a hajó fenekébe kivülről ereszkedett finom szálu növény, mely tartós állás közben vagy hosszu út folytán a hajó alját ellepi.
(növ., hajasodás, pilosismus), a szőröknek sűrü képződése a különben kopasz vagy csak kevéssé szőrös növényen, vagy egyes darabjain. Oka sokféle lehet, gyakran bogárszúrás eredménye.
l. Sirupus és Szirup.
l. Cserzővargaság.
szőrt mulasztó szer. Rendszerint valamely alkali- vagy földfémnek szulfidja. A leghasználatosabb vegyülék: 1 rész arzéntriszulfid és 9 rész oltatlan mész, porítva. Ezen vegyüléket, vagy az említett tiszta szulfidokat vizes tészta alakjában kenik a szőrös helyekre. A hatás néhány perc mulva érvényesül s ha már most az alkalmazott maró szert lemossuk, azzal együtt a szőr is lekerül a bőrről.
(Mallophaga), a félfedeles szárnyu rovarokhoz számított állati tetvek egyik családja, melyeknek rágó és egyszersmind szívó szájrészeik vannak. Állatokon a tollakon v. szőrökön tartózkodva élősködnek. Szárnyatlanok. Át nem alakulók. P. a kutyán található a Trichodectes canis, a tengeri malacon a Gyopus porcelli, a tyúkon a Menopon pallidum stb. L. még Fedeles szárnyuak.
(növ.), a kenderrostnak legjava, l. Kender.
1. Farkas, ref. egyházi iró, teologiai tanár, szül. jedden (Maros-Torda) 1851. Elemi és középiskoláit a marosvásárhelyi kollégiumban, teologiai tanulmányait Budapesten végezte 1874. A következő két évet a marburgi és utrechti egyetemeken töltötte, 1876 jun.-tól 1877 szept.-ig Lónyay Menyhért gróf házánál nevelősködött; 1877. a budapesti ref. teologiai akadémiánál a Ballagi Mór lemondása folytán megüresedett dogmatikai tanszékre választatott meg a kerület által helyettes, 1879. rendes tanárul, hol azóta működik, az egyháztársadalmi és irodalmi téren is nagy tevékenységet fejtve ki. Alapító és választmányi tagja, 1895 óta pedig titkára a magyar protestáns irodalmi társaságnak; az országos protestáns árvaegyesületnél a tanügyi bizottság elnöke; a református ifjusági egyesületnek s az Evangyéliomi Szövetségnek alelnöke; a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület választmányi tagja. Irodalmi tevékenysége több oldalu. Tanulmányokat irt az Egyházi Reformba, a Figyelmezőbe; 1886 után főmunkatársa, 1888 óta szerkesztője és tulajdonosa a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak; megalapítója és főszerkesztője volt a Kis Tükör c. néplapnak; szerkesztője a magyar protestáns irodalmi társaság havi folyóiratának a Protestáns Szemlének, a társaság könyvkiadványainak s a Koszoru címü népies kiadványainak; titkára a dunamelléki egyházkerületi értekezletnek s szerkesztője az ez által kiadatni szokott Emlékkönyvnek.
2. Sz. Pál, országgyülési képviselő, szül. Alvincen (Alsó-Fehér) 1863 aug. 1. Középiskolai tanulmányait a dévai állami főreáliskolában végezte, aztán a budapesti politechnikum hallgatója lett. 1884. belépvén a Nemzet szerkesztőségébe, jogi tanulmányokkal kezdett foglalkozni. 1884 óta állandó belmunkatársa a Nemzetnek, amelynél sokáig országgyülési referensként működött. Irt a Nemzetbe vezércikkeket, tárcákat és sokáig a Fővárosi Lapoknak is munkatársa volt. 1896. szülőhelye Alvinc egyhangulag országgyülési képviselővé választotta.
3. Sz. Sándor, ref. lelkész és iró, szül. Jedden (maros-Torda) 1853 febr. 26. Elemi és gimnáziális osztályokat a marosvásárhelyi ref. kollégiumban, a teologiai tanfolyamot a budapesti ref. teologiai akadémiában végezte. 1874-75. az utrechti egyetemre ment. 1878 óta dévai lelkész; a Hunyadi-féle ódon templom stílszerü restaurációjára közadakozásból 10,000 frtos alapot gyüjtött. Irodalmi dolgozatai: Az oláhok Dévára telepedése; Ref. gymnasium Déván; Adatok Szántóhalma és Szent-András történetéhez; A dévai ref. templom és torony műtörténeti becsü régiségei, melyek részint a hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulat évkönyveiben, részint a Hunyad címü helyi lap tárcarovatában jelentek meg; Eloláhosodás és magyarosodás Hunyad vármegyében, az EMKE albumában.
(libretto), olyan szövegköltemény, mely operák, operettek, oratoriumok, kantaték s minden névvel nevezendő nagyobb szabásu énekműnek a megzenésítésére szolgál.
az a művelet, amellyel az egymásra merőleges irányban haladó fonálrendszerek fonalait különböző módon keresztezik, hogy a fonalakból összefüggő lapokat készítsenek. Sz.-hez legalább két fonalrendszer kell. A kelme hosszában haladót láncnak, a szélességben haladót vetésnek, a fonalak keresztezését kötőpontnak, a kötőpontok egyszerü csoportosítását alapkötésnek, az összetettebbet pedig mintás vagy ábrás kötésnek nevezik. Sz.-hez régebben álló keretet használtak; a láncfonalak közé a vetüléket kézzel helyezték be és fésüvel veregették. Ezt a Sz.-módot a gobelin (l. o.) néven ismeretes szövött képeknél és a csomózött szőnyegek Sz.-énél még ma is alkalmazzák. A szövőkeretből fejlődött a kézi szövőszék. Ennél a láncfonalak a vizszintes síkban haladnak. A láncfonalak részbeni emelését - a szádképzést - nyüstökkel, nyüstös gépekkel vagy jacquardgépekkel végzik, a vetülékfonalak bedobását kézi avagy gyorsvetélővel, a bedobott vetülékek párhuzamos s tömött illeszkedését pedig a bordával, illetőleg a bordaládával. A kézi szövőszékből fejlődött a szövőgép, amely épp oly részekből áll, mint amaz, csakhogy részeinek mozgatását gépies erő végzi, s épp ezért gyorsabb járásu és nagyobb termelőképességü. Kézi szövőszéket mintás áruk gyártásánál még ma is alkalmaznak versenyképesen, sima árukhoz azonban már nem, mert e cikkeknél a szövőgépek munkája sokkal jutányosabb. A Sz.-t sokféle szempont szerint szokás osztályozni, igy. 1. a fonalak anyaga szerint: gyapju-, pamut-, selyem-, juta-, len- és kenderszövésre; 2. a kiviteli mód szerint: kézi és gép-Sz.-re; 3. a gép felszerelése szerint: nyüstös és jacquard-Sz.-re; 4. az ipar üzeme szerint: házi, kézműipari és gyáripari Sz.-re. L. még Képszövés és Szövet.