Sztereoszkóp

(gör.), oly készülék, mely arra szolgál, hogy általok valamely tárgyról két szemünknek a tárgyhoz viszonyítva kétféle helyzetnek megfelelően készült kétféle ábra ugy állíttassék szemünk elé, hogy mindegyik szemünkkel az annak megfelelő ábrát megerőltetés nélkül külön-külön szemlélhessük s igy az ábrázolt tárgyat mintegy megtestesítve láthassuk. Az első Sz. Wheatstonetól származik; ez áll egy szekrénykéből, melynek bal és jobb oldalán az ab és a'b' képek el vannak helyezve (l. 1. ábrát).

[ÁBRA] 1. ábra. Wheatstone-féle sztereoszkóp.

A szemlélő az o és o' nyilásokon át a két szekrény tengelyéhez 45° alatt hajló t és t' tükörben a képeknek tükörképeit kevéssé összehajló szemtengelyekkel AB-ben egyesítve látja. Ha az ab és a'b'-nek ezen AB-ben egybeeső két tükörképe azon különbségeket mutatja, melyek a bal és jobb szemnek az AB irányában lévő valódi tárgyon föltünnének, akkor a szemlélő azt a benyomást nyeri, mintha magát a tárgyat annak térbeni kiterjedésében látná. Miután a szemlélt és összeegyeztetésre hozandó két kép az ab és a'b' ábrák tükrözése által jön létre, ezért magának a két ábrának a valódi tárgyhoz viszoynítva mint negativnak kell készülnie, oly formán mint p. tükörben olvasandó irásnak. A jelenleg általánosan használt Brewster-féle Sz.-ot a 2. ábra tünteti fel.

[ÁBRA] 2. ábra. Brewster-féle sztereoszkóp.

A kezdetben jelzett feltételeknek megfelelően készült két ábra AB és A'B' egy közös síkban fekszik. L- és L'-ben van két domboru felületi prizma, rendszerint egy lencsének darabjai, melyek ugy működnek mint prizma és domboru lencse kombinációi. A jobb szem az L' prizmán át az AB ábrára, a bal szem az L-en át az AB ábrára néz; egy g válaszfal megakadályozza, hogy a bal szem a jobb oldalon fekvő ábrát és a jobb szem a bal oldalon fekvőt láthassa, miáltal a két szemben a nem megfelelően fekvő ábrák némileg zavaró képeinek keletkezése elmarad. A prizmák az ábrák megfelelően fekvő pontjaitó jövő CD és C'D' sugarakat DO és D'O' irányokban térítik félre, ezek tehát ugy érkeznek a megfigyelő szemeibe, mintha a DO és D'O' megnyujtásában fekvő C'' pontból jönnének. A prizmák domboru csiszolása folytán pedig a két kép nagyítva tünik fel és az előbbi oknál fogva az A" B" helyzetben összeegyeztetve. Az egész szerkezet egy alkalmas szekrénykében van elhelyezve, melynek EF oldala a mai nap előnyösen használt diapozitiv fotográfiai képek kedvéért rendszerint egy homályosra csiszolt üveglemezzel van elzárva. A szekrényke oldalán p. F-nél lévő rés a képek betolására szolgál. Megjegyzendő, hogy a Sz.-ban látott képek sötét és világos részleteinek határvonalain a prizmatikus lencsék szinszórása folytán színes szegélyek mutatkoznak. Ezek kiküszöbölése végett a jobb szerkezetü Sz.-okban akromatizált lencsedarabok alkalmaztatnak. A Sz. előnyei legfeltünőbben észlelhetők oly rajzokon, melyekből a csalódás olyforma segédeszközei, mint p. árnyékolás, szinezés stb. teljesen hiányoznak, s melyek pusztán az ábrázolt objektum körvonalait adják, p. többé-kevésbé bonyolódott vonalak által ábrázolt és a gyakorlati életben ismeretlen alaku mértani formáknál. Ilyen ábrák ugyszólván csak Sz.-ikus látásban válnak érthetővé. A különbség Sz.-ikus és nem Sz.-ikus látás (l. Látás) között föltünik ugyan ilyen ábrákon, de a kívánt csalódás a Sz.-ikus látásban legnagyobb természetesen akkor, ha az ábrák lehetőleg természethűen adják vissza az ábrázolandó tárgy képét, ha tehát a tárgy lehetőleg helyes árnyékolással is föl van tüntetve. A föltüntetendő tárgy természethű ábrázolása rajzzal vagy ecsettel két oly képben, mely a két szemnek a tárgyhoz viszonyított kétféle helyzetből eredő minden legfinomabb különbséget hiven feltüntetné, alig kivihető, ilyen képek csak a fotográfia segítségével nyerhetők s igy természetes, hogy a Sz. használata a fotográfia technikájának tökélyesbítésével karöltve jár. Mai nap tájképek, épületek, csoportok stb. Sz.-ikus ábrázolására kizárólag fotográfiai úton előállított képek használtatnak. Helyes Sz.-ikus képek bizonyos aránylag csekély gyakorlással szabad szemmel is összeegyeztethetők.

[ÁBRA] 3. ábra. Sztereoszkóp-kép.

Ha sikerül p. a 3. ábrában feltüntetett két rajzot ugy szemlélnünk, hogy jobb szemünkkel a jobb oldalon levő alakra, bal szemünkkel a bal oldalon levőre tekintünk, akkor a két képet szintén Sz.-ikus egybeesésre hozhatjuk. E végre célszerü a kettős képet ugy szemünk elé tartani, hogy annak két fele egyformán erős világításban lássék és egy a két ábra közé a rajzlapra merőlegesen tartott papiroslap által a két szemünknek megfelelő látmérőket egymástól elkülöníteni. A nehézség a két szemtengelynek közel lévő tárgyaknál szokatlan irányításában rejlik s ezért a gyakorlatlannak ajánlatos, hogy előbb közvetlenül a kép fölött a messzeségbe nézzen s az igy párhuzamos tengelyü helyzetbe hozott szemei elé a képet emelje. A Sz. egyéb alkalmazásai között megemlítendő, hogy az igen célszerüen használható utánnyomatoknak az eredetiektől való megkülönböztetésére, p. pénzhamisítványoknak megismerésére. Messze eső tárgyak Sz.-ikus látása lehetségessé válik a Helmholtztól szerkesztett tele-Sz. segítségével (l. 4. ábra).

[ÁBRA] 4. ábra. Tele-sztereoszkóp.

Ez áll négy tükörből, a, á., b és b'-ből, a szemlélő két szeme O és O' -ben van. A messze tárgytól jövő sugarak a cabo és c'a'b'o' tört vonalak által jelzett úton érkeznek a néző szemeibe. A szemlélő tehát ugy kapja a sugarakat, mintha két szeme O és O'-ben, tehát a tárgy távolához mérten már többé nem elenyésző egymástól való távolságban lenne s a két kép ennélfogva már oly különbségeket mutat, melyek a Sz.-ikus látást lehetségessé teszik. Tökélyesbített tele-Sz.-jához Helmholtz két távcsövet, két tükröt és két visszaverő prizmát használt. A fotográfia segítségével a közönséges Sz.- számára is készíthetők nagy távolságban lévő tárgyakról alkalmas felvételek, ha a két felvétel két egymástól a rendesnél szükséghez mérten többé-kevésbé nagyobb távolságban lévő pontból eszközöltetik.

Indentiszkóp (gör.), Sz.-hoz hasonló szerkezetü készülék, melynek célja: két csak helyzetben és nagyságban megegyező, de különböző személyeket ábrázoló fényképnek összeegyeztetése.

Sztereotipia

l. Tömöntés.

Sztereotomia

(gör.), a geometriának az a része, mely a testek áthatásáról, főleg az egymást átható testek felületeinek metszésvonalairól szól. Továbbá igy nevezik a kőmetszést, vagyis a kőfaragómunkánál az egymáshoz illesztendő kövek felületeinek célszerü meghatározását.

Sztetográf

(gör.), a mellkasnak a lélekzéssel járó térfogat- és alakváltozásai mérésére szolgáló készülék. A Sz.-ok többnyire ugy is vannak szerkesztve, hogy a lélekzőmozgásokat kormos mozgófelületre, esetleg hengerre felirják.

Sztetoszkóp

(gör.) a. m. hallgatócső, l. Ausztkultáció.

Sztichomantia

(gör., a. m. vers-jóslat), a középkorban diavatos jóslás egy neme, melyet ugy gyakoroltak, hogy Vergilius költeményeinek kéziratát valahol találomra felütötték, s az illető helynek a szőnyegen lévő kérdéssel való összefüggéséből jósoltak. V. ö. Zappert, Virgilius Fortleben im Mittelalter (Bécs 1851).

Sztichometria

(gör., a. m. sormérés), igy nevezték az ókoriak a kéziratok sorainak (stichos) szokásos megmérését vagy megszámlálását, ami arra való volt, hogy valamely mű terjedelmét illetőleg hozzávetőleg tájékozódjanak. A retorikában egy antitézis neve. V. ö. Ritschl, De stichometria veterum (Bonn 1840).

Sztifninsav

(styphninsav), oxipikrinsav, trinitrorezorcin, C6H4(OH)2(NO3)3. A rezorcinnak (C6H4(OH)2) trinitroszármazéka, amely képződik a salétromsavnak némely gyántákra (galbanum, ammoniákgyánta stb.) való hatásakor. Legkönnyebben rezorcinból ugy készítik, hogy annak kénsavval készült hideg oldatát salétromsavval elegyítik. Nagy, sárga hatszöges prizmákból álló test, mely óvatosan hevítve szublimálható. Hideg vizben nehezen (150 sr.-ben) oldódik. Igen erős kétbázisu sav, sói kristályosak és hevítéskor explodálnak.

Sztigma

l. Stigma.

Sztigmatipia

(gör.), képeknek kisebb-nagyobb fejü összeszedett pontokból való előállítása. Fasol találta föl és alkalmazta először Bécsben. Az ilyen módon való szedés hosszadalmassága miatt csak kuriozum számba megy.


Kezdőlap

˙