(angina pectoris), l. Angina.
(növ.), a fák elágazó gyökérzetének fő gyökere.
l. Endokarditisz, Szívburokgyuladás, Szívizomgyuladás.
l. Szív.
l. Szívszélhűdés.
(myocarditis), ezen kóralak előfordul mint hevenyés bántalom egyes, a sziv körül lefolyó gyuladások (belhártya-szivburokgyuladás) részjelenségeképen és a tápláló erek egyes ágai eldugulása folytán támadt körülirt folyamat alakjában. Ennél fontosabb azonban az idült Sz., amely kóralakban a sziv kötőszövete gyarapodik, izomzata ellenben fogy, tömöttebb, szakadékonyabb lesz, a sziv összehúzódásokra kevésbbé képes. Ezen bántalom fő előidéző oka az alkohol túlságos ivása s azért főleg olyan vidékeken észlelhető, ahol igen erős alkoholtartalmu italokkal él a lakosság. Az ilyen egyének szive tetemesen megnagyobbodik, verése többnyire igen gyönge, a szivhangok tiszták, de gyöngék, e mellett a beteg, élénk ellentétben különben erőteljesnek látszó testalkatával, munkára alig képes, igen könnyen fullad, lábai megduzzadnak, s később a vérpangás legsúlyosabb jelenségei fejlődnek ki rajta. A bántalom előhaladó jellegéhez hozzájárul az ivás folytatása, a gyomorhurut, amelyben az ilyen egyének szenvednek s a rossz egészségi viszonyok, amelyekben töltik életüket. Az enyhébb esetekben még javulás érhető el megfelelő kezelés által, az előrehaladottabbak menthetetlenül halálra vezetnek. A gyógyítás első feladata az alkohol beszüntetése, s a megfelelő erősítő és szivműködésemelő szerek nyujtása.
szimátra a. m. lidércnyomás (Alpdrücken, incubus, ephialtes), alighanem szláv eredetü tájszó nyelvünkben, mely nevezetes népmitologiai fölfogás nyomait rejti magában. Ezek fejtegetését v. ö. a Nyelvőr (1890. XIX. köt. 481. és 529. old.).
(Trematoda), a laposférgek (l. o.) osztályának egyik rendje, lapított, levélforma v. kissé hosszukás, csillangótlan testtel; szívókorongokkal és gyakran horgokkal; alfelnyilás nélküli bélcsatornával; véredények nélkül. Az ide tartozó fajok majd mikroszkópi kicsinségüek, majd több cm. hosszuak. Testük legtöbbször hosszukás, mindkét végén kerekített, néha mellső, máskor hátulsó vége többé,kevésbé befűződött. Valamennyinek többé-kevésbé jól fejlett szívókorongja van s ezek a szájnyilás körül és a hasoldalon feküsznek; a külső élősködőknél általában erőteljesebbek, mint a belső élősködőknél. A test fölületén csillangók nincsenek, hanem a többé-kevésbé vékony kutikula majd sörtéket, tüskéket, horgokat, majd szemölcsöket, pikkelyeket visel. A kutikula alatt matrixréteg fekszik s ez alatt a bőrizomtömlő terül el, amely külső gyűrüs és belső hosszirányu izomrostokból áll, de ezekhez még ferde lefutásuak is járulnak. testüreg nincs, mert ezt a nagy kötőszöveti sejtekből álló parenchima tölti ki s ebben feküsznek a belső szervek. A száj csaknem mindig a test mellső végén fekszik két szívó korong között vagy pedig egynek az alapján. A szájnyilás izmos falazatu garatba vezet, melyhez rövidd bárzsing csatlakozik. Az emésztőgyomor két ágra oszlik és gyakran vakbeleket bocsát; de alfelnyilás soha sincs. Az idegrendszer a garat előtt fekvő két dúcból áll, melyeket idegrreszték kapcsol össze s ezekből mell- és hátrafelé páros idegek indulnak ki. A fiataloknak és a külső élősködők legnagyobb részének még kifejlett állapotban is több egyszerü szeme van. A vizedényrendszer kétoldali edénytörzsei számos csillangós tölcsérrel kezdődnek s a test hátulsó végén fekvő lüktető hólyagban végződnek. Majdnem kivétel nélkül valamennyien himnősek; női ivarszervük egy csirafészekből, két székmirigyből s egy héjmirigyből áll. A him ivarszerv egy vagy több heréből áll, melyeknek vezetéke közös ondóvezetékké egyesül, mely cirrus-zacskóvá széelsedik ki és közösülő szerv gyanánt kitolható. Fejlődésük vagy direkt vagy indirekt, az utóbbi esetben a gazdák változtatásával kapcsolatos bonyolódott nemzedékváltozáson mennek át (l. Métely). Ez idő szerint mintegy 500 fajt ismernek, amelyek valamennyien élősködők, még pedig ugy a vizi, valamint a szárazföldi állatokban. Két alrendbe osztatnak. 1. alrend: Monogeniea, külső élősködők, rendesen legalább három szívókoronggal és horgokkal, nemzedékváltozás nélkül. Ide tartozó család a Tristomidae, egy hasoldali nagy és két száj melletti kis szívókoronggal, fajai főleg tengeri halak bőrén és kopoltyuin élősködnek. A Polystomidae-család jelleme a szívókorongok nagy száma a test hátulsó végén. Fajai részint halakon. részint kétéltüeken s csúszómászókon élősködnek. Ide tartozik a Diploozon paradoxum Nord. (l. o.), továbbá a Polystomum integerrimum Rud., amely főleg a kecskebéka fúgyhólagyjában élősködik. A Gyrodactylidae család fajai kicsinyek, testük mellső végén 2-4 visszahúzható nyujtvány van; édes- és tengervizi halak kopoltyuin élősködnek. 2. alrend: Digenea, belső élősködők, legfeljebb két szívókoronggal, horgok nélkül, nemzedékváltozással. Ide tartozó család a Distomidae, hasoldali és száj körüli szívókoronggal; fontosabb nemei: Distomum Retz (l. Métely), Gynaecophorus, Amphistomum. Másik család a Monostomidae vagy látható szívókorongok nélkül vagy csupán egy száj körüli szívókoronggal; nemei Holostomum Nitsch., Hemistomum Dies, Monostomum Zed.
(növ.), az élősködők (l. o.) saját gyökere. L. Szívóka és Aranka.
szívószerv (növ., haustorium), az élősködő növények sajátja, a dajkanövényből vagy gazdanövényből a magának szükséges táplálékot vele szíja ki és viszi magába. A Sz. mint szívó gyökér a dajka szövetébe bocsátkozik, edénynylábja a gazdáéval szorosan összenő. A Sz. majd a gyökérből ered, mint a kakascímerféle félélőködőké, a Santalaceáké, majd a szárból, mint az arankáé, Cassytháé meg a fagyöngyé. L. Élősködő (VI. köt. 79. old.).