nemzetségének oklevelesen ismert legrégibb tagja Joakim 1145-ből. 1291-ben a nemzetségnek még 24 tagját említik; köztük Tamás boszniai püspököt, Miháyl nádort, István pécsi kanonokot, Maran bánt, Mikó mestert, György és Domonkos comeseket, amiből kitünik, hogy a politikai, egyházi és társadalmi téren egyaránt nevezetes szerepet vitt. 1352-ig a nemzetségnek Sáros, Szabolcs, Szatmár és Tolna vármegyében 36 birtoka ismeretes. V. ö. Wertner, Nemzetségek (II. 334-39).
rendezett tanácsu város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, a Sz.-i vagy Kis-Duna partján, (1891) 765 házzal és 4260 lak. (közte 1124 magyar, 1187 német, 1004 tót s 815 szerb; hitfelekezet szerint 3219 római kat., 595 görög keleti, 186 ref. és 176 izraelita). Sz. érdekes régi város, mely vidékével együtt a XV. sz. első felében, Zsigmond és Albert királyok idejében nyerte szerb lakóit. A szerbek a Duna mentén emelkedő hegyre építették házaikat festői rendetlenségben és sűrü sorokban; az alsóbb, rendezettebb városrész újabb eredetü, élénkebb s szebb, legélénkebb a Dunapart. Sz. a budai görög keleti püspöknek és a járásbiróságnak széke; van takarékpénztára, többféle egyesülete, vasúti és gőzhajóállomása, postahivatala, telefonja és postatakarékpénztára. A közigazgatásilag hozzá tartozó Izbék tőle meglehetős távolságra fekszik. Sz. egész környéke azelőtt szőllőmívelésből élt; amióta a szőllők kipusztultak, a város is hanyatlott, csak a budapest-Sz.-i helyi érdekü vasút kiépítése óta vett újabb lendületet.
[ÁBRA] Szent-Endre város pecsétje.
a Duna egyik nagyobb szigete, mely Visegrádtól Kalázig húzódik, hossza 30, szélessége 2-3 km. A sziget egészen lapályos, rajta 4 község van. A sziget egészen Pest vármegyéhez tartozik.
a. m. egyházi ének (l. o.).
1. (Hammersdorf, Gusterica), nagyközség Szeben vármegye nagyszebeni járásában, (1891) 1377 német és oláh lak., kik élénk fakereskedést űznek. Nevezetesek őslénytani és régészeti leletei. 1870 ju. 4-én a falutól észak-keletre a szélső háztelek és «Vorprich Weingärten» nevü szőllő között az Újfalura vivő úttól balra 50 lépésnyire egy agyaggal kidöngölt 1,3 méter átmérőjü veremben 4 métermázsa bronzkincsre akadtak. Törött bronznemüek, nyers bronzlepények (3 métermázsa) és kevés ón képezik e valamely ókori házaló készletéül minősíthető leletet. A töredékekből 18 bronzkard, 9 lándsa, 3 ép és 4 törött tőrpenge, 15 véső, 100 kis fejsze, 2 db kétélü szekerce, 70 sarló, 2 véső, 3 kalapács, több tokos és egyenes véső, számos fürészpenge, kisebb-nagyobb karikák, bronzgyűrük, pikkelyek, hajtűk, nagy vederszerü edények hallstadti jellegü fülekkel, állati (leginkább hattyu-) alakzatokkal. A Fundatura nevü határrészben is több bronzedényt (egyik 35 cm. átmérőjü), tálat és lábast találtak. Részben a budapesti nemzeti muzeumban, részben a nagyszebeni Bruckenthal-muzeumban vannak. V. ö. Reissenberger, Archiv f. Landeskunde. Neue Folge (X. 8. old.); Romer Flóris, Archaeologiai Értesítő (1871. évf. 269. old.); Téglás G., Az erdélyi medence őstörténetéhez (Kolozsvári Orvos- és Természettudományi Értesítő, 1887, I., II., III.); Koch Antal, Erdély ősemlős-maradányai és az ősemberre vonatkozó leletei (Erdélyi Muzeumegylet 1875. évf.). - 2. Sz., kisközség Udvarhely vármegye székelyudvarhelyi j.-ban, (1891) 1060 magyar és oláh lakossal.
vagy Szentfalva, a mai Budapest területén, a Lipót- és Molnár-utcák helyén, a Dunapart mentén (s nem a Gellért-hegy déli oldalán) feküdt. 1230 táján a domonkosok zárdája körül alakult. Már a Margit-legenda említi. IV. Béla 1255. itt is vámszedésre jogosította a Nyulak-szigetének apácáit, V. István azonban országos vámmentességet adott Sz. lakosainak. A XIV-XV. sz.-ban Pest és Pilis vármegyék e falu közelében tartották gyüléseiket. Földesura Ulving budai polgár volt, ki 1335. leányára Margitra és ennek utódaira nézve is kieszközölte az örökösödés jogát. A XV. sz. közpétől jogot tartottak egyik részéhez a serkei Lorántffyak, másik részének pedig 1446-1525. a Rozgonyiak voltak földesurai. A XVI. sz.-ban rajtuk kívűl a Kisvárdayakat és a Dóczyakat is a földesurak közt találjuk. A XVI. sz. közepén pusztult el. V. ö. Csánki Dezső, Sz. (Századok, 1893. 16-26. old.).
rendezett tanácsu város Csongrád vármegyében, a Kurca ér partján s a Kőrös régi árterén; újabban csinosbodó s gyors fejlődésnek induló város; utcái rendezettek, épületei közül kiválnak a vármegyeháza, a városi gimnázium, a ref. iskola és templom. Sz. a vármegye törvényhatóságának, járásbiróságnak és kir. közjegyzőségnek széke; van községi főgimnáziuma, két takarékpénztára, kereskedelmi részvénytársulata, kőrös-tisza-marosi ármentesítő és belvizszabályozó társulata, városi muzeuma és könyvtára, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakóinak száma 1850-ben 22,136 volt, 1870-ben 27,658, jelenleg (1891) 30,791, ezek közt csak 290 nem magyar; hitfelekezet szerint van 11,773 róm. kat., 274 gör. kel., 514 ág. evang., 17,166 ref., 1023 izraelita és 41 egyéb. A lakosok túlnyomóan őstermelésből élnek, de fejlődésnek indul az ipar is, különösen a műasztalosság; van négy gőzmalma, több téglagyára és fürészmalma. Igen élénk kereskedést űz baromfival, miből évenkint több mint 200,000 db.-ot szállít el. Van többféle közhasznu és jótékony egyesülete. Itt jelenik meg a Szentesi Lap (XXVII. évf.) és a Szentes és Vidéke (XVIII. évf.). Sz. a mult századokban igen sokat szenvedett ellenségektől, virágzásnak csakis századunk második felében indult lakóinak nagy áldozatkészsége és erőfeszítése folytán.
[ÁBRA] Szentes város pecsétje.
az álló bárka csárdájának homlokzata, amelyre rendesen a hajók védszentje van festve.
Anzelm, kat. teologus, egyház iró, ciszterci rendü áldozópap, szül. Szt.-Gróton (Zala) 1857 ápr. 7. Középiskoláit Keszthelyen és Szombathelyen végezte. 1873-ban belépett a ciszterci rendbe. A teologiát Budapesten végezte. Pappá szentelték 1880 jul. 20. Teologiai tanár 1879-1889. a zirci hittudományi intézetben, egyúttal időközönként a növendékek felügyelője, apáti jegyző, lelkiigazgató és újoncmester, 1887. teol. doktor, 1889. újoncmester és egyúttal 1894. apáti titkár. Számos teologiai értekezésén kivül, melyek a Hittudományi és Bölcseleti Folyóiratban jelentek meg, önálló művei: Jézus feltámadásának valósága (Budapest 1887); A keresztény hit alapforrásai (u. o. 1896, pályanyertes munka) és több egyházi beszéd. V. ö. Emlékkönyv, melyet... közrebocsát a hazai ciszterci rend (Budapest 1896).
Hossza 34,5 km. Tényleges építési költség pályakilométerenkint 22,990 frt. Címleteket nem adtak ki. A pálya síkjellegü. Üzemét a magyar kir. államvasutak kezelik.