v. szegfűszögolaj, a szegfűszög (Cariophyllus arometicus) szárított virágbimbóiból vizgőzzel lepárolt illanó olaj.
(növ., Caryophyllus L., Eugenia L.), a mirtuszfélék génusza, 560-760 faja Európán kívűl mind a két földségnek kivált a forró vidékén terem. A C. v. Eugenia aromatica L. a Molukki szigeteken nő, az Antillákon és Dél-Amerikában ültetik, 9-13 m. magas, örökzöld fa. Eleinte a hollandok árucikke volt. 1773. a franciák Cayennebe vitték, ahol most szintén szépen tenyészik. Virágbimbója megszárítva átható fűszeres szagu, ugyanilyen ízü, de ezenkivül kesernyés csípős; alakja olyan mint egy apró szög. Ez utlajdonképen a Sz. (caryophylli aromatici), nagyobbra becsült fűszer, mint a drágább, tojásforma száraz gyümölcse v. az anyaszegfű (anthophylli). Gyümölcsöt főznek be, különböző likört csinálnak vele, sőt a bélcsatornát meg a gyomrot is gyógyítják vele. Hatása éteres olajától (Sz.-olaj, oleum caryophyllorum) van, s a Sz.-ből külön is előállítják. A Sz. jobb fajtái az Amboinai Sz. v. király-Sz. A Sz.-et és Sz.-olajat különféle orvosságba, nevezetesen a fűszertinkturába (tictura aromatica) adják s az emésztő szerv tétlenségét orvosolják vele. Az Eugenia acris W. et A. nyugatindiai fa, a kereskedés mirtuszfa néven árulja.
l. Szegfűolaj és Illanó olajok.
nagyközség Békés vármegye szeghalmi j.-ban, (1891) 1611 házzal és 8952 lakossal (közte 8795 magyar; hitfelekezet szerint 7876 ev. ref., 522 r. kat., 343 izraelita); a járási szolgabirói hivatal és járásbiróság széke; van takarékpénztára, két gőzmalma, élénk marha-, juh- és sertéstenyésztése; vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Termékeny határa 22,156 ha. Sz. egyike a legrégibb magyar telepeknek, már Béla király névtelen ejgyzője említi, hogy a honfoglalás idején Tas és Szabolcs, midőn seregeikkel Marót ellen indultak, itt akartak a Körös vizén átkelni, de mivel Marót serege erősen védte a tulsó partot, kénytelenek voltak szándékukkal felhagyni; ez időből fenmaradt okmány, mely Sz.-t említi, a zástyi apátságnak alapító levele; két országos összeirás szerint a XVI. sz.-ból két Sz. tünik fel: egyike a biharvármegyei 1551-iki, másikat a békésvármegyei 1561-iki összeirás említi; innen azt lehet következtetni, hogy a mostani szeghalmi határon két hasonnevü falu létezett. Sz. a XVI. sz. közepe táján egészen református lett. A török uralom alatt igen sok zaklatásnak volt kitéve egész a XVII. sz. végéig; 1705 táján pedig a Rákóczi ellen felbujtogatott rácság megrohanta, kirabolta és felgyujtotta a várost; 17010. azonban már újra népesedni kezdett a hely s már a következő évben rendes falu lett s a vármegye is nem egyszer itt tartotta rendes gyüléseit.
(Szikics), nagyközség Bács-Bodrog vármegye topolyai j.-ban, (1891) 4628 német lak., posta-, táviró- és távbeszélő-hivatallal és postatakarékpénztárral. A község határában 1849 jul. 14. elesett honvédek sírja fölé emelt díszes emlékoszlopot (mintázta Gerenday Béla) 1895 aug. 10. leplezték le.
Bodrog-Kisfaludhoz tartozó puszta Zemplén vármegye tokaji j.-ban, nagy gőzmalommal (Szegimalom), vasút- posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
népies elnevezése a legkülső metszőfognak, vagyis annak, mely az irodalomban a ló és sertésnél I3, a marha és juhnál I4-nek neveztetik, l. I.
avagy eredetibb kiejtéssel szegbán, persa eredetü török szó, jelentette eredetileg a szultán vadászebeinek felügyelőit, kik a janicsárok seregéhez tartoztak. Későbbi átvitt jelentése hóhér lett. Az előbbi jelentését őrizte meg e szó magyar átvétele is, a szemény, mely a török hódítás korabeli és a XVII. sz. iróinál is gyakrabban előfordul.
(körszelet, romanát ív), l. Iv.
(conventio), a mezőgazdasági cselédeknek szerződésileg meghatározott illetménye, mely készpénzen és szabad lakáson kívűl bizonyos gabonajárandóságból, tüzelőből és földből áll. Helyenként azonkivül főzeléket, szalonnát, sót és ruhát kap a cseléd s bizonyos számu tehenet és sertést is tarthat.