kisközség Máramaros vármegye ökörmezői j.-ban, (1891) 1015 rutén lak.
l. Kolorit.
(gör.) a. m. találkozás, egyesülés, értelem, belátás.
l. Geszt.
(coulisse), a szinpad két oldalán haránt egymás mellett felállított mozgó falak, a szinpad közönséges díszítményei. - Sz.-szaggató, gúnyneve azon szinészeknek, akik túlozva hatást vadásznak a szinpadon.
vagy szimfónia (gör.), a görögöknél egyszerüen a hangok összhangzása s az egybehangzó hangközök, kiterjesztvén ez értelmet a dallamra, az énekkarra s minden hangszeres zenére is, formai értelmet azonban nem tualjdonítottak neki. Amiben pedig a későbbi s a mai értelemben vett Sz. épp eltér a régi elnevezéstől. A keresztény zene fokozatos fejlődése mellett is sok századon át megmaradt aztán a Sz. szónak ily értelemben való hasznáalta mindaddig, mmíga középkorban kifejlett ellenpontozatos műformák nemcsak az énekre, de a hangszerekre is kiterjedtek. Az opera fejlődésével az olaszok egészen a XVI-XVII. sz.-ig Sz.-n mást nem értettek, mint azokat a rövid hangszeres bevezetéseket, melyek az egész opera kezdetét vagy azok egyes részeinek előadását megelőzték; kéősbben, kiváltképen pedig a XVIII. sz.-ban a különféle táncformáknak suite-alakban való feldolgozása s még későbben a szonáta műformának alaki megállapítása mellett a Sz. értelme is lassankint átváltozott s nem lett belőle más mint a szonáta-formának teljes zenekarra való átirása, egyenlő formai, kidolgozási s részleti beosztással. Haydn József volt az első, ki e tekintetben is mint kiható reformátor lépett fel s a Sz. a tiszta instrumentális zenével szemben mint általánosan elfogadott műformát megalapította. Mellette Mozart s utána Beethoven emelték a legmagasabb szinvonalra, kinek világszerte ismert kilenc Sz.-ja e téren a műalkotás utólérhetetlen mintaképe marad. A magyar zeneirodalomban a Sz. (mint legmagasabb) műforma terén kiváltképen kivátl Mosonyi Mihály; a jelen zenenemzedék közül pedig többen, kik mind nagyobb ambicióval művelik, mint a zeneköltészeti hivatás legnehezebb próbakövét.
az újabb zeneirodalomban ezt az elnevezést legelőször Liszt Ferenc hozta forgalomba az 50-es évek elején egymásután kiadott nagyszabásu zenekari műveivel, melyeket Sz.-eknek nevezett el, mintegy megkülönböztetésül a régi szinfónia-formáktól, melyek alaki, formai s tématikus kidolgozásához nem kívánt ragaszkodni. A szorosan vett programmzenének szélesebb értelemben tulajdonképen e műveivel vetette meg az alapját, amennyiben minden egyes ily művéhez nemcsak megfelelő címet, hanem tartalmilag szövegmagyarázatokat is csatolt, vagyis: határozottan megjelölvén azt az eszményítési kört, melynek behatása alatt állott a művek megteremtésekor. E végből majd történelmi, költői személyeket, majd történelmi epizódokat, majd pedig idealisztikus benyomásokat használt fel s leginkább nagy költők versei szövegszavaival illusztrálta azokat. A zeneesztetikusok s kritikusok sorában annak idejében nagy port vert fel Liszt ez irányreformja, melyre nézve ugyan már mások korábban megelőzték azzal a különbséggel, hogy az előtte való nagy zeneköltők csak egyes szavakkal jelezték intenciójukat, mint p. Berlioz, Cherubini, Beethoven, megelégedvén az ily címekkel: Medea, Lear király, Egmont, Atala stb. Liszt e Sz.-en főleg a hangszerelés effektusainak ragyogtatására s az intencionált eszme hangulatait hiven ecsetelő részletei kidolgozására fekteti a súlyt, melyekkel hatalmas dinamikus hatásokat és hangfestéseket is ér el, nem ragaszkodik a régi szinfóniai formákhoz és részleti beosztásokhoz, hanem a formákat a szerint alakítja, amint ezt az eszme és kifejezés menete igényli.
(Singapore), 1. az angol Straits Settlementshez tartozó sziget a Malakka-félsziget D-i végében, amelytől a némely helyen csak 460 m. széles Old Strait vagyis Szelat Tambrau választja el és a sziget D-i partjait a Sz.-i szoros, vagyis New Strait mossa. Területe 577 km2. A dombos felszinen a fő lánc KNy-i irányban vonul el; a legnagyobb magaslat a Buki Timah (170 m.). A partok É-on csaknem egyenes vonalat irnak le; ellenben D-en több jó kikötőjük van, igy a Sz.-i. Mintegy 20 folyó öntözi a szigetet, amelyek közt a Gailang vagyis Kallang a leghosszabb. Az éghajlat forró, de egészséges; a legmelegebb három hónap középhőmérséklete 37°, a három leghidegebbé pedig 26°. Az évi esőmennyiség 2,3 m. A föld nem nagyon termékeny; termelnek rizst, bételborsot, ananászt, indigót, kákaót, aloét stb. Midőn Sir Stamford Rafflex 1819. itt az angol lobogót kitűzte, a szigetet őserdők takarták és rajta csak valami 20 maláji család élt. 1891. azonban a lakosok száma 184,554-re emelkedett, akik közt 121,908 khinai, akiknek száma bevándorlás által folyton szaporodik, 35,992 maláji és 16,035 hindu. Sz.-t 1824. a K.-indiai angol kereskedelmi társaság Dsohor szultánjától 60,000 dollár és 2400 dollár évi tartási díjért vette meg; a társaság birtokából 1867. ment át az angol korona birtokába. - 2. Sz., Straits Settlements brit koronagyarmat fővárosa, az É. sz. 1° 17' és a K. h. 103° 50' alatt, Sz. sziget D-i partján, (1891) 160,000 lak., akik közt 90,000 khinai, 25,000 maláji, 13,000 európai és 12,000 hindu. Jólétét főképen kereskedelmének köszönheti. Régi kikötője DK-i részében van, új kikötőjét pedig Balakn Mati és Ajerbrani szigetek védik. Mióta K.-Ázsia kikötője DK-i részében van, új kikötőjét pedig Blakan Mati és Ajerbrani szigetek védik. Mióta K.-Ázsia kikötőit az európai kereskedelemnek megnyitották, Sz. tranzitóforgalma rendkivül emelkedett. 1895. az összes bevitel értéke volt 157,9, a kivitelé 135,1 millió dollár. A kivitel fő cikkei ón, bors, kopra, tapioka, rizs, lakk, szágó és bőrök; fontos átviteli áru a szén (Angliából és Japánból), a petroleum, angol pamutáruk, vasáruk stb. A hajóforgalom: 8837 idegen hajó 6,9 millió tonna tartalommal. Sz. a maláji, a terjedelmes khinai és a hindu városrészből áll, amelyekhez a sziget belseje felé számos maláji telep és a vagyonosok villái csatlakoznak. A városban levő három domb egyikén áll a kormányzó palota és egyiken Canning-vár. szép házsor, a többi közt a posta-, a klub-paloták, az üzleti házak és raktárak szegélyezik a rakodópartokat. Az európai városnegyedben vannak a hotelek, a Raffles-emlék, az eszplanádon a gót székesegyház és a hittérítői épületek, a Raffles-muzeum a könyvtárral; a város mellett van az érdekes botanikuskert. Itt van székhelye a brit ázsiai tudományos társaság Straits branchának.
A szinghaléz nyelv, melyet elunak is neveznek, a Cejlon szigeten lakó népség (egy szinghaléz férfi képét l. az Ázsiai népfajok mellékletén) nagyobb részének anyanyelve. Eleinte a nem árja nyelvek közé számították és az indiai dravida nyelvekkel hasonlították össze, újabban azonban általánossá lett az a nézet, hogy a szinghaléz nyelv tiszta árja idioma és a páli (l. o.) egyenes származéka. Geiger szerint a dravida nyelvek befolyása a szinghalézre a hehezetes mássalhangzók aspirációjának elvesztésében s az ural-altáji nyelveket annyira jellemző vokálharmoniában nyilvánul. Szinghaléz nyelvtanokat irtak Chater, Grammar of the Cingalese language (Kolombo 1815); Alwis, Introduction to Singhalese grammar (u. o. 1859) és The Sinhalese handbook in roman characters (u. o. II. 1880); Carter, English and Singhalese lesson-book on Ollendorff's system (u. o. 1860). Szinghaléz szótárakat irtak: Clough, Sinhalese-English dictionary. New and improved edit. (Kolombo 1892); Carter, New English-Sinhalese dictionary (u. o. 1889-91). Tudományos szinghaléz nyelvtant irt Gunasekara, Comprehensive grammar of the Sinhalese language adapted for the use of English readers (u. o. 1891). A buddhizmus hatása alatt vallásos irányban fejlődött ki a szinghaléz irodalom, mely számos becses adatot tartalmaz a buddha vallás fejlődésének történetére vonatkozólag. Európában ez ideig kevés figyelmet fordítottak reá s igen kevés mű lett ismeretessé a terjedelmes szinghaléz irodalomból. V. ö. Kuhn, Der singhalesische Wortschatz (München 1879); Geiger, Singhalesisches Gurupjeljakaumudi (Lipcse 1896).
néptörzs, l. Kacsin.