v. székes talaj, ezen a két néven ismerik hazánkban, különösen az Alföldön azon talajokat, amelyekben a szíksó (szénsavas nátrium) nagyobb mennyiségben fordul elő. Sz.-nak oly könnyebb, vizátbocsátó talajnemeket mondanak, amelyeken a szíksó kivirágzik, széktalajnak ellenben a kötöttebb természetü talajokat, amelyek jellegző tulajdonságaikat a bennük előforduló szíksótól nyerik. A Sz. kiszáradva kőkemény, a vizet igen nehezen veszi be, ezért nem nedvesedik át oly módon mint más termőtalaj, ha azonban egyszer átázott, akkor szétfolyik s igen nehezen szárad ki, más talaj átnedvesedett állapotban is porózus marad s levegőt tartalmaz, míg a Sz. ha vizes, pépszerü anyaggá válik, melyben minden pórus vizzel van kitöltve. Ha az ily átnedvesedett Sz. vizzel felkevertetik, a talaj quarcrészei leülepednek s az anyag lebegő állapotban marad. Ezen agyagos pép nem képes megszikkadni, hanem vagy egészen folyékony, vagy egészen száraz. Az a bizonyos szikkadt állapot, amely a kulturtalajok megmunkálására legelőnyösebb, a Sz.-ban sohasem fordul elő. A szíksó ugyanis a talaj hajcsövességét nagyon csökkenti, sőt egészen meg is szünteti. Ez az oka, hogy a Sz. felülete megszárad, megcserepesedik, alatta pedig a talaj igen sokáig nedves marad. A gazdák megkülönböztetik a virágos, a vak-, a por- s a termőszíket. A Sz.-ok gazdaságilag hasznavehetetlen területek, vagy rövid ideig tartó, de kitünő legelőt szolgáltatnak, kitünő, de kevés szénát teremnek. A kevesebb szíksót tartalmazók szántóföldül is használhatók, melyek legbiztosabban termik az őszit, a termés minősége rendszerint jó, mennyisége azonban kevés. V. ö. Hilgard E. W., Szíkes talajok öntözése és alagcsövezése (ford. Treitz Péter); Treitz Péter, A magyarországi Sz.-ok és azok javítása.
kisközség Krassó-Szörény vármegye moldovai j.-ban, (1891) 2147 oláh lak.
székfű, pipitér, anyafű, méhfű, anyaméhfű, kamilla (növ., Matricaria Chamomilla L.), több, vagy 50 fajtestvérével mint a fészkesek (Compositae) neme, füves, 15-20 cm., csoportos szárán ismételten szárnyas osztásu levelekkel, néhány bogernyős fészkes virágzattal. Az egyes fészek szélső, sugaras virágai nyelvesek és fehérek, a belsők pedig csövesek és aranysárgák, fölkúposodó üreges vackon ülnek és almaillatuak (görög neve: Chamaimelon a. m. apró alma). Az ó-világ északi mérsékelt övének polgára. Észak-Amerikában, Dél-Afrikában és Ausztráliában elhurcolással és vetéssel telepedett meg. Mint belső és külső orvosszer kivált olajáért a házi használatban nagyon népszerü. Más a maruta v. büdös Sz. (Cotula foetida Cass.), a kerti Sz. (Pyrethrum Partherium Sm.), valamint a nemes, egyiptomi, olasz v. római Sz. (mátrafű, Anthemis nobilis L.). V. ö. Borbás, a Sz. nevei (Természettud. Közl. 1895). L. Álszíkfű, Anyafű és Montika.
A kereskedelemben két egymástól teljesen elütő faját különböztetik meg, ezek: a német vagy kék Sz. (Deutsch-Chamillen-Oel) és a római vagy zöld Sz. (Römisch-Chamillen-Oel). A német Sz.-at a közönséges szíkfű (Matricaria chamomilla L.) virágzatából gőzzel párolják. Párolgó olaj. szaga jellemző, kellemes, íze hevítőn fűszeres, szine sötétkék. Fajsúlya 0,93-0,95. Likört, orvosszert és illatos szert is készítenek vele. A római Sz.-at az Anthemis nobilis virágzatából állítják elő vizgőzzel való lepárolás útján. Szaga friss citromra emlékeztető, íze erősen zamatos, szine zöld. Fajsúlya 0,90-0,92. Értékes, az illatszerészetben használt illanó olaj.
v. szeikh, hindusztáni nyelven a. m. tanítvány, egyik északindiai vallásfelekezet, melyet Nának (szül. 1469. Lahoretól keletre fekvő Talvandi nevü faluban, megh. 1540.) Kirti-purban alapított. Nának, ki egyformán jártas volt a hindu és a mohammedán teologiában, monoteista alapon egyesíteni akarta egy új hitvallás segélyével az egymást gyülölő hindukat és moszlimeket. Tana sajátszerü vegyüléke a mohammedán és a sok istent hivő ind vallás főbb dogmáinak. Az új vallásban együtt találjuk az indek lélekvándorlását a mohammedánok egy isten hitével és a buddhistáktól kölcsön vett nirvánával. A szikhek szent könyvét az u. n. Adi-granthot (első könyv) Arsun Mal, ki 1581. lett a szikhek vallásos feje, állította össze. (V. ö. The Adi-Granth or the holy scriptures of the Sikhs, transl. by Trumpp, London 1877.) A XVI. sz.-ban kezdődik a szikhek állami élete. Eleinte békés vallásos felekezetfélét alkottak, de a folytonos üldözések harciassá s más vallásuak iránt türelmetlenekké tették őket. Guru Govind volt a teokratikus szikh államszervezet igazi alapítója (1675-1708). Halála után a Himálaja hegység járhatatlan szakadékaiban és völgyeiben vonták meg magukat a mohammedán mogul uralkodók által halálra üldözött szikhek. Nadir sah indiai hadjáratára következő zavaros politikai viszonyok közt új erőre tettek szert a rablásból élő harcias szikhek. Csakhamar az egész Pendsabot hatalmukba kerítették. A szövetséges szikh államokat vaskézzel kormányzott monárkiává egyesítette Randsit Szingh (1794-1839). Halála után hanyatlásnak indult a szikhek birodalma, melyet az angolok 1849. meghódítva, a többi keletindiai tartományok közé soroztak. V. ö. Cunningham, History of the Sikhs (Lipcse 1881); Sirdar Attar Sakhee, Book or description of Gooroo Gobind Singhs religion and doctrines (Benáresz 1873). L. még Hindu mozgalmak.
a. m. székhólyag (l. o.).
(növ.), az egyszikü növények szíklevelének hüvelye. Ebben van a szík felett fejlődő szár rügye.
Dél-Khina legnagyobb folyója. Jünnanban a Kuang-nan-fu nevü kerületben ered, ahol Ju-kiangnak is hivják. Nagyon kanyargós mederben folyik Szün-csou-fuig, ahol fölveszi a Hung-svei-kiangot. Kuang-tungot nagyobbára K-i irányban metszi át, Szam-suitól kezdve számos ágat bocsát ki a Pei-kiang felé, amellyel Kantonnál a Csu-kiangot, vagyis Gyöngy-folyót alkotja és Makaónál a Dél-Khinai-tengerbe torkollik. Vu-csou-fuig a hajóknak nincsen akadályuk; az említett ávros fölötti sellőkön a nem nagyon nagy csónakok fölmehetnek egy jobboldali mellékfolyóján Lung-csouig, sőt Peszéig is.
(növ.), l. Lelleg.
(Szikino), a Kikladok egyike, Melosztól K-re, 42 km2 területtel, (1889) 996 lak. D-i része kopár, a többi termékeny. Az ókorban Athéné, a középkorban a naxoszi hercegeké volt. Az egyetlen ókori emléke egy kis márványtemplom a főhelye közelében.