(strychnin), C21H22N2O2. Az alkaloidák csoportjába tartozó vegyület, mely csekély mennyiségü brucin (l. o.) mellett főleg a Strychnosmagban (l. o.) és az Ignác-babban (strychnos Ignatii) található. A tiszta Sz. szintelen, négyoldalu kis oszlopokból áll; op. 284°, 7000 sr. hideg és 2500 sr. forró vizben oldódik és oldata még erősen higítva is rendkivül keserü ízü; nem oldható abszolút alkoholban vagy éterben, de könnyen feloldódik kloroformban vagy 90 %-os forró borszeszben. Az egészen tiszta Sz. salétromsavban szintelenül oldódik, míg a brucintartalom ilyenkor vörös szinü oldatot ad. Koncentrált kénsavval készült szintelen oldata káliumbikromáttól ibolyaszinü lesz, amiről a Sz. könnyen felismerhető. Káliumhidroxiddal összeolvasztva kinolin és indol képződik belőle. A Sz. egysavu bázis és savakkal többnyire jól kristályozódó és vizben könnyen oldódó sókat ad. E sók közül az orvosi gyakorlatban rendszerint a salétromsavas Sz.-t, C21H22N2O2.HNO3, használják.
A Sz. a legerősebb mérgek egyike. A vele történt mérgezések túlnyomólag öngyilkosságaik; de történnek mérgezések Sz.-tartalmu patkánymérgek és sör által is, mely utóbbit Angliában olykor (a keserü íz okozása végett) Sz.-nel fertőzik. A méreg bevétele után 1-1/2 óra mulva sajátságos húzó érzés jelenik meg a tagokban, a nyakszirt nehezen mozgatható, merev lesz, az eszmélet a mérgezés egész folyama alatt tiszta, zavartalan; az arcon azonban a legkétségbeesettebb, tanácstalan halálfélelem kifejezése látszik. Több előre ment kisebb, körülirt görcs vagy rezzenés után egyszerre az egész testre kiterjedő heves görcsroham és pedig merev görcs (tonikus görcs) következik, mely alatt az izmok fakeménységüen összehúzódvák, kivált a borda közti izmok, melyek a lélekzésben oly fontos szerepet játszanak. A roham alatt természetesen a lélekzés fennakad, ezért is az arc elkékül, a szemek kidüllednek, sőt hosszan tartó roham fuladás által halált is okozhat. Az egyes rohamok azonban rendesen nem tartanak tovább 3-4 percnél. Kezelésében első szabály. a legnagyobb csend és nyugalom fentartása a beteg környezetében. A rohamok, melyek rángó (klonikus) görcsökkel végződnek, 15-20 percenkint ismétlődhetnek, de a 3-4-ik roham után rendesen bekövetkezik a halál s csak igen ritkán visel el az ember 8-10 ilyen egészen fejlett rohamot. Ha a beteg a rohamot kiállja, akkor a gyógyulás igen gyorsan, néhány nap mulva bekövetkezik. A Sz. ellenszerei közül legmegbizhatóbb a klorálhidrát és a paraldehid.
a Maros baloldali mellékfolyója Hunyad vármegyében; ered Hunyad vármegye DK-i részén, a Kudsiri havasokban; első folyása DNy-nak tart Petrosz faluig, hol irányát hirtelen megváltoztatja s ÉNy. felé foly, átszelve a Hátszeg vidéke címen ismert kies tájékot; Petrosznál egyszersmind az első erdélyi vasút petrozsényi ága is völgyébe lép, s itt is halad tovább egész a Maros völgyéig. Csopea községnél folyása ismét hirtelen változik s É-nak fordulva s ezen irányát megtartva Peski mellett a Marosba ömlik. Hossza mintegy 90 km. Jelentékenyebb mellékvize a Sebes, melyet Őralja-Boldogfalvánál vesz fel.
l. Strophantus.
orosz nemes család, mely jelenleg két ágban virágzik. A család őse Anika novgorodi nagykereskedő és sóbányatulajdonos (megh. a XVI. század közepén). IV. Iván cár Anika két fiának, Jakabnak és Gergelynek keleti Oroszország lakatlan vidékein nagy terjedelmü földet ajándékozott, hol azok falvakat s városokat alapítottak. 1574. új oklevelet kaptak, melynek értelmében Szibéria földjére is kiterjesztették hatalmukat. Unokatestvéreik és Jermák kozák főnök (l. o.) folytatták azután hódításaikat Szibériában. A család az Uralban és Altaiban nyitott bányák és aranymosások útján milliókra rúgó vagyonra tett szert. Várakat is építhettek, saját katonaságot tarthattak. 1772. a bárói, 1798. a grófi rangot kapták. A jelenleg fennálló két grófi ág Sz. Szergius és Sz. Miklóstól származik. A család ismertebb tagjai: Sándor, Szergius fia (1734-1814), I. Ferenc szászártól a német grófi rangot kapta, mire I. Pál cár az orosz grófi méltóságot ruházta reá (1798). Elnöke volt a szentpétervári szépművészetek akadémiájának és részt vett az 1812-14-iki francia háborukban. Elesett a Craonne mellett vívott csatában. - Unokája Gergely Alexandrovics (1770-1857) orosz követ volt Madridban, Stockholmban és 1821 óta Konstantinápolyban. - Fia Szergej (1794-1882) nőül vette a kihaló ifjabb ág örökösét, Pál gróf egyetlen dúsgazdag leányát. Kormányzó volt Lengyelországban (1831-35), azután a régészeti ásatásokat vezette Dél-Oroszországban (v. ö. Recueil d'antiquités de Scythie, 1866 s köv.). 1865 óta a vasúthálózat kiépítésével foglalkozó bizottság elnökeként működött. Öccse Sándor gróf (szül. 1879.), császári lovászmester és tábornok. Nőül birja Mária Nikolajevnát, özvegy Leuchtenberg hercegnőt.
Antal (nemescsói), jogtudós, iró, szül. Salfán (Vas) 1780 dec. 20., hol atyja közbirtokos volt, megh. Pesten 1850 jul. 9-én. Tanult a soproni evang. liceumban. 1803-ban Festetics György grófhoz, a Georgikon alapítójához jutott mint irnok, s ennek megbizásából Hochberg Georgikáit is fordította, s több magyar és latin alkalmi költeményt irt. Aztán a pesti egyetemre jött törvénytanulás végett, s itt Révay Miklós kedveltebb tanítványai közé tartozott. 1804. ügyvédi oklevelet nyert, s Kőszegen kezdte, 1807 óta pedig Baján folytatta ügyvédi pályáját, mint e nagy uradalom rendes ügyésze, végre 1810. Pestre tette át lakását, hol keresett táblai ügyvéd lett, s első rangu jogtudós és puritán becsületességü ember, hű és áldozatkész hazafi hirében állott s kiterjedt gyakorlattal birt. A magyar tudományos akadémia Zsidó jog címü munkája tekintetéből választotta 1832 márc. 9. törvénytudományi osztálya rendes tagjává s e helyen buzgón és lelkiismeretesen működött mindhaláláig. Ő végezte be a Perger J. által szerkeszteni kezdett Törvénytudományi műszótárt. Örököse Sz. Lujza, Molnár Jánosné, hátrahagyott vagyonából nevére s emlékének megörökítésére 1000 arany alapítványt tett a magyar tudományos akadémiánál jog- és államtudományi körben forgó pályamunkák jutalmazására, s az alapítvány, melynek jutalmából Zlinszky, Wlassics stb. részesültek, igen szép sikerekre vezetett. V. ö. Toldy, Irodalmi arcképek és beszédek (1856); Akadémiai Értesítő (1850, X.); Magyar Hirlap (1850).
(gör.) a. m. párna, szőnyeg. Ebből sztromatika, szőnyegszövő művészet.
kisközség Zemplén vármegye Sz.-i j.-ban, (1891) 2118 tót és német lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal, csendőrőrs- és pénzügyőri szakasszal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Hajdan mezőváros volt s hires váráról volt nevezetes. E vár már a XIV. sz.-ban fennállott és virágzott egészen 1675-ig. A vár hatalmas épületeiből ma már csupán a keleti oldalon van még egy épületmaradvány, mely most is kellő gondozásban részesül. A várban levő hajdani kisded kápolnából templomot építtettek, a vár őrtornyát pedig templomtoronnyá alakíttatták át. A vártemplomban több figyelemre méltó műkincs van. Igy p. régi (a XV. századból) vasgyertyatartók, misemondóruhák (XVI. sz.), ezek az ezredéves kiállítás történelmi főcsoportjában kiállítva és kiállítási nagy éremmel kitüntetve lettek. Ezeken kívűl még más műkincsek is vannak ott. A vár urai: a Keglevics-, Perényi-, Sztáray-, Vécsey-, utoljára pedig a Gersei Pethő-család voltak. 1760. Sz.-n keresztül kisérték ifju Lubomirski lengyel herceget a munkácsi várba. V. ö. Unghváry Ede, Adatok Sz. mezőváros és várának történetéhez (a Sátoralja-Újhelyben megjelenő Adalékok Zemplén vármegye történetéhez c. havi folyóirat 1897-iki 1-4. száma).
(Usztruga), város Monasztir török vilajetben, Albániában, 9 km.-nyire Ochridától, ahol a Fekete-Drin az Ochridai-tóból kifolyik, mintegy 3000 keresztény szláv lak., jelentékeny halászattal és évenkint 2 nagy országos vásárral.
(antik Strymon), 256 km. hosszu folyó a Balkán-félszigeten. A Vitos-hegységben ered; kanyargós völgyben áttér a Rilo-daghtól Ny-ra fekvő hegyláncokon, azután átfolyik a Takinosz (Cercinites, Kerkinitisz) tavon, 2 ágban megkerüli az ó-görög Anfipolisz romjait és az Orfanii-(Strymoni-) öbölbe torkollik. Hajózásra nem alkalmas.
(Usztrumdsa), város és görög érsek székhelye Szaloniki török vilajet és szandsákban, a Sztruma egyik mellékfolyója, a Sz. közelében, 30 km.-nyire a vasúttól, mintegy 8000 lak., pamut- és dohánytermeléssel, jelentékeny gabonakereskedéssel.