l. Szél úrfi.
kisközség Gömör vármegye rimaszombati j.-ban, (1891) 287 tót és magyar lak. Lakói faedény- és kerékgyártással foglalkoznak.
a levegő nyugalmi állapota, vagyis áramlása oly gyenge, hogy érzékeinkkel nem vesszük észre. L. Szél. - Sz. öve, l. Szél.
v. szélpuska, lövőfegyver, melynél a lövedéket nem a lőporból fejlődő robbantó gázok hajtják ki a csőből, hanem sűrített légköri levegő, melyet egy lecsavarható agyba szivattyuznak be. E célból a Sz.-nak üres tusája és szellentyüje van, mely az elsütésnél egy pillanatra visszataszítva, a tusában lévő levegő egy részét kibocsátja. Ugyanazzal a töltéssel tehát több lövést tehetünk, de az utolsók már gyengék lesznek. A Sz. tusának megrepedése által veszélyessé válhat, és mivel hatásával messze a tüzifegyverek mögött marad, csak bizonyos esetekben alkalmazzák, melyekben a zajt és a tűzveszélyt kikerülni akarják.
török törzs Bokharából, mely az 1000. év körül tünik fel a történelemben, midőn főnöke, Szeldsuk, népét az iszlám felvételére birta. Szeldsuk fia Arszlán és unokái Dsagirbej és Toghrilbej a Gasznavidák birodalmának megbuktatása után egész Turánt és Iránt igázták le. Még nagyobb jelentőségre emelkedett e törzs, midőn Toghrilbej a bagdadi khalifa által az Emiral Omra címmel felruházva, a fő hatalmat a khalifátus országaiban előbb tényleg, azután a khalifa méltóság megszüntetésével névleg is megszerezte. Toghrilbej utóda Alp Arszlán (1063-72) már egész Szíriát és Kis-Ázsia nagy részét meghódította. Fia Melik sah (1072-92) a tudományok kedvelője, az Egei-tengertől az Indusig, a persa öböltől a Jaxarteszig terjedő óriási birodalom fölött uralkodott. Halála után azonban megszünt a birodalom egysége, testvérei és fiai osztozkodtak a tartományokon s belviszályaikkal egymást kölcsönösen gyöngítették, Melik sah utódai Iránban 1194-ig uralkodtak; az utolsó szeldsuk fejedelmet, Togrul saht a khovareszmiek buktatták meg. A többi szeldsuk fejedelemségeket, ugymint az ikoniumi, antiokiai, demaszkusi, aleppói, edesszai és moszuli emirségeket, részint a XII. sz.-ban Szaladin, részint a XIII. sz.-ban az oszmanli törökök semmisítették meg. V. ö. Mirchond, Geschichte der S. (Giessen 1838); továbbá a keresztes hadjáratokról és a khalifátusról szóló munkákat.
Tóbiás, festőművész, 1720 körül Pozsonyban dolgozott. Képét, mely Szent István magyar királyt ábrázolja azon helyzetben, midőn az országot Szűz Máriának fölajánlja, a nagyléghi egyház egyik oltára felett láthatni.
a léghuzam előmozdítása, szabályozása s a tűznek egyenlő vezetése céljából a szenítő rakás takaróján, rendesen a szénlapát nyelével kettős sorban, egymástól 30 cm.-nyire olyképen szúrt lyukak, hogy a sorok egymástól való távolsága szintén mintegy 30 cm. legyen; az alsó sor lyukai nincsenek a felsők alatt szúrva, hanem azok között körülbelül ilyképen [ÁBRA]. Ha a rakásban valamelyik oldalon a rendes Sz. alkalmazása mellett a szenülés felette lassan menne, vagy ha a tüzet egyik rétegből a másikba kell vezetni, akkor nagyobb légvonat előidézése céljából azon a tájon, illetve az egész kerületen a rakás lábánál, közvetlen a talaj fölött fenék-Sz.-et (l. o.) kell nyitni. Az igy támadó esetleges nagy légvonat a teljes elzárás mellőzésével az által módosítható, hogy a fenék-Sz. elé hantok v. kövek tétetnek. L. még Szellőztetés.
(ném. vor dem Winde wenden, halsen; ol. voltare il bordo; ang. to go about), l. Szélen átfordulás.
vizszintes fagerenda, mely a fedélszékben közvetlenül a szaruk alatt fekszik és azokat alátámasztja. Helyzete szerint van talp-Sz., a szaruk lábainál; közbenső Sz. (egy, kettő, ritkábban három), mely a szarut a két vége között támasztja alá, és gerinc-Sz. vagy taréj-Sz. a fedélcsúcsnál. A Sz.-t viszont oszlopok v. dúcok tartják. (L. Fedélszerkezet.) - Sz., a hajótető hosszában menő gerenda, mely a tölgyfahajókon a kukajárót tartja.
(selen), az oxigén-csoportba tartozó nem fémes elem, amely vegyületeiben mint 2, 4 v. 6 vegyértékü negativ gyök szerepel; kémiai jele Se, atomsúlya 78,8. Az elemet Berzelius fedezte föl 1817. a gripsholmi kénsavgyár kamara-iszapjában. Szabad állapotban a természetben nem található; vegyületei el vannak ugyan terjedve, de mindig csak nagyon csekély mennyiségben fordulnak elő; igy némely vas- és rézkovandban (hazánkban is). Nevezetesebb ércei: clausthalit PbSe, zorgit (PbCu)Se, naumannit Ag2Se, berzelianit Cu2Se stb.Előállítása a kénsavgyárak kamaraiszapjából különféle módon történik; ugy is készítik, hogy az iszapot előtt higított kénsavval főzik és e közben koncentrált salétromsavat adnak hozzá, amikor a Sz. Sz.-savvá lesz, ezt azután sósavval főzik és az ilyen módon kapott Sz.-es savból kéndioxiddal a Sz. vörös por alakjában redukálódik. A nyers Sz. desztillációval tsiztítható meg. A tiszta Sz. sötétbarna szinü, fémfényü test, amelynek kétféle módosulata van: 1. az alaktalan Sz. (fs. 4,282), előáll akkor, ha a megolvasztott Sz.-t hirtelen lehűtjük; 2. a kristályos Sz. (fs. 4,8), amely lassu kihüléskor vagy akkor képződik, ha a Sz.-t széndiszulfidban oldjuk és ezt az oldatot lassan elpárologtatjuk, op. 217°, fp. 700o körül van, gőze sötétsárga szinü és gőzének sűrüsége 860°-on 7,67 (ha a levegőé = 1). A Sz.-es savból hidegen kéndioxiddal leválasztott Sz. vizben csekély mértékben oldódik, a többi módosulatok azonban vizben oldhatatlanok. Nevezetes sajátsága, hogy az elektromosságot sokkal jobban vezeti, ha meg van világítva, mint sötétben. Kémiai sajátságai nagyon hasonlítanak a kénéhez, de vegyületei nem olyan állandók, mint a megfelelő kénvegyületek. A halogén elemekkel (klór, bróm, jód) magasabb hőmérsékleten egyesül, ugyszintén a hidrogénnel és legtöbb fémmel is. (Fémekkel való vegyületeit szelenideknek nevezik.) Meggyujtva kékes lánggal Sz.-dioxiddá ég el és ekkor rothadt retekre (innen orssz magyar neve «reteny») emlékeztető szag árad szét, amiről a Sz. könnyen felismerhető.