ugyancsak a Tiszára dülő, árnyas fenyvesekkel és díszfákkal beültetett Stefánia-sétány. Ennek helyén állt az egykor hires Sz.-i vár, melyet 1880. bontottak szét. Egy kis része, a Tiszára néző Mária-Terézia-kapu azonban emlékezetül épségben maradt és most kioszknak van berendezve. A sétány és a Rudolf-tér közt emelkedik a város ezredévi alkotásainak egyike, a kétemeletes, oszlopcsarnokos közművelődési palota (l. az 1. ábrát), melyben a városi muzeum, a Somogyi-könyvtár (l. o.) s a Dugonics-társaság van elhelyezve. Ugancsak a sétány mellett emelkedik a városi szinház, mely Fellner és Helmer építészek alkotása. 1883 okt. 14. nyilt meg, de 1885 ápr. 22. leégett. Ekkor tökéletesebb és még fényesebb berendezést nyert s ma mint a vidéki szinházak legnagyobbika és legfényesebbje ismeretes. A Rudolf-térről a szép és merész alkotásu tiszai közúti vashídra (l. a 2. ábrát) jutunk. Három ívezete közül a leghosszabb 90 m. hosszu. Feketeházi terve szerint a világhirü Eiffel G. építette s 1883 szept. 16. adatott át a forgalomnak.

[ÁBRA] 3. ábra. Dugonics-szobor.

A hídtérről szemlélhetjük a tiszai kettős rakodópartot, mely 2500 m. hosszuságban, a Tisza-Lajos-körút végpontjáig terjed, hol lejárók és széles lépcsőzetekben végződik. A rakodópart alsó része nagy sziklatömbökből, felső része pedig téglákból épült. Ez utóbbinak magassága a Tisza 0 pontja felett 9 m. A Tisza-Lajos-körút felső végpontjánál van a pénzügyigazgatóság palotája s a körúton lefelé haladva az ág. evangelikusok és az ev. reformátusok templomait találjuk. Ez utóbbi Schulek tanár terve szerint nyers téglafalazattal gót stílben, kupolával, 1883. épült. Közvetlenül mellette van az új artézi gőzfürdő, valamint a magyar államvasutak vezetőségének hollandi stílben épült díszes palotája. Még tovább haladva a leányiskolát és a Dugonics-térre néző királyi tábla és királyi főügyészség épületét találjuk; a körút alsó végpontjánál pedig az 1886. épített főgimnázium terjedelmes épülete emelkedik. A Templom-téren a szt. Demeter tiszteletére emelt régi plébániatemplom látható, mely több rendbeli restauráció következtében régi stíljét egészen elvesztette. Legutóbbi belső átalakítása 1890. szép sikerrel lett végrehajtva. Az I. kerülethez tartozó Új-Sz.-en egy terjedelmes és igen kellemes üdülőhely, a Népkert van, azon túl pedig a nyaralók egész sora következik. A két körút közt fekvő gyűrü a II. és III. kerületet alkotja. Az előbbeniben vannak a Szt.-György-, Szt.-István- és Lechner-terek, az utóbbiban a Valéria, Korcsolyázó, Honvéd és József-főherceg nevü terek, valamennyien fásítva, illetőleg parkozva. Még itt is a nagy városok jelenségeivel találkozunk, de a többi kerületek már a kis városok és a csinos falvak képeit tárják elénk. E tekintetben jellegzetes a VII. kerület (alsóváros), hol a paprikatermés idején a házak elején felaggatott füzérek messze virítanak. E városrésznek is két nagy tere van, a Szabadság- és Mátyás-király-tér. Ez utóbbinál van a Ferenc-rendiek kolostora és régi csúcsíves stílü nagy temlploma, hol több rendbeli történelmi ereklye és ritkaság közt keleti gyöngyökkel gazdagon kirakott misemondó ruha is van, mely Mátyás király palástjából készült. A templom különben hires búcsujáró hely s a csodatevő Segítő boldogasszony képe elé aug. 5. a környékről 30 helység népe szokott egybe seregelni.

[ÁBRA] 4. ábra. Honvédszobor.

A VI. kerületben (Móra) van a városi szegények és az árvák háza, továbbá az új csapat- és honvédkórház, valamint a Halmai építész terve szerint készült kupolás kálváriatemplom. Az V. kerületben (Rókus) van a félmillióba került s hat pavillonból álló kaszárnya, az előtte elterülő óriási Mars-térrel. Ugyanitt van a fenyítő törvényszék, a csillagbörtön, az államfogház, a fa- és fémipari szakiskola, a közkórház, a honvéd lovassági laktanya, több gyári és nagy iparvállalat (dohány-, szivar-, gáz-, kenderfonó-, gyufagyár stb.). A IV. kerületben (felsőváros és Tabán), a város legészakibb pontján van a szeszfinomítással és főzéssel foglalkozó gyártelep, Sz. iparvállalatainak legnagyobbika. Különben a külvárosok főbb vonalai is csatornázva, rendszeresen kikövezve és gázvilágítással ellátva vannak. Általában a város minden része rendezett. A háztömbök leginkább négyszögalakuak, az utcák egybenyilók, egyenesek és fásítottak. A kör- és sugárutak mindkét oldalán kettős fasorok, a sugárúti házak előtt még ezen felül csinos előkertek is vannak. A belvárosban csak emeletes és kétemeletes házak épülhetnek és nemcsak a középületek, hanem a magán házak jó része is művészies díszítésekkel van ellátva. A tereket szobrok és emlékek díszitik. Ezek közül említendő a Dugonics-téren a város nagy fiának Dugonics Andrásnak (l. a 3. ábrát) emlékezetére 1876. állított bronzszobor, mely Izsónak utolsó, Huszár Mihálynak pedig első, közös alkotása. A Gizella-téren 1896. felállított honvédszobor (l. a 4. ábrát) az 1849 aug. 5. az újszeged-szőregi mezőségen vívott csata emlékezetét hirdeti. A templomtéren van a Köllő terve szerint 1896. felállított szentháromság-szobor. Az alsó- és felsővárosi egyházak előtt levő hasonló emlékműveken túl az első artézi kút bronzszobra említendő, mely 1888. készült. A város zárt várost alkot s a vámsorompó a város körül emelt és az árvizveszélyek ellen biztosító körtöltés vonalán van fölállítva.

Hatóságok és hivatalok.

Sz. nem vármegyei székhely s igy közigazgatási hatóság csak egy van Sz.-en. A város törvényhatósági bizottsága 284 tagból áll, mely üléseit a széképület díszes berendezésü nagytermében tartja. A város közigazgatási, rendészeti, gyámügyi, adó- és egészségügyi stb. hivatalaiban alkalmazott tisztviselőinek száma 144. Egyházi tekintetben Sz. a csanádi róm. kat. egyházmegyéhez tartozik. A városban 4, a külterületen 2 róm. kat. plébánia van, melyek közül hármat szerzetesek látnak el. Az ág. evangelikusok hitközsége a bányai, a reformátusoké a tiszántúli, a görög keletieké pedig a bácsi egyházmegyéhez tartozik. Az izraelita hitközség a XXII. kerületbe van beosztva. Igazságügyi hatóságok: kir. itélőtábla (22 biró), kir. főügyészség, kir. törvényszék (15 biró), sajtóbiróság esküdtszékkel, kir. ügyészség, kir. járásbiróság (9 biró), ügyvédi kamara (64 helybeli taggal), közjegyzői kamara, helyben 2 közjegyzővel. Honvédelmi hatóságok: Sz. a Temesváron székelő hadtestparancsnokság alá tartozik; különben székhelye a 46. gyalogezred hadkiegészítő parancsnokságának s a II. honvéd kerületi parancsnokságnak 5. sz. honvéd gyalog- és 3. sz. huszárezred); székhelye a II. sz. csendőrkerületi parancsnokságnak, melynek itt egyúttal szárny- és szakaszparancsnokságai vannak. Pénzügyi hatóságok: kir. pénzügyigazgatóság, pénzügyőrség és kir. adóhivatal, kir. kataszt. felmérési felügyelőség, vám- és dohánybeváltó hivatalok, kir. sótár- és dohánygyári igazgatóság stb. Székhelye továbbá a délmagyarországi tankerületi főigazgatóságnak, a csongrádvármegyei királyi tanfelügyelőségnek, a kir. erdőfelügyelőségnek, a kir. erdőfelügyelőségnek, a csongrádvármegyei államépítészeti hivatalnak, a tiszai folyammérnökség egyik osztályának, a szőllészeti és borászati felügyelőségnek, a Csongrád és Bács vármegyékre kiterjedő kereskedelmi és iparkamarának. Van kir. posta- és táviróhivatala postatakarékpénztárral és telefonnal, melyek a budapesti posta- és táviróigazgatóság alá tartoznak. Székhelye egyúttal a magyar királyi államvasutak egyik üzletvezetőségének.

Községi háztartás. A városnak 1861-ben még csak 275,158 frt 31 kr. bevétele és 355,158 frt kiadása volt. A háztartás a következőkép fokozódott:

1869-ben

354,231 frt bevétel,

425,546 frt kiadás

1879-ben

455,731 frt bevétel,

724,746 frt kiadás

1896-ban

1.115,743 frt bevétel,

1.322,456 frt kiadás

A bevételek és kiadások közt mutatkozó különbözet pótadóval fedeztetett, mely régebben 70-90%-ra is felrúgott, utóbb azonban a behozatali vámok szedése következtében az egyenes állami adóknak 50 %-ára mérsékeltetett. A legutóbbi bevételek részletei és forrásai a következők: haszonvételek s jogokból (hídvám, piaci helypénz, halászat, vadászat, mértékhitelesítés és használat, átiratási díjak stb.) 219,309 frt, földek bérjövedelméből 466,461 frt, házbérekből 11,411 frt, erdőkből 12,749 frt, kövezetvámokból 96,142 frt, cselekvő tőkék kamataiból 130,701 frt, laktanyák és szálláspénzekből 60,094 frt, tanügyi bevételekből 46,815 frt stb. A kiadások főbb tételei: adózás 41,911 frt, szenvedő tőkék és kamatok 312,255 frt, közigazgatás 134,240 frt, rendőrség 92,628 frt, katonai ügyek 13,257 frt, nép- és polgári iskolák 101,943 frt, felsőbb leányiskola 14,670 frt, főgimnázium 24,189 frt, tanítóképezde 1137 frt, felső kereskedelmi iskola 11,100 frt, női kereskedelmi tanfolyam 1105 frt, ipariskola 7363 frt, állami fém- és faipari szakiskola segélye 2500 frt, óvodák segélye 500 frt, szinház 12,419 frt, zenede 5869 frt, tudományos irodalmi és művészeti célok 9700 frt, hitfelekezetek 18,642 frt, árvaszék 15,551 frt, egészségügy és segélyezés 50,868 frt, vizvédelem 13,402 frt, Tisza-szabályozás 27,100 frt stb. Egyébként a városi vagyon értéke 28.250,369 frt; ebből az ingatlanok (70,766 hold föld és erdőség, köz- és magánépületek stb.) 15.866,104 frttal, butorok és szerelvények 707,438 frttal, haszonvételek s jogok tőkeértéke 4.819,327 frt, cselekvő tőkék és hátralékok 4.029,159 frt, pénztári készlet kötvényekben és tőkékben 2.824,112 frttal szerepelnek. Ezzel szemben a passziva 8.685,487 frt s igy a tiszta vagyon 19.564,882 frtra róg.

Adózás. Sz. 1894. földadóban 202,369 frtot, az új épületek adómentességeinél fogva házbér- és házosztály-adóban 55,918 frtot, I. és II. osztályu kereseti adóban 66,642 frtot, III. és IV. osztályu keresi adóban 177,834 frtot, nyilvános számadásra kötelezett vállalati adóban (bankok, részvénytársulatok) 15,654 frtot, tőkekamat-adóban 10,718 frtot, általános jövedelmi pótadóban 463,273 frtot, fegyveradóban 1520 frtot s igy összesen 993,928 frt egyenes államadót fizetett. Ezentúl fogyasztási adója 246,391 frtot tett, miből a borfogyasztásra 152,376 frt, húsfogyasztásra 46,398 frt, cukor- és sörfogyasztásra 47,617 frt esik. Az útadó 57,693 frtra rúgott. Újoncjutalék. A hadsereghez és honvédséghez évenként besorozott újoncok száma 320-350 főnyi.

Egészségügy. A levegő általában enyhe és száraz. A csapadék átlaga tavasszal 151, nyáron 157, ősszel 147 s télen 98 mm. A középhőmérsék az 1872-81. évi átlagok szerint tavasszal +11,2, nyáron +29,9, ősszel +11,0, télen -8,6o C. A legmagasabb hőmérsék +38,8, a legalacsonyabb pedig -24o C. volt. Az uralkodó szél az egyenlítői, vagyis déli szél volt. A város csatornázása és fásítása óta a közegészségi viszonyok sokat javultak, s amióta az artézi kutak elszaporodtak, a korábban gyakori hevenyfertőző járványok igen mérséklődtek, a hagymázesetek pedig majdnem egészen eltüntek, ugy hogy Sz. a legkedvezőbb egészségügyi viszonyoknak örvendő városainknak egyike. Az 1891-iki népszámlálás alkalmával is az összes betegek száma 1193 volt, s testi fogyatkozásu pedig 134 találtatott, ezek közt 61 süketnéma. Az egészségügyi szolgálat a tanyákra is kiterjed, hol a kapitányságokban szülésznők és orvosok laknak. Itt ugyan a trachoma nagyobb mérvben elterjedt, de utóbb már e téren is javulás van. Az 1801. Pozsonyi Ignác Sz.-i polgár bőkezüségéből alapított városi közkórház kibővítése most van folyamtban. Itt havonként 350-450 beteg nyer ápolást. A katonaságnak és honvédségnek külön kórházaik vannak. A közegészségügynek nagy előmozdítására szolgál a város által 1896-ban 250,000 frt költséggel emelt artézi gőzfürdő. Sz.-nek egyúttal kitünő hatásu, glaubersós tartalmu gyógyforrásai is vannak, melyek a budai keserüvizekkel egyenlő értéküek. Különben a városban 40 orvos, 9 gyógyszertár, állami bábaképző intézet (szülészeti kórodával) is van.

Népesség.

A régi krónikások és történetirók Sz.-et mindenkor mint gazdag, nagy és népes várost emlegetik. Istvánfi a Dózsa-lázadás (1514) idejéből azt irja, hogy a polgárok nagy számán túl csak a halászok 3000-en voltak. Más adatok és összeirások szerint a mohácsi vész körül Sz. népessége 8700 főnyi, a házak száma pedig 1500 volt. A török hódoltság kezdetén a lélekszám 5000-re, a házak száma pedig 1000-re apadt, de az utóbbiak közül csak 250 volt ép. A visszaszerzés után az adólajstromok szerint a népességnek hozzávetőleges száma még 1715. sem rúgott többre 5000 léleknél. József császár idejében már 24,000, 1825-ben 32,000, 1841. pedig 44,000 lakosa volt Sz.-nek. De ezentúl a népességi szaporulat egész rajokban özönlötte el Torontál és Temes vármegyék egyes részeit, ugy hogy az itt alakult magyar helységek lakosságának túlnyomó része Sz.-i eredetü, egykoron dohánykertészkedésre telepített Sz.-iek származékai, mint ezt az anyakönyvi feljegyzések, a nyelvjárások és szokások is tanusítják. Sz. népfölöslege még ma is özönlik a déli részek és a szlavon vármegyék felé. Az 1850-iki népszámlálás alkalmával volt 12,031 családfő, s 50,244 lakos és pedig: 24,863 férfi, 25,381 nő; 46,621 magyar, 890 német, 587 szláv, 53 cigány és 2093 izraelita. Felekezetek szerint: 47,652 róm. kat., 2 ev. ref., 16 ág. evang., 481 görög keleti, 2093 izraelita. Az 1870-iki népszámlálás szerint 70,179, az 1880-iki népszámláláskor, midőn az árviz következtében a lakosság egy része, mint menekülő, még mindig távol volt, 73,675; végül az 1891-iki népszámláláskor volt a jelenlevő népesség 87,222 fő, beszámítva az 1653 főnyi tényleges szolgálatban álló katonaságot. E népességből 43,946 férfi, 43,276 nő. A belterületre 50,080, a tanyákra pedig 34,476 fő esik. Az utolsó negyven évi népszaporulat 73,6 %-ot, az 1869-80. évi szaporulat külön 21,93%-ot s az 1880-90. tiz év szaporulata pedig 13,77%-ot tüntet fel. Különben a népsűrüség az ország más vidékeihez arányítva nem a legsűrübb, mert 1 km2 területre átlag csak 104,86 lakó esik. Átlag minden km2-re 14,40 ház, s minden házra 7,28 lakó esik. Különben a lakosság 90%-a eredetre nézve helybeli, nemzetiségi tekintetben pedig 82,260 magyar, 2281 német, 175 tót, 219 oláh, 373 szerb és 240 egyéb nemzetiségü. Hitfelekezetek szerint róm. kat. 77,901, gör. kat. 232, gör. kel. 566, ág. evang. 470, ev. ref. 1579, unitárius 24, nazarénus 66, izraelita 4731. Az utolsó évek születési, halálozási és házasságkötési számadatai a következők:

1891. szül.

3794, megh.

 

2581, ház. kötött

772,

1892. szül.

3431,megh.

  

2788, ház. kötött

796,

1893. szül.

3769, megh.

  

2803, ház. kötött

776,

1894. szül.

3785,megh.

  

3942, ház. kötött

839.

Közműveltség.

Bármily haladás tapasztalható is az utóbbi időkben Sz. általános közművelődési viszonyainak emelkedése körül, az eredményeket, különösen a tanyai lakosság műveltségi viszonyait tekintve, kielégítőknek még sem mondhatjuk. A 6 éven felüli népességnek jelentékeny része (férfiaknál 29,55, nőknél 43,76%) még mindig nem tud irni és olvasni. E kedvezőtlen állapotok a külterületi lakosságnak sajátlagos viszonyaiból magyarázhatók meg, hol különben a város eddig is 31 népiskolát tartott fenn, melyeknek számát az erzedévi alkotások során ismét tizzel szaporította. Az eredmények jövőre kétségtelenül kedvezőbbek lesznek, bár a nomád állapotokra emlékeztető tanyarendszer, amint az egészségügyi és társadalmi, úgy a közművelődési viszonyokra is, mindenkorra kedvezőtlen hatásu marad. Különben a lakosságnak 4,15 %-a tartozik az értelmiségi foglalkozáshoz. Nevezetesen a közigazgatásnál 341, az igazságügynél 233, az egészségügynél 123 (66 férfi, 57 nő), az oktatásügynél 245 (150 férfi, 95 nő), az egyházügynél 43 férfi és 14 nő alkalmazott van.

Tanintézetek. A kegyesrendiek főgimnáziuma, melyet a város 1719. alapított és 1792. liceumi, vagyis bölcsészeti tanfolyammal egészített ki, s mint ilyen a délvidéknek hosszas időn át egyedüli főiskolája volt, az ország legnépesebb e nemü tanintézete. Összesen 13 osztályban 22 tanár vezetése alatt, az utóbbi tanévben is 779 tanuló volt beirva. Ezek közül 484 helybeli, a többi pedig a nemzetiségi vidékekről való illetőségü volt. A főreáliskola 1846. állíttatott fel s a város által emelt épület átengedésével 1872. államosíttatott. A legutóbbi tanévben 262 tanulója volt, közöttük 202 ugyancsak vidéki illetőségü. A felső kereskedelmi iskolának párhuzamosított 6 osztályába 227 (127 vidéki) tanuló járt; az államilag segélyezett két polgári iskola 11 osztályába pedig 647 tanuló volt beirva. A községi felsőbb leányiskolába 500-an (272 vidéki) jártak. Ezzel kapcsolatban van az élénk látogatásnak örvendő női kereskedelmi tanfolyam. Ezentúl van a város által segélyezett püspöki tanítógképző intézet; van egy állami fa- és fémipari szakiskola internátussal; egy nőipariskola, melyet városi és állami segély mellett a nőiparegyesület tart fenn. Vannak kereskedelmi és iparostanonc-iskolái s a belterületen 7 községi iskola 72 osztályába 5011, a külterületi iskolákba pedig 6195 tanuló volt beirva. Mindezeken túl az ág. evangelikusoknak, a reformátusoknak, görög keletieknek és zsidóknak is vannak felekezeti iskoláik s az apácák vezetése alatt levő leánynépiskolán és nőnevelő intézeten túl még több magán nevelőintézet is működik. A városnak a délvidéki nemzetiségekre kiható vonzóerejénél fogva, az iksolák túlárasztva vannak az idegen ajkú «csere»-növendékektől, kik itt rövid idő alatt a magyar nyelvet elsajátítják s egyúttal hazafias irányt is nyernek. Épp e végből Gyertyámos község, ugy a délmagyarországi földmívelők egyesülete, már több év óta saját épületeikben berendezett konviktusokat (2-3 száz tanulóval) tartanak. Legközelebb a magyar államvasutak is állítottak ily intézetet, melyben alkalmazottjaiknak gyermekei közül évenként csekély fizetésért 300-an nyernek felvételt. Van még 5 kisdedóvó is (1846 óta), melyeket a város segélye mellett a jótékony nőegylet tart fenn.

Tudományos, irodalmi, művészeti intézmények és egyesületek. A Somogyi-könyvtár s az ezzel kapcsolatban álló városi muzeum képtári, éremtári, régiségtári és természettani osztályai a közművelődési palotában vannak elhelyezve. Ugyanitt van a Dugonincs-társaság is, mely a tudományok és az irodalom művelésével foglalkozik. Rendes, vagyis működő tagjainak száma 60, alapító 46, pártoló 125. A társaság munkálatai testes Évkönyvekben jelennek meg; minden évben tudományos s szépirodalmi művekre pályajutalmakat tűz ki, havonként felolvasásokat és értekezéseket tart. Sz.-nek két helyi politikai napilapja van, a Szegedi Hiradó (XXXIX. évf.) és Szegedi Napló (XX. évf.); ezenkivül jogi és más szaklapok is jelennek meg. Nyomdája 7 van. Szinháza, hol a téli félévben tartatnak előadások, 1800 nézőt fogad be. A város egy hétosztályu zenedét is tart fenn, melynek a legutóbbi tanévben 160 növendéke volt. A zene- és énekművészetet a zenekedvelők egyesülete és két dalárda (egyik 1863 óta) ápolja. Az egyesületi élet igen fejlett. Van vörös- és fehérkeszt-egyesülete, kisdedóvókat fentartó nőegyesülete, protestáns, görög keleti és zsidó jótékony nőegyesülete, nőiparegyesülete, általános jótékony egyesület, temetkezési társulat, szabadkőmüves-páholy, két kaszinó, melyek közül az egyik még 1827. alakult és saját házzal bir; van hat társalkodási egyesület, illetőleg népkör, csónakázó-, korcsolyázó-, torna-, önkéntes tűzoltó-, két vadász- (Nimród és Diana) egyesülete, gazdasági egyesülete és két tanyai gazdaköre stb.

Közgazdaság.

Őstermelés. Sz. kiterjedt határánál fogva kiválóan mint őstermeléssel foglalkozó város jön tekintetbe. Mezőgazdasággal foglalkozik 12,996 lakos, kik közül 6567 gazdasági segédmunkás. A 141,775 kataszt. holdnyi határterület a mívelési ágak szerint a következőkép oszlik meg:

Szántóföld

27,060 parcell.

66,965 hold

261,846 frt tiszta jöv.

Kert

4,860 parcell.

595 hold

7,988 frt tiszta jöv.

Rét

11,141 parcell.

18,404 hold

78,261 frt tiszta jöv.

Szőllő

11,512 parcell.

8,048 hold

58,092 frt tiszta jöv.

Legelő

4,455 parcell.

29,383 hold

41,871 frt. tiszta jöv.

Erdő

441 parcell.

7,510 hold

2,922 frt tiszta jöv.

Nádas

1,041 parcell.

1,155 hold

9,445 frt tiszta jöv.

Földadómentes

9,021 parcell.

9,711 hold

- frt tiszta jöv.

E birtokmennyiségből korlátolt forgalmu (községi, kegyesrendi, Ferenc-rendi, ármentesítő társulati és vasúti) 66,572 hold, miből egyedül a városra 65,855 hold esik, bár ezentúl Tápé helység határában is a város még 4821 holdat birtokol. A korlátlan forgalmu többi birtok 9000 tulajdonos közt oszlik meg. A város birtoka 1-10-50 holdas részletekben 3500 bérlő használatában van. A földek árai önkéntes örökeladásoknál holdanként átlag a következők: szántók 375 frt, kertek 550 frt, rétek 200 frt, szőllők 550 frt, legelők 110 frt, nádasok 190 frt; bérletek pedig kicsinyben, holdanként átlag a következők: szántóknál 13 frt, kerteknél 60 frt, réteknél 14 frt, szőllőknél 16 frt, legelőknél 3 frt, nádasoknál 16 frt. A fentebb kitüntetett művelési ágakon 1895. termeltek: 75,000 q őszi és 1400 q tavaszi búzát, 144,320 q rozsot, 700 q kétszerest, 2700 q őszi és 13,300 q tavaszi árpát, 1500 q zabot, 360 q repcét, 91,140 q kukoricát, 2000 q kölest, 90 q kendert, 100 q lent, 20,000 q paprikát, 80,000 q dinnyét, 1600 q tököt és ugyanennyi ubrokát, 25,000 q hagymát, 5980 q káposztát, 42,000 q zöldségfélét, 246,000 q burgonyát, 162,000 q répát, 300 q tormát, 330 q bükkönyt, 1200 q zabos bükkönyt, 595 q herét, 27,300 q lucernát, 380 q muhart, 750 q seprőcirókot és 31,832 hl. bort. Ugyanez alkalommal eszközölt statisztikai felvételek szerint a város területén volt: 14,842 db. szarvasmarha, 11,007 db. ló, 47 szamár, 1 öszvér, 151 db. kecske, 51,482 db. sertés, 24,308 db. juh, 230,937 db. baromfi, 2327 méhkas. A szőllőföldeken és kertekben kiültetett gyümölcsfák száma pedig a következő volt: almafa 107,873, körtefa 34,418, cseresznyefa 33,943, meggyfa 86,632, őszi barack 62,733, kajszinbarack 35,601, szilvafa 47,701, diófa 9379, mandulafa 549, birsalma 582, eperfa 55,103, összesen 474,455 db. A mezőgazdasági viszonyok emelésére a gazdasági egyesület és a tanyai két gazdakör az évenként rendezni szokott lóversenyek, gyümölcs- és borkiállítások által igyekeznek hatni. Ezenkivül a városnak egy igen szép mintaszőllőtelepe is van.

Ipar. Az iparral foglalkozók összes száma 5484. Ezek közül kertész 102, állati termények iparosa 323, vegyiparos 73, élelmezési 689, szesziparos 66, agyag- és üvegiparos 122, vas- és fémiparos 446, faiparos 588, bőriparos 110, papirosiparos 21, fonó-szövő iparos 275, ruházatiparos 1578, butoriparos 135, arany- és ezüstműves 46, sokszorsító iparos 89, zene- és műszerkészítő 49, építőiparos 520, járműiparos 216, gépiparos 23, egyéb 13. Kiválóbb iparvállalatok: Gyárteleprészvénytársaság, 1845 óta működik, korábban naponkint 250 hl. szeszt termelt és finomított; fürészgyára és hízlaldája egy idő óta szünetel; a Back-féle kiviteli gőzmalom, mely 1859 óta működik, évi liszttermelése 225,000 q; a kenderfonó- ugy a kenderkikészítő gyárak, mely utóbbinak naponkinti termelése 100 q. A légszesz- és az újszegedi fürészgyár mellett még a Pálfi-féle gyufagyár, továbbá a Lábdy-féle szalámigyár s a Pálfy-féle paprigyár és vasöntöde említendő. Különben van fa- és bőripari, ugy fémipari raktárszövetkezete, 5 ipartestülete 1563 taggal, 27,695 frt vagyonnal. Az általános munkásbetegsegélyző egyesületnek 5057 tagja van s az egyesületi pénztárnak 1894-ben 31,819 forint kiadása volt. Az iparostanonciskolákba 862-en jártak; az építőiparos-iskolába 88-an; az állami fa- és fémipari iskolába pedig 47-en jártak.

Kereskedelem. A lakosságból 1364 foglalkozik kereskedelemmel. Ezek közül házaló 68, ügynök 51, agyag- és üvegárus 22, bélkereskedő 9, borkereskedő 26, csont- és rongykereskedő 6, déligyümölcskereskedő 5, díszműkereskedő 3, divatárukereskedő 11, dohány- és bélyegtőzsdés 8, élelmiszerkereskedő 5, épületanyagkereskedő 2, fakereskedő 107, szénkereskedő 6, fűszeres 180, gabonakereskedő 57, gépkereskedő 11, gyümölcskereskedő 2, vegyészeti kereskedő 5, kézmű- és rövidárus 198, könyvkereskedő 7, lisztkereskedő 18, lókereskedő 9, marhakereskedő 3, műkereskedő 2, zsibárus 2, piaci árus 214, pipakereskedő 3, posztókereskedő 2, ruhakereskedő 36, sertéskereskedő 5, sörkereskedő 13, bizományos 13, szatócs 140, takarmánykereskedő 2, tojáskereskedő 5, tollkereskedő 4, varrógépkereskedő 2, vaskereskedő 38, virágkereskedő 5, vegyeskereskedő 11, egyéb 29. Főbb kiviteli cikkek: faáruk, fonalak, gyékény, gyufa, kender, kötél, liszt, korpa, paprika, szalámi, szalonna, zsír, szappan, szesz, tarthonya, gabonanemüek, zöldésgfélék, tojás, szarvasmarha, sertés, baromfi stb. A behozatal a Sz.-i vámhivatalnál 1894. történt elvámolások szerint 1.768,012 kg. áru volt, melyért vámdíjban 41,313 frt fizettetett. A nevezetesebb behozatali cikkek a következők voltak:

Gyarmatáru

33,739 kg

Fűszer

12,644 kg

Déli gyümölcs

26,477 kg

Gabona (Romániából)

1.458,292 kg

Főzelék, gyümölcs

25,046 kg

Mézga, gyanta

11,003 kg

Ásványolaj

1,039 kg

Pamutáruk

1,154 kg

Len, kender, juta

94,125 kg

Gyapjuáru

6,630 kg

Selyemáru

592 kg

Ruha, pipere

269 kg

Papirosáru

1,737 kg

Bőr

1,238 kg

Szűcsáru

3,003 kg

Fa, csont

3,771 kg

Üveg

1,038 kg

Kőáru

11,940 kg

Agyagáru

1,372 kg

Vasáru

12,355 kg

Gép

31,411 kg

Mű- és hangszer

2,812 kg

Vegyi s illatszer

1,167 kg

Irodalmi és műtárgyak

3,696 kg

Hitelügy. Sz.-en összesen 7 pénzintézet működik, nevezetesen: 1. Az osztrák-magyar bank fiókja 1879 óta, mely 1894. váltók és értékpapirosokra 7.715,664 frtot számítolt le, kézi zálogokra kölcsönzött 444,960 frtot, külföldi váltókra és bizományi üzletekre fordított 240,976 forintot. Összesen 8.855,650 frtot kitevő műveletei után tiszta nyereményül 48,723 frtot mutatott ki. 2. Sz.-csongrádi takarékpénztár. Keletkezett 1845-ben 500 db., utóbb 260 frttal értékesített részvényre, melyre osztalékul 90 frtot fizet. Betétállománya 5.729,847 frtot tett. 3. Sz.-i kereskedelmi és iparbank. Alakult 1867-ben 100 frttal befizetett 3000 részvényre. Betéte 867,383 frt. 4. Sz.-i kézművesbank. Keletkezett 1773-ban 50 frttal befizetett 2000 részvény alapján. Betéte 258,744 frt. 5. Sz.-i hitelbank és 6. Sz.-i takarék- és hitelszövetkezet, melyek 1890. keletkeztek. 7. «Összetartás» tisztviselői önsegélyző egyesület, mely 1883. alakult.

Közlekedés, posta- és táviróforgalom. Sz. kiváló forgalmi csomópont. A Tiszán és a Maroson egyenes összeköttetései vannak Edéllyel, Szlavoniával, Boszniával, Szerbiával és Romániával. A Tiszán felfelé egész Szolnokig rendes gőzhajójárat van. A vasutak Budapest, Csaba, Makó-Arad, Temesvár, Zenta, Szabadka felé, tehát hat irányban közlekednek. Legközelebb a Sz.-karlovai vonal kiépítése várható. A város belterületén a két páylaudvart és a gyártelepet összekötő lóvonatu vasút is van, melyen gőzmozdonyokkal teherszállítások is történnek. A külterületen 10 törvényhatósági út van 118 km. hosszuságban, ebből kőalappal 37, szíkfölddel pedig 47 km. van kiépítve. A nagyobb forgalmu utak hossza 206 km.

A posta, táviró és telefon forgalma 1894.:

 

Érkezett

Feladatott

Egyszerü levél

975,680 db.

  

Levelező-lap

451,500 db.

  

Nyomtatvány és áruminta

185,160 db.

  

Portomentes egyszerü levél

234,760 db.

  

Ajánlott levél

113,240 db.

128,160 db.

Csomag

126,580 db.

143,100 db.

Pénzes levél

11,240 db.

2,500 db.

Portomentes ajánlott lev. és csom.

11,340 db.

15,640 db.

Megbizás

2,678 db.

--- db.

Utalvány

4.274,268 frt

3.600,999 frt

Postatakarékp. és cheque-forg.

2.601,441 frt

1.426,214 frt

Sürgöny

63,783 db.

73,966 db.

A távbeszélőnek 140 előfizetője van s a 90,377 métert kitevő sodronyhálózaton 412,737 összekapcsolás volt.

Története.

Sz. már az ősidőkben is telephely volt, mint azt a város területén talált kő-, csont-, réz- és bronzeszközök, ugy más leletek is tanusítják. A népvándorlás korában az egymást követő áradatok is mindenkor megszállották, mint azt az öthalmi, szilléri, röszkei, valamint a honfoglaláskori pogány szertartásu temetkezések emlékei bizonyítják. A honfoglalók a Tisza ártérén levő szigetszerü magaslatokon települek le s Sz. neve sem egyéb, mint a sziget szó ősi formája. Még a XV. sz.-ban is a város több ily autonom szigetből (felső és alsó sziget) állt. Az okleveleken legelőször az 1138. évben fordul elő. Ekkor, mint azt az aranybulla XXII-ik cikke is tanusítja, itt volt az ország egyik sótára, honnan az egyházak és méltóságok javadalmazásukat nyerték. Ez intézményből fejlett ki azután a Sz.-i kamara és pénzverő. A tatárok 1242. feldúlták, de IV. Béla új életre keltette. Ekkor kapta adományul a szomszéd Tápé helységet. Kun László királynak igen kedvelt helye volt, mert gyakran tartózkodott itten. 1310. a szent koronát itt adta át Apor László vajda. I. Károlynak. Zsigmond 13, Hunyadi Mátyás pedig 15 kiváltsággal mozdította elő a város jólétét, mely ekkor már teljesen kifejlett polgári rendiségnek örvendett. I. Ulászló 1444. itt kötött a törökkel fegyverszünetet. Az esküszegés azonban a gyászor emlékü várnai csatát idézte elő. Itt gyüjtötték a Hunyadiak is törökverő hadaikat. Mátyás király is többször tartott Sz.-en országgyülést vagy királyi tanácsot s a többi közt 1458. itt lett a magyar huszárság intézménye megalkotva.

[ÁBRA] A szegedi vár képe a XVI. századból.

A város legrégibb (nagyobb) pecsétje 1460-ból való s Sz. az 1498-iki budai országgyülésen iktattatott a kétségtelen szabad királyi városok sorába. Mint ilyen a királyi kincstárnak évenkint 2000 frtot fizetett, többet, mint bármely más szabad királyi város. Dózsa György pórhadai 1514. megtámadni nem merték, hanem kikerülték. 1516. nagy tűzvész pusztította, a mohácsi vész után pedig a visszavonuló török hadak rabolták ki. Majd Cserni Jován fosztogatta, ki itt halálra sebesült. 1542. a töröknek meghódolt s II. Szolimán a romokban heverő várat (l. az ábrát), melyről már 1321. történik emlékezet, kijavíttatta és megerősítette. Tóth Mihály hajduvezér, a város menekült főbirája 1552. rohammal a várat visszaszerezni igyekezett, de vállalata nagy szerencsétlenséggel végződött. 1686 tavaszán Mercy tábornok a törököket itt megverte, sőt Thököly Imrét is majdnem elfogta. Ugyanez évi okt. 22., De la Verque tábornok hosszas ostromára, a török helyőrség a várat egyességileg feladta. 1704. Rákóczi ostromolta a várat, melyet Globizt védelmezett. 1708. pestis, 1712. pedig árviz pusztította a várost, melyet az 1715-iki országgyülés a régi szabad királyi városok sorába újra becikkelyezett. A kamarai és katonai kormányzat alól felszabadult város régi kiváltságait III. Károly 1719. újra megerősítette. Ekkor a csanádi püspök is Sz.-en székelt. 1728. és a következő években a boszorkányüldözések folytak, mikor is számosan máglyahalált szenvedtek. 1738. és 1740. pestis, 1722., 1740., 1744., 1790. és 1792. nagy tűzveszélyek, 1770. pedig ismét árviz pusztította. A török uralom alatt romba dőlt templomát 1749. restaurálta s az 1719. felállított gimnáziumot 1792. liceummá fejlesztette. 1801. állíttatott fel az első nyomda, ugyanakkor épült fel a régi városháza, polgári kórház stb. 1813. ismét nagy tüzek pusztították. A sópajták, sőt a tiszai hajóhíd egy része is elhamvadt ekkor. 1816. a város egy része ismét víz alá került s e csapás 1830. csak nagy küzdelem árán volt elhárítható. 1836 nyarán pedig naponkint megújuló rémes tűzesetek nyugtalanították. Az első közvilágítás 1827., az első kaszinó 1829., az első kövezet 1840., az első takarékpénztár 1845. létesült. A szabadságharc alatt a város négy honvédzászlóaljat állított ki fiaiból és szerelte fel azokat. A Földváry-féle önkéntes nemzetőrség pedig a hires szenttamási sáncok bevételével szerzett dicsőséget. 1849 febr. 2. a város nemzetőrsége Teodorovics szerb seregét vitézül visszaverte, de aug. 5. a visszavonuló honvédsereg az újszeged-szőregi síkon csatát vesztett. Az 1854-iki önkéntes államkölcsön alkalmával a város közönsége 600,000 frtot, a lakosság pedig 400,000 frtot jegyzett. A király 1857-iki körútja alkalmával Sz.-et is meglátogatta. Ugyanezen időtájban fogták el Rózsa Sándort, a régi betyárvilág utolsó romantikus hősét. 1856. a református, a következő évben pedig az ág. ev. hitközségek alakultak. 1858. épült a Sz.-i kiviteli gőzmalom és az osztrák államvasút tiszai vashídja. A vizvezeték 1859., a légszeszvilágítás pedig 1865. rendeztetett be. 1864. volt az utolsó nagy tűzveszély, mig 1854., 1855., 1867. és 1876. a város az elöntéssel fenyegető árvizekkel küzdött. 1872 óta a város nagy arányu fejlődésnke és haladásnak indult. A kövezések kiterjesztése, szabályozások, nagyobb építkezések utcák feltöltése és terek fásítása által mind polgárisultabb alakot öltött. 1876. Sz.-en tartatott az országos dalünnep s ugyanekkor nyilt meg a kiváló sikerü ipartermény- és állatkiállítás is. 1879 márc. 5. a várstól észak felé, négy mérföldnyi távolságra eső percsóra-petresi töltésvonalat a Tisza árja elszakítván, az áradat feltartóztathatatlanul a város mögé került. Egy ideig az alföldi vasút vonalán rögtönzött védművekkel igyekeztek a vizet feltartani, de márc. 11. éjjel oly óriási vihar támadt, hogy a hősi védelem dacára is a töltés átszakadt s reggelre a város már hullámsírban feküdt. A vizbe fuladt halottak száma 151, a romba dőlt házaké pedig 5585 volt s csak 417 épület, illetőleg 334 lakóház maradt épen. A kárt 10.800,000 forintra becsülték. Márc. 17. a király a romban heverő várost megtekintve, újjá alkotó akaratának kifejezést adott. A részvét az egész földkerekségen páratlan mérvben nyilatkozott, mert 2.834,120 frt könyöradomány gyült egybe. A hazai sajtó sé a törvényhozás Sz. missziójától áthatva kimondta, hogy ha soha sem lett volna is Sz., azon a helyen nemzeti szempontból szükség van egy erős központra. Azért a lakosság építkezésekre tiz, a város pedig feltöltésekre, kisajátításokra, szabályozás, csatornázás, kövezés s más községi szükségletekre öt milliós kölcsönt nyert 6 % kamattal 50 év alatt visszafizetendőül. A város újjáalkotási munkálatainak vezetésével királyi biztosi minőségben Tisza Lajos bizatott meg, ki működését 1879 jun. 11. megkezdve, 1883 végén fejezte be. Ez idő alatt 3485 építkezés történt s pedig 31 kétemeletes, 264 emeletes, 625 magas földszintes és 1696 földszintes lakóház, melyekre 9 milliós államkölcsön vétetett igénybe. Ugyanezen idő alatt a kisajátítások 1.275,000 frt, a feltöltések 1.200,000 frt, a csatornázások 50,000 frt, kövezések 1.300,000 frt, laktanyaépítkezés 550,000 frt stb. kiadást vettek igénybe. Az államkölcsön és a könyöradományok egy részének igénybe vétele mellett a város közjövedelmeiből épült a szinház (450,000 frt), a városháza (300,000 frt), a belvárosi fiu- és leányiskola (65 és 90 ezer frt), az alsó- és felsővárosi népiskola (60 és 22 ezer forint), a kincstári sópajták (65,000 frt), 6 vámház (70,000 frt), az új-Sz.-i vigadó (40,000 frt), a szegények háza, a kálváia stb.

Ezeken túl az állam saját céljaira s illetőleg hivatalainak és intézményeinek elhelyezésére 1.850,000 frt költséggel felépítette: a polgári és ffenytő törvényszéket, a keürleti börtönt, pénzügyigazgatóságot, posta- és táviróhivatalt, honvédkaszárnyát és tiszti pavillont; a Tisza medrének kibővítésére és Új-Sz. belebbezésére, a város hozzájárulását betudva 600,000 frtot, a körtöltés építésére egy milliót, a közúti vashíd és feljárói elkészítésére 1.740,000 frtot, a rakodópart kiépítésére pedig 1.200,000 frtot fordított. Az újjáépült várost a király 1883 okt. 14-16. nagy megelégedéssel szemlélte meg. Az újjáalkotás azonban azóta is szakadatlanul tart s még maig is igen sok telek beépítetlen. 1886. épült a főgimnázium és kegyesrendi társház (300,000 frt), majd a rókusi népiskola építése, a felső- és alsóvárosi népiskolák kibővítése. 1889. készült el az államfogház, a honvéd kerületi börtön, legutóbb pedig a honvéd- és az új csapat-kórház. Legközelebb az utászkaszárnya és a közvágóhíd épül fel. 1890. már 6502 ház volt felépítve, ezek közt 38 kétemeletes, 594 emeletes, de az ideiglenes épületek száma még ekkor is 2041 volt. A legutóbbi évben 345 építkezési engedély adatott ki, ezek közül 156 lakóház emelésére.

Szegedi

1. Gergely, egy nevezetes XVI. sz.-beli prot. énekeskönyv szerzője. Eredetileg kat. pap (beregszászi Domokos-rendi barát) volt, hihetőleg szegedi születésü; 1556. Kálmáncsehi Sánta Márton debreceni pap és Petrovics Péter segítségével a vittenbergai akadémián tanult, hol 1557. Petrovics Péterhez intézett levele nyomtatásban megjelent. 1557 nyarán hazajött és Debrecenben iskolamester, majd Kálmáncsehi halála után prédikátor lett. 1562-63 körül ismeretlen okból elhagyta Debrecent, s Németi Ferenc tokaji kapitány pártfogása alá helyezte magát. Németi halála után Egerben Mágócsi Gáspár mellett talált biztos helyet, de mikor Mágócsit 1567. Forgách Simon váltotta fel a várkapitányságban, Sz. sorsa rosszra fordult. Forgách buzgó kat. lévén, kiméletlenül bánt a környékbeli reformátusokkal és Sz., a hitehagyott pap, összeütközésbe kerülvén az egyházmegyei hatósággal, kénytelen volt kegyelemért folyamodni Verancsicshoz. A püspök feltételül azt kötötte ki, hogy Sz. távolítsa el a nőt, akiért elhagyta hitét (1569). A dráma kifejlését nem ismerjük, Sz. későbbi életéről nincs tudomásunk, de bizonnyal megmaradt protestánsnak, mert éppen ez évben (1569) jelent meg Énekeskönyve. Ez rendkivül nevezetes, mint a későbbi debreceni ref. énekeskönyvek anyagpéldánya; azonban láthatólag ennek is - legalább részben - régibb debreceni kiadások szolgáltak forrásául, ugy hogy Sz. énekeskönyve összekötő kapocs a legelső ma csak hirből ismert debreceni zsoltáros könyvek és a ma használatban lévő énekgyüjtemény közt. Egyetlen teljes példányát 1892. fedezte föl Hellebrant Árpád a boroszlói városi könyvtárban. Hasonmásszerüleg kiadta az akadémia: Sz. G. Énekeskönyve 1569-ből, Szilárdy Áron tanulmányával (benne a XVI. sz.-beli énekeskönyvek ismertetése), Budapest 1893. V. ö. D. Gy., Magyar Könyvszemle 1894.

2. Sz. János, jogi iró, Jézus-társasági atya, szül. 1699 ápr. 4., megh. Nagyszombatban 1760 dec. 8. Tizenhat éves korában a Jézus-társaságba lépett és oly kitünően tanult, hogy a szerzetesi fogadalmak letétele alkalmával egyszersmind a bölcsészeti és teologiai doktori koszorut is elnyerte. Ezután Nagyszombatban 4 évig a bölcsészetet, majd itt és Grazban 7 évig a teologiát tanította. Utóbb Kolozsváron és a bécsi Pazmaneumban igazgató volt, ugyszintén Budán is, ahol tábori főpapi hivatalt is viselt; legvégül Nagyszombatban volt házfőnök. Törvénytudománya által hiressé lévén, az esztergomi szentszéknél biró volt. Hivataloskodásában időt talált az irodalommal is foglalkozni, mely téren, főleg a hazai jogtudomány terén, szép nevet szerzett magának. Néhány magyar halotti beszédén kívűl latin munkái: Tripartitum juris hungarici Tyrocinium; Notitia de Insignibus et Sigillis Hungariae; Werbötzius illustratus stb. V. ö. Szent-István-társ. Encycl. (XIII., 99).

3. Sz. Lőrinc, XVI. sz.-beli iró, 1569. békési prot. predikátor és a Körös és Maros közti kerület szeniora. Tőle való a XVI. sz. egyik nevezetes dramatizált terméke, a Theophania, azaz isteni megjelenés (új és igen szép comoedia az mi első atyáinknak állapotjáról és az emberi tiszteknek rendeléséről avagy grádicsáról, Debrecen 1575). Toldy Ferenc nézetétől eltérőleg, Heinrich Gusztáv kimutatta, hogy a Theophania nem eredeti drámai kisérlet, hanem Selnecker lipcsei szuperintendens latin drámájának hű, csak stílben összevonó, rövidítő és az eredetit elegáns dikciójából teljesen kivetkőztető fordítása; az eredeit is naív, de gyermekeknek volt szánva. A Theophania voltakép az emberi társadalomnak rendekre és osztályokra tagolását akarja költői módon feltüntetni. Ez az anyag sem Sz.-nél, sem Selneckernél nem új; eredetileg ős-germán mitosz volt az, melyből később keresztény legenda lett, majd népmese, mely Németország különböző részeiben élt, sőt itt-ott él is, végül költői anyagu, melyet a XVI. sz. elej óta ismeretes és ismeretlen költők sokszor feldolgoztak (Melanchton, Hans Sachs stb.). A fordítás az első magyar iskolai drámák egyike, mely előadásra is volt szánva. Csonka példánya a nemzeti muzeum birtokában van. Sz.-től egy ének is maradt fenn. V. ö. Heinrich G., Nemzeti Hirlap (1878, 194., 196. sz.) és Philol. Közlöny (1877); Beöthy, Képes irodalomtörténet (I.); Bayer, A nemzeti játékszin (I.).

4. Sz. Mihály, egyházi és történelmi iró, Jézustársasági atya, szül. 1706 okt. 22., megh. Gyöngyösön 1752 jan. 23. Tanulmányainak végzése közben 15 éves korában lépett a rendbe, hol a szerzetesi fogadalmak letételekor a bölcsészeti és teologiai doktori koszorut is elnyerte. Bölcsészeti tanár volt Nagyszombatban és Kassán, teologiai tanár Győrben. Végre Gyöngyösön házfőnök. Munkái többnyire latin nyelven irvák. Igy: Palatium regni Hungariae, palatinos ad annos 1315. complectens; Res gestae in Hungaria ab anno Chr. 673 ad ann. 1618. stb. Magyarul megjelentek: A Szűz Máriának eredendő bűn nélkül való fogantatásáról és több egyházi beszéd. V. ö. Szt.-István-társ. Encycl. (XIII., 100).

Szegedi Kis

István, reformátor és iró, szül. Szegeden 1505., megh. Ráckevén 1572 máj. 2. Atyja Fábián Kiskun-Halasról költözött Szegedre. Tanult Lippán, majd Gyulán; Krakóban 1537-1540-ig, itt héber és görög nyelvet és zenét, s a latin irodalomban segédtanárként is működött. Itt nyomatván Ozorai és Gálszécsi hitújítók munkái, lelke a reformációnak megnyilt; darabig hazájában élt, hogy új útjára pénzt szerezzel; 1543 márc. 22. iratkzott be a vittenbergai egyetemre, hol Luther és Melanchton kiváló figyelemben rézesítették és itt teologiai doktori oklevelet nyert. Két év mulva Tasnádon, újabb nyomozás szerint Csanádon kezdé tanári pályáját, de a hitújítót, kit lelkes tanítványok vettek körül, a város és vár kegyetlen kapitánya Perusics Gáspár, Martinuzzi sógora, e püspök kivánságára 200 könyvétől megfosztotta, tettleg is bántalmazta, földre tiporta s az iskolából elűzte. A menekülő egy évig Gyulán (1545), azután Cegléden tanítóskodott (1546), tanítván Melanchton teologiáját. Itt nősült először. Makóról, hol rövid ideig tartózkodott, Temesvár parancsnoka, Petrovics Péter hivta meg a várba, hol a két lelkész mellett templomi szolgálatokat is végzett (1548). 1552-ik év közepén már Békésen tanított iskolában és templomban egyaránt. 1552. év végén Tolnán vonult meg, itt Sztárai Mihály, a baranyai egyházkerület püspöke lelkésszé avatta fel; 1554. Laskóra hivatott meg lelkészül, hol a legsúlyosabb török iga alatt négy évet töltött s a püspöki kerület fele részében 35 egyházat püspökként is igazgatott. Kálmáncsai lelkészkedése alatt (1558-63) Furia Albert kálmáncsai lakos vádjára Dsafer kaposvári török tiszt elfogatta s Pécsre a béghez hurcoltatta; a dühös bég, mivel Sz. a magyarok szomszédos váraiba futkároz, tömlöcbe vettette az ártatlant, hiába volt a kálmáncsai hivek kérelme, ajándéka; minél többen jártak közbe, annál nagyobb váltságdíjat követelt a félrevezetett bég érette. 1561 aug. 10-től nov. 20-ig tűrte Perviz, a börtönre ügyelő vajda kegyetlenkedéseit, a durva szavakat, lekötöztetést és vérig korbácsolást. A Szolnokra áthelyezett Mahmud bég magával vitte a szenvedő foglyot. Maga János Zsigmond erdélyi fejedelem is közbelépett (1562 elején) tekintélyes követei: Némethy Ferenc tokaji várkapitány, Melius Péter debreceni és Czeglédi György váradi lelkészek által, de személyes megjelenésük is siker nélkül maradt. Csak annyi könnyülés esett, hogy bilincsben látogathatta hitrokonait, s egy nagy cellában volt elzárva, itt dolgozhatott. Mező Ferencné meglátta átutaztában a vértanuskodó aportolt, ki oly hatást tett rá, hogy haldokló ágyán szivére kötötte férjének Sz. minden áron kiszabadítását. E nő elhalt Kevében. A kevei kereskedő Mező a bégtől 1200 frt váltságdíj mellett, kezességére csakugyan kinyerte Sz. elbocsáttatását a gyulai várparancsnok és Debrecen támogatása mellett. Duskás Ferenc debreceni tekintélyes polgár vitte Sz.-t saját szekerén Debrecenbe, s ott a váltságdíj egy részét összegyüjtötte. Hosszas körútja után, mindenütt részvéttel fogadtatván, részt vett a kálmáncsai hivek által rendezett örömünnepélyen, s a nyugalmasabb ráckevei egyházba választatott lelkésznek (1563); itt folytak le utolsó évei köztiszteletben és munka közben. Sz. volt a legtudományosabb fő a reformátorok közt, európai hirben állt, műveit külföldön több ízben nyomtatták s felette kapósak voltak, be is iktatta azokat a római kuria a tiltott könyvek sorozatába. Paksi Mihály (1573), a fenti akadémiáról hazaérkezett s később egri lelkész, «apostoli századba méltó» férfiunak, Béza Tódor pedig «örök emlékezetre méltó áthlétának» nevezte Sz.-t. Művei: Assertio vera de trinitate (az erdélyi unitáriusok alapos cáfolata, Genf 1573, elül Béza levele s a szerző méltatása, 2. kiad. 1576); Speculum romanorum pontificum (Basel 1584, Sz. fia István adta ki. A Kádas Péter kevei polgárhoz szóló ajánló levelet Béza irta. Ez a Kádas idősb. Sz. barátja s jóakarója volt. Még ért 4 kiadást 1586., 1892., 1602. és 1624., németre fordította Hönigern Miklós, Spiegel des weltlichen Römischen Bapsts, Basel 1586); Theologiae sincerae. Loci communes de Deo et homine (nagy hittani nműve; Basel 1585. Elül Sz. életrajza Skariczától és arcképe. Ajánlva Frigyes herceghez, Lajos bajor herceg fiához. Az életrajz és arckép megvan minden kiadásban. A többi kiadások 1588., 1593., 1599. és 1608. jelentek meg. E munkában van függelékül Confessio de trinitate is); Tabulae Analyticae (a prófétákra, zsoltárokra, evangelistákra és apostoli levelekre irt elemzések és tárgyalások prédikátorok használatára, Schaffhausen 1592, 2. kiadás London 1593, 3. kiadás Basel 1599, 4. kiadás 1610). Énekei (öt darab) a Sz. Gergely-féle Énekeskönyvben (1569) jelentek meg; a Jővel Szent Lélek Isten a mai ref. énekeskönyvben a 73-ik dicséret. Sz. maga is értett a zenéhez, kedvelte azt. Kéziratban maradtak: Meliusszal váltott fejtegetései (Carmina et libelli, 1557, melynek töredékeit Skaricza őrizte); Panthanus pesti kámzsás baráttal tartott nyilvános hitvitája (Dialogus) a kevei templomban (1564); négy levele Skariczához távolléte alatt. Mindezek elvesztek vagy lappanganak.

Kezdőlap

˙