(gör.) a. m. szűkület, az orvostanban főleg a sziv szájadékainak szűkülete.
(gör.), a növényszövettanban a sztereoma (l. o.) részeinek a neve.
1. Hugó, tanár és természettudományi iró, szül. Lengyeltótiban (Somogy) 1857 dec. 7. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a főiskolaiakat a budapesti tudományegyetemen végezte. Főiskolai tanulmányai végeztével 1880-tól 1884-ig Szabó József dr. tanár mellett foglalkozott ásvány-kőzettani vizsgálatokkal. Mint középiskolai tanár Kecskeméten kezdette működését, három évig az aradi főgimnázium, két évig a székesfejérvári főreáliskola tanára, 1891. a budapesti II. ker., 1894. a VII. ker. főgimnáziumhoz helyezték, ahol jelenleg működik. Sokat járt külföldön ugy a természetrajzi muzeumok és az oktatás, mint általában középiskolai viszonyok tanulmányozására. Számos ásvány-kőzettani, didaktikai és pedagogiai értekezést irt; mint a természettudományok népszerüsítője a legismertebbek közül való, mint természetrajzi tankönyvek irója egészen új, egyre terjedő irányt honosított meg, az ifjuság számára irt és szerkesztett olvasmányaival a természettudományi olvasmányokat kedveltette meg a magyar tanuló ifjusággal. E lexikon ásvány-földtani részének szakszerkesztője és cikkeinek irőja. Művei közül a fontosabbak: Selmeci és Mátra-hegységbeli gombos és sphaerolitos trachytok (Földtani Közl., 1882); Ó-Sopot és Dolinja-Lyubkova eruptiv kőzetei (Földr. Int. Évk., VI. köt.); Szörényvármegyei eruptiv kőzetekről (Földt. Közl., 1880); A grafitról (Természettud. Közl., XI. köt.); A petroleumról (u. o., XII. köt.); A levegő oxigéntartalmáról (u. o., XIV. köt.); A meteoritekről (Budapesti Szemle 1883); Az ásványtan mai iránya (Orv. és természett. vándorgy. évk.); Az ásványok olvadásáról (u. o.); A kisérleti geologia (Emlékkönyv a természettud. társ. 50 éves jubileumára); Az ásványtan tanításáról (Tanáregyes. Közl. 1887); Mit figyeljen meg a tanuló a természetben? (Aradi főgimn. ért. 1888); A természetrajzi muzeumok (Egyetemes Közokt. Szemle 1889); A természetrajz tanításának jelentőségéről (u. o. 1891); Ásványtan a gimnázium IV. oszt. használatára (2 köt., Budapest 1896); Ásványtan polg. iskolák használatára (u. o. 1893); Növénytan a középiskolák és tanítóképzők használatára (u. o. 1896); Apróságok a természettudományok köréből (Iparosok Olvasótára 1896. X. füzet); Az iparban szereplő ásványok (u. o. 1897, I. füzet); Természettudományi (ifjusági) olvasmányok (3 köt., Budapest 1890, 1892, 1895).
2. Sz. József, közgazdasági iró, az előbbinek öccse, szül. Lengyeltótiban (Somogy) 1861 nov. 25-én. Tanulmányait Budapesten végezve, külföldre ment, hol két évet töltött közgazdasági tanulmányokkal. Fiatalon lépett a zsurnalisztikai pályára, belmunkatársa volt több fővárosi napilapnak, 1883. Brassóba hivatván, ott Brassó címen magyar politikai napilapot alapított, melynek hat éven át szerkesztője volt. 1885-ben a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium kezdeményezésére alakította az erdélyrészi ipari és kereskedelmi egyesületet, melynek főtitkára volt 1889 végéig. Ebben a minőségében országos mozgalmat indított a román vámháboru kitörése alkalmával az erdélyi ipar érdekében. Ugyanekkor emlékiratot szerkesztett az erdélyi ipar felkarolása ügyében, mely a román vámháboru hatásának ellensúlyozására irányult kormányakciónak szolgált alapul. Több ízben beutazta ipari és kereskedelmi tanulmányok céljából a keleti országokat (Románia, Szerbia, Bulgária, Törökország és Anatolia), melyek közgazdasági viszonyainak alapos ismerője. 1889. Baross Gábor meghivta iparfelügyelővé, a következő évben beosztva a kereskedelmi minisztériumba, hol azóta szolgál. Ebben a minőségében reábizta a legfontosabb iparfejlesztési ügyeket, ő szervezete újból a magyar házi ipart. 1890. az első berlini nemzetközi munkásvédelmi konferencián képviselte a magyar kormányt. 1892. miniszteri biztosi minőségben a hazai iparoktatás élére állíttatott, melyet azóta teljesen újonnan szervezett; 1895-ben országos iparoktatási főigazgató és a minisztérium ipari és kereskedelmi oktatási ügyosztályának főnöke. 1897. a brüsszeli nemzetközi kiállításon a hivatalos magyar társadalomgazdasági osztályt szervezte és a vele kapcsolatban rendezett nemzetközi kongresszusokon képviselte Magyarországot. Szervezte az országos iparoktatási tanácsot, melynek kezdettől fogva titkára. Az iparoktatás tanulmányozása céljából beutazta csaknem egész Európát. Nagy szakirodalmi tevékenységet fejt ki. Szerkesztése alatt jelenik meg a Magyar Iparoktatás címü szaklap, az Ipariskolai Könyvtár címü tankönyv-gyüjtemény és az Iparosok Olvasótára; főszerkesztője a Mintalapok iparosok és ipariskolák számára címü nagy vállalatnak, és Matlekovits Sándorral együtt szerkeszti az ezredéves kiállítási főjelentést. Önálló művei közül megemlítendők: A takarékszövetkezetekről (1884); Törökország kereskedelemjogi viszonyai (1889); Az iparoktatás külföldön (1894); A házi ipar Magyarországon (1895); Magyarország nagy- és mezőgazdasági ipara (1895); A kézügyességi és háziipari oktatás Magyarországon (1896); Az iparoktatás Magyarországon (1897); L'industrie et l'enseignement industriel et commercial de Hongrie (1897; ugyanez német nyelven is 1897). Ezeken kívűl van több kisebb tanulmánya. 1897-ben az ipari és kereskedelmi oktatás körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül királyi tanácsosi címet nyert. Tagja az országos ipartancsnak, országos háziipari bizottságnak, az országos iparegyesület igazgatóságának, a keleti kereskedelmi akadémia felügyelő bizottságának, az ipari munkások oktatására szervezett országos bizottságnak és a párisi világkiállítás országos nagy bizottságának. Irja e lexikonba az ipari, ipar- és kereskedelmi oktatási cikkeket, valamint munkatársa a Közgazdasági ismeretek tára címü vállalatnak.
l. Szedőgép.
egy gömbnek, p. a Földnek, ily centrális projekciója (l. o.), melynél a centrum (honnan a vetítés történik) a gömbön van választva, a képsík pedig a gömbnek érintősíkja a centrummal átellenes pontban.
(gör.), a kémiának az a része, mely a molekulában foglalt atomok térbeli csoportosulásának megállapításával foglalkozik. Ugyanis hogy a hasonló kémiai szerkezetü organikus vegyületeknél a fizikai és optikai sajátságokban mutatkozó különbséget is megmagyarázhassák, elfogadták azt, hogy az ilyen hasonló kémiai szerkezetü vegyületekben a molekulákat alkotó atomok térbelileg is különböző irányban vannakk csoportosulva.
(tartós festés), görög elnevezése a Fuchs és Schlotthauer festők által Münchenben 1846-ban föltalált fafestési technikának, amelyről azonban kiderült, hogy tartósságra nézve nem vetekedhetik a freskó-falfestéssel.
(gör.), a növényanatomiában mindazon szövetek összessége, mely a növénynek szilárd vázát alkotja; ellentéte a mesztoma, mely a növénytagnak mekanikai szilárdságához hozzá nem járul.
(gör.) a. m. térfogatmérő, oly készülék, mellyel poralaku testek szilárd anyagának térfogatát lehet meghatározni. A készülék, melyet Say francia mérnöktiszt 1797. állított össze, eredetileg a lőpor térfogatának s igy sűrüségének meghatározására volt szánva; általában minden szilárd testre alkalmazható, mely vizzel nem hozható érintkezésbe. A Say-féle sz. harangalaku üvegedényből áll (l. az ábrán A), melynek simára csiszolt széle üveglappal légmentesen elzárható és mely lefelé pontosan hengeres és beosztással ellátott csőben folytatódik.
[ÁBRA] Sztereométer.
A térfogatot, mely két-két osztásvonal között van, pontosan megállapítják. Ha a csövet azalatt, míg A nyitva van, a skála zéruspontjáig kénesőbe merítik s aztán az edényt a lappal befödik, bizonyos v térfogatu levegőtömeg van elzárva, melynek nyomását az éppen uralkodó barométerállás b méri. Ha a csövet kissé kiemelik, az edényben ezárt levegő kitágulhat és a csőben, p. w térfogatot foglal el; a külső légnyomás azonban valamely h magasságu kénesőoszlopot is tart függve a csőben. Mariotte törvénye szerint a gázak térfogata fordítva aránylik a rájuk ható nyomással, azért (v+w):v=b:(b-h), mert a (v+w) térfogatnak a h-val kisebbített barométerállás felel meg, mmígaz eredeti v térfogatnak b.Mivel b, w és h ismeretes, v kiszámítható. Ha most az A edénybe poralaku testet tesznek, melynek x térfogata meghatározandó, akkor a nullpontig bemerített cső esetében az edényben v-x térfogatu levegő van elzárva, míg a w térfogattal kiemelt cső esetében (v-x+w) az elzárt levegő térfogata. Ha ekkor h' magasságu kénesőoszlop marad függve, a Mariotte törvényét kifejező aránypár ez lesz: (v-x+w): (v-x)=b: (b-h'). Ebből x kiszámítható s ha a pornak grammokban kifejezett általános súlyát a térfogatát kifejező cm3-ekkel osztjuk, megkapjuk fajsulyát. A Kopp- és Regnault-féle Sz. ugyanazon elven alapszik és célja is ugyanaz, mint a Say-féléé.
l. Geometria.