1. (Iskodra, Szkadar, Szkodra) az ugyanily nevü török vilajet főhelye, a róla elnevezett 48 km. hosszu, 6 km. széles, 373 km2 területü tónak DK-i végében, termékeny síkságon, amelyet a Bojana és Kir öntöznek, mintegy 20,000 albán lak., akik legnagyobb részt alábnok; hajóépítéssel, pamutfonással és fegyverkovácsolással. Mint Albánia egyik kereskedelmi emporiuma, gyapjut, selymet, olajat, épület- és festőfát, kukoricát, búzát, piócát, bőrt, besózott halakart, gesztenyét és egyéb gyümölcsöket exportál. A nagy kertek közt épült házai mind egyformák; mecsetjei sem nyujtanak semmi érdekeset. Még egy közeli dombon levő erőssége is düledező állapotban van. Sz., az antik Scodra, Gentius illíriai királynak volt székhelye, akit Kr. e. 168. a római prétor, L. Anicius legyőzött; Gentius legyőzetése után Sz. is római várossá lett. Diocletianus császár az új tartománynak Praevalisnak székhelyévé tette. A római birodalom feloszlásakor a keletrómai birodalomhoz került. ezután fölváltva gót, szerb, velencei város volt, akiktől Dalmáciával együtt a magyarok foglalták el. Dalmáciával együtt későbben visszakerült a velenceiek birtokába, akiktől 1477. a törökök foglalták el. - 2. Sz. (Üszküdar, Iszkudar, az antik Chrysopolis), Konstantinápoly külvárosa, a Boszporus ázsiai partján, 40-50,000, csaknem kizárólag török lak. A Bulgurlu és Csamlidsa lejtőin amfiteátrumszerüen épült és egészen haidar-pasa nevü síkságig elnyuló város gyönyörü fekvésén kívűl kevés érdekességet nyújt. Utcái rendetlenek és piszkosak. Számos mecsetje közül a kiválóbbak: a Jeni-vali-dedsami, az Iszkelesszi-bujuk-dsami és a Csimili-dsami. Legnagyobb érdekessége a Haidar-pasa-síkság fölött emelkedő fensíkon a bujuk-mezarisz-tan, a nagy török temető, hires cipruserdővel, ahová az Európában is elhunyt ortodox törökök temetkeznek. A bizánciak itt emeltek három kolosszális szobrot annak emlékére, hogy az athéniek makedoniai Fülöp ellen megsegítették. 1689. a Jedik pasa-féle fölkelésnek volt a középpontja.
(Nagy-), kisközség Gömör vármegye rozsnyói j.-ban, (1891) 898 tót és magyar lakossal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral; az első magyar papirosipar részvénytársulatnak itt nagy papirosgyára van, melyben (az ugyanazon társulat tulajdonát képező masznikói papirosgyárral együtt) 150 munkás dolgozik; a gyárak évi termelőképessége 10,000 q papiros.
marokkói város, l. Rabat.
kisköz Árva vármegye námesztói j.-ban, (1891) 999 tót lakossal, ecetgyárral, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
község, l. Slankamen.
1. kiksözség Krassó-Szörény vármegye jámi j.-ban, (1891) 1450 oláh lak. - 2. Maros-Sz., kisközség Arad vármegye radnai j.-ban, (1891) 1100 oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Van vegyészeti gyára, főzfürészgyára és iparvasútja. - 3. Nagy-Sz. (Szolotvina, Alsó-Szlatina), kisközség Ung vármegye ungvári j.-ban, (1891) 523 rutén és német lakossal. Hozzá tartozik a kis Derenó fürdő. - 4. Temes-Sz., kisközség Krassó-Szörény vármegye teregovai j.-ban, (1891) 1791 oláh lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. - 5. Akna-Sz. (l. o.). - 6. Falu-Sz. (l. o.).
(Zlatouszt), az ugyanily nevü járás székhelye Ufa orosz kormányzóságban az Aj és vasút mellett, hegyes vidéken, (1894) 22,158 lak., nagy császári vasöntővel, acél- és fegyvergyárral, amely mintegy 2000 munkást foglalkoztat és egy évben (1890-ben) 600,000 pud öntött vasat, nyers vasat és acélt, azonkivül vas-szerszámokat, acélárukat készített; sör- és téglagyártással. A vasművek alapját 1754. vetették meg és 1811. tették császári birtokká.
kisközség Szepes vármegye szepesváraljai j.-ban, (1891) 258 tót lakossal. A Szlubica (1131 m.) hegy tövében fakad az Anna-forrás, melynek égvényes konyhasós-vasas savanyuvize újabban jól töltve kerül forgalomba s mint élvezeti ital el van terjedve, de hurutos, köszvényes bántalmaknál is sikerrel használják. A fürdőtelep tulajdonosa Majunke Géza.
(szláv) a. m. dicsőség; a cseheknél a. m. éljen!
Petko, bolgár költő, szül. Trevnában 1825. Autodidakta volt s élete igen hányatott volt. 1857. Konstantinápolyban mint hirlapiró működött. 1852. kiadott szerelmi költeményeket, szatirákat és meséket, melyek páratlan hatást keltettek és a bolgárok mint népdalokat ajkaikra vették. Gyüjtött bolgár népdalokat, népmeséket, közmondásokat; humorisztikus folyóiartában és naptáraiban éles gúnnyal ostorozta a görög fanariotákat; tudományos folyóiratában történelmi, földrajzi, néprajzi és etnográfiai értekezéseket közölt. Kiadta Bulgária földrajzát, mely kiváló tudományos értékkel bir. Ő a bolgárok egyik legnépszerübb költője és irója.