(malleus humidus), egypatások, főleg lovak fertőző betegsége, melynek okozója a Löffler által felfedezett Bacillus mallei. A T. jellemző kóros képletei mákszem-kölesnyi, sárgás-fehér tömött göbök, melyek különböző szövetekben a bacillusok letelepedése helyén lobos folyamat útján fejlődnek és amelyek rendszerint bő vérü udvartól környezvék. Későbben a göbök nagyobbodásával azok ellágyulása, illetőleg szétesése jár, minek folytán szabad felületeken (orrban, légutakban) csipkézett, kimart szélü és szalonnaszerü alappal ellátott fekélyek, a szövetek mélyében pedig (tüdőben, lépben, vesében, májban, csontban, bőralatti szövetben) sűrü, nyulós gennyel telt tályogok fejlődnek. A T. rendszerint a nyirokerek útján terjed, miért is a szomszédos nyirokcsomók többnyire szintén betegek; de nem ritkán a T. bacillusa a vérpálya útján távoli szervekbe is jut és azokban áttéti gócokat idéz elő. Alig van szerv, amelyben a T.-os elváltozások elő nem fordulhatnának; leggyakoribbak a tüdőkben, orrban, légutakban, bőrben, ivarszervekben, csontokban és ízületekben, lépben, májban. A T. túlnyomólag idült, hónapokig, sőt évekig is elhúzódó, csak ritkán (főkép szamaraknál és öszvéreknél) hevenyen, 1-2 hét alatt lefolyó betegség. Kétségtelen, hogy a T. kivételes esetekben gyógyulhat, valamint az is, hogy bizonyos tájakon (p. Dél-Oroszországban) jellege sokkal kevésbé veszedelmes. A T. bacillusa az ismert kórt okozó bacillusok között legkisebbek közé tartozik s nagyságára nézve a gümőbacillust közelíti meg: egyenes v. görbült, tompa végü pálcika, mely anilinfestékek oldatával festve nem ritkán festetlen, illetőleg gyengén festett részleteket tüntet fel. 37°C. melegben tenyésztve főtt burgonyán 2-3 nap mulva gombostűfejnyi, sárgás, mézcsepphez hasonló koloniákat ad, melyek később jellemző sötét-barna színt vesznek fel. Agar-agaron apró áttetsző, szennyes-fehér nyulós telepeket, húslevesben tenyésztve nyulós, szürke szinü üledéket alkot. Vékony rétegben szárítva a T. bacillusa életképességét már 10 nap alatt elvszítheti, 70°-ra hevítve 6 óra, 100°-ra hevítve 3 perc alatt. Mesterséges tenyészetekben a bacillus a mallein-nak nevezett anyagot termeli (l. o.). A T. a lóval együtt minden országban többé-kevésbé elterjedt bántalom. Magyarországon a T. miatt való lóveszteség évente 700 körül van, ami az összes lóállománynak mintegy 0,04%-a. A betegség csakis beteg állatoknak a T. bacillusát tartalmazó kóros váladékaival ragad egészséges állatra; a fertőzés nem annyira az orr nyálkahártyáján, mint inkább a bélcsatornán és a bőrön keresztül történik. Más állatfajon a T.-t természetes fertőzés után nem észlelhetni, bár mesterségesen tengeri malac, egér, macska, házi nyúl, kisebb mértékben a kutya, kecske, juh is fertőzhető. T.-os ló husának etetése után állatsereglet oroszlánait és tigriseit is látták megbetegedni. Emberre a T. beteg lovakról ragad át, miért is majdnem kizárólag kocsisok és lóápolók betegszenek meg; de a betegség, illetőleg okozó baktériumának tanulmányozása nem egy lelkes buvárnak is került már életébe. Az emberi T. tünetei egészben hasonlók lovakon észlelhetőkhöz, de a bőr és izomzat sokszoros kóros gócai itt előtérbe lépnek. Az állategészségügyi törvény értelmében T.-ban szenvedő ló kártalanítás nélkül kiirtandó, a betegség vagy a fertőzés gyanujában álló állat pedig 60 napi megfigyelés alá helyezendő. Ezt az időt a mallein (l. o.) igénybevétele által tetemesen meg lehet rövidíteni.
l. Milán.
szerb királyi érdemrend, alapította Mihály fejedelem 1865 máj. 22-én. 1878 febr. 15/27. óta öt osztályu: nagykeresztesek, főtisztek, parancsnokok, tisztek, lovagok. 1883 jan. 23. óta szerb királyi érdemrend. Jelvénye 1883-ig zöld babérkoszorun belül széles végü fehér kereszt, rajta az arany András-kereszt. Középpaizsa kerek volt, vörös, rajta kék gyűrün belül az alapítő monogrammja, a gyűrün szerb nyelvü felirás. Katonai érdemekért a rend kardokkal és vörös szalaggal bővült. Hátlapján az akkori szerb címer, fölötte fejedelmi korona. Szalagja a szerb szinekből alkotva. Az I. és II. osztály bal mellén még csillagot is hordott. 1883 óta a rendjelvény nyolcágu arany kereszt, csúcsán arany golyókkal, rajta keresztben az arany András-kereszt. Középpaizsa kerek, rajta koronás M. O. monogramm. Körülötte arany szegélyü kék szalag, melynek végei alul kereszteződnek, rajta szerb címer. A IV. és V. osztálynál a középpaizs körül felül nyitott babérkoszoru. Az V. osztály jelvénye egészen arany. A IV. osztálynál a nyolcágu kereszt fehérzománcos, aranyszegélyü, a középpaizs vörös, monogramm és a hátlap arany, a babérkoszoru zöld. A fejedelmi korona szintén zománcos. Az I., II., III. osztály jelvénye ehhez hasonló, de a babérkoszoru a kereszt karjai közt húzódik át. Az V. és III. osztálynál a monogramm alatt III., a többieknél IV. van. Szalagja vörös-kék-fehér. A viselés módja átalában a többi rendjelekével megegyezik. Az I. és II. osztály ezenkivül bal mellén nyolcágu, gyémántozott ezüst csillagot hord, rajta a II. osztályu jelvény a korona nélkül, a monogramm alatt az I. osztálynál IV., a II.-nál III. szám van. Katonai érdemekért a rend a jelvény fölött keresztezett kardokkal bővítve adományoztatik. Előlapján csak koronás M betű. Szalagja vörös. A katonai jelvényekkel adományozott rendet esetleg egy magasabb osztály elnyerése után is viselik.
taxa (középkori latin) a. m. díj, illeték, ár, becsérték, de az jellemző reá, hogy soha sem a kereslet-kínálat viszonyai állapítják meg, hanem egyoldalu becslés alapján jő létre s mindig pénzben van kifejezve. Igen el volt terjedve a középkorban, amikor a hatóságok állapították meg a legtöbb forgalmi árunak a T.-ját. (L. Árszabályok és Kenyértaksa). - T.-méter, l. Számológép.
igy nevezik a biztosítási kötvényt, ha abban a biztosítási összeg mellett a biztosított dolog értékét is kitették (taxirte Polizze). Ennek kitétele a törvény értelmében nem szükséges, de a biztosítottra nézve az érték igazolása tekintetében előnyös, mert kereskedelmi tkvünk 479. §-a szerint ha a biztosított tárgyak értéke a biztosítási szerződésben nem állapíttatott meg, a biztosított köteles igazolni az értéket, mellyel a tárgyak a megsemmisülés v. megsérülés idejekor birtak, amely érték a kereskedelmi törvény 478. §-a szerint a kártérítési összeg meghatározásánál irányadó; ha ellenben a biztosított tárgyak értéke a biztosítási szerződésben megállapíttatott, a kártérítésre nézve ez az érték irányadó, s azzal szemben a biztosító tartozik igazolni, hogy a tárgyak a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor csekélyebb értékkel birtak.
(loca taxalia), Erdélyben a magyarok és a székelyek földén oly privilegiált mezővárosok, amelyek az országgyülésre ülési és szavazati joggal felruházott két-két követet küldeni jogosítva voltak. Az 1810. évi kolozsvári országgyülés a T.-et a szabad kir. városokkal egy jogi szempont alá foglalta. T. voltak a magyarok földén: Abrudbánya, Vajda-Hunyad, Vizakna, Hátszeg, Szék, Kolozs, Zilah; a székelyek földén: Udvarhely, Kézdivásárhely, Sepsi-Szt.-György, Illyefalva, Csík-Szereda, Bereck és Oláhfalu. L. még Helyhatósági szabályrendeletek.
1. nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti alsó j.-ban, (1891) 2367 német és magyar lak., vasút, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Szápáry Gyula grófnak itt birtoka van. - 2. T. nagyközség Pozsony vármegye galántai j.-ban, (1891) 1568 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Zoltán fia, a Névtelen Jegyző szerint atyjának 947. történt lemondása következtében lett vezér, ami azonban tévedés, mert Zoltánra unokatestvére, Vál, a Jutos fia következett. Annyi bizonyos, hogy Zoltán lemondásának évében, 947. T. hatalmas sereggel járt Itáliában s ott nagy győzelmeket aratva, Otrantóig nyomult. II. Berengár király csak 10 véka pénz lefizetésével birta visszatérésre. Ellenben 950. Henrik bajor herceg, I. Ottó német király testvére, szerencsésen harcolt T. hadai ellen, ha nagy tévedés is, hogy e közben a Tiszáig nyomult volna előre. 951. a magyarok a Loire mentén Franciaország legnyugatibb partjáig hatoltak. Németországot ekkor elkerülték, de annál kegyetlenebbül pusztították 954., midőn a lázadó Ludolf és Konrád herceg őket segítségül hivta I. Ottó német király ellen. 954 márc. 19. Wormsnál egyesült Konrád herceg a magyarokkal, kiktől azonban Lotaringia elpusztítása után maastrichtnál elvált. A magyarok Belgium nyugati részének, a francia Champagnenak s Burgundiának dúlása után Felső-Olaszországon át zsákmányokkal megrakodva és sok fogollyal tértek haza Magyarországba. 995. újra megjelentek, s Lehel, Bulcs, Botond és sur vezetése alatt irtózatosan dúlták Németországot, míg Augsburgnál döntő csatát nem vesztettek (l. Augsburgi csata). A magyarság ekkor fölhagyott a nyugat felé való kalandozásokkal, a nélkül, hogy ezekről más irányban végkép lemondott volna. 958-ban T. hadai Konstantinápoly közelében, 961-ben pedig Trákiában szenvedtek vereséget. Pár év mulva azonban a görög császári trónra jutott Phokas szövetségesei, a bolgárok, olykép szövetkeztek a magyarokkal, hogy nekik országukon keresztül szabad támadási vonalat engedtek a görögök ellen; igy többször be is törtek a magyarok. Xenophon visszavonulására emlékeztet, midőn 967-ben 300 magyar Tesszalonika alól az egész Balkán-félszigeten át baj nélkül hajtotta haza a maga 500 görög foglyát. Negyvenen fogságba estek ugyan, de ezeket a császár a maga testőreivé tette s Assziriába vitte őket. 968. a császár a bolgárok és magyarok ellen Szvetoszláv kijevi nagyherceggel szövetkezett, ki a következő évben el is foglalta Bolgárországot, de nem akarván a császárnak átengedni, ez most az elnyomott bolgárokkal igyekezett szövetkezni kiverésére. Nikephoros Phokas helyébe a palotaforradalom 969 dec. 13. ugyan Tzimiskes János emelte trónra, de az új császár is folytatta elődének politikáját, mire Szvetoszláv a magyarokkal és besenyőkkel erősödve indult ellene. Drinápolytól délre Arkadiopolisznál 970. Bardas vezér döntő csatát aratott a szövetségeseken, mire a magyarok és besenyők hazaoszlottak s ezentúl a magyarok a Keletet sem zaklatták beütéseikkel. A nemzeti költészet azonban még századok mulva is emlegette, Botond vezér ezekben a hadjáratokban hogyan zúzta be Konstantinápoly érckapuját, hogyan küzdött meg a görög óriással stb. T. vezér, ki személyesen sohasem lépett az események előterébe s ki alatt a magyar pogányság rohamos hanyatlásnak indult, a XI. sz.-beli Aloldus szerint abban az évben, t. i. 972. hunyt el, midőn volt szövetségesét, Szvetoszlávot a görögök teljesen megalázták. T.-t hagyomány szerint a pestvármegyei Taksonyban temették el. Feleségéről csak az az adat maradt fenn, hogy atyja Zoltán, 947. kun leánnyal házasította össze, kitől Géza és Miháyl nevü fiai születtek.
l. Számlálógép.
a Tiszából tisza-Ladánynál (Szabolcs és Zemplén vármegyék határán) Ny. felé kiszakadó folyóág, mely igen kacskaringós, rendetlen folyás után Szerencstől D-re DNy. felé irányul és Tisza-Lucnál ismét a Tiszába szakad. A T. a Tisza által bezárt, többnyire homokos, csekély emelkedésü földhát Taktaköz nevet visel.