(orosz) a. m. előváros, falu.
az ugyanily nevü járás székhelye Grodno orosz kormányzóságban, az Oginszki-csatornához tartozó Sara s vasút mellett, (1894) 25,739 lak., sör-, szövő- és szeszgyárral; gabona-, épületfa- és kátránykereskedéssel.
l. Tótok.
l. Vendek és Délszláv nyelv és irodalom.
1. Alsó-Sz., kisközség Szepes vármegye szepesváraljai j.-ban, (1891) 693 rutén lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Felső-Sz., kisközség u. o., (1891) 763 rutén lak. A két község határában ezüst- és higanytartalmu rézérceket, valamint sárgarézérceket bányásznak. Egyik bányája földalatti összeköttetésben van egy gölnicbányai bányával.
az ugyanily nevü járás székhelye Minszk orosz kormányzóságban, a Szlucs mellett, (1893) 17,964 lak., gabona-, kender-, lenmag- és épületfakereskedéssel.
1. a Gorin jobboldali, 460 km. hosszu mellékfolyója Volhinia orosz kormányzóságban; Novograd-Volinszkíj alatt lesz hajózhatóvá. - 2. A Pripet 170 km. hosszu baloldali mellékvize Minszk kormányzóságban.
(ikládi), báró- és gróf-család. Törzsatyja Márton, a XVI. sz. végén, kinek fia János vitézül harcolt a törökök ellen. Tőle származott tovább a család, melynek tagjai közül Ferenc 1726. nyerte a bárói rangot. Kiváló befolyása volt ugy a királyra, mint a rendekre és ezeket ő birta rá a pragmatica sanctio elfogadására. János nevü fia (1723-1803) a jezsuiták rendjébe lépett s mint ilyen D-l-Amerikában misszionárius volt; György, Ferenc másik fia, a katonai pályán szerzett babérokat s 1743-ban grófi rangra emeltetett. A család e század 40-es éveiben halt ki.
(Slunj, Sluin), poltikai község Modrus-Fiume vármegye Sz.-i j.-ban, (1891) 2033 horvát-szerb lak., a járás székhelye, járásbirósággal és adóhivatallal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Azelőtt egy végvidéki ezred főparancsnokságának széke volt; ezen ezred területe 1449 km2, lakóinak száma 1870-ben 68,825 volt. Sz. a Szlunjcsica patak mellett fekszik, mely a község közepén a Koranába ömlik, gyönyörü 13 vizesést képezvén, melyek 29 méter magasságról esnek le. Sz. várát a Sz.-i grófok építtették; 1561. a törökök hiába ostromolták, 1572. nagy vereséget szenvedtek, 1578. a törökök - nem birván a várat elfoglalni - az egész községet felgyujtották. Később is gyakran ostromolták, utoljára 1716., de mindig eredménytelenül. 1822 óta romokban hever.
(Sljeme) v. Zágrábi hegység, Horvát-Szlavonország Zágráb vármegyéjének északi részében, közvetlenül Zágráb felett emelkedő csekély kiterjedésü, de elég magas hegység, mely egészen a Száva folyó partjáig nyomul elő s magvában kristályos kőzetektől (csillámpala) áll, melyekre mediterrán mész és régibb mészkő települ, nyugati részében pedig dioritpala, hallstadti mész, chloritpalák és werfeni rétegek fellépése által van jellemezve. A hegység legmagasabb emelkedése a Nagy-Szlyeme v. Bisztra (1035 méter), melyről igen szép kilátás nyilik; rajta messzelátó és menedékház van. A Sz. általában igen gazdag szép részletekben. Déli lejtőjén 587 m. magasságban Medvedgrad (Medvevár) romjai vannak; e várat 1249-54. Fülöp zágrábi érsek építtette, soká a magyar királyok birták, majd a Cillei grófok, utóbb Korvin János kezébe került. Végül a Zrinyiek tulajdonába ment át.