a Volga jobboldali, 848 km. hosszu mellékfolyója. szaratov kormányzóságban ered, átfolyik Penszán, Szimbriszken, Kazánon és Nizsnij-Novgorodon. Pensza várostól kezdve 636 km.-nyi hosszuságban hajózható. Mellékvizei az Alatir és Baris; ez utóbbinak torkolatától kezdve gőzösök is járnak rajta.
a Korán (l. o.) egyes fejezeteinek elnevezése.
(Soerabaja), Jáva K-i részében Madurával szemben fekvő németalföldi residentie 6029 km2 területtel, (1891) 2.074,362 egy km2-re 345 lak., akik közül 17,738 khinai és 7544 európai. A jobbára sík, alluviumból álló föld rendkivül termékeny; fő termékek: rizs, cukornád, kávé, dohány és indigó. A Sz. folyó torkolatánál, a Madurai-szoros mellett fekvő fővárosa, Sz. (118,770 lak., akik közt 8404 khinai és 5913 európai), Batávia után a németalföldiek ázsiai birtokain a legjelentékenyebb város, gépgyártással, cukorfinomítással és egyéb iparágakkal. Áruforgalma szintén jelentékeny; a sziget belsejébe 2 vasúti vonal vezet.
l. Szrinagar.
Jáva középső részében fekvő németalföldi residentie, 6228 km2 területtel, (1891) 1.167,005, egy km2-re 188 lak., akik közt 2610 európai és 8084 khinai. Fő folyója a Szolo. Sík részei igen termékenyek és jól vannak megmívelve. Sz. két németalföldi hűbéresnek: a Sz.-i császárnak és a tőle független Paku Allam hercegnek birtoka; ezek azonban jogaikról nagy évdíj fejében lemondtak. Sz. vagy Szolo város, e két hűbéresnek és a németalföldi hatóságoknak székhelye, a Szolo és vasút mellett fekszik, (1891) 101,495 lak., akik közt 1200 európai és 4090 khinai.
922 m. magas hágó Transzkaukáziában, Kutaisz és Tiflisz kormányzóságok határán. 1890. rajta vezették át a transzkaukáziai vasutat; ez azonban most 3927 m. hosszu alagúton megy át.
rendesen a mellkasban székelő szúró fájdalom, melynek oka igen különböző lehet: mellhártyagyuladás, mellhártyaösszenövések vongálódása, izomcsúz, bordaközti idegzsába, szivburokösszenövések, a máj függesztő szalagjának vongálódása stb. A különböző ok szerint a tünet jelentősége, valamint annak gyógyítása is igen sokféle. L. még Nyilalás.
az ugyanily nevü disztriktus fővárosa Bombay britindiai presidency Gudseret nevü diviziójában, a Tapti bal partján a Cambayi-öbölbe való torkollásánál, termékeny vidéken, vasút mellett, (1891) 109,229 lak., akik közt 78,240 hindu, 20,420 mohammedánus, 4263 dsain, 5893 zsidó és 3377 keresztény; pamut-, sál- és selyemszövéssel, ötvösiparral, elefántcsontfaragással, agyagiparral és dohányfeldolgozással; a nyugdíjazott Sz.-i nábob palotájával; az angolok lakóházaitól körülfogott erősséggel; több mecsettel, számos pagodával és parszi-templommal, nagy bazárokkal és egy beteg állatok számára épített hindu kórházzal. Sz. egykoron az indiai világkereskedelemnek volt emporiuma; most Bombay egészen háttérbe szorította és mivel a Tapti is elhomokosodott, Szuvali nevü külső kikötőjéből csak pamutot és gabonát exportál. Sz. Gudseret nevü birodalomnak volt egykoron a fővárosa. 1572. Akbar elfoglalta. Mint kikötőváros csakhamar újra fölvirágzott. 1612. itt az angolok, 1617. a hollandok és 1675. a franciák alapítottak kereskedelmi ügynökségeket. 1639-83. az angol kereskedelmi társaságnak volt fővárosa. 1796. még állítólag 6-800,000 ember lakott benne. 1759. a britek végleg elfoglalták.
(Sztrimtura), nagyközség Máramaros vármegye izavölgyi j.-ban, (1891) 2663 oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. Nagy-Sz., kisközség Krassó-Szörény vármegye bogsáni j.-ban, (1891) 959 oláh és német lak., fürészmalommal és gőzmalommal. A helységből Doklinra vivő járási út Centum putea castrumát szeli. A Torma Károly által 1881. Böhm Lénárt és Milleker Bódog kiséretében felfedezett s utóbb Halaváts Gyula s Téglás Gábor által is megvizsgált castrum 160 m. hosszu és 143 m. széles és kettős sáncfala kitünőleg meg van tartva. A Cernec patak felé az uradalmi majorhoz vezető úttól balra Pro gradje (sáncolat) nevü újabb épületmaradvány az egykori fürdőt jelzi. Az egész düllőt rovinak (rom) hivják. V. ö. Milleker B., Centum putei (Tört. és Régész. Értesítő, új folyam, VI., 214-217). - 2. Sz., a Zsilvölgy szorosa Petrozsénytől D-re gyönyörü völgyszoros, mely Hunyad vármegyéből Romániába vezet át.