(gör.) v. oszlopszentek, oly keresztény remeték, akik vezeklés céljból különösen azzal sanyargatták magukat, hogy életük javát magas oszlop (stylos, innen nevük) tetjén töltötték. Az aszkézis e nemét Simeon (l. o.) honosította meg, aki az V. sz. első felében élt. Halála után példáját Szíriában és Palesztinában még a XII. sz.-ban is számosan utánozták.
(gör.), a dór templomok alapfalának legfelső kőrétege, mely az oszlopoknak közvetlenül talapzatul szolgál.
(gör.), a metszésnek Schölertől Kopenhágában feltalált módja rézmetszet-lemezek állítására.
(Stylolith, oszlopos kő), egyenes vagy hajlott, hosszanti irányban sávos mészkőoszlopocskák, melyek különösen a triaszbeli kagylós mészkőben, de szilurbeli és diaszbeli mészkőben is szoktak előfordulni és pedig két mészkőréteg érintkezési helyén. Az oszlopocskák 1-30 cm. hosszuak és 1-10 mm. átmérőjüek. Sokféleképen magyarázták képződésüket, de legvalószínübb, hogy nyomás eredményei, melynek következtében az egyik réteg anyaga bepréselődött a még képlékeny másik anyag tömegébe.
mesés ókori szörnyetegek, melyeknek karmai, csőre és tollai ércből valók voltak, azonkivül az utóbbiakat (kivált szárnytollaikat) nyilak módjára tudták testükről lepattantani. Nevüket a sztimfaloszi mocsárról vették Arkádiában, melynek nádasaiban tanyáztak. Herakles (l. o.) ércből készült kereplőkkel felriasztotta, azután pedig lenyilazta őket.
József, fizikus és pedagogus, szül. Szabadkán 1819 jan. 19., megh. Budapesten 1890 máj. 11. Szülei jómódu iparosok voltak. A gimnáziumot, mely akkor csak hat osztályból állott, szülővárosában végezte, azután 1834-ben Pécsre ment a filozofiára. 1835. u. o. az egyházmegye noviciusai közé lépett. Következő évben a pesti szemináriumon folytatta tanulmányait. Mint negyedéves teologus hagyta el az intézetet és 1840. az egyetemmel kapcsolatos mérnöki intézetbe iratkozott be. Tanárai itt Petzval Ottó, Jedlik, Wolfstein és Petzelt voltak. Szorgalma ismét a régi, és a második tanévben elnyeri a praemium geometricumot. A két év után Sz. Petzeltnek, kit tanárai közül legjobban szeretett, segédtanárává lett. Ugyanezen időben jelent meg az ifju első irodalmi műve: Petzelt egyik művének fordítása A kis catoptricai cathetometer és használata megismertetése (Buda 1845) címen. Előbb a pesti ipartanoda fizikai tanszékén lett tanár. 1856., mikor a József-ipartanodából műegyetem lett, az igazgatói állás betöltésére a legalkalmasabbnak Sz.-et tekintették, mely állást 1872-ig viselte. Midőn a közoktatásügyi minisztérium a műegyetemnek megadta önkormányzatát és a rektorválasztás jöbb szóba, a tanári kar szemei ismét Sz.-re irányultak és a nagy érdemü férfiut egyhangulag a műegyetem rektorának választották, mely hivatalát három éven át viselte, ezen időt nagy szorgalommal használva fel a vezetésére bizott főiskola fejlesztésére. Éppen a műegyetem szervezése alkalmával tanusított ügyessége által magára vonta a közoktatási minisztérium figyelmét, mely őt 1872-ben a közoktatási tanács alelnökének és műszaki alosztálya elnökének teendőivel bizta meg. 1874. pedig a középiskolai tanárképző intézet igazgatója és a tanárvizsgáló bizottság elnökévé lett. tudományos társulataink körül is nagy érdemei vannak Sz.-nek. A természettudományi társulatnak 1865-72. volt elnöke, mely időben a társulatot tökéletesen újra szervezték. Tudományos akadémiánk 1858. választotta levelező, 1860. pedig rendes tagjának, majd az igazgatótanács tagjának és 1867. a III. osztály elnökének. Végül az akadémia másodelnöke volt. A magyar mérnök- és építész-egyesület megalapításában is élénk részt vett. 1885. új megtiszteltetés érte: a főrendiház tagjává nevezték ki.
Sz. tudományos működése 1845-61-ig terjed, azután sok teendője egész idejét igénybe vette, ugy hogy buvárlatokra, irodalmi dolgozatokra nem maradt ideje és csak ritkán jelenik meg egy-egy értekezése. Művei: Eine auggallende elektrische Erscheinunk (Poggendorff's Ann., 1853, 88. köt.); A szabad villamosság elterjedése valamely egyszerü és összetett láncban (Tanodai Lapok, 1856. évf.); A lakhelyekben megkivántató levegőjutalékról (Term.-t. Társ. Évk. III. köt., 1857); A pesti Károly-kaszárnyában kisérletileg meghatárzott óra- és emberkénti levegőjutalékról (u. o.); Galván-méreti elővizsgálatok (u. o.); Összehasonlító vizsgálatok a Daniell-, Grove- és Jedlik-féle elemek állandóira vonatkozólatg (u. o.); A meleg erőműtani elmélete (előadva a Term.-t. Társ. 1857. évi ülésein, ismertetve a Pesti Naplóban ugyanazon évben); A fémbarometerről (önálló vizsgálatok nyomán, Term.-t. Társ. Évk. IV. köt. 1860); A légnyomati észleletek legrövidebb és legpontosabb áttételéről (u. o.); A lakok szellőztetésére vonatkozó újabb buvárlatok birálatos megismertetése (u. o.); Schrön logar-táblája (ford. németből, Braunschweig és Pest 1860); Schön közbeigtatási táblája az aránylagos részek kiszámítására (ford., u. o.); Utasítás meteorologiai észleletekre (Pest 1861); A Grosszmann-féle légszivattyu megismertetése (Term.-t Társ. Évk. IV. köt. 1861); Különböző szerkezetü fémbarometerek összehasonlítása a közönséges légsúlymérővel (a m. tud. akad. term.-tud. oszt. 1862-iki Értesítőjében); A Fessel-féle készüléken észlelhető forgási tünemények leirása és megfejtése (Term.-t. Társ. Közlönye, IV. köt. 1863-64); A testeknek változó irányu tengely körüli forgásáról (székfoglaló, a tud. akad. Mat. és Term.-. Értesítőjében, IV. köt. 1864); A hatványozott Mariotte-féle egyenletek egyszerü lehozatala (Term.-t Társ. Közlönye, V. köt. 1865); A légsúlymérővel történő magasságmérés képletéről (u. o. VII. köt. 1867); Visszapillantás a társulat multjára (elnöki beszéd a term.-t társ. 25 éves jubileumán u. o.); Bemerkungen über die «das sogenannte Toricellische Theorem» betreffende Abhandlung d. Herrn J. C. Hansen) Poggendorff's Ann., 134. köt. 1868); Ujabb nyomozások a szinkép-elemzés terén (Akad. Évkönyv XIV. köt. és Term.-t Közl. V. 1873); Apró időközök és nagy sebességek mérése (Term.-t. Közl. V. 1873). V. ö. Szily Kálmán, Sz. emlékezete (Akad. Értesítő 1892, III. köt. 11. füz.).
orosz ürmérték folyadékokra, mely Szt.-Péterváron=1,53, Libauban és Rigában=1,27, Revalban=1,17 liter.
a Máramarosi havasok egyik csúcsa, mely a Szvidovectől Ny-ra emelkedik, Királymező fölött; magassága 1639 m.
Sándor, történetiró, szül. Zomborban 1823 máj. 25. Tanult Karlócán, Kecskeméten, Pécsen és Pesten. 1847. Karlócán tanár, utóbb verseci polgármester, 1867. magyar belügyminiszteri osztálytanácsos; 1883. mint miniszteri tanácsos nyugalomba vonult. 1861-ben a szerb kongresszus jegyzője, 1866-tól 1869-ig Zombor város, utóbb Versec, majd Fehértemplom országgyülési képviselője; 1872-1892. igen tevékeny részt vett a szerb autonomiai ügyek tárgyalásában a szerb kongresszusokon. Munkái: A szláv liturgia és nyelv használata a nyugati egyházban (1847); A szerbek története 895-1848., okmánytárral (Bécs 1849); Über die staatsrechtl. Verhältnisse der Serben in den Ländern der ung. Krone (Temesvár 1860); A magyarországi gör. kel. szerb egyház önkormányzatáról (Budapest 1886).
Dömötör, szerb államférfiu, szül. Pozsarevácon 1841 okt. 27-én. Tanult Belgrádon és Bécsben, 1867. mint mérnök szerb állami szolgálatba lépett, 1874. a belgrádi főiskola tanára, 1880. a közlekedésügyi minisztériumban a vasúti ügyosztály főnöke, 1887. vasúti főfelügyelő, 1889. a szerb államvasutak igazgatója, mint ilyen tevékeny részt vett a nemzetközi vasúti konferenciákon és szakismeretével feltünést keltett. A külföld iránta való elismerését magas rendjelek adományozásával fejezte ki. 1892. az Avakumovics-minisztériumban pénzügyminiszterré lett.