v. tapu, Cook kapitánynak a mult század végén tett polineziai felfedező utazása óta az etnográfiában mind jobban elterjedt és mind általánosabb használatuvá lett fogalom, amely azon polinéziai népeknél, ahol tulajdonképen honos, a. m. szent és sérthetetlen (sacrosanctus), érinthetetlen, tilalmas. T. lehet bármely személy és dolog v. hely, amely eredetileg az isteneknek szentelt volta, később a fejedelem vagy törzsfő által való lefoglaltsága miatt v. egyéb társadalom- és valláséleti oknál fogva általános vagy különös tilalmak alá esik. A T.-törvények, ha más-más néven is, de mindenütt az egész földkerekségen föllelhetők egy vagy más alakban és végső elemzésükben mindenütt valláséleti alappal birnak, jóllehet sokszor ilyennek a változott társadalmi és műveltségi körülmények közt már bajos a nyomára akadni. A T.-törvények körébe tartoznak alapjában p. a különféle ételektől való megtartóztatásra vonatkozó vallási tilalmak is, minők az izraeliták tréfi s kóser eledeleket megkülönböztető mózesi törvényei, melyek egy részét az iszlám is átvett. Hasonlók a föld számos más népeinél is találhatuk, s ilyenek tulajdonképen a bőjtökre vonatkozó parancsolatok is. A T. valláséleti alapja a lelkek tiszteletében keresendő, tehát az animizmus (l. o.) egyik folyománya s ebből meríti szentesítését.
(lat.) a. m. deszka, tábla; a régi Rómában törvénytábla, számadási könyv. - T. rasa, eredetileg kisimított, kivakart tábla, vagyis az olyan viasztábla, melyen a bekarcolt irást eltüntették, hogy megint újat irjanak rá. Innen eredt a tabula rasa csinálás a fennálló rend megsemmisítése értelmében.
l. Bantia.
l. Iliumi tábla.
(lat. a. m. a béke táblája), a kat. egyházban a XII. sz.-ig használatos táblácska, mely a Krisztus képével vagy a kereszttel volt ellátva és a hiveknek csókolás végett nyujtatott az Agnus Dei (l. o.) után.
l. Itinerarium.
(a latin tabula szótól), melynek manapság a vezérkönyv (l. o.) szó felel meg. Régebben kétféle T.-t különböztettek meg, u. m. a német és az olasz, továbbá orgona- és hangszeres, valamint betüs és hangjegyes T.-t.
(lat.), a régi rómaiaknál fogadalom folytán valamely istenségnek áldozott tábla, amelyen reliefben vagy festve az istenség és az áldozók képe, gyakran még az esemény is ábrázolva volt, amely alkalmat szolgáltat az áldozatra. Újabbi korban T. alatt valamely alapítvány tiszteletére felállított tábla.
(török eredetü orosz), Oroszországban a steppéken és mezőkön legelő lócsordák neve.
nagyközség Fejér vármegye székesfejérvári j.-ban, (1891) 1842 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.