l. Pericardium.
(pericarditis), a szivet körülvevő hártyának gyuladása. Ezen savós hártya a gyuladás alatt egyenetlen, bolyhos felületüvé válik, majd üregében folyékony izzadmány gyülik meg, amely ezen hártyából alkotott zsákot nagy mértékben kitágítja. A Sz. többnyire lázas hőemelkedéssel szokott kezdődni, a hőmérsék 39-40°-ig is emelkedhetik s a lázas szak több napig eltart; a lázzal egyidejüleg szúró fájdalmak támadnak a sziv tájékán, a lélekzés nehezebbé válik. Az orvosi vizsgálat a legelső időben a sziv felett hallható szisztolés és diasztolés dörzsölési zörejt mutat ki, majd a folyékony izzadmány megszaporodásával a szivtompulat rendes alakja megnagyobbodik, főleg jobb- és felfelé, igy csúcsával felfelé néző háromszöget alkot. A Sz. veszedelmessé válhat az izzadmány túlságos nagyra szaporodása által, amidőn az a szivet mozgásában gátolhatja, továbbá a gyuladásnak a szivizomzatra átterjedése által s végre a szivburok hibás gyógyulása által. Ez utóbbiban ugyanis előfordul, hogy a szivburok lemezei, amelyek az életben hivatva vannak a szivmozgásokat megkönnyíteni sikamlós felület fentartása által, összenőnek s igy a sziv összehúzódása nehezebben történhetik. Ez a kiemenet gyakori a savós izzadmányban; ha az izzadmány genyes, ugy a gyógyulás gyakran ezen izzadmány elmeszesedése által törétnik s ekkor a szivet mészpáncél övezi körül. A legrosszabb a véres izzadmány, mert ez kiterjedt gümőkór- v. rossz természetü daganatra utal. A Sz. az esetek többségében meggyógyul; orvosi kezelése részben a gyuladás ellen hideg borogatás, iócázásból, részben a bántalom okának leküzdésében áll; igen fontos azonban az egyes tünetek kezelése is, ezek között első helyen áll a túlságos nagy mennyiségü, v. igen nehezen felszívódó izzadmány lecsapolása (l. Szívcsapolás). A betegnek még a hevenyés tünetek lezajlása után is sokáig kell a legnagyobb nyugalomban maradnia, hogy a felszívódás lehető teljességgel megtörténjék.
Állatokban a Sz. egészben hasonló okokból fejlődik, szarvasmarhákban azonban ezenkivül még egy sajátos alakja fordul elő, melyet a recés gyomorból a rekeszizmon át a szivburokba fúródott idegen testek, főleg tűk, szögek, sodronydarabok idéznek elő. A betegség főleg tehenészetekben, hol nők gondozzák az állatokat, gyakori, mert itt a tehenek leginkább szedhetnek fel a takarmánnyal tűket. A betegség lassankint fejlődik, kezdetben csak valamivel izgatottabb szivverés, járás közben nehezített lélekzés, később a tünetek súlyosbodása mellett még a szivtájéknak és a lebeny alsó végének vizenyőssége is jelzi, a pontosabb vizsgálattal megállapítható jellemzőbb tüneteken kivül. A beteget legcélszerübb mielőbb a vágóhídon értékesíteni, mert az orvoslás egyedüli módja, az idegen testnek eltávolítása operálás útján, szintén kevés reménnyel kecsegtet.
(hydropericardium), nem önálló kóralak, hanem más szervi bajok következése. A szivburokban rendes körülmények között kevés, néhány csepp folyadék van, ez a Sz.-ban igen nagy mennyiségre szaporodhatik s ekkor a szivburok nagyon kitágul. Okai ezen bántalomnak a többi vizkóréval azonosak, de a test üregei közül rendszerint előbb gyűlik meg a folyadék a hasban, a mellhártyaürökben s csak azután kerül a vizkór a szivburokba is. Kivételes esetben azonban a szivburok lehet a vizkór fő székhelye. A Sz. gyógyítása az alapul szolgáló bántalmak enyhítésével esik össze, mivel ezen vizkór is felszívódik, mihelyt az általános tünetek javulnak, csak igen ritkán válik szükségessé a szivburok megcsapolása. A Sz. tünetei hasonlók a szivburokgyuladás tüneteihez, kivéve, hogy hőemelkedés nincsen jelen s a fájdalmak sem kifejezettek, végre dörzsölési zörejt sem hallunk.
a szivburok ürében felgyült, többnyire lobos eredetü folyadék kibocsátását célzó műtét, melyet Senar, van Swieten s mások ajánlottak újabban, de amelyet veszélyes volta miatt igen ritkán s csak sürgős javallatok alapján végeznek az orvosok. Ilyen esetek azok, mikor a szivburokbeli izzadmánynak a szivre gyakorolt nyomása folytán pillanatnyi életveszély forog fenn. Ajánlható továbbá hosszu ideig változatlanul fennálló vagy lassankint növekedő, továbbá genyes izzadmányok esetén. A műtét kivitele igen hasonló a mellkasapoláséhoz. A szorosan vett Sz. műtét is, mellyel magának a szivnek üreit nyitják meg, egy-két esetben megkisérelték.
(palpitatio cordis), kétféle, vagy csak megérzése a rnedes szivverésnek, vagy tényleges szaporodása és erősbödése a sziv lüktetésének. Oka lehet kedélyi felindulás, ez főleg érzékenyebb szividegek mellett gyakori jelenség, kevésvérüség, Basedow-kór, hiszteria. Csaknem mint önálló kóralak tekintendő a rohamokban ismétlődő Sz. (tachycardia paraxysm.), amelyben az érverés hirtelen igen szaporává válik s percenkint 200-250-re emelkedik. Ezen rohamok többnyire igen goyrsan végződnek, de néha több napig is tartanak s oly hevesek lehetnek, hogy a beteg kimerülve meghal. A rohamok ismétlődése azonban el is maradhat s akkor a beteg meggyógyul. A Sz. gyógyítása az oki javallatok szerint történik.
(degenaratio adiposa cordis), a sziv izomzatának zsíros elfajulása és zsíros szövettel való beszűrődése. A zsíros felrakódás a sziven nem bir különösebb kórtani jelentőséggel, az csak az általános elhájadodás kiterjedése a szivre, e mellett azonban a szivizomzat ép és működésképes marad. A szivizomzat zsíros elfajulása ellenben igen súlyos kórfolyamat, amely a vérkeringés nagy foku gyengülését eredményezi; tünetei nehéz lélekzésben, általános vizkórban, kissé tágult szivben s alig érezhető érverésben nyilvánulnak. A kórkép tehát nagyjában hasonlít a szivbillentyübántalmak kórképéhez, azonban a szivhangok tiszták maradnak s a bántalom kifejlődése kóroktana is elősegítik a megkülönböztetést. A Sz. kifejlődik súlyos lázas bántalmak folyamán rövid idő alatt halálra vezető mérgezések mellett hevenyés alakban, továbbá szivbillentyübántalmak folytán s főleg iszákos egyéneken a borszesz hosszas behatása alatt idültebb lefolyásu alakban. Az ilyen szivü ember nagyobb erőfeszítésre nem törnek a szivbetegségek tünetei rajta. A kórjóslat, főleg az előrehaladottabb esetekben, rossz. A gyógyítás általános erősítő eljárásokból s a szivműködés szabályozásából áll.
l. Cardiaca.
Pál elfogadói aláirásával ellátott váltót szivességből ad Péternek, hogy utóbbi a váltót értékesítse s ekként magának pénzt szerezzel. Ez a Sz.; Pál természetesen a váltótörvény értelmében felelős a váltóösszeg kifizetéseért minden harmadik váltóbirtokossal szemben; de Péterrel szemben, ha ez kisérlené meg ellenében a váltó értékesítését, a Sz. kifogásával, feltéve, hogy azt bizonyítani sikerül, sikerrel védekezhetik.
erdélyi népies szó, l. Epilepszia.
(scrobiculus cordis), a szegycsont alsó vége s a két bordaszél által határolt terület a mellkas és a has határán. Helyesebben gyomorgödörnek mondják, mivel ezen hely alatt a gyomor fekszik.