bolgár cár (1365-1398). Aszen János Sándor 1365. országát három fia között osztván fel, Sz. azt a részt kapta, mely Viddin körül terült el. Alig foglalta el, Lajos magyar király hadai bevették Viddint és Sz. nejével és napával magyar fogságba került és négy évet Csazma melletti Boszilyevón (Gumnik vára) töltöttek. 1369. Sismán és Vladiszláv kiűzték Viddinból a magyarokat, ekkor Sz. újra bevonult Viddinbe, de óvatosságból a magyar királyt védnökének ismerte el. A törökök e közben Európában mindinkább terjeszkedtek, ami az első sorban érdekelt délszlávokat szövetkezésre birta, mely szövetségnek feje Tvardko István boszniai király volt. Sz. nem volt a szövetség tagja, sőt elég rövidlátó volt vele folytonos hadakozásokban bocsátkozni. A szláv szövetség megbukott a rigómezei csatában (1839 jun. 15.). Sz. ezután Viddinben török fenhatóság alatt névleges kormányzó volt, a várat török őrség tartotta elfoglalva, midőn Zsigmond magyar király fényes sereggel 1396. Viddin alá érkezett. Sz. felhasznátla az alkalmat s mindjárt az ostrom kezdetével megadta magát s Viddint, annak török őrségét és egész országát Zsigmondnak átadta. Bajazet a Ruszica mellett 1396 szept. 28. Zsigmond 60,000 emberből álló seregét teljesen tönkre tette, Zsigmond is csak nehezen menekült meg. Ugy látszik Sz. is a Nagy-Nikápoly, illetőleg a Riszica folyó mellett veszett el (1398), mert azután nevével többé nem találkozunk.
Szerbia benszülött neve.
Szófia bolgár neve.
(Nagy-), kisközség Temes vmegye verseci j.-ban, (1891) 1820 szerb és német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Kolimszk járás székhelye Jakutszk orosz-szibériai kormányzóságban, a Kolima bal partján, 500 lak. 265 km.-nyire D. felé van Verhne-Kolimszk és 560 km.-nyire É. felé Niznej-Kolimszk falu, halászattal.
az Aldunai hegység keleti tagja, Krassó-Szörény vármegye déli részében, a Duna völgyszorosa, a Cserna völgye és a Perzászka völgye közt terül el; a hegység északról délre húzódik mintegy 60 km. hosszban és 20-25 km. szélességben. Északi határául a Néva-völgy és Béla-patak közti horpadás tekinthető. Főbb emelkedése a Mala Kersia (1152 m.) Rudáriától keletre, a Cserbelec (1088 m.) és Szvinyácsa máre (1226 m.). Dél felé a hegység alacsonyabb, de meredekül és hirtelenül ereszkedik a Dunára, melynek szépségéről hires szorosát (Alsó- és Felső-Klisszura, Kazán) szegélyezi. A Sz.-ben bányászat is folyik kőszénre (Drenkova, Berzászka) és krómvasércre (Eibenthal, Tiszovica, Plavisevica, Dubova).
Pánta, szerb történetiró, szül. Kragujevác közelében 1834. Tanult Belgrádban és Kijevben; 1859 szept. 24. a belgrádi főiskolán a történelem tanára lett és mint ilyen 1890 szept. 24-én harmincéves tanári jubileumát ülte; mindvégig hiven megmaradt tanszékén, melyen kiváló gondot fordított a történelmi emlékek ismertetésére és a szociologiai ismeretek terjesztésére. Munkái: Az emberi haladás vezető szellemei (1860); Kelet népei (1862); Szerbia története a legrégibb időktől fogva 1367-ig (2 köt.).
(Sylhet), Asszam egyik kerülete Brit-Kelet-Indiában, a Khaszi és Dsaintia hegyek, Kacsar, Tripura és Maimanszing között, 14,019 km2 területen 1.969,000 lak., akik közt a mohamedánusok vannak túlnyomó számmal. A rendkivül termékeny sík földet a Barak és mellékvize a Szurma öntözik. Sz. városa a Szurma É-i partján (14,027 lak.) az asszami kereskedés középpontja.
(a. m. szent város) v. Szuradsnagar (szanszkrit Surjanagar), Kasmir fővárosa és a maharadsa nyári lakóhelye, az É. sz. 34° 5 1/2' és a K. h. 74° 51' alatt, a Dsihlam partján, amely a várost mint 80 m. széles folyó két részre osztja és 7 helyen van áthidalva, 1608 m.-nyi magasságban, mocsáros síkságon, (1891) 118,960 lak., akik közt 26,069 hindu, a többi mohammedánus; szűk és piszkos utcákban faházakkal, nagy bazárral, É-on a várral koszoruzott, 76 m. magas várheggyel (Hari-Parbat), egy palotával a Ser Garhin, egy nagy mecsettel, amelynek belsejét nyilt udvar foglalja el és számos kerttel. ÉK-i odalán van a dal, vagyis a tó úszó kertekkel.
(Serampore), város Bengáliában Bardvan divizió Hugli nevü kerületében, a Hugli jobb partján, vasút mellett, (1891) 35,952 lak, akik közt 30,181 hindu és 304 keresztény; egészen európai külsővel, papirosgyártással; 1799 óta virágzó angol baptista hittérítőállomással. Azelőtt Frederiksnagar néven Dániához tartozott, amelytől 1845-ben az angol keletindiai társaság pénzen vette meg.