l. Etetés.
a heraldiában összekötő rész a sisak és dísze között, voltaképen nem más, mint a sisakra terített köpenyféle terítő, különféle századok szerint való változó alakban. Csak tisztán dísz gyanánt szolgáltak, legfölebb, hogy a napsugarak erejét törték meg a vassisakokon. A XIV. sz.-ban keletkeztek, s ekkor köpenyformájuk volt, eleintén kicsiny, később nagyobb alakuak. Szegélyük sima vagy levél- vagy ékalakban kivágott. A XV. század közepe után mindinkább eltünik a köpenyforma, a XVI. sz.-ban s később már arabeszkféle díszítés lesz belőle. A T. külső és belső része különböző szinü. Rendesen a paizs szinei szerepelnek, még pedig az érc belül, a szin kivülről, jóllehet erre szabály nincsen; épp ugy vannak szőrméből készült t.-k, továbbá paizsalakokkal díszítettek is. Több sisaknál mindegyik sisaknak van T.-ja. Jellegüket a sisak jellege adja meg, későbbi sisakhoz korábbi T.-t adni nem szabad. - T. az ásványtanban, l. Táblás kő; az erdészetben, l. Talajtakaró.
a kaszárnyákba, táborokba v. szállásokba való visszatérésre adott jel. Ezt helyőrségekben valamennyi őrség és kaszárnya-készültség zenészei, táborban a tábori főőrség zenésze azon időben veri vagy fújja, melyet az állomás-, illetőleg táborparancsnok vagy meneteken a csapatparancsnok e célra meghatároz. A T.-jelt közönséges viszonyok között minden évszakban esti kilenc órakor adják. A T.-t különös alkalmaknál katonazene kiséretében is tartják.
l. Portakaró.
város Nipon japán sziget belsejében, Tokiótól ÉNy-ra, vasút mellett, (1894) 30,274 lak.
(Takazze, Takazzie), alsó folyásában Szetit, az Atbara (l. o.) fő mellékvize.
város Nipon japán sziget ÉNy-i partja közelében, vasút mellet, (1890) 24,511 lak., nagy pamutszövőkkel.
1. János, az alkotmányos éra első országos távirda-főigazgatója, szül. Kolozson 1813., megh. Kézdi-Vásárhelyen 1881 jul. 6. Tanulmányait Kolozson kezdte és Nagy-Enyeden a Bethlen-kollégiumban folytatta. A természettudományokat előbb a bécsi politechnikán, majd a berlini egyetemen hallgatta, azután tanulmányozás céljából beutazta Európa nyugati államait. Mint kiváló fizikus 1845. a kolozsvári ref. főgimnáziumban kezdte meg nyilvános működését rendes tanári minőségben. 1849. a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban működött mint titkár. A szabadságharc után börtönbe vetették s csak nyolc évi fogság után bocsátották szabadon. Ekkor Pesten vállalt tanári állást a Szőnyi-féle magánintézetben s mint a természettudományi társulat titkára működött. 1856. Erdélybe ment vissza, ott ismét a kolozsvári ref. főgimnázium tanára és egyszersmind igazgatója lett. Az alkotmány helyreállításával Gorove T.-ot szemelte ki a távirdaintézet vezetésére. 1867 jul. 15. foglalta el távirda-főigazgatói állását. Céltudatos terv szerint a magyar távirdahálózatot oly irányban fejlesztette, hogy központja az ország fővárosa legyen. Fő gondja volt a távirdaszolgálat megmagyarosítása. Érettségi vizsgát tett ifjakat édesgetett a távirdaszolgálatra, rövid 3 hónapos távirdai tanfolyamon kéeztetvén ki őket; különösen sokan léptek igy a távirdaszolgálatba az erdélyi ifjak közül. Képviselte Magyarországot a bécsi nemzetközi távirdai értekezleteken. Hivatalos teendői mellett a közügyekben is tevékeny részt vett; a földrajzi társaságnál kiváló munkásságot fejtett ki; a természettudományi társulatnak tevékeny tagja és másodelnöke volt. Szakszerü munkái és dolgozatai a Budapesti Szemlében jelentek meg.
2. T. József (péteri és téti), iró, szül. Keszthelyen 1767 márc. 18-án régi nemes családból, megh. Győrben 1821 máj. 3. Iskoláit Keszthelyen és Győrben végezte, az utóbbi helyen különösen a lelkes magyar Fabchichnak (l. o.) tanításai voltak reá nagy hatással. 1786-90. elvégezte a teologiai tanfolyamot a pozsonyi papnevelőben, de lemondott a papi pályáról s Keszthelyre ment, hol Festetics György gróf fiának, Lászlónak nevelője lett, kivel Bécsbe ment. Bécs akkor központja volt a magyar irodalomnak s igy T. sok magyar iróval ismerkedett ott meg, a főúri körökben is szivesen látott vendég volt s összeköttetései révén könnyen szerzett irótársainak valamire engedélyt pénzt vagy mecenást. Kisfaludy Sándor Himfyjének megjelenését is ő tette lehetővé s ő terjesztette a legszorgalmasabban. 1796. adta ki Bécsben Költeményes munkáit, melyek legnagyobbrészt tanító költemények. 1797. végén növendékével beutazta Magyarországot, ugyanekkor egy nagyobb tanulmányt irt A hazai utazásról, mely azonban kéziratban maradt. Nagy érdeme a Magyar Minerva c. könyvkiadó vállalat létrehozása és szerkesztése, melyet hibásan tulajdonítanak Bacsányinak. A vállalatot kezdetben Festetics segélyezte, de csakhamar megvonta tőle támgoatását s akkor T. a saját költségén folytatta. Ebben jelent meg Erkölcsi oktatások (1799) c. velős magyarsággal irt munkája, mely dísze mult századbeli pedagogiai irodalmunknak. 1799-ben lemondott 9 évig viselt nevelői állásáról, mint tekintélyes és vagyonos földbirtokos Téten telepedett le. Innen kapta másik előneve mellé még 1808. a téti előnevet. Korának irodalmi mozgalmaiban tevékeny részt vett, majdnem minden jeles iróval levelezett és összeköttetésben állott, különösen a dunántúliakkal. Révai Miklós nagy grammatikájának kiadását az ő buzgalma tette lehetővé (noha Révai ellenfele volt) s ő adta ki Horváth Endre Zirc emlékezete c. ismert eposzát. Jeles cikke A recensiókról (Tudományos Gyüjtemény, 1818) nagy figyelmet keltett s Kazinczy felelt is reá. 1816. Győr vármegye főejgyzőjének választotta meg s mint ilyen sokat tett a magyarság érdekében. Gazdag levél- és kézirattára elkallódott, irodalmunk nagy kárára. Emlékét T. Sándor (l. o.) újította fel egy nagy szabásu tanulmányban.
3. T. Sándor, kegyesrendi tanár, szül. Komáromban 1860 dec. 7. Iskoláit u. o. és Pozsonyban végezte. 1881-ben a kegyesrendbe lépett s a nyitrai kegyesrendi intézetben s a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait. A tanári pályát 1886. kezdte meg Nyitrán, honnét három év mulva Budapestre helyeztetett. Azóta a fővárosban szolgálaj az oktatásügyet. számos értekezést, tanulmányt és tárcát irt lapokba és folyóiratokba. Önálló művei: Komárom IV. Béla alatt (pályadíjat nyert értekezés, 1885); Lapok egy kis város multjából (1886); Péczeli József élete (1887); A paedagogiai büntetések filozofiája (I. rész 1888, II. rész 1889); Péteri Takáts József élete (1890); Benyák Bernát és a magyar oktatásügy (1891); Lutter Nándor emlékezete (1892); Pállya István élete (1894); Részletek a nyelvújítási harc történetéből; A főváros alapította budapesti piarista kollégium története (1895). E lexikonba a kegyesrendi atyák életrajzait irja.
l. Nyálkahártya.
khinai folyó, l. Jang-ce-kiang.