(Gyurgyevó), nagyközség Temes vármegye kubini j.-ban, (1891) 2510 magyar, bolgár és német lak., postahivatallal, postatakarékpénztárral. Ide telepítették a Bukovinából beköltözött csángók egy részét. Előbbi neve Rádayfalva volt.
az Aranyos-melléki hegységnek (l. o.) egyik jelentékeny orma (1130 m.), mely Torda-Aranyos vármegyében, Torockó fölött emelkedik. A Sz. nemcsak természeti szépségéről, de történelmileg is nevezetes; egyik csúcsán állott a Székelyvár (l. o.), melyet Torockó várának is neveztek; egy másik csúcsán, a hidasi Gesztegen van a Csegezi lyuk vagy Csepegővár néven ismeretes barlang, melynek nyilása meg volt erősítve. A Sz.-ről rendkivül szép kilátás nyilik.
vagy Csíki Sz., a mult század végén (1796 táján) gyártott koholmány a székelyek őstörténetéről, amely állítólag, a záradék vallomása szerint, 1533. Sándor Menyhárt Vacsarcsi falu melletti házában (várában) 158 oklevélből iratott össze, aztán 1695. Csík-Szeredán másoltatott s ebből az állítólagos másolatból újra lemásoltatván, 1796. beküldetett az erdélyi történetkedvelők társulatának kiadás végett. Mindjárt eleinte gyanut keltett a krónika s a társulat nem adta ki, jóllehet annak titkára Aranka magyarra fordította s jegyzetekkel ellátta. Megjelent először Killyéni Székely Mihály A nemes székely nemzet Constitutióji és Privilegiumi c. Pesten 1818. kiadott munkája függelékében a 276-95. old. minden kommentár nélkül. Tartalma: a székelyek őstörténelme Attila idejétől s főkép az Árpád kortársa Zandirhám rabonbántól (ahogy a székelyek fejedelmeit nevezi, egymaga az összes krónikák között), a rabonbánok, főkép a Sándor-család leszármazása, a székelyek állítólagos áldozópohara viszontagságai stb. 1530-ig. A Sz. megjelenése nagy érdeklődést keltett irodalmunkban. Hittek benne s felhasználták Benkő József, Kállay Ferenc (A székely nemzet eredete), Kővári, Benkő Károly, Dósa Dániel (aki ennek alapján egy zandirhám c. hőskölteményt is irt), Balássy Ferenc, Szilágyi Sándor, Kerékgyártó stb. Legerősebb védelmezője volt Szabó Károly, aki a Sz. ügyéről irt értekezéseiben bizonyítgatta hitelességét. Manapság kevesen vannak történetiróink között, akik koholtnak ne tartanák. Nagy Géza lefordította és becses jegyzetekkel kisérte a Székely Nemzet 1886-iki évfolyamában.
l. Székely tengeri.
alakult Budapesten 1875. Célja a székelyföldi lakosok szellemi és anyagi előhaladásának fejlesztése. Az egyesület működése kiterjed a Székelyföldre s annak legközvetlenebb szomszédságaira, amennyiben az egylet célja, tevékenységének e vidékre is kiterjesztését igényli. Tagjainak száma: 73 alapító, 116 rendes, együtt 189. Alapvagyona: künlevő alapítványokban 1250 frt, értékpapirosokban 19,850 frt, iparmuzeumi épületben 38,868 frt, ebben a tárgyak értéke 12,000 frt, kézi pénztárban 1362, együtt 73,330 frt. Létesítette 50,000 frt áldozattal a Székelyföldi iparmuzeumot Maros-Vásárhelyen s 5000 forintot szavazott meg a Sepsi-Szentgyörgyön levő Székely nemzeti muzeum részére is. Évenkint kiadja a közgazdasági és más hasznos ismereteket tartalmazó s igen díszesen kiállított Székely-egyleti képes naptárt. Több ezer frttal segélyezte és segélyezi a székelyföldi iparegyesületeket, tanműhelyeket és szakiskolákat. Az 1885-iki országos kiállításon székely házat mutatott be.
(Sepsi-Szent-Györgyön). Magvát azon gyüjtemény teszi, melyet özv. Cserey Jánosné szül. Zathureczky Emilia 1875 jun. imecsfalvi kastélyában «Háromszéki Cserey-gyüjtemény» néven a Cserey-család régi ékszereiből, okmányaiból, porcellán-, fa- és vastárgyaiból s a néhai Vasady Gyula tanártól megvásárolt érmekből és természetrajzi gyüjteményekből állított össze s 1877 márc. 10. Imecsfalván keltalapítólevelében a Csík, Gyergyó, Kászon, Udvarhely, Sepsi, Kézdi, Orbai, Miklósvár és Bardóc székekből álló székelységnek ajándékozott 1000 forintos alapítvánnyal együtt. A gyüjteményt, mely időközben Cserey Jánosné további buzgólkodása következtében részint vásárlásokból, részint ajándékokból 8779 db. tárgyra felszaporodott, 1879. szállították át Sepsi-Szt.-Györgyre, a Mikó-tanoda által felajánlt s négy emeleti szobából s egy zárt folyosóból álló helyiségbe s ugyanaz évi szept. 15. adták át a Csík, Háromszék és Udvarhely vármegyék fő- és alispánjaiból s az ezen vármegyék fő- és alispánjaiból s az ezen vármegyék területén lévő városok polgármestereiből álló felügyelő bizottságnak.
A vérségi szervezet, mely a magyarságnál a XI. sz. végén, mint politikai intézmény, már kivesző félben volt, a székelyeknél egész a XVI. sz. derekáig fenmaradt. A tisztségeket nemek és ágak szerint osztották föl maguk között, ugy hogy a biróságot és hadnagyságot 24 éves ciklus alatt minden nem minden ága fölváltva viselte. Volt ugyanis hat nem s minden nembn négy ág s az ilyen ági örökséget, melyhez a tisztségviselés joga fűződött, lófőségnek, primipilatusnak nevezték. A nemek és ágak nevét teljesen csak Marosszékből ismerjük, a többi székből nagyon kevés adat maradt fenn, de ugy látszikk, hogy a hat nem nagyjában véve mindegyik székben azonos volt, az ágak neve azonban már különbözött. Két nem, a Jenő és Adorján megfelel az ősmagyar Jenah (helynevekben Jenő) és Tarján törzsneveknek; a többi négy, u. m. Örlőc, Medgyes, Ábrán (Zábrán, Zábrág) és Halom már speciális székely nemzetségnév. Ezek közül a Halom-nem előfordul Kászonszeken, a jenő-nem (s ennek Besenyő-ága) Kézdiszéken, a sepsiszékiek közül pedig az Aghaz-nemnek (és Koroniza-ágának) a neve ismeretes, mely a marosszékiek közt nem található. Olyanok, kik több lófőség birtokában voltak, mindegyik örökségük után viselhették a tisztségeket, tehát a 24 éves ciklus alatt többször is, p. Barcsay Gáspár 5-ször volt főhadnagy (1491., 1492., 1493., 1502. s 1505.) s 4-szer főbiró (1494., 1507., 1511. s 1514.) az ezen évekre eső ágbeli lófősége jogán. Az ilyen családokat nevezték főbbeknek, primoroknak. A tisztség jelvénye a zöld ág volt.
területük a Székelyföld, magában foglalja a régi beosztás szerinti 4 székely széket (Marosszék, Udvarhelyszék, Csíkszék és Háromszék). Ehhez a területhez kell még számítanunk a Székelyföldről részint a XVIII. sz.-ban, részint még régebben Moldvába és Bukovinába költözött magyarokat is, az u. n. cságókat. A tulajdonképeni székelységtől némileg eltér a marosszéki nyelvjárás. A többi székelység két részre oszlik, melyek egymástól, mint látni fogjuk, lényeges sajátságokban is eltérnek; ezek a nyugati és keleti székelység; a nyugati székelység területe Udvarhely vármegye, mig a keleti székelység magában foglalja Csík és Háromszék vármegyét és a Hétfalut. Végre egész önálló nyelvjárássá fejlődött az anyaországtól rég elszakadt moldvai csángók nyelvjárása. L. Csángó nyelvjárás és Nyelvjárás.
l. Székely történeti pályadíjalap.
l. Siculicidium.