A talaj felszinének a hőmérséklete közvetlenül követi a Nap járását és igy a talaj felső rétegének felmelegedése és lehűlése naponként és évenként párhuzamban változik a levegő hőmérsékletével. De nagyobbodó mélységgel a Nap hatása mindinkább gyengül, ugy a napi mint az évszakos ingadozás kisebbedik és bizonyos mélységben a T. már állandó, közömbös pont. A közömbös pont mélysége a talaj nemétől, nevezetesen hőveeztő képességétől függ és természetesen az illető hely éghajlati viszonyai szerint is változik. A budai reáliskolában végzett megfigyelésekből következtetve (Schenzl), ott a t. 15 m. mélységben állandónak tekinthető és 12 m. mélységben az összes évi ingadozás nem nagyobb 0,1°-nál. 1 m. mélységben az átlagos T. közel egyenlő a levegő hőmérsékletével, csakhogy az utóbbihoz képest az évi menetben körülbelül egy hónap a késés, vagyis annyi idő kell, hogy a melegség egy m. vastag földrétegen áthatoljon. A közömbös ponton túl a T. emelkedését 30 m.-enként 1°-ra számítják, már t. i. amennyire megfigyeléseink terjedhetnek, mert tudásunk a Föld belsejének állapotáról nagyon hézagos. Hazánkban nagyobb mélységben Schwartz Ottó végzett hőméréseket a selmeci bányákban (Bányászati és Kohászati Lapok 1877). A T. rendszeres megfigyelésére szolgálnak oly hőmérők (geotermometer), melyeknek gömbje a földben bizonyos mélységben van beásva és a higanyszál vége a föld felszinén látható, ilyen van az ógyallai obszervatoriumban 0,0, 0,5, 1,0, 2,0 m. mélységben; vagy pedig a hőmérő agyagcsőben van elhelyezve, alul a gömb jó vezetővel környezve és a műszer léchez van erősítve, melyet a leolvasásra gyorsan kiemelnek, ilyen van a potsdami obszervatoriumban.
a mezőgazdaságtannak az az ága, mely a talaj alkotórészeivel, fizikai és kémiai tulajdonságával foglalkozik.
(amelioratio) alatt részint telkesítést (l. o.) is értenek, részin szemben a tulajdonképeni telkesítésekkel, oly műveleteket, melyekkel már termőképes területek termőképessége ideiglenesen fokozható. Műszaki értelemben T. a vizek szabályozásával és vezetésével kapcsolatos oly művelet, mely a föld megjavítására irányul. Ilyen munkálatok: a lecsapolás, alagcsövezés, öntözés, sonkolás, terrászolás, a torelák megkötése stb.
l. Jelzálogbank.
(talajálló növény), az olyan, amely csakis egyfajta talajban bir megélni, mint a magcsákó a mészen, a Rhododendron ferrugineum palán. A T. tehát a talajminőséget is elárulja. A szerpentinsziklának is van saját T.-e, p. az Aplenium Serpentini Tausch., l. Cinkibolya.
l. Rablógazdaság.
mindazon munkák foglalatja, melyet a gazda a talajnak a kulturnövények díszléséhez megkivántató tulajdonságok helyreállítása, növelése vagy fentartása céljából végez. A talaj különböző nagyságu szemcsék keveréke, melyek egymással szorosabb vagy lazább összefüggésben vannak. A nem művelt talajban ezen szemcsék oly szorosan rakódottak egymásra, amint azt azok alakja, nagysága egyáltalában megengedi, a talaj tömődött strukturáju; ezen strukturát öltik fel lassankint a kulturtalajok is, ha azok hosszabb időn át nem műveltetnek. Ennek ellentéte a porszerü struktúra, amelynél a szemcsék nagyon lazán függnek össze egymással. Sem az egyik, sem a másik nem jó a kulturnövények termelésére, mert a tömődött talajban nem képesek a gyökerek kellőleg szétterjedni, a levegő nem tud a talajba hatolni, a porszerü struktúra pedig azért rossz, mert a növényeknek nincs elég szilárd állásuk, a talaj nem fogadhat magába elegendő vizet. A növényekre legmegfelelőbb struktúra a morzsalékos, melynél a szemcsék se nagyon tömődötten, se nagyon lazánk nincsenek összerakódva, a talaj elég légjárható, de vizet is eleget képes magába fogadni. A talaj ezen strukturája nem maradandó, legtöbbször a tömődött, ritkábban a porszerü strukturába megy át. A T. egyik fő célja a morzsalékos struktúra előállítása és fenntartása. További célja a talaj más-más részeit hozni a felületre s igy előmozdítani annak elmállását, növelni a felvehető tápanyagok mennyiségét, alátakarni a trágyát és tarlót, irtani a gyomot, előmozdítani a talaj beéredését. A T. legtöbbször a talaj porhanyításában áll. A munkálatok legnagyobb része a vetés előtt végeztetik, csak kisebb része a tenyészet közben. Az összes T.-i módokat a szerint csoportosíthatjuk, amint a talajt porhanyítjuk vagy összetömjük, az első csoportba tartozókat ismét amint a porhanyítással együtt fordítjuk is a talajt vagy nem. A T. egyes nemei e szerint: 1. porhanyítás fordítással: ásás, szántás, töltögetés; 2. porhanyítás fordítás nélkül: grubberolás, extirpálás, gereblyélés, boronálás, kapálás; 3. talaj összetömése: hengerezés. L. még Gőztalajművelés.
az erdők talaját fedő fű, gyom, moha, lomb stb., általában a rajta levő élő vagy elhalt növények és növényrészek összessége. Csak kivételesen hiányzik a tarra vágott vagy irtott erdőterületeken vagy azokban az erdőkben, ahol az erdőaljt az alomtól megfosztják (alomszedés). A T. minősége függ a fanemtől, ennek korától, az erdő záródásától s a talajtól. Sűrü, tehát teljes záródásban álló erdőnek T.-ját elhalt növényi részek alkotják, holott gyér záródásu erdőben a T. a legkülönbözőbb élő növényekből s az ezek között felhalmozódott alomból áll. Az élő T.-ból vonhatunk következtetést a talaj fizikai tulajdonságaira: kötöttségére, porhanyósságára, száraz, nedves voltára, üdeségére, mélységére stb.
v. földégés, l. Erdőégés.
a földbe szivárgás útján jutó víz, mely nem hatol be nagy mélységre, mert a vizálló réteg a felszinhez közel van. A mélyen járó T.-et al-T.-nek, földárjának (l. o.) nevezik. Ha a T. bő, ugy a növényi életre káros és elvezetéséről gondoskodni kell; e célra szolgál a nyilt árkolás (l. Lecsapolás) és főként az alagcsövezés (l. o.).